A Cipőgyártó, 1934 (5. évfolyam, 10. szám)
10. szám
" CIPŐGYÁRTÓ pflege" című folyóiratban igen figyelemreméltó megállapításokat tett. E szerint különösen a lányok lába gyakran rendellenes A harántsülyedés és a lúdtalp itt nagyon gyakori. Ezek a megállapítások arra a következtetésre késztetik dr. Sorget, hogy a most felserdülő női nemzedék nagyrészt lúbtalpas és jelentős lábbetegségekkel sújtott lesz s igy huzamosabb sétákra vagy általánosságban a lábak erősebb igénybevételére képtelen lesz. Ha ezt a megállapítást és Hoffa statisztikáját közös nevezőre hozzuk, az a figyelemreméltó helyzet adódik, hogy főképen az iskolából élethivatásra készülő leányok, lábbetegsége veszélynek van kitéve. Ez a körülmény tekintve azoknak a nőknek óriási számát, kik akár a háztartásban, akár hivatásuk egyéb munkájában álló és járó tevékenységükben nem nélkülözhetik az egészséges és teljesítőképes lábakat különösen aggályos. Ehhez járul még a divat kihalása, mely a női nemnél erősen érvényesül, valamint korunknak a tömeggyártásra beállított cipő mindenkori alakjára. Csak hasonlítsuk össze a tömeggyártású cipőt azokkal a feltételekkel, melyeket Schede dr. tanár a leipzigi orthopédiai egyetemen a megfelelő cipő tekintetében felállít. A cipő egy szükséges rossz. Védelmül szolgál a talaj ellen, valamint hideg, nedvesség és piszok ellen. Ártalmas, mert a láb fejlődését és természetes funkcióját gátolja. Ezzel meg kell alkudnunk s csak azt tehetjük, hogy a kellemetlen hatás alatt a minimumra próbáljuk csökkenteni. Mit várhatunk egy cipőtől? Egyrészt a lábat szíilárdan kell körülvennie, hogy az ne csússzon és csoszogjon. Másrészt a lábujjaknak szabad mozgást kell biztosítania, hogy azok el ne satnyuljanak. A lábujjizmok a test legfontosabb tartóinak egyik része. Hogy a szokványos gyári cipő eme követelményeknek nem felel meg mondani sem kell. A meztelen lábtevékenységénél a lábujjak feszülnek. Ezt a feszülést a hegyes cipő lehetetlenné teszi és ezze megnehezül a lábszél munkája. Sok helyütt az a nézet járja, hogy a lúdtalp születési hiba. A Hoffa féle statisztikából azonban azt látjuk, hogy a lúdtalp csak a későbbi években jelentkezik, tehát szerzett baj. Hochmann erről a következőt írja: ,,A szerzett lúdtalp és a harántsülyedt láb sokkal gyakoribb, mint a veleszületett, de ép oly gyakran kerüli el a figyelmet, mint amilyen sűrűn diagnosztizálják, pedig rendkívül fontos éppen a kezdő stádium felismerése és helyes kezelése, hogy annak további fejlődése megakadályoztassék. A kisgyermeknél a talp erős zsírpárája kelti gyakran a lúdtalp látszatát, de Spitzy annak idején fagyvágásokkal meggyőzően bebizonyította, hogy az újszülött normális lábnak az ívelés szinte azonos a felnőttével. Ez később a zsír természetes csökkenésénél világosan kitűnik. Tekintetbe veendő, hogy a lábak normális eredeti tartása sohasem a lábak vargus tartás, hanem ellenkezőleg supinatios tartás, mely huzamosabb ideig tartja magát és csak fokozatosan szűnik meg. Leggyakrabban kezdődik tudtalmár a gyermekkorban.". További fejtegetésében arra a következtetésre jut, hogy ebben a korban a baj még tökéletesen gyógyítható még pedig egyénileg képzett a lábat támasztó betéttel, célszerűen készített cipőben. Dr. Schwenn G. írja: ,,Aki a tisztán gyárilag készített betéteket veszi oly hibát követ el, mely inkább rosszabbodást idéz elő, mint javulást. Ezeket ugyan nagy reklám dicséri, de értéktelenek. Sürgős erre figyelmeztetni. Mindenekelőtt meg kell kérdezni az orvost, a pontos lelet megállapítása céljából. Ennek rendeltetése szerint azután egy szakszerűen képzelt cipészmestert kell felkeresni. Ezek az úgynevezett orthopédiai cipészmesterek feladata minden esetben a betétek elkészítése. Egyik előadásában dr. Frank Hasse is úgy nyilatkozott, hogy lábbajon csak úgy lehet segíteni, ha egyéni tulajdonságaihoz méretezetten készített betétet hord különlegesen elkészített lábbelijében. Dr. S. Schweisheimer írja .Világos, hogy a betéteknek épp úgy kell a lábhoz illeniök, mint a cipőnek, sőt még jobban, mert ellen esetben a helytelen terhelés vagy másfelé való eltolódása csak növeli a fájdalmakat. Szükséges, a gazdag tapasztalat, lelkiismeretes kivitel, az orvos és technikus megértő együttműködése, hogy a szenvedő láb enyhülést találjon." Az orthopédiai cipészek egyik ülésén dr. med. Hesse következőképen nyilatkozott : „A lúdtalp kezelése az orvos dolga. Az orthopéd cipész feladata abban áll hogy az orvosi kezelés által elért eredményt tartóssá tegye és a visszaesést megelőzze." Dr. H. Blencke a magdeburgi orthopédiai gyógyintézet főorvosa a Chirurgischtechnikes Correspondenzblatt-ban figyelemreméltó fejtegetéseket tett, melyekből a következőket idézzük : azokra még később is esetenként visszatérünk. Nehéz esetben sohasem vezet minket célhoz sematizálás, csakis egyéni kezelés. Ily esetben a kész betét huzamosabban alkalmatlan, Ezek a betegek akkor jönnek rendeléseinkre, amikor már különböző rendszerű készbetekkel kísérleteztek, mielőtt az orthopéd tanácsát kikérték volna Rövid egy esztendő folyamán 185 olyan esetet láttunk, kik hiába viseltek egy sokat dicsért kész betétet, mert ez rajtuk mit sem segített. Ez esetben a baj csak egyénileg készített betétekkel volt elhárítható