A Cipőgyártó, 1934 (5. évfolyam, 10. szám)

10. szám

" CIPŐGYÁRTÓ pflege" című folyóiratban igen figyelemreméltó megállapításokat tett. E szerint különösen a lányok lába gyakran rendellenes A ha­­rántsülyedés és a lúdtalp itt na­gyon gyakori. Ezek a megállapí­tások arra a következtetésre kész­tetik dr. Sorge­t, hogy a most felserdülő női nemzedék nagyrészt lúbtalpas és jelentős lábbetegsé­gekkel sújtott lesz s igy huzamo­sabb sétákra vagy általánosságban a lábak erősebb igénybevételére képtelen lesz. Ha ezt a megállapí­tást és Hoffa statisztikáját közös nevezőre hozzuk, az a figyelemre­méltó helyzet adódik, hogy főképen az iskolából élethivatásra készülő leányok, lábbetegsége veszélynek van kitéve. Ez a körülmény te­kintve azoknak a nőknek óriási számát, kik akár a háztartásban, akár hivatásuk egyéb munkájában álló és járó tevékenységükben nem nélkülözhetik az egészséges és teljesítőképes lábakat különösen aggályos. Ehhez járul még a divat kihalása, mely a női nemnél erősen érvényesül, valamint korunknak a tömeggyártásra beállított cipő mindenkori alakjára. Csak hasonlítsuk össze a tömeg­­gyártású cipőt azokkal a feltéte­lekkel, melyeket Schede dr. tanár a leipzigi orthopédiai egyetemen a megfelelő cipő tekintetében fel­állít. A cipő egy szükséges rossz. Védelmül szolgál a talaj ellen, valamint hideg, nedvesség és piszok ellen. Ártalmas, mert a láb fejlő­dését és természetes funkcióját gátolja. Ezzel meg kell alkudnunk s csak azt tehetjük, hogy a kelle­metlen hatás alatt a minimumra próbáljuk csökkenteni. Mit várha­tunk egy cipőtől? Egyrészt a lábat szíilárdan kell körülvennie, hogy az ne csússzon és csoszogjon. Másrészt a lábujjaknak szabad mozgást kell biztosítania, hogy azok el ne satnyuljanak. A láb­ujjizmok a test legfontosabb tar­tóinak egyik része. Hogy a szokványos gyári cipő eme követelményeknek nem felel meg mondani sem kell. A mezte­­len lábtevékenységénél a lábujjak feszülnek. Ezt a feszülést a hegyes cipő lehetetlenné teszi és ezze megnehezül a lábszél munkája. Sok helyütt az a nézet járja, hogy a lúdtalp születési hiba. A Hoffa féle statisztikából azonban azt látjuk, hogy a lúdtalp csak a későbbi években jelentkezik, tehát szerzett baj. Hochmann erről a következőt írja: ,,A szerzett lúdtalp és a ha­­rántsülyedt láb sokkal gyakoribb, mint a veleszületett, de ép oly gyakran kerüli el a figyelmet, mint amilyen sűrűn diagnosztizálják, pedig rendkívül fontos éppen a kezdő stádium felismerése és he­lyes kezelése, hogy annak további fejlődése megakadályoztassék. A kisgyermeknél a talp erős zsírpá­­rája kelti gyakran a lúdtalp lát­szatát, de Spitzy annak idején fagyvágásokkal meggyőzően bebi­zonyította, hogy az újszülött nor­mális lábnak az ívelés szinte azonos a felnőttével. Ez később a zsír természetes csökkenésénél vi­lágosan kitűnik. Tekintetbe veendő, hogy a lá­bak normális eredeti tartása soha­sem a lábak vargus tartás, hanem ellenkezőleg supinatios tartás, mely huzamosabb ideig tartja magát és csak fokozatosan szűnik meg. Leg­gyakrabban kezdődik tudtal­már a gyermekkorban.". További fejtegetésében arra a következtetésre jut, hogy ebben a korban a baj még tökéletesen gyógyítható még pedig egyénileg képzett a lábat támasztó betéttel, célszerűen készített cipőben. Dr. Schwenn G. írja: ,,Aki a tisztán gyárilag készített betéteket veszi oly hibát követ el, mely inkább rosszabbodást idéz elő, mint javulást. Ezeket ugyan nagy reklám dicséri, de értéktelenek. Sürgős erre figyelmeztetni. Min­denekelőtt meg kell kérdezni az orvost, a pontos lelet megállapí­tása céljából. Ennek rendeltetése szerint azután egy szakszerűen képzelt cipészmestert kell felke­resni. Ezek az úgynevezett ortho­­pédiai cipészmesterek feladata min­den esetben a betétek elkészítése. Egyik előadásában dr. Frank Hasse is úgy nyilatkozott, hogy lábbajon csak úgy lehet segíteni, ha egyéni tulajdonságaihoz mére­tezetten készített betétet hord különlegesen elkészített lábbeli­jében. Dr. S. Schweisheimer írja .Vi­lágos, hogy a betéteknek épp úgy kell a lábhoz illeniök, mint a ci­pőnek, sőt még jobban, mert ellen esetben a helytelen terhelés vagy másfelé való eltolódása csak növeli a fájdalmakat. Szükséges, a gazdag tapasztalat, lelkiismeretes kivitel, az orvos és technikus megértő együttműkö­dése, hogy a szenvedő láb enyhü­lést találjon." Az orthopédiai cipészek egyik ülésén dr. med. Hesse követke­zőképen nyilatkozott : „A lúdtalp kezelése az orvos dolga. Az or­­thopéd cipész feladata abban áll hogy az orvosi kezelés által elért­ eredményt tartóssá tegye és a visszaesést megelőzze." Dr. H. Blencke a magdeburgi orthopédiai gyógyintézet főorvosa a Chirurgisch­technikes Corres­pond­enzblatt-ban figyelemreméltó fejtegetéseket tett, melyekből a következőket idézzük : azokra még később is esetenként vissza­térünk. Nehéz esetben sohasem vezet minket célhoz sematizálás, csakis egyéni kezelés. Ily esetben a kész betét huzamosabban alkalmatlan, Ezek a betegek akkor jönnek rendeléseinkre, amikor már kü­lönböző rendszerű készbetekkel kísérleteztek, mielőtt az orthopéd tanácsát kikérték volna Rövid egy esztendő folyamán 185 olyan esetet láttunk, kik hiába viseltek egy sokat dicsért kész betétet, mert ez rajtuk mit sem segített. Ez esetben a baj csak egyénileg ké­szített betétekkel volt elhárítható

Next