A Cipőgyártó, 1936 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1. szám
8 A CIPŐGYÁRTÓ „ICFI" gyermekcipőgyár Budapest, VI., Vasváry Pál u. 11. Telefon: 216—58 közik felhívom az összes védekképviseleteket közös munkálkodásra az árrombolással szemben. Ha a végpusztulást el akarjuk kerülni sürgősen össze kell fognunk az egységes árak megállapítása céljából és ezen további munkájához egyesületünknek ezúton is kérem kitartó támogatásukat. Felszólaltak még Havas Ernő és Polgár Hugó, majd Gaál János elnöki zárószavával végződött a szakmaközi értekezlet. Időszerű kérdések A cipésziparosok V. belső kerületi szakcsoportjában társas vacsora keretében Gódy László elnökletével tárgyaltatott a cipésziparosság napi kérdéseinek egyikmásik pontja. Az előadó Kiss Mihály, a Budapesti Cipőgyártók Egyesületének társelnöke utalt a cipő minőségi leromlásának és az ezzel kapcsolatos árrombolásának a szakmára, de a közgazdaságra nézve is súlyosan elfajult versenyére. A cipő ma már — mondta előadása során Kiss Mihály — a bazár nívójára sülyedt. Ennek az alacsony foknak a veszélye rendkívüli módon érezteti hatását a kézműves uton, de általában a jobb minőségben előállított cipők értékesítésére. Ennek a veszélynek elhárítására vagy legalábbis ellensúlyozására szükséges a törvényesen kötelezett minőségi áru márkázása és a legaprólékosabban felhasznált anyagok megjelölése. A kvalitásos cipők érdekében a sajtó útján való propagálás szinte elengedhetetlen szükségesség, hogy ezáltal a laikus közönség tudatában legyen a cipő beszerzésének esetén a megkülönböztetésnek különös tekintettel a minőségre és a megszabott árra. Végül a boráraknak váratlanul bekövetkezett emelkedésére tért beszéde során, ami meglepő helyzet elé állította a cipőszakmát. Az előadót a hallgatóság tetszésnyilvánításával percekig ünnepelte. Ünnepélyes taps közepette emelkedett szólásra Frankl Lajos m. kir. kormánytanácsos, aki a cipőszakma korszerű kérdéseit tárgyalta a tőle megszokott objektivitással, így, természetesen az ok és az okozati összefüggések kapcsán az iparosságnak és a kereskedelemnek most vajúdó kérdései fölött , a 4 és 47§-ainak, valamint a kontárügy rendezésében vizsgálja a munka mennyiségének és lehetőségének az adatait. Ezekben az esetekben mondja — Frankl Lajos kormánytanácsos — a legnagyobb kérdés : a kard nehéz-e vagy a kár könnyű? A gazdasági lehetőség szerint meg kell állapítani: ha a kontárnak van munkája, akkor miért nincsen az iparjogosítvánnyal bíró iparosnak és miért nincsen forgalma a kereskedőnek. Ezekben a kérdésekben diagnosztikálni kell. A szakmai bajok és betegségek orvoslásának egyik legértékesebb eszköze a tömör erőben rejlő szervezkedés, míg a széthúzás csak a veszélyeket halmozza. A gazdasági élet feljavítását csak egységes erővel lehet végezni és az egységes erőhöz kölcsönös tisztelet, kölcsönös megértés, kölcsönös szeretet és a nemes célok elérésére a gazdasági egységben való egységes szervezet szükséges. Lelkes taps követte a hallgatóság részéről Frankl Lajos kormánytanácsos szavait, akit a cipésziparosság az iránta megnyilvánult szeretetéről biztosított. Jakab János a csoport díszelnöke szólalt fel és a cipőipar fejlődési periódusait ismertette beszéde során. Majd ezután az ipartörvény 4, 47 § ok módosításának kérdéseivel foglalkozott. Úgymond a többek között : Szép hazánknak kincses részeit megszállták az ellenségek a trianoni átok súlya alatt. Ennek elmaradhatatlan következményeként megszületett az irredentizmus. Az ország megszállása előtt volt munka és dolgozott a cipésziparos s ezért nem is törődött a 4 és 47 - kal. Ma a kereskedelem szerzett jogra hivatkozik. Igen ám, de ezzel a szerzett joggal megszállta az ipart és most az ő súlya alatt szenved az ipar. E súlyos szenvedés alól szabadulni akar az ipar. Szakmai életünk javára is irredenták vagyunk és revíziót követelünk. Majd ezután a közszállítások ügyével foglalkozott. Itt az a baj, hogy sok esetben a borkereskedő rendelkezik a cipésziparossal és a kalkulációt is a borkereskedő végzi, amiután kisiparosnak nemcsak haszna nincsen, de károsan hat azokra az iparosokra, akik a borkereskedő beavatkozása nélkül pályáznak a közmunkára. A közszállítás kérdéseivel kapcsolatban a kalkuláció kérdése is rendezetlen. Itt is megoldásra van szükség. Végül úgymond, hogy minden bajnak és hibának fő oka a szervezetlenség. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után felszólaltak még Török Ferenc, az I. kerületi csoport alelnöke és Szabó Lajos. Gódy László elnök köszönetet mondott úgy a napirend előadójának, mint a felszólalóknak, amiután zárszavával az ülés véget ért. Az V. belső kerületi csoport ez összejövetelén Gódy László elnök javaslatára az elaggott cipésziparosok és családjuk részére a szokásos karácsonyi segélyakció megindítása határoztatott el. Az adományt Frankl Lajos kormánytanácsos kezdte meg 20 pengő hozzájárulásával, Kiss Mihály 5 pengő. Az estén még összegyűjtött adományok eredménye 51 pengő volt.