Az Aero, 1914 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1914-01-25 / 1-2. szám
AERO csak délután lett kissé népesebb, mutatkozott némi érdeklődés. Az első kellemetlen érzést az váltotta ki belőlem, hogy hiába kerestem a franczia úttörők legújabb alkotásait. Nem láttam sehol az «Antoinette»-gyár Santos Dumont, Voisin stb. munkáit. Kivált Voisin-ék aeroplánjainak távolmaradása ejtettek csodálkozásba. Hová lettek ? Őket is elérte talán a kimerülés után az úttörők rendes végzete, a közöny, a feledékenység? Pedig úgy tudom, hogy ennek a híres testvérpárnak egyik tagja, Gabriel még fiatal erő és él. Senki sem említette, senki sem kérdezte, hogy hol maradt. Vagy az idősebb Voisin Charles halálos automobilbalesete folytán Gabriel visszavonlt az aviatikától? Alig hiszem, mert a franczia aviatika legértékesebb eredményei után, amelyek jórészt Voisin-éknek köszönhetők és amelynek termékeny talajából fejlődtek oly nagygyűrlériot, Farman, Delagrange stb., igazán hálátlanság a franczia társadalom részéről az életben maradt Gabriel hasznos munkálkodását nem értékesíteni. Inkább azt hiszem, hogy az ok itt csak az anyagi erők kimerülése lehet. Az, hogy nem is egészen két év alatt így elfelejtették, annak magyarázata igen egyszerű. Maga a kiállítás tanúskodik róla , a többi kiállítók javarésze, Voisin, Blériot és Farman pilóta-neveltjeiből átvedlett konstruktőrök amolyan epigon-konstruktőrök, akik könnyebben tettek tőketársulásra szert, mint mestereik. Igen, mert a rokonszenves és jól repülő pilóta a laikus szemében rendkívüli ember, ha mindjárt analfabéta is. Tehát a tőke, — amelynek képviselői nem szakemberek, — így megtévesztve inkább társul a sokat ígérő pilótával, mint a rutinírozott és gyakorlott gépépítővel, mert azt hiszi, hogy aki jól repül, annak jó konstruktőrnek is kell lennie. A pilóta pedig, aki megtanulta gépével való foglalatoskodás közben, hogy magához a repüléshez nem kell egyéb, mint egy jól-rosszul összetákolt aeroplán és egy igen erős, nagyon jó motor, azt hiszi, miszerint ő már kész konstruktőr és tud új típust alkotni. Ezek ragadják most magukhoz az elfáradt, kimerült úttörők kezéből kihulló műszereket, hogy az aviatika továbbfejlődését a maguk módja szerint biztosítsák. A megbízható gépszerkesztés helyett idegizgató, nyaktörő pilóta-bravúrokkal konkurrálnak egymásnak. A laikus pedig azt hiszi, hogy egy-egy ilyen veszedelmes és czéltalan mutatvány sikerültével az aviatika lendült, fejlődött egy lépést. Ilyenformán a termékeny, arra hivatott feltaláló konstruktőrök nagy része belátta, hogy küzdelmük méltánytalan és vagy önként leszerelt vagy anyagilag kimerülve letört, visszavonult, hogy átengedje a teret az epigon-konstruktőröknek, akik silány utánzataikkal egy lépést sem jutottak előre, mert csak ugyanazt csinálják különböző változatokban, amit elődeik már négy öt év előtt bemutattak a czivilizált világnak. A franczia repülőgép-iparban tehát konstatálni kell a konstruálás teljes stagnálását. Az említettek egyik tipikus példája Paulban. Általánosan ismert dolog, hogy azokat a tekintélyes összegeket, amelyeket mint pilóta bámulatos repüléseivel az aviatika bölcsőkorában szerzett, az ő aluminium bi- és triplánjaival, rövidesen elkonstruált. Ezzel együtt a társult tőkét is. A köztudatból neve és szerepköre letűnt s a csalódott tőke a veszteségén okulva, elzárkózott hasonló vállalkozásoktól. (De mintha nálunk is lett volna ehhez hasonló példa?) Ilyen szemmel néztem most már tovább Ponnier, Moran-Saulnier, Deperdussin alkotásait. A hírhedt nevű Deperdussin-gyár, az ő cápatestű halálmadaraival minden gyakorlati érték nélküli rekordhajhászó gépeket állított ki, amelyekkel csak a közelmúltban is 205 kilométeres sebességgel száguldottak a jégtenger óczeánján. Ezt a gyorsaságot mindössze 6,7 négyszögméter hordfelülettel és 160 lóerős Gnome-motorral érték el. Hol itt a józanság? Őrült hazárdjátéka ez a pilóta- 2 Fordulatszámláló a párisi aeroszalonban.