Alföldi Iparlap, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-03 / 1. szám
ALFÖLDI IPARLAP.Uj évfolyam. IV. év. 1. szám. idén, hogy fogják ezt az ügyet legcélszerűbben rendezni; én csak e fölött nézetemet mondottam el. Talán lesz benne némi elfogadni való, mit magunkévá téve ki is vihetünk. Tisztelt szerkesztőm! Azt hiszem, elég lesz ez már az 1884. évre, hagyjunk valamit jövőre is. Boldog újévet kívánok úgy szerkesztő uraimoknak, mint t. iparos barátaimnak ! Mezey Péter: A szegedi kiállítókhoz. Ismételve figyelmeztetjük a helyi kiállítókat, hogy akik a város által megszavazott 2000 frt segélyből részesíttetni óhajtanak, ebbeli kérelmüket szóval vagy írásban jelentsék be főispán ur ő méltóságánál, még pedig 1888. január 1-ig. Későbbi kérvényezők nem részesülnek segélyben. A „Magyar Kereskedők Lapjaiból veszsjük át az alábbi érdekes cikket: A I. évtizedben uj szellő lengedez, de sajnos, a társadalomban is annál több a molusz. A külszínre, a látszatra nagyon sokat adnak, dacára hogy az élet szükségletei egyre drágulnak. A luxus szüksége mintegy általánosan el lett ismerve, különösen a kereskedői osztályban, és az, valamint az étvágy magával ragadták a társadalmat, a fenntartási harc, valóságos dulakodássá vált, a melyben sok természetes jó és nemes megy tönkre és napjaink szokásait a nagy üzleti és társadalmi harctéren inficiálja a hulla, a szag. Az idők megváltoztak, amint mondani szokás, és megváltoztak az emberek és szokásaik. Jobbak nem lettek, mert üzletileg szenvedünk az adóterhek alatt és társadalmilag térdig gázolunk már a korrupcióban. Vannak főrangú családjaink, melyekben a ranggal együtt a korrupció is örökös. Van pénzarisztokráciának, mely romlott tetőtől-talpig és a középkereskedő is vágyva a pénzarisztokrata külső kényelmére, azt utánozva koldusbotra jut. Pedig milyen nehéz ez a bot! Az atya talán még lemondással ragadja meg, de a fiuk és leányok, kik még oly szépnek látják a világot! Van alsóbb hivatalnoki osztályunk, mely roszul fizetve küzd a mindennapi megélhetés gondjaival és többnyire nagy leánysereggel van megáldva, melyről nem gondoskodhatik. Az atya elhal, az anya szükséget szenved, a leányok eltűnnek a világba. Hová? Ki tudná, vagy ki kérdezné azt! Van végre munkásosztályunk, melynek keresete ki nem elégítő.Gyermekei felnőnek gondozás és felügyelet nélkül és a kisértés oly nagy! Leányai többnyire cselédekül szegődnek, de szomorúan kell bevallani, hogy kilenc tizedrésze elvesz, a nélkül, hogy az erény értékéről fogalommal birna. Elnyeli őket az utca, a melyen már annyi kincs veszett el. Ezek a gondolatok támadtak bennünk, mikor okát kerestük a bécsi szenzációs sikkasztásoknak, mert Ausztriával annyira össze vagyunk nőve, hogy a szokások és erkölcsök teljesen azonosak ott és itt. Nálunk, hál’istennek, mit sem hallani sikkasztásokról, de az okok, melyek a bécsi eseményeket előidézték, nálunk is föltalálhatók. Mélyen begyökeredzett pénz- és kereskedelmi forgalmunkba az uzsora dísztelen növénye. A szép és természetes iránti hajlamot a külsőségek iránti kapkodás váltotta föl. Ez pénzbe, igen sok pénzbe kerül, mert minden férfi gavallért, minden nő úri dámát akar játszani. E „játék“ rejti magában a sok veszélyt. Mindenki játszik és mindennel játszanak. A főrangú ezreket, sőt százezreket veszít és nyer a kaszinóban egy éjjel. A becsületbeli adósságot 24 óra alatt tartozik megfizetni. Még kábult az éj izgalmaitól, mikor magához hivat egy buffiert, kinek aláír akármit, anélkül, hogy látná, mit ír alá, így származnak gavallérváltók. Egy másik játék, a tőzsdei. A bankhivatalnok fizetése elég nagy ugyan, de még sem olyan, hogy Üldözhetné a nagy úri háztartást és egyáltalán nem födözheti akkor, ha az illető a tőzsdén saját számlára is játszik és a nyereség helyett veszteség éri. Az ilyen hivatalnok is egy buffiernek esik áldozatul, de már nem váltót, hanem lelkét adja neki. A dolog kezdetben egyszerűnek, sőt Üzletszerűnek látszik :szívességeket“ tesznek egymásnak. Csakhamar azonban óriásilag növekedik e szívességek száma, kibonyolíthatlan összeköttetésbe kerülnek és többé nem számolnak el egymással. Bécsben, mint a legutóbbi események bizonyították, még mindig nem számoltak le teljesen a bankintézetek, még csak ezután fogják konstatálni, hogy a pénzügyi és az áruüzletek talaja alá van aknázva. Ott, ahol megszűnt a hűség, ott nincs hit, csak kölcsönös kizsákmányolás, és ez okból még csak ezután várjuk a bécsi korrupció végeredményeit. A helyzet még nincs tisztázva és még annyi inszolid üzelem fog napvilágra kerülni, melyek egészen el fogják homályosítani az 1873-iki eseményeket. Biztos forrásból tudjuk például azt, hogy a cseh földhitelintézet még másfél hónap előtt egész bizalommal föltárta helyzetét — egy bécsi bankigazgató előtt. Ez az igazgató ígért tanácsot, segélyt, támogatást és titoktartást. Ez utóbbinak felelt meg leginkább azáltal, hogy elment a tőzsdére és kontreminálta a cseh földhitelintézet részvényeit. Tudjuk továbbá, hogy számos bécsi intézet diszponensei nyíltan játszanak még ma is a tőzsdén. Ezek azonban máig szerencsével játszottak és az igazgatóság szemet huny még ma is, jóllehet két intézet katasztrófája már intő például szolgálhatna. Foglalkoznunk kellett a bécsi eseményekkel, mert jelenleg sokat beszélnek arról, várjon egy esetleges osztrák válság behatással lenne-e Magyarországra is ? Elméletileg nagyon bajos e kérdésre megfelelni. Annyi áll, hogy a nemzetgazdaság törvényei szerint a gazdasági egyensúly megzavarása oly hullámokat szokott vetni, mely eléri a szomszéd területeket is. Hogy a bécsi válság tehát kisebb vagy nagyobb mérvben fogja-e érinteni a mi viszonyainkat, az kizárólag pénzintézeteink, kereskedőink és iparosaink üzleti szoliditásától függ. Részvénytársulataink, igen csekély kivétellel, egészségesek és nincs mit tartaniuk válságtól. Hogy a magánosok miként állanak, akik nem közölnek évi mérleget, arra nézve csak a tapasztalat adhat fölvilágosítást. Bizonyára nálunk sincs hiány olyanokban, kik egyaránt könnyelműek voltak, a hitelnyújtás és hitel élvezésében. Az ideges kapkodás gyors és nagy nyereség után, egyike ama modern társadalmi betegségeknek, melyektől egyetlen ország és nemzet sincs megkímélve. Ily exisztenciák bizonyára nálunk is nagy számban léteznek. Ha azonban százaléktételük az összeghez képest nem nagy, ha kereskedőink és iparos osztályunk zöme egészségesekkor mitől sem kell tartanunk. Más tekintetben talán szükséges is, hogy időközönként erőteljes szél járja be az utcákat, hogy elseperje az idő folyamán összegyűlő miazmákat. A szédelgés elhárítása a szédelgőkre kellemetlen lehet ugyan, de az összeségre haszonnal jár. Az inszolid üzletek valóságos átkai a társadalomnak. Nemcsak a rászedetteket károsítja, hanem az összes osztályokat különbség nélkül. Megdrágítja a fogyasztók áruit, mert utóvégre valakinek mégis meg kell fizetnie a rizikót. Megkárosítja a szolid konkurrenseket, melyektől elfogja a vevőket és végre azokat is inszolid eljárásra kényszeríti. Elősegíti az inproduktív fogyasztást, a luxust, a tékozlást, mert egyfelől könnyű nyereség által nagy költekezésre bátorít, másfelől, hogy a belső állapotot, leplezze, ily költekezésre kényszerít. És a szédelgésnek e nyilvánvaló szomorú következményei dacára vannak igen sokan, kik engedik magukat kizsákmányolni, sőt olyanok is, kiknek a szédelgés imponál. Ha az inszoliditás anynyira megvettetnék, mint amily megvetésre méltó, sokáig soha sem tarthatná fönn magát. De valljuk be, hogy az úgynevezett tisztességes emberek zöme alapjában véve nem veti meg a szédelgést, hanem titokban irigyli a szerencselovagot addig, míg képes külső sikereket fölmutatni. Csak a sikertelenség detronizálja a szédelgést, csak bukása nyújt morális bátorságot arra, hogy a becsületes emberek pálcát törjenek fölötte. Mint midőn nyári éjszakán egy meteor megvilágítja a láthatárt, úgy hat csodált és irigyelt nagyságok hirtelen bukása szellemi látszervünkre. Az emberi sors borzasztó változandósága juttatja eszünkbe a nemzetgazdaság és , az erkölcs törvényeinek állandóságát. Érezzük, hogy tartós szerencse, tartós jólét csak akkor lehetséges, ha foglalkozásunk és eljárásunk erkölcsi alapon nyugszik. Nincs tehát ellentét az erkölcs törvényei és az eszesség követelményei közt. Bármennyire is kifizesse magát néha az inszoliditás, mégis tanácsos a szolidság. A szédelgő legcsodálatraméltóbb raffinementja föl nem ér a becsületes ember szerény eszével. Kiállítás: A háziipar-szakcsoport bizottsága külön székely házat fog fölállítani s berendezni. A háziipar-csarnok, a tömeges jelentkezések folytán, szűknek bizonyult. A csarnok 700 km. területű, melyből 200 □ métert a fegyencipar számára foglaltak le.* Szeged város nevéhez méltóan lesz képviselve az országos kiállításon. — Régibb és újabb tervrajzokat, a csatornázás rajzait, kövezetrajzokat és nevezetesebb nyilvános épületeinek rajzait küldi fid. Azon kiállítók, kik térdijük egyharmadrészét a múlt hó 31-ikére be nem küldötték, nem kapnak helyet a csarnokban.* A kiállításon lesz orvosi kongreszszus, gazdasági kongreszszus, városok kongreszszusa azonkívül a budapesti városi és önk. tűzoltók nagy gyakorlatokat tartanak. Akik kiállítási tágjaikat saját edényükben óhajtják elhelyezni, az ily edényt tartoznak a kiállítási bizottságnak bemutatni.* A kiállítási épület vállalkozója múlt hó 31-én adta át az épületet a kiállítási bizottságnak. Helyi hirek. — Követésre méltó példa. A helybeli magyar szabó-ifjúság testületileg, mintegy 24-en, beléptek a szegedi iparos-ifjak képző- és segélyző-egyletébe. Éljen a helyes gondolkozás a derék ifjúság! Mint halljuk, a magyar lábbeli készítő ifjúság és több szakbeli ifjúság testületében szintén megindult a mozgalom az egyletbe testületileg való belépésre. — Helyesen, csak rajta, — az önálló iparosok már egyesültek, illő és kívánatos volna, hogy Szegeden az ifjúság se maradjon tétlenül, hanem tömörüljön egy nagy egyesületté. — Névnapi tisztelgés. A szegedi iparos-ifjak képző- és segélyzőegyletének tagja szeretett elnökük tisztelendő Ivánkovics János tanár ur névnapjára egy díszes egyleti jelvényt készíttettek, melynek átadásával egy tizenkét tagból álló küldöttség élén az egylet titkára bízatott meg. A küldöttség karácsony másnapján nyújtotta át az elnöknek az egylet ifjúságának ajándékát, mit az elnök meghatottan vett át és biztosította az egylet küldöttségét, hogy miként eddig, úgy a jövőben is el fog követni mindent az egylet fölvirágoztatása érdekében. A díszes egyleti jelvény ezüstműves mű, Szegeden Reich Mór fiatal ötvös iparosunk kezéből került ki ; dicséret illeti meg a csinos mű készítőjét. — A szegedi polgári dalárda működő kara— mely iparos elemekből áll — tanulási gyakorlatukat némi szünetelés után Barna I. karmester vezetése alatt újból megkezdte. Jó forrásból vett értesülésünk nyomán már is jelezhetjük, miszerint a dalárda f. é. jan. hó 31-ik napján — tehát a farsang derekán — a pártoló tagok részére IV-ik kötelezett dal- és táncestélyt rendez Pap Pista tévés és csinos vendéglője helyiségében, mire előre is fölhívjuk a pártoló tagok figyelmét. — A szegedi gazdasági egy- e tej-, vaj- és sajt-csarnokot állit föl. — A szegedi sertés vásár valószínűleg létre fog jönni, legalább a miniszter kedvezőleg nyilatkozott. — Országos hirek. — Radó Kálmán vasmegyei főispán 100 írttal a magyar iparművészeti egylet alapitó tagjai sorába lépett. — A R Whitehead-féle torpedógyár, mely el akart költözni, a kormány közbenjárására Fiuméban marad. — A minisztérium már elkészíté az ujbányatörvényjavaslatot, mely nemsokára a ház asztalára is kerül. — Losonci és losonc vidéki iparosok nyilatkoznak, hogy igenis Losonc sem maradt el az újabb iparügyi mozgalmakban, alapszabályaik készek már, de még nincsenek megerősítve. 1885. január 3. — A budapesti asztalosipar egylet megalakult múlt hó 28-án. A teendők végzésére Madary Gábor elnöklete alatt egy bizottságot küldtek ki. — Újabban Temesvárott, Nagy-Kikindán és Keszthelyen alakultak meg az ipartestületek, valamint a déghi, nagyszokoli s a deési. Nagy-Szebenben az iparosok ellene szavaztak a testülésnek. — A debreceni cukorgyárrészv.-társ., mely 1861-ben alakult, likvidálni fog. — A kiskun-majsai gőzmalomrészvénytársaság föloszlott. — A szolnoki ipartestület alapszabályait — mint a „Sz. H.“ írja — dec. 18-án délután 4 órakor tárgyalta a budapesti kereskedelmi és iparkamara iparügyi bizottsága. Az erről szóló értesítés csak aznap délelőtt érkezvén a szolnoki kamarai tagokhoz, azoknak a tárgyalásban való részvétel végetti Budapestre utazása az idő előhaladott voltánál fogva nem volt lehetséges. Még eddig nem érkezett értesítés arról, hogy a kamara hozzájárul-e a szolnoki ipartestület alapszabályaihoz, avagy módosításokat kíván-e azon eszközöltetni. — A szolnoki ipartársulat választmánya — mint a „Sz. H.“ írja — dec. 21 -én gyűlést tartott, melynek határozatai közül fölemlíthetjük, hogy az u. n. „fekete“ könyvbe jegyzett két tanuló rakoncátlan magaviselete miatt megdorgáltatok s ennek remélhetőleg jó eredménye lesz a jövőre nézve, mert az ilyetén megdorgálás által alkalmasint eléretik a kitűzött cél, a mennyiben ez elijesztő hatást gyakorland a többiekre, s így a sokszor elpanaszolt rakoncátlan magaviselete az iparos-tanoncoknak megszűnik. — A társulati titkár megbízást nyert arra, hogy a jövő évi orsz. kiállításon az iskola részéről kiállítandó dolgozatok mellé szükséges programmját és történetét az iskolának megírja és társulati költségen kinyomassa. — A gyűlés többi tárgyait apróbb jelentések képezték. — A gőzmozdony (1 o co mobil) és gőzcséplőgépek kezelői számára rendezett tanfol lyam, mint egy ízben már jeleztük, a budapesti állami közép-ipartanodánál (VIII. kerület, Kodzafa utca 28. sz.) folyó 1885. évi január hó 5-ik napján fog megnyittatni s ápril hó 15-ik napjáig tart. E tanfolyamon a gőzmozdony (locomobil) és a különböző cséplőgépek szerkezete és kezelése fog taníttatni. Tanulókat fölvétetnek a 20-ik életéveket betöltött önálló lakatosok, kovácsok s a különböző gépgyárak főbb munkásai, továbbá cséplőgéptulajdonosok, s azok, akik már locomobil és gőzcséplőgépek mellett foglalkoztak, előnyben részesülnek. A belépőktől erkölcsi bizonyítvány kívántatik s tudniok kell írni, olvasni. A behatások az intézet helyiségében a múlt hó 15-ik napján kezdődtek s folyó évi január hó 5-ig este 6 órától 7-ig, vasárnap és ünnepnapokon pedig d. e. 9 órától 12-ig tartatnak. Vidékiek okmányaik beküldése mellett levélben is jelentkezhetnek, a tanfolyam megnyitásán azonban személyesen meg kell jelenniük. — Mechanikai tanműhely állíttatott föl a kereskedelmi s vallás- és közoktatásügyi miniszterek együttes intézkedései következtében Budapesten, a VI. kerületi mozsár utcai 8. sz. házban. A tanműhely vezetésével Süss Nándor egyetemi mechanikus bízatott meg. Ez intézet feladata hazai erőket a mechanika iparágak gyakorlásában ingyen képezni s a hozzá tanácsért folyamodó hazai mechanikusoknak díjtalanul fölvilágosítást adni. A tanfolyam négy évig tart. A marosvásárhelyi ipa-ros önképző-és betegségeryzőegylet évi rendes közgyűlését nem sokára meg fogja tartani. A tagok a mellett, hogy jótékony célt mozdítanak elő eshető betegség alkalmával naponként 40 kv segélyt is nyerhetnek az alapszabályok értelmében az egyleti pénztárból. Az egylet élén dr. Antal László kir. tanácsos főorvos áll, ki egész odaadással s a nála megszokott lelkiismeretességgel vezeti az egylet ügyeit. Csődök. Spitz Adolf bpesti cipész ellen csőd nyittatott. Bejelent, határidő 1885. február 26.____________________________ Felelős szerkesztő : Ifj. Szmollény Nándor. Laptulajdonos: A „Szegedi Ipartársulat.“