Alföldi Iparlap, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-23 / 21. szám

Uj évfolyam. IV. év. 21. szám. ALFÖLDI­ ­ 5 IPARLAP._______________________ _ 1885. május 23-án. A szegedi tanoncmunkakiállitás. A szegedi Ipartestület tekintetes Elöl­járóságának Szegeden. A szegedi Ipartestület I. elöljárósá­gának a legmélyebb tisztelettel hozom tudomására, miszerint a helybeli iparis­kolai bizottság az 1884. évi 29.496. sz. miniszteri rendelet 18. §-a értelmében f. évi junius hó 7-én a Sobai féle házban levő rajztermekben tanoncmunkakiállítást rendez. A midőn ennek kapcsában van sze­rencsém a munkakiállítás rendezésére vonatkozó szabályzat egy példányát 1/. alatt átküldeni, ugyanakkor a legmélyebb tisztelettel kérem az Ipartestület tekin­tetes elöljáróságát, hogy a mellékelt sza­bályzatot magukévá téve, a kiállítást, különösen a 3., 8. és 10. § ok szerint úgy erkölcsi mint anyagi támogatásban részesíteni kegyeskedjenek. Szegeden, 1885. május 19. Csonka Ferenc, Tóth János s. k., iparisk. b­izotts. jegyző, elnök • * A szegedi tanoncmunkakiállitás szabályzata. 1. §. Az 1884. évi 27,496. sz. minisz­teri rendelet 18. §-a értelmében a szegedi ipariskolák felügyelő-bizottság a folyó évi június 7-én tanoncmunkakiállítást rendez. 2. §. A kiállítás rendezését az iparis­kolák igazgatósága intézi. 3. §. A bíráló-bizottság a rokon iparágak csoportjai szerint alakíttatik gyakorló mesterek­ és szakértőkből. A gyakorló mestereket választják az ipar­társulatok, a szakértőket pedig a felügyelő­bizottság. 4. §. A bíráló bizottság megalakulása és esetleg a jutalmak kitűzése a rokon iparágak következő csoportjai szerint történik: a) fémipar; b) gépek, szerszá­mok, műszerek; c) kő-, föld-, agyag- és üvegipar ; d) faipar ; e) bőr-, serte-, szőr­ipar ; f) szövő- és ruházati ipar; g) ve­gyes ipar. 5. §. új Kiállítás tárgyai oly mun­kák, melyek a tanonc gyakorlati munka­körének rendes tárgyát képezik; éppen azért minden látványos, de gyakorlati becsesel nem biró készítmények esetleges díj elnyeréséből kizáratnak. b) Minták és rajzok oly iparágaknál, hol kész munka nem lehet kiállítási tárgy. 6. §. Az oly iparágak tanulói, kik gyakorlati képzettségüket ipari foglalko­zásuk természetéből kifolyólag sem kész munkák, sem rajzok bemutatása által nem tüntethetik ki, szakértők elé gya­korlati vizsgára rendelhetők. 7. §. A bíráló­ bizottság a kiállított munkákról véleményes ítéletet mond, és pedig a kiállítások által célzott üdvös hatás fokozása tekintetéből ítéletében ki­tüntetve az egyes darabok előnyeit, hiá­nyait és a követendő irányt. 8. §. A kiállításon kitüntetést nyert tanulók írásbeli elismerést nyernek, mely­ben a nyert jutalom is kitüntetve leend. Kitüntetett vagy dicséretet nyert da­rabok a szegedi ipartestület segélyezése mellett az igazgatóság által a budapesti országos tanoncmunkakiállításra fölkül­detnek. A jutalom áll: a) írásbeli elismerés mellett aránylagos mennyiségű pénzdíjak­ból, b) alkalmas rajzeszközökből vagy szerszámból. Minden iparcsoportra legalább 1 ju­talom esik, s ha abban föl nem használ­tatnék, más csoportra átvihető. A jutalmak kiosztása ünnepélyesen történik s az értesítőbe való közzététel mellett az eredményről úgy az iparható­ság, mint az egyes ipartársulatok elöl­járóságai hivatalból értesittetnek. 9. §. Az ipariskolák felügyelő bizott­sága mindent elkövet, hogy az egyes ipartestületek odahassanak, miszerint a tanoncok valamennyien részt vegyenek a kiállításban. 10. §. Az ipartestület gondoskodni fog a jutalmak és a költségek födözésére szükséges összegek beszerzéséről. A jutalmak az adakozók nevében osz­tatnak ki. Szeged, 1885. évi május 15 iki ipar­iskolai bizottsági ülésből. Jegyzette: Csonka Ferenc, Tóth János s. k., biz. jegyző, elnök. A szegedi színház. Válasz Bobula János építész úr hasoncímű cikkére. Rendkívül meglepett, mikor a „Gaz­dasági Mérnök“ egyik utóbbi számában színházunkra vonatkozó cikket találtam, pláne oly jeles építőnek ismert tollából, mint Bobula János úr. A legfölcsigázottabb érdeklődéssel kezdtem a jelzett cikk olvasásához, de őszintén megvallom, csalódtam, mert nem kritikát találtam abban egy műépítésztől egy műépítész építményéről, hanem a magyar önérzet, bár méltó, kifakadását egy idegen vállalkozó ellen. De jól volt ez így is. Hiába, nálunk még nem becsülik hazai erőinket annyira, hogy egy oly monumentális építmény ter­vezését rájuk mernék bízni. Pedig ez sehogy sem jól van ma, mikor műiparun­kat oly niveaura akarják emelni, hogy az a külfölddel kiállja a versenyt, ily hazafias törekvésekkel homlokegyenest ellenkezik egy külföldi vállalkozót dédel­getni. Hogy honi műépítészetünk már van annyira, hogy a külfölddel kiállja a versenyt, elég rámutatnunk a budapesti királyi operaházra, mely semmivel sem marad mögötte a szegedi, másfél óra alatt teljesen porrá égett „remek kom­­pozíciójú“ színháznak. E lapok hasábjain hangsúlyozva volt számtalanszor, hogy hiába álmodozunk magyar műiparról, a­míg megrendelőink nincsenek. Műipar piac nélkül,­­ a­ki ezt megteremti, igazán szobrot érdemel. Tehát ezen a téren Bobula úrral teljesen egy nézeten vagyok. Miután azon­ban Bobula úr nem bocsátkozott a szín­ház részletes kritizálásába, megteszem én. Hogy Fellner úr remek kompozíciója mennyire mögötte marad a régibb modorú színházaknak, elég legyen a szegedi szín­ház földszintjét megtekinteni. A földszinti körszékek, egész a földszinti zártszékekig, mintegy 240 személynek adtak helyet esténkint, átlagosan számítva. De ezen 240 személy esetleges tűzveszély esetén hogy menekedett volna meg, arra nem felelhetni meg. Először is teljesen elhi­bázott dolog volt u. n. viszkijárókat al­kalmazni. Mert színházaknál az legyen egyik cél, hogy a közönség mentül ha­­marébb s mentül rövidebb úton jusson a szabadba. Már­pedig a földszinti körszé­keken ülőknek először a színpad felé, azután onnan ismét visszafelé kellett volna ugyanazon utat megtenni. De mi­lyen út volt ez is. Szűk ajtó vezetett a nézőtérről egy alacsony előterem­ félébe, innen ismét egy más ajtó a folyosóra, s innen lehetett csak az előcsarnokba jutni, honnan három ajtó nyílt az utcára. Már magában véve azon dolog, hogy a föld­szinti 240 személynek egy és ugyanazon utat kétszer kell megtennie, hogy kijus­son a színházból, — már ez maga elég arra, hogy a kifelé iparkodók fele benn­maradjon vész esetén, hát még az elő­csarnok s az ettől ajtó által elválasztott folyosó! A karzatról és erkélyekről nem is szólok. Azért sem szeretek ezekre gondolni, mert ezek tervezésénél éppen nem vették figyelembe a helyi viszonyokat. Azután mennyi volt a zug a színház­ban, annak a jó Isten a megmondhatója. Volt ott minden, számtalan olyan, a­mi nem is kellett, de nem is odavaló volt. Például a nézőtér alatti üreget eredetileg raktárnak szánták, de nem gondolták meg, hogy tűz esetén, mikor a lezuhanó csillár áttöri a gyönge földszinti talapzatot, — a­mint át is törte — a tűz egyenest a raktárba fogódzik. Természetes, hogy ez teljesen összeégett volna. De már maga azon gondolat, hogy e raktárnak szánt helyiséget vendéglőnek alakították át, nagyon komikusan hangzik. Színházban vendéglő! Ilyen nincsen semmiféle színházban sem. Nagyon való­színű is azon föltevés, hogy a színfal mögött, a vendéglőből felvezetett kémény­ből eredt a tűz. A­mint halljuk, az új tervezésnél el is ejtik a vendéglőt. Egyszóval sok, a kritikát ki nem álló gyengéje volt színházunknak. Építette volna csak magyar építész, hogy dobáltak volna sarat rája a leégés után, így pedig újra Fellner úr fogja tervezni. Magyar művészek várjatok és reméljetek, nálunk még nem derült föl hajnalfok! . . . A vidékről. Tekintetes szerkesztő úr! A b.-gyarmati általános ipartestület elnöke Karlik János leköszönése folytán üresedésbe jött elnöki tisztség betöltése céljából érintett ipartestület f. é. május hó 14-én rendkívüli közgyűlést tartván, annak tagjai szép számban megjelentek. Az ipartestület helyettes elnöke a határozatképességet konstatálván, a gyű­lést megnyitottnak jelenté ki és a jelen­volt tagokat az elnök megválasztására hívta föl, kik általánosságban az ipar­testület al- és helyettes elnökét Komme­­rell Gyula urat jelölték ki ezen tisztségre. Az ipartestületi alapszabályok értel­mében személyes kérdéseknél és válasz­tásnál titkos szavazás lévén foganatosí­tandó, az megejtetett a következő ered­ménynyel : szavazott összesen 48 tag, eb­ből Kommerell Gyula 47 és Papp László egy szavazatot nyert, minek folytán a közgyűlésben résztvett ifj. Schultz Lajos hatósági biztos Kommerell Gyula urat megválasztott ipartestületi elnökké jelen­tette ki, ki elnöki székét lelkes éljenzések közt elfoglalta. Kommerell Gyula urnak elnökké tör­tént megválasztása folytán úgy alelnöki, mint elöljárósági tisztség révén ürese­désbe, titkos szavazás útján elöljárósági tagol Szabó Sándor választatott meg. Az elnöki tisztség betöltése, mint az elöljárósági teendők keretébe tartozó ügy, f. évi május 19-én fog eszközöltetni. Kommerell Gyula úrnak elnökké történt megválasztása minden körben álta­lános tetszéssel fogadtatott, kivételével a még mindig a régi céhrendszerhez ragasz­kodó s ezen új intézménynyel eddig meg nem barátkozó egyéneknek, különben a megválasztott testületi elnök Kommerell Gyula ezen bizalmat nem csak hogy kiérde­melte, hanem a b.-gyarmati általános ipar­testület létesítése, illetve megalakulása nagyrészben az ő érdeme. Kiváló tisztelettel, stb. B. Gyarmaton, 1885. május 16. Névery Vilmos _________ test. jegyző. Franciaország főleg boraival jelent meg a kiállításon. Az olasz osztályban Velence és Mai­land dísztárgyakat állítottak ki, de ezek az amerikai hasonnemű gyártmányok mö­gött vannak. Még sikerültebb az a fény­kép, mely a Középtenger egykori úrnőjét ábrázolja. Az orosz kiállítás szintén igen érde­kes. Az orosz kiállítók száma szokatlanul nagy, legtöbbjük moszkvai firma. A ki­állított tárgyak közül említésre méltók : értékes s különféle bundák, gyapot- és selyemáruk, arany, ezüst, selyem, atlasz és bársony hímzések, dohány, ércáruk, kocsik, trojkák (orosz nemzeti háromfo­­gatú kocsi), szánkák, cipők és bőr. A szesz-osztály itt is igen gazdag, s liqueu­­röket, különféle snapszokat, vodkát (helytelenül vutki), köménypálinkát, kri­­miai és kaukázusi bort, s krimiai borból készült pezsgőt tartalmaz. Ezenkívül lát­hatni még az orosz osztályban orosz viaszt, kocsi- és lószerszámokat, utazó táskákat és koffereket, mustárt, mustár­lisztet és olajat, bronzmunkákat. Ez utóbbiak az orosz népéletet ábrázolják ; legnagyobb részüket a nemrég elhunyt Lieberich orosz szobrász mintázta és ed­dig még sehol sem voltak kiállítva. A belga kiállítás az oroszé mellett van. Ez osztályban feltűnést keltenek a pompás famunkák, mozaik padlózatok, mindenféle formájú tükrök az ismert egyesült brüsszeli gyárból, továbbá ruha­­kelmék, kendők, flanellek, cashmerek, világhírű brüsszeli csipkék, gyönyörű hím­zések, stb. Cockerill Co. Searingból ágyú, mozdony és egyéb nehéz vasmunkák min­táit küldte a kiállításra. Egyáltalán Belgium vas- és ércmunkákból igen jelen­tékeny gyűjteményt mutat be a kiállítá­son a világnak. Banderborght testvérek Brüsselből a nagy hírnévnek örvendő brüsszeli szőnyegeket és függönyöket,­­ Schaeffer fűtőkészülékeket és ventilláto­rokat állítottak ki. Ezenkívül Belgium különféle városaiból láthatók itt utánzott delfiáruk, vésett réz- és vasdiszítmények, márvány álló­órák, zongorák, ligeurök, női ruhakelmék. A nemzeti földrajzi in­tézet térképeket, földgömböket és rajzo­kat , a földtani múzeum mammuth és egyéb vízözön előtt élt szörnyetegek fo­tográfiáit, küldték föl. A kiállítók száma itt is igen nagy. A szeszes italok osztálya a kiállítá­son rendkívül impozáns. Össze van itt halmozva az öt világrész mindenféle bora, liqueurje, snapsza, pálinkája, söre. A Blatz-féle bécsi sörcsarnok, élén magyar zászlóval, közérdeklődés tárgya. A csarnok folyton zsúfolva van. Az Egyesült­ Államok kiállítása a kormányépület negyedrészét foglalja el s annyi sok érdekes tárgyat tartalmaz, hogy egyedül ez osztály kedvéért érde­mes a New­ Orleansba való utazás. Ez osztály hátsó részében G. Roach­et Co. hires hajógyárának kiállítása köti le figyelmünket. E cég építette Amerika óriási hadihajóit. Az egyes hajók szerke­zete mintákban szemlélhető. Közvetlen e mellett van a Preely-expedíció. Itt látha­tók ama csolnakok, melyek segítségével a szerencsétlenül járt s még életben ma­radt kutatókat megmentették, továbbá a legénység sátrait és ágyait. Életnagyságú alakokat teljes északsarki öltönyökben, melyekben inkább medvékhez, mint em­berekhez hasonlítanak; fegyvereket, főző­edényeket, szánkákat, stb. Ezzel szemben van az ágyu-osztály, mely az újkori ágyuk mintagyűjteményét modellekben tar­talmazza. Ugyancsak itt látható lőfegy­verek gyűjteménye, katonai élelmi pró­bák, stb. — Ettől néhány lépésre a vilá­gitó osztály van, melyben különféle vi­lágitó tornyok szemlélhetők. — Rendkí­vüli érdeklődés tárgyát képezi a kórházi osztály, mely az Egyesült­ Államok vala­ A new-orleansi világkiállítás. A new-orleansi kiállításon a külföld is igen szépen volt képviselve. Jelesül China gyapotot és gyapotgyártmányokat állított ki. Az előállítási eljárást életnagyságú ala­kok teszik szemlélhetővé. Ezenkívül sok egyéb érdekes tárgy is látható a chinai osztályban, mint ruhacikkek, az ismert chinai csizmák, táskák, harisnyák, kala­pok, stb. Megjegyzésre méltó az is, hogy egyedül a chinai kiállítási bizottság állí­tott össze pontos katalógust, melyből úgyszólván chinaiul is meg lehet tanulni. Németországból Friedr. Wellmann (Altona) nagyszerű kés- és acélmunkákat állított ki, melyek közül soknak valósá­gos műbecse van. Boehringer et Co. (Mannheim) vegyi szereket, Knauth et Co. (Lipcse) esernyőket küldött a kiállításra. Ezeken kívül még több német gyáros különféle cikkekkel szerepel a kiállításon. Ausztria igen elegánsul van képvi­selve. Osztálya a zenecsarnok mögött van. Kiállítottak Jakob et Joseph Kohn és Thonet testvérek Bécsből bútortárgya­­kat, L. Moser Karlsbadból pompás cseh üveggyűjteményt, melynek folytonosan szá­mos nézője van.

Next