Alföldi Iparlap, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-23 / 21. szám
Uj évfolyam. IV. év. 21. szám. ALFÖLDI 5 IPARLAP._______________________ _ 1885. május 23-án. A szegedi tanoncmunkakiállitás. A szegedi Ipartestület tekintetes Elöljáróságának Szegeden. A szegedi Ipartestület I. elöljáróságának a legmélyebb tisztelettel hozom tudomására, miszerint a helybeli ipariskolai bizottság az 1884. évi 29.496. sz. miniszteri rendelet 18. §-a értelmében f. évi junius hó 7-én a Sobai féle házban levő rajztermekben tanoncmunkakiállítást rendez. A midőn ennek kapcsában van szerencsém a munkakiállítás rendezésére vonatkozó szabályzat egy példányát 1/. alatt átküldeni, ugyanakkor a legmélyebb tisztelettel kérem az Ipartestület tekintetes elöljáróságát, hogy a mellékelt szabályzatot magukévá téve, a kiállítást, különösen a 3., 8. és 10. § ok szerint úgy erkölcsi mint anyagi támogatásban részesíteni kegyeskedjenek. Szegeden, 1885. május 19. Csonka Ferenc, Tóth János s. k., iparisk. bizotts. jegyző, elnök • * A szegedi tanoncmunkakiállitás szabályzata. 1. §. Az 1884. évi 27,496. sz. miniszteri rendelet 18. §-a értelmében a szegedi ipariskolák felügyelő-bizottság a folyó évi június 7-én tanoncmunkakiállítást rendez. 2. §. A kiállítás rendezését az ipariskolák igazgatósága intézi. 3. §. A bíráló-bizottság a rokon iparágak csoportjai szerint alakíttatik gyakorló mesterek és szakértőkből. A gyakorló mestereket választják az ipartársulatok, a szakértőket pedig a felügyelőbizottság. 4. §. A bíráló bizottság megalakulása és esetleg a jutalmak kitűzése a rokon iparágak következő csoportjai szerint történik: a) fémipar; b) gépek, szerszámok, műszerek; c) kő-, föld-, agyag- és üvegipar ; d) faipar ; e) bőr-, serte-, szőripar ; f) szövő- és ruházati ipar; g) vegyes ipar. 5. §. új Kiállítás tárgyai oly munkák, melyek a tanonc gyakorlati munkakörének rendes tárgyát képezik; éppen azért minden látványos, de gyakorlati becsesel nem biró készítmények esetleges díj elnyeréséből kizáratnak. b) Minták és rajzok oly iparágaknál, hol kész munka nem lehet kiállítási tárgy. 6. §. Az oly iparágak tanulói, kik gyakorlati képzettségüket ipari foglalkozásuk természetéből kifolyólag sem kész munkák, sem rajzok bemutatása által nem tüntethetik ki, szakértők elé gyakorlati vizsgára rendelhetők. 7. §. A bíráló bizottság a kiállított munkákról véleményes ítéletet mond, és pedig a kiállítások által célzott üdvös hatás fokozása tekintetéből ítéletében kitüntetve az egyes darabok előnyeit, hiányait és a követendő irányt. 8. §. A kiállításon kitüntetést nyert tanulók írásbeli elismerést nyernek, melyben a nyert jutalom is kitüntetve leend. Kitüntetett vagy dicséretet nyert darabok a szegedi ipartestület segélyezése mellett az igazgatóság által a budapesti országos tanoncmunkakiállításra fölküldetnek. A jutalom áll: a) írásbeli elismerés mellett aránylagos mennyiségű pénzdíjakból, b) alkalmas rajzeszközökből vagy szerszámból. Minden iparcsoportra legalább 1 jutalom esik, s ha abban föl nem használtatnék, más csoportra átvihető. A jutalmak kiosztása ünnepélyesen történik s az értesítőbe való közzététel mellett az eredményről úgy az iparhatóság, mint az egyes ipartársulatok elöljáróságai hivatalból értesittetnek. 9. §. Az ipariskolák felügyelő bizottsága mindent elkövet, hogy az egyes ipartestületek odahassanak, miszerint a tanoncok valamennyien részt vegyenek a kiállításban. 10. §. Az ipartestület gondoskodni fog a jutalmak és a költségek födözésére szükséges összegek beszerzéséről. A jutalmak az adakozók nevében osztatnak ki. Szeged, 1885. évi május 15 iki ipariskolai bizottsági ülésből. Jegyzette: Csonka Ferenc, Tóth János s. k., biz. jegyző, elnök. A szegedi színház. Válasz Bobula János építész úr hasoncímű cikkére. Rendkívül meglepett, mikor a „Gazdasági Mérnök“ egyik utóbbi számában színházunkra vonatkozó cikket találtam, pláne oly jeles építőnek ismert tollából, mint Bobula János úr. A legfölcsigázottabb érdeklődéssel kezdtem a jelzett cikk olvasásához, de őszintén megvallom, csalódtam, mert nem kritikát találtam abban egy műépítésztől egy műépítész építményéről, hanem a magyar önérzet, bár méltó, kifakadását egy idegen vállalkozó ellen. De jól volt ez így is. Hiába, nálunk még nem becsülik hazai erőinket annyira, hogy egy oly monumentális építmény tervezését rájuk mernék bízni. Pedig ez sehogy sem jól van ma, mikor műiparunkat oly niveaura akarják emelni, hogy az a külfölddel kiállja a versenyt, ily hazafias törekvésekkel homlokegyenest ellenkezik egy külföldi vállalkozót dédelgetni. Hogy honi műépítészetünk már van annyira, hogy a külfölddel kiállja a versenyt, elég rámutatnunk a budapesti királyi operaházra, mely semmivel sem marad mögötte a szegedi, másfél óra alatt teljesen porrá égett „remek kompozíciójú“ színháznak. E lapok hasábjain hangsúlyozva volt számtalanszor, hogy hiába álmodozunk magyar műiparról, amíg megrendelőink nincsenek. Műipar piac nélkül, aki ezt megteremti, igazán szobrot érdemel. Tehát ezen a téren Bobula úrral teljesen egy nézeten vagyok. Miután azonban Bobula úr nem bocsátkozott a színház részletes kritizálásába, megteszem én. Hogy Fellner úr remek kompozíciója mennyire mögötte marad a régibb modorú színházaknak, elég legyen a szegedi színház földszintjét megtekinteni. A földszinti körszékek, egész a földszinti zártszékekig, mintegy 240 személynek adtak helyet esténkint, átlagosan számítva. De ezen 240 személy esetleges tűzveszély esetén hogy menekedett volna meg, arra nem felelhetni meg. Először is teljesen elhibázott dolog volt u. n. viszkijárókat alkalmazni. Mert színházaknál az legyen egyik cél, hogy a közönség mentül hamarébb s mentül rövidebb úton jusson a szabadba. Márpedig a földszinti körszékeken ülőknek először a színpad felé, azután onnan ismét visszafelé kellett volna ugyanazon utat megtenni. De milyen út volt ez is. Szűk ajtó vezetett a nézőtérről egy alacsony előterem félébe, innen ismét egy más ajtó a folyosóra, s innen lehetett csak az előcsarnokba jutni, honnan három ajtó nyílt az utcára. Már magában véve azon dolog, hogy a földszinti 240 személynek egy és ugyanazon utat kétszer kell megtennie, hogy kijusson a színházból, — már ez maga elég arra, hogy a kifelé iparkodók fele bennmaradjon vész esetén, hát még az előcsarnok s az ettől ajtó által elválasztott folyosó! A karzatról és erkélyekről nem is szólok. Azért sem szeretek ezekre gondolni, mert ezek tervezésénél éppen nem vették figyelembe a helyi viszonyokat. Azután mennyi volt a zug a színházban, annak a jó Isten a megmondhatója. Volt ott minden, számtalan olyan, ami nem is kellett, de nem is odavaló volt. Például a nézőtér alatti üreget eredetileg raktárnak szánták, de nem gondolták meg, hogy tűz esetén, mikor a lezuhanó csillár áttöri a gyönge földszinti talapzatot, — amint át is törte — a tűz egyenest a raktárba fogódzik. Természetes, hogy ez teljesen összeégett volna. De már maga azon gondolat, hogy e raktárnak szánt helyiséget vendéglőnek alakították át, nagyon komikusan hangzik. Színházban vendéglő! Ilyen nincsen semmiféle színházban sem. Nagyon valószínű is azon föltevés, hogy a színfal mögött, a vendéglőből felvezetett kéményből eredt a tűz. Amint halljuk, az új tervezésnél el is ejtik a vendéglőt. Egyszóval sok, a kritikát ki nem álló gyengéje volt színházunknak. Építette volna csak magyar építész, hogy dobáltak volna sarat rája a leégés után, így pedig újra Fellner úr fogja tervezni. Magyar művészek várjatok és reméljetek, nálunk még nem derült föl hajnalfok! . . . A vidékről. Tekintetes szerkesztő úr! A b.-gyarmati általános ipartestület elnöke Karlik János leköszönése folytán üresedésbe jött elnöki tisztség betöltése céljából érintett ipartestület f. é. május hó 14-én rendkívüli közgyűlést tartván, annak tagjai szép számban megjelentek. Az ipartestület helyettes elnöke a határozatképességet konstatálván, a gyűlést megnyitottnak jelenté ki és a jelenvolt tagokat az elnök megválasztására hívta föl, kik általánosságban az ipartestület al- és helyettes elnökét Kommerell Gyula urat jelölték ki ezen tisztségre. Az ipartestületi alapszabályok értelmében személyes kérdéseknél és választásnál titkos szavazás lévén foganatosítandó, az megejtetett a következő eredménynyel : szavazott összesen 48 tag, ebből Kommerell Gyula 47 és Papp László egy szavazatot nyert, minek folytán a közgyűlésben résztvett ifj. Schultz Lajos hatósági biztos Kommerell Gyula urat megválasztott ipartestületi elnökké jelentette ki, ki elnöki székét lelkes éljenzések közt elfoglalta. Kommerell Gyula urnak elnökké történt megválasztása folytán úgy alelnöki, mint elöljárósági tisztség révén üresedésbe, titkos szavazás útján elöljárósági tagol Szabó Sándor választatott meg. Az elnöki tisztség betöltése, mint az elöljárósági teendők keretébe tartozó ügy, f. évi május 19-én fog eszközöltetni. Kommerell Gyula úrnak elnökké történt megválasztása minden körben általános tetszéssel fogadtatott, kivételével a még mindig a régi céhrendszerhez ragaszkodó s ezen új intézménynyel eddig meg nem barátkozó egyéneknek, különben a megválasztott testületi elnök Kommerell Gyula ezen bizalmat nem csak hogy kiérdemelte, hanem a b.-gyarmati általános ipartestület létesítése, illetve megalakulása nagyrészben az ő érdeme. Kiváló tisztelettel, stb. B. Gyarmaton, 1885. május 16. Névery Vilmos _________ test. jegyző. Franciaország főleg boraival jelent meg a kiállításon. Az olasz osztályban Velence és Mailand dísztárgyakat állítottak ki, de ezek az amerikai hasonnemű gyártmányok mögött vannak. Még sikerültebb az a fénykép, mely a Középtenger egykori úrnőjét ábrázolja. Az orosz kiállítás szintén igen érdekes. Az orosz kiállítók száma szokatlanul nagy, legtöbbjük moszkvai firma. A kiállított tárgyak közül említésre méltók : értékes s különféle bundák, gyapot- és selyemáruk, arany, ezüst, selyem, atlasz és bársony hímzések, dohány, ércáruk, kocsik, trojkák (orosz nemzeti háromfogatú kocsi), szánkák, cipők és bőr. A szesz-osztály itt is igen gazdag, s liqueuröket, különféle snapszokat, vodkát (helytelenül vutki), köménypálinkát, krimiai és kaukázusi bort, s krimiai borból készült pezsgőt tartalmaz. Ezenkívül láthatni még az orosz osztályban orosz viaszt, kocsi- és lószerszámokat, utazó táskákat és koffereket, mustárt, mustárlisztet és olajat, bronzmunkákat. Ez utóbbiak az orosz népéletet ábrázolják ; legnagyobb részüket a nemrég elhunyt Lieberich orosz szobrász mintázta és eddig még sehol sem voltak kiállítva. A belga kiállítás az oroszé mellett van. Ez osztályban feltűnést keltenek a pompás famunkák, mozaik padlózatok, mindenféle formájú tükrök az ismert egyesült brüsszeli gyárból, továbbá ruhakelmék, kendők, flanellek, cashmerek, világhírű brüsszeli csipkék, gyönyörű hímzések, stb. Cockerill Co. Searingból ágyú, mozdony és egyéb nehéz vasmunkák mintáit küldte a kiállításra. Egyáltalán Belgium vas- és ércmunkákból igen jelentékeny gyűjteményt mutat be a kiállításon a világnak. Banderborght testvérek Brüsselből a nagy hírnévnek örvendő brüsszeli szőnyegeket és függönyöket, Schaeffer fűtőkészülékeket és ventillátorokat állítottak ki. Ezenkívül Belgium különféle városaiból láthatók itt utánzott delfiáruk, vésett réz- és vasdiszítmények, márvány állóórák, zongorák, ligeurök, női ruhakelmék. A nemzeti földrajzi intézet térképeket, földgömböket és rajzokat , a földtani múzeum mammuth és egyéb vízözön előtt élt szörnyetegek fotográfiáit, küldték föl. A kiállítók száma itt is igen nagy. A szeszes italok osztálya a kiállításon rendkívül impozáns. Össze van itt halmozva az öt világrész mindenféle bora, liqueurje, snapsza, pálinkája, söre. A Blatz-féle bécsi sörcsarnok, élén magyar zászlóval, közérdeklődés tárgya. A csarnok folyton zsúfolva van. Az Egyesült Államok kiállítása a kormányépület negyedrészét foglalja el s annyi sok érdekes tárgyat tartalmaz, hogy egyedül ez osztály kedvéért érdemes a New Orleansba való utazás. Ez osztály hátsó részében G. Roachet Co. hires hajógyárának kiállítása köti le figyelmünket. E cég építette Amerika óriási hadihajóit. Az egyes hajók szerkezete mintákban szemlélhető. Közvetlen e mellett van a Preely-expedíció. Itt láthatók ama csolnakok, melyek segítségével a szerencsétlenül járt s még életben maradt kutatókat megmentették, továbbá a legénység sátrait és ágyait. Életnagyságú alakokat teljes északsarki öltönyökben, melyekben inkább medvékhez, mint emberekhez hasonlítanak; fegyvereket, főzőedényeket, szánkákat, stb. Ezzel szemben van az ágyu-osztály, mely az újkori ágyuk mintagyűjteményét modellekben tartalmazza. Ugyancsak itt látható lőfegyverek gyűjteménye, katonai élelmi próbák, stb. — Ettől néhány lépésre a világitó osztály van, melyben különféle világitó tornyok szemlélhetők. — Rendkívüli érdeklődés tárgyát képezi a kórházi osztály, mely az Egyesült Államok vala A new-orleansi világkiállítás. A new-orleansi kiállításon a külföld is igen szépen volt képviselve. Jelesül China gyapotot és gyapotgyártmányokat állított ki. Az előállítási eljárást életnagyságú alakok teszik szemlélhetővé. Ezenkívül sok egyéb érdekes tárgy is látható a chinai osztályban, mint ruhacikkek, az ismert chinai csizmák, táskák, harisnyák, kalapok, stb. Megjegyzésre méltó az is, hogy egyedül a chinai kiállítási bizottság állított össze pontos katalógust, melyből úgyszólván chinaiul is meg lehet tanulni. Németországból Friedr. Wellmann (Altona) nagyszerű kés- és acélmunkákat állított ki, melyek közül soknak valóságos műbecse van. Boehringer et Co. (Mannheim) vegyi szereket, Knauth et Co. (Lipcse) esernyőket küldött a kiállításra. Ezeken kívül még több német gyáros különféle cikkekkel szerepel a kiállításon. Ausztria igen elegánsul van képviselve. Osztálya a zenecsarnok mögött van. Kiállítottak Jakob et Joseph Kohn és Thonet testvérek Bécsből bútortárgyakat, L. Moser Karlsbadból pompás cseh üveggyűjteményt, melynek folytonosan számos nézője van.