Alföldi Iparlap, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-23 / 21. szám
ALFÖLDI IPAR LAP, 1986. május 23. sőt azon tudatban, hogy ők úgy is megtanulnak és tudni fognak, a gyakorlati munkát keleti lomhasággal vetették meg. Alig van rá eset, hogy ha csak igen kis korától bele nem neveltetett a gyermek valamely iparág ismeretébe, hogy abba alapos mélységgel s megfelelő szenvedélylyel, kitartó szorgalommal behatolt volna. Ezt a mélységet, ezt az alaposságot nélkülözi mai iparéletünk. Ehhez járul még azon körülmény, hogy a szalmalánggal és keleti kényelemmel ténykedő magyar faj mellett a még fölületesebb iparos hajlamú zsidóság is belekapott hazánkban az iparüzletekbe, s azon csekély alapossági szellemet, amit a német czéhek beplántáltak, egészen kiölte a prókátor és lateiner világ által szentesített, már eltörült, de nyomaiban és következményeiben majd csak 30 év múlva eltörülhető 1872-ik évi ipartörvény. Hányszor szólaltunk föl ezen törvény merényletszerű intézkedései ellen szelíden és az alkotmányos polgárhoz illő tisztelet hangján. De hát erre a fölszólalásokra szüntelen az volt a válasz, hogy elfogultak vagyunk. Majd ne lassan-lassan az idő nekünk ad igazat. Az mit sem tesz, hogy egész szorgalmas munkáséletünk összes gyümölcse utána vesz. Most újra ki kell mondanunk, hogy a szakképesség követelő beigazolásának törvénybe igtatása egyetlen államban sem oly sürgős, mint nálunk, ahol már lehetne ipar s van iparczikkfogyasztás, de nincs annak megfelelő termelés, ahol van kultúra, tudomány és polgárosodás s vannak ehhez mért igények. Kemény a kalapács nyele, de neki kell szorítani az urfiakat, s lesz a mai két elemből igen jó iparos elem s a tudománynyal fog a tőke szorosan szövetkezni s a munkával. Mayer: Kisiparosoknak, iparossegédeknek a postatakarékpénztárak érdekében. (Folyt.) A m. kir. postatakarékpénztár közvetitő hivatalai mindazon postahivatalok, melyek a magy. korona területén a miniszter által a postatakarékpénztári teendőkkel meg vannak bízva; ezen hivatalok a takarékpénztári ügyeket a postaszolgálatra nézve előirt rendes hivatalos órák alatt tartoznak elintézni s minden ily ügyben közvetlenül a takarékpénztárnak vannak alárendelve. A m. kir. postatakarékpénztár idővel a magy. korona területén kiterjedő egész postahálózatra fog kiterjesztetni, — egyelőre a külső szolgálat közvetítésével 1886. február 1-én 700 postahivatal fog megbizatni, melyek azután a szükséghez és egyéb körülményekhez képest folyton havonkint újabbakkal fognak szaporittatni. Minden közvetitő hivatal fogad el betéteket és teljesít visszafizetéseket. Betevő mindenki lehet, még a kiskorúak is; minden egyes betevő részére az első betét alkalmával egy saját nevére szóló betétkönyvecske állíttatik ki, melybe minden további betét és visszafizetés, valamint tőkésített kamatok bejegyeztetnek. A legkisebb betétösszeg 50 kr, de hogy a tőkegyűjtés a szegényebb néposztálynak megkönnyíttessék, 5 kros levélbélyeggel ellátott takaréklapok kaphatók minden levéljegy-elárusítóhelynél, mely takaréklapokra további 45 kr áru bélyeg reá ragasztatván, az mint 50 kros betét bármely közvetitő postahivatalnál elfogadtatik. A betét maximum nincsen korlátozva, de csak 1000 frtig kamatoztatik s ezen összegig a betét a törvény értelmében nem foglalható le és arra zálog vagy megtartási jog sem szerezhető. Az 1000 frton felüli összeg nem kamatozván ; ha a betevő követelése ezen összeget meghaladja, a takarékpénztártól írásbeli fölszólítást kap, hogy az 1000 forintot meghaladó összeg felől intézkedjék. Ha a takarékpénztárhoz eme fölszólításra 30 nap alatt válasz nem érkezik, úgy a betevő javára az 1000 forintot meghaladó összegért magyar állampapírokat vásárol. Minden egyes betevőnek jogában áll a törvényben fölsorolt vagy megállapítandó értékpapíroknak számlájára leendő vásárlása végett a postatakarékpénztárhoz fordulni, mely ezen vásárlást díj nélkül eszközli. A vásárolt értékpapírok a betevő kívánságára vagy posta útján megküldetnek, vagy pedig részére a postatakarékpénztárnál díj nélkül megőriztetnek. Utóbbi esetben a betevő részére betétéről járadékkönyvecske állíttatik ki. A letett értékpapírok esedékes kamatai a postatakarékpénztár által vétetnek föl és mint új takarékbetét a betevő javára könyveltetnek. Minden betevő csak egy könyvecskével birhat, egyedül a szülők vannak följogosítva gyermekeikért azok 14 éves koráig betéteket eszközölni s azok nevét helyették aláírni, úgyszintén ezek nevében a visszafizetést is fölvenni; 14 éven túl azonban a szülő aláírása a gyermekével helyettesítendő el; hasonlóképen, ki a kéreg alját keresztül szúrja, akármilyen keresztülszúrás után is, két dénárt tartozik fizetni ; végre pedig, ki a talpat be nem dörgöli, hat dénár büntetést fizet. „11. Minden csizmadiamester-inas, különösen ha tizennégy esztendős, teljes négy évig, de ha idősebb, három évig inaskodik egyfolytában s a mester köteles neki ruhára morvaposztót adni; az ilyen inasok azonban mind a mestert, mind hitestársát vagy bárki mást is illő tiszteletben tartoznak részesíteni az isteni parancsolat értelmében. Tiszteld atyádat és anyádat. „12. Minden inas szegődtetésekor egy forintot köteles a társulat pénztárába fizetni s mesterével egyetemben egy pint borra való költséget letenni, mit fölszabadításakor hasonlóképen tennie kell. „13. Ha a tanuló csupán két évi inaskodásban akar a mesterével megállapodni, az esetben 18 rénus forintot köteles neki fizetni, mégpedg a felét rögtön az egyezség alkalmával, a maradék részt pedig fölszabadulásakor. „14. Akadnak tanulók, kik a mesterséget mestereiknél pontosan ki nem tanulják s tanuló-levélért a czéhmesterekhez kénytelenek folyamodni ; ennélfogva kik mesterségüket jól kitanulták, egy évig, kik nem tanulták ki alaposan, két évig tartoznak a föntemlitett tanuló-levélért szolgálni. A 15. csizmadiamester-legénynek heti bére 20 dénár, úgy azonban, hogy naponkint két pár csizmát (de már toldozott szárat) tartozik elkészíteni, százat pedig ugyancsak naponként négyet köteles megtoldozni, de viszont meg van engedve neki, hogy minden harmadik héten egy egész napot a saját hasznára fordíthasson. TÁRCZA. A losonczi csizmadia-czéh 1722-ben. Irta: RÁcz Sámfi. (Folyt.) „8. Találkoznak a foltozó mesterek közt is, kik mesterségüket meg nem illető munkával haszonlesésből jogtalanul foglalkoznak; ennélfogva ha valamelyik foltozó varga a csizmadiák előleges ítélete ellenére a sarokban háromszoros varrással, azaz istikkel, a szárban pedig kettős varrással kiállított sarut mer készíteni, visszavonhatatlanul saruinak elvesztésével bűnhődjék, nemkülönben egész készletének elvesztésével bűnhődjék minden más állású vagy mesterségű ember is, ki a városi vásárokon innen vagy túl csizmadia-keresetet, vagy ilyenfajta más üzletet folytatni mer. „9. Ha pedig a mi tisztességes társulatunk valamelyik tagjáról az a hír keringene, hogy undok vétkekkel, p. o. házasságtöréssel, lopással, emberöléssel vagy egyebekkel fertőzi be magát, mint gyanúba vett ember mindaddig, mig ki nem tisztázkodik s régi becsülete helyre nem áll, társulatunkból kizárva maradjon. „10. A műlátó több öregebb mestert maga mellé vévén, minden második héten köteles a többiek munkáit megvizsgálni, amikor is ha valami hibát talál, a munka készítőjét, a többi mesterek megbecsülése szerint elmarasztalja ; nevezetesen, ki a varrófonállal a talpat ugyn keresztül szúrja, hogy a varrófonál kívülről is látszik, öt dénárban marasztaltassék