Alföldi Iparlap, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-13 / 3. szám

VIII-ik évfolyam. 1889. 3-ik szám. Szeged, január 13-án. Előfizetési föltételek, helyben, házhoz hor­dással vagy vidékre posta utján. Negyed évre . 1 frt. Fél évre . . . 2 frt. Egész évre . . 4 frt. Egyes szám ára 8 kr. Kapható a kiadóhivatalban.ALFÖLDI IPARLAP. A SZEGEDI S TÖBB HAZAI IPARTESTÜLET ÉS IFJÚSÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. JELIGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. Szerkesztői iroda: Templom-tér, 8-ik szám. a „Szegedi Ipartestület“ háza, hova a kéziratok küldendők. Hirdetések 16-od o’.dal . . 1.— S-ad . . . 2.— 4-ed , . . 3.50 Fé] ... 6.­ A 4 hasábos petit­­sor ára soronként 4 kr. Bélyegdij mindenkor 30 kr. Felelős szerkesztő : Bakay Nándor. Főmunkatárs: Babos Elek. Kiadóhivatal: Engel Adolf könyv- és könyomdája, hovy az előfizetési pénzek küldendők. Az országos iparos-szövetség és a legközelebbi versenyajánlatok. Bármint dőljön el a legközelebbi versenyajánlatok sorsa, az országos iparos szövetség tagjainak nem szabad, nem lehet teendőiket félreismerni, a szövetség alkotóinak nem lehet a becsületes, jóravaló törekvé­seket abbanhagyniuk, mert az egyszernél többször bebizonyíttatott, hogy ezen szövetség nem kizárólag ezen legközelebb álló közvállalkozásra alakul s hogy noha első­sorban ez képezi törekvése tárgyát, de ez csak egy esetleges része lehet munkakörének, úgy, hogy az idők folyamán ennél több külön nemű köz­­vállalkozások után kell törekednie, s azért van a szö­vetség, hogy legyenek közvállalkozások, más szóval : nem elég nekünk kezünket egyetlen közvállalat után nyújtani ki, mert ez később is és még akkor is csak a szövetség útján lesz elnyerhető, ha azonnal nem is esik a kezünkbe. De ezen legközelebbi közvállalkozás is csak akkor nyerhető el, ha a szövetség az erre való kizárólagos tekintet nélkül, erőteljesen megalakul. Mert a­mint azt számtalanszor ismételtük : a szövet­ség, mint ilyen, maga és egyenesen nem vállalkozhat s csakis keretét képezheti a különböző közvállalkozá­soknak, a szövetkezeteknek és alkalmi egyesüléseknek. Ma ott állunk, hogy a bécsi cs. kir. hadügyminiszté­rium által kiírt, saját szavai szerint kísérletszerű ver­senytárgyalási föltételek olyanok, hogy ezek alapján a szövetség minden egyéb föltétel és kikötés nélkül, a vállalatokba beléjük nem léphet. Igen, de a közvállalkozó-egyesülést megalkothatja, meg kell alkotnia s ha ezt bármily erőteljesen fogja megalkotni s bármennyire szeme előtt tartandja ezen versenytárgyalási föltételek teljesíthető részét, oly irányban és oly mértékben bocsátkozhatik bele az ajánlatokba, a­mily mértékben és irányban ezt az eddig fönnálló konzorcziumok is tették, vagyis inkább tehették, mert annyi tény, hogy a cs. kir. katonai kincstár, az eddigi régi gyakorlatokból fejlődött ta­pasztalások alapján már elment a teljesíthető szállítási föltételek megállapításában és megkövetelésében min­den ponton azon határokig, a­meddig őt ezekben a szállítók követhették, mert ezek viszont szintén elmen­tek már az eléjük szabott föltételek teljesítésében, illetve elfogadásában szintén azon határokig, a­meddig elmenniök lehetett. Minthogy pedig a dec­entralizáczió elve alapján a két államfélben, sőt amott a tartományokba szét­osztott, úgyszólván kerületi rendszer a porosz-német rendszer szerint biztosabbnak bizonyult, s mivel a szét­osztott több konzorcziumok között megoszló, mégis elég gazdag és tömeges vállalkozás sokkal több ga­­rancziát képes a katonai kincstárra nézve minden esé­lyek ellen nyújtani, mint a monopóliumszerv egy kon­­zorczium, e szerint szükségtelen, hogy a cs. kir. katal­ai kincstár a deczentralizált több konzorcziumoktól szigo­rúbb feltételeket követeljen, mint az egyetlenegyet képező nagy szövetkezettől követelt. Mindezt más helyen bővebben be fogjuk bizonyí­tani, így itt erre nézve csak annyit akarunk mondani, hogy ha szövetségünk kebelében 8—i6 fővállalkozó egyesülés s a szövetségi kerületekben található bőr­gyárakban, vagy egyáltalában a kerületi központokon a kiszabó­ványoló és csinázó műhelyeket fölállítja, ha ezen főműhelyek nem túlságosan elaprózva állíttat­nak föl, s a kezesség és szállítás egyetemlegesen tör­ténik, a katonai kincstárnak kevesebb aggodalmai lehetnek akár egy invázió, akár egyes vállalkozó eleste esetére nézve, de a fővállalkozók is könnyebben visel­hetik a vállalkozás terheit. Az egyetlen nagy konzorczium ha egy háború esetén megbuknék, ugyan mit érne óvadéka a kincs­tárnak ? Egyáltalában ezen jogos biztonsági érzet, a­mely a szövetség terve szerint alkotandó kölcsönösen egy, s részletesen mégis több csoportokban rejlik, kell, hogy a szövetség tagjait a jogérzet azon fokára emelje, a­melyen bátran merjék kérni és ajánlani az ő ajánlatuk elfogadását az ezen kérdésben végérvé­nyesen döntő delegác­ióknak, a­melyeknek határozatát a katonai kincstár megígérte, hogy bevárja. Tehát lehet a katonai kincstárnak ezen próba és be­vezeti versenykiírása bármilyen módon formulázva és szer­kesztve, a szövetségnek jogában fog állni az­­ okszerűen szervezett közvállalkozó­ szövet­kezet­ének méltányos föltételeit elfogadásra ajánlani. Hogy ezt a szövetségnek joga legyen tenni, a szövetségben a bőripari közvállalkozó egyesülést a rendelkezésre álló erők arányához képest erőteljesen meg kell alkotni és a föltételes ajánlatot be kell nyúj­tania. Ezen föltételes ajánlatnak olyannak kell lenni, hogy a katonai kincstár által a „bevezető“ próbaszerű kiírás­ban foglalt mindazon pontokat elfogadja, a­melyek jólélekkel teljesíthetők és így elfogadhatók. A­mire nézve egyebütt fogunk kitérni. Tehát ma a kiírt pályázatokra nézve sürgősen el kell készülnünk és a szövetség vállalkozni kész tagjainak a pályázatra is készülniök kell. Ennek a módjait a Budapesten f. hó 20-án tar­tandó szövetségi központi bizottsági ülésben a mél­tányos feltételek mellett fővállalkozásra kész szövet­ségi tagok fogják megállapítani. S ezzel megállapítjuk a szövetség kebelében a bőripari közvállalkozó egyesü­lést is.

Next