Alföldi Iparlap, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-01-13 / 3. szám
VIII-ik évfolyam. 1889. 3-ik szám. Szeged, január 13-án. Előfizetési föltételek, helyben, házhoz hordással vagy vidékre posta utján. Negyed évre . 1 frt. Fél évre . . . 2 frt. Egész évre . . 4 frt. Egyes szám ára 8 kr. Kapható a kiadóhivatalban.ALFÖLDI IPARLAP. A SZEGEDI S TÖBB HAZAI IPARTESTÜLET ÉS IFJÚSÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. JELIGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. Szerkesztői iroda: Templom-tér, 8-ik szám. a „Szegedi Ipartestület“ háza, hova a kéziratok küldendők. Hirdetések 16-od o’.dal . . 1.— S-ad . . . 2.— 4-ed , . . 3.50 Fé] ... 6. A 4 hasábos petitsor ára soronként 4 kr. Bélyegdij mindenkor 30 kr. Felelős szerkesztő : Bakay Nándor. Főmunkatárs: Babos Elek. Kiadóhivatal: Engel Adolf könyv- és könyomdája, hovy az előfizetési pénzek küldendők. Az országos iparos-szövetség és a legközelebbi versenyajánlatok. Bármint dőljön el a legközelebbi versenyajánlatok sorsa, az országos iparos szövetség tagjainak nem szabad, nem lehet teendőiket félreismerni, a szövetség alkotóinak nem lehet a becsületes, jóravaló törekvéseket abbanhagyniuk, mert az egyszernél többször bebizonyíttatott, hogy ezen szövetség nem kizárólag ezen legközelebb álló közvállalkozásra alakul s hogy noha elsősorban ez képezi törekvése tárgyát, de ez csak egy esetleges része lehet munkakörének, úgy, hogy az idők folyamán ennél több külön nemű közvállalkozások után kell törekednie, s azért van a szövetség, hogy legyenek közvállalkozások, más szóval : nem elég nekünk kezünket egyetlen közvállalat után nyújtani ki, mert ez később is és még akkor is csak a szövetség útján lesz elnyerhető, ha azonnal nem is esik a kezünkbe. De ezen legközelebbi közvállalkozás is csak akkor nyerhető el, ha a szövetség az erre való kizárólagos tekintet nélkül, erőteljesen megalakul. Mert amint azt számtalanszor ismételtük : a szövetség, mint ilyen, maga és egyenesen nem vállalkozhat s csakis keretét képezheti a különböző közvállalkozásoknak, a szövetkezeteknek és alkalmi egyesüléseknek. Ma ott állunk, hogy a bécsi cs. kir. hadügyminisztérium által kiírt, saját szavai szerint kísérletszerű versenytárgyalási föltételek olyanok, hogy ezek alapján a szövetség minden egyéb föltétel és kikötés nélkül, a vállalatokba beléjük nem léphet. Igen, de a közvállalkozó-egyesülést megalkothatja, meg kell alkotnia s ha ezt bármily erőteljesen fogja megalkotni s bármennyire szeme előtt tartandja ezen versenytárgyalási föltételek teljesíthető részét, oly irányban és oly mértékben bocsátkozhatik bele az ajánlatokba, amily mértékben és irányban ezt az eddig fönnálló konzorcziumok is tették, vagyis inkább tehették, mert annyi tény, hogy a cs. kir. katonai kincstár, az eddigi régi gyakorlatokból fejlődött tapasztalások alapján már elment a teljesíthető szállítási föltételek megállapításában és megkövetelésében minden ponton azon határokig, ameddig őt ezekben a szállítók követhették, mert ezek viszont szintén elmentek már az eléjük szabott föltételek teljesítésében, illetve elfogadásában szintén azon határokig, ameddig elmenniök lehetett. Minthogy pedig a decentralizáczió elve alapján a két államfélben, sőt amott a tartományokba szétosztott, úgyszólván kerületi rendszer a porosz-német rendszer szerint biztosabbnak bizonyult, s mivel a szétosztott több konzorcziumok között megoszló, mégis elég gazdag és tömeges vállalkozás sokkal több garancziát képes a katonai kincstárra nézve minden esélyek ellen nyújtani, mint a monopóliumszerv egy konzorczium, e szerint szükségtelen, hogy a cs. kir. katalai kincstár a deczentralizált több konzorcziumoktól szigorúbb feltételeket követeljen, mint az egyetlenegyet képező nagy szövetkezettől követelt. Mindezt más helyen bővebben be fogjuk bizonyítani, így itt erre nézve csak annyit akarunk mondani, hogy ha szövetségünk kebelében 8—i6 fővállalkozó egyesülés s a szövetségi kerületekben található bőrgyárakban, vagy egyáltalában a kerületi központokon a kiszabóványoló és csinázó műhelyeket fölállítja, ha ezen főműhelyek nem túlságosan elaprózva állíttatnak föl, s a kezesség és szállítás egyetemlegesen történik, a katonai kincstárnak kevesebb aggodalmai lehetnek akár egy invázió, akár egyes vállalkozó eleste esetére nézve, de a fővállalkozók is könnyebben viselhetik a vállalkozás terheit. Az egyetlen nagy konzorczium ha egy háború esetén megbuknék, ugyan mit érne óvadéka a kincstárnak ? Egyáltalában ezen jogos biztonsági érzet, amely a szövetség terve szerint alkotandó kölcsönösen egy, s részletesen mégis több csoportokban rejlik, kell, hogy a szövetség tagjait a jogérzet azon fokára emelje, amelyen bátran merjék kérni és ajánlani az ő ajánlatuk elfogadását az ezen kérdésben végérvényesen döntő delegációknak, amelyeknek határozatát a katonai kincstár megígérte, hogy bevárja. Tehát lehet a katonai kincstárnak ezen próba és bevezeti versenykiírása bármilyen módon formulázva és szerkesztve, a szövetségnek jogában fog állni az okszerűen szervezett közvállalkozó szövetkezetének méltányos föltételeit elfogadásra ajánlani. Hogy ezt a szövetségnek joga legyen tenni, a szövetségben a bőripari közvállalkozó egyesülést a rendelkezésre álló erők arányához képest erőteljesen meg kell alkotni és a föltételes ajánlatot be kell nyújtania. Ezen föltételes ajánlatnak olyannak kell lenni, hogy a katonai kincstár által a „bevezető“ próbaszerű kiírásban foglalt mindazon pontokat elfogadja, amelyek jólélekkel teljesíthetők és így elfogadhatók. Amire nézve egyebütt fogunk kitérni. Tehát ma a kiírt pályázatokra nézve sürgősen el kell készülnünk és a szövetség vállalkozni kész tagjainak a pályázatra is készülniök kell. Ennek a módjait a Budapesten f. hó 20-án tartandó szövetségi központi bizottsági ülésben a méltányos feltételek mellett fővállalkozásra kész szövetségi tagok fogják megállapítani. S ezzel megállapítjuk a szövetség kebelében a bőripari közvállalkozó egyesülést is.