Ásványolaj, 1932 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-01 / 1. szám
2 A motalkó, mint a szesztermelés fenntartója réget számítva P. 22.— összköltség adódik. Ennél a kalkulációnála melléktermékül nyert, aránylag értékes hamuzsír (szénsavas kálium) mennyisége, nincs is figyelembe véve. Ezzel szemben a mezőgazdasági szeszgyárak anyaga a törvény értelmében burgonya, tengeri, vagy cukorrépa. Ezek a termények azonban csak lényegesen magasabb önköltségi áron dolgozhatók fel, mint a melasz. Emellett a mezőgazdasági gyárak kapacitása kisebb lévén, az üzemi költségek is jóval nagyobbak az ipari szeszgyár üzemi költségeihez viszonyítva. A finomítást az ipari szeszgyárak végzik, úgy, hogy az ebből eredő haszon is növeli üzemük rentabilitását. Mindezek ellenére nálunk mindkét gyártási kategória ugyanazt az árat kapja a szeszért. Érdekes megemlíteni, hogy a kimondottan ipari államok, mint Ausztria és Csehország mezőgazdasági szesztermelői, az ipariakkal szemben árelőnyben részesülnek. Az elmondottak elég érthetővé teszik tehát azt a régi és komoly ellentétet, amely a mezőgazdasági és az ipari szeszgyárak között fennáll. A mozalkó szempontjából pedig világosan bizonyítják ezek a tények, hogy amennyiben a motorszesz drágítását a kormány, még a mai viszonyok mellett is elkerülhetetlennek tartotta, úgy ez semmi esetre sem az ipari szeszgyárak érdekében volt indokolt. Ha az ipari szeszgyárak az áremeléssel járó kedvezményben nem részesülnének, úgy ez a mozalkó áránál mintegy 3 fillér megtakarítást jelentett volna. Ha a szesztermelők érveit, amelyekkel a motorszesz drágítását indokolttá vélik tenni, meg akarjuk érteni, akkor elsősorban tudnunk kell, hogy a termelt mennyiség, az ár, illetve a felhasználás szempontjából megkülönböztetnek: fogyasztási- (ital-), ecetgyártási-, denaturált ipari-, motor- és végre exportszesz kategóriákat. A következőkben bemutatjuk például az 1930—31. termelési időszak erre vonatkozó adatait. Szeszkategória: A felsorolt árak és mennyiségek figyelembevételével, megfelelő számítás útján, egy átlagos szeszár adódik, amely az 1930—31. termelési időszakban P. 62.50, illetve a 10%-ot kitevő finomítási díj P. 6.25 levonása után, a nyersszeszre vonatkoztatva, P. 56.25 volt. A szesztermelőknek, a motorszesz megdrágítására irányuló legfőbb érvei a következők voltak: A fogyasztási szesz, tehát a legdrágább szeszkategória felhasználása katasztrofálisan viszszaesett. Ennek következtében: a) az átlagár olyan mértékben csökkent, hogy az már a termelési költségeket sem fedezi; b) a termelési keretet redukálni kellett, ami egymagában véve nagy károkat jelentett a mezőgazdasági szeszgyárakra nézve. Az átlagárat megjavítani és ezáltal a termelést lehetővé tenni, véleményük szerint tehát csak úgy lehetséges, ha a motorszesz egységárát megdrágítják. Vizsgáljuk meg azonban a következőkben látható grafikonokat, amelyeket úgy készítettünk el, hogy a vízszintes vonalra a termelési időszakokat, a függőleges vonalra pedig az 1000 abszolút hl-ben kifejezett fogyasztást rajzoltuk fel. Az átlagárgrafikonnál a feljegyzett számok az abszolút hlárakat jelentik. A különböző szeszkategóriák fogyasztási grafikonja. E grafikonokból a következő tényeket állapíthatjuk meg: 1. a fogyasztási szesz felhasználása általában rendkívüli mértékben változó; 2. a fogyasztási szesz felhasználása a jelenleginél már volt kisebb mértékű; 3. az átlagár ugyancsak rendkívül ingadozó és nagyjában a fogyasztási szesz felhasználásának mértékétől függ; 4. az átlagár a mostaninál már volt kisebb is. A következőkben felsorolt adatok pedig azt bizonyítják, hogy a termelési keret ugyancsak volt már lényegesen kisebb. Termelési időszak Termeltetett abszolút ht.-ben 1921 22 201.029 1922/23 197.372 1923 24 196 862 1924.25 258.277 1925 26 280.130 1926/27 328.043 1927/28 383.344 1928 29 303.809 1929 30 (A mozalkó bevezetésének 419.376 1930/31 időpontja) 329.067 1931 32 240.000 Mennyiség abszolút hl.-ekben Ár Denaturált ipari szesz 56,589 P 40 — Ecetgyártási szesz 17,761 „ 150'— Fogyasztási szesz 38,007 „ 230 — Motorszesz 109,684 „ 36'50 Exportszesz 123,385 Összesen: 345,426