A Motoros, 1932 (4. évfolyam, 1-18. szám)
1932-01-01 / 1. szám
MEGJELENIK MINDEN HÓ.ÉN ÉS 15.ÉN OKTÓBER, NOVEMBER, DECEMBER, JANUÁR, FEBRUÁR ÉS MÁRCIUS HÓNAPOKBAN HAVONTA EGYSZER, I.ÉN ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE 6 PENGŐ, KÜLFÖLDRE 10 PENGŐ. CSAK EGÉSZ ÉVES ELŐFIZETÉSEKET FOGADUNK EL A MAGYAR MOTOROSOK ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ FÜGGETLEN KÉPES SZAKLAP KIADJA: A MOTOROS LAPKIADÓ VÁLLALAT SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, V., TÁTRA.UTCA 4. SZÁM HIVATALOS ÓRA: 9—2-IG TELEFON : AUT. 224—07 és 107—68 Postatakarékpénztári csekkszámla szám : 48.438. IV. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1932. JANUÁR 1. 1. SZÁM. WW 4 ISMÉT lépdelt egyet a magyar motorsport azon a végtelen magasságokba meredő lajtorján, melynek minden egyes foka egy-egy esztendő múlását jelzi. Amíg a múltban magabízó fiatalon lépdelt, addig ma csak asztmás erőfeszítésekkel képes vonszolni megkarmolt életét. Pedig jubileumi örömet kellett volna ülnie, hiszen ma tíz éve szökkent valóságba a magyar motorsport, ma tíz esztendeje bújt bele az úgynevezett gyerekcipőkbe, hogy az első lépések csetlése-botlása után célratörőn induljon neki a rögös, de sikert kínáló vándorlásnak. Itt a jubileum ideje, de vigadom helyett szomorúság járja, kemény kórság emészti a motorsport erejét. Gazdasági válság dúlja, talmin címkézett vezetők tótágasítják és vannak, akik már a circumdederántot mormolják a nagybeteg felett. Pedig tudjuk jól, nem életveszélyes az állapota, csak éppen nehéz, fájó a nyavalyája, de nem halálos. Lesz még belőle gyógyulás, csak éppen a ráolvasással kísérletező csodadoktorok között kellene széthessegetni. Milyen igaz megállapítással és látással mutatott reá a bajokra az a fiatal motoros országgyűlési képviselő, akinek diagnózisát néhányat lapozva találja meg az olvasó. Olyan huszárosan mutatott rá a rákfene gócára, mintha azok között élte volna le életét, akik a magyar motorizmus mesterségesen szított boszorkánykonyháján főzik lágyra a mindennapi maszlagjukat. Mit is mond Dinnyés Lajos? A motorsport visszaesésében és sikertelenségében a klubok belső viszályai, a nemes vetélkedéssel össze nem tévesztendő ellenségeskedések, a szövetséget helyettesítő, de a helyzet magaslatára felemelkedni képtelen főirányítószerv játsszák a főszerepet. Milyen igaz, mennyire tisztánlátó megállapítás. Kétségbeesni azonban nem kell. Legfeljebb belebetegszik, de bele nem hal a motorsport abba, ha a klubvezérek egymás felé döfködnek, ha az öntömjén orrfacsaró bódulatában roppant ragaszkodásokkal állítják egymás útjába valójukban gyerekesen ártatlan, de nem humortalan gáncsaikat. Kern hal bele abba sem a motorsport, ha a vezérek nagy fényűzően többet gondolkodnak az öklükkel, mint az agyvelejükkel. Csak lengessék lelkesen egymás felé a klikkek és érdekcsoportok lobogóit, melyek pelenkajellegét azonban a közepes szimat is azonnal elárulja. Majd megunják, hiszen rövid idő múlva kénytelenek lesznek belátni, hogy a nagy handabandával előbb-utóbb olyan ehetetlenné kandírozzák magukat, hogy gyomor legyen az a javából, mely beveszi és benn is tartja őket. Pedig milyen szép volna, ha a motorsport értékes erői összefognának. Ha kitoloncolnák lelkükből a gyűlöletet, az irigy féltékenységet és közös erővel látnának neki a nagy munkának. Ha végre az egymás füle mellé kapkodás helyett zárt, megingathatatlan sort alkotva lépnének arra az ösvényre, melyre összetartás nélkül még csak véletlenül sem tévedhetnek. Hogy is mondotta Dinnyés Lajos? Fogjanak össze és dolgozzanak ki még a télen közös, átfogó programmal, hogy újra tízezrek vigyázzák a TT gigászi küzdelmét, hogy újra motordörgéstől legyen hangos a budai hegyek zöldje? Bizony, nem ártana egy kis lelki ciánozás. Egy kis indulat patkányirtás. Egy kis kulisza amputálás. Hogy megkönnyebbülve, megtisztulva és reménykedőn léphessük át az 1932-ik év rejtelmes küszöbét. * Mint az 1931. év utolsó „üdvözletét“ kapta meg a motorizmus a maga krisztkindlijét. Felemelik a mozalkó árát. „A gróf, azaz a szeszkartel a vízbelűl“ — fújja a dalárda a közélet nagy színpadán — „meg kell ötöt menteni“ — vág be a refrénnel a hősszerelmes. Szóval nekünk árva motorosoknak kell megmentenünk a szeszkartellt. És bizonyára annak elnökét is, a grófot. Meg kell meteni a szeszeseket, mert különben bizonyára dobra kerül újkeletű bálványutcai palotájuk, melyet az elkeseredett pesti rosszmás Motalkó-udvarnak keresztelt el. Meg kell menteni a szeszkartellt, mert enélkül talán csökkenne néhány spiritusz-mamut jövedelme. Pedig azt mondják, nem is megy olyan rosszul alkoholoknak, az egyik gyár — úgy halljuk — az elmúlt évben több tiszta jövedelmet mutatott ki, mint amennyi az alaptőkéje. 25.000 km/-es útra vállalkozott G. E. Stylen, aki a napokban haladt át Budapesten kétmázsa csomaggal terhelt Motosacoce szólógépen. Gémből startolt és végcélja az ausztráliai Perth.