Autó Motor, 1939 (11. évfolyam, 1-18. szám)

1939-01-15 / 1. szám

MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 1­5 - ÉN OKTÓBER. NOVEMBER. DECEMBER. JANUÁR. FEBRUÁR ÉS MÁRCIUS HÓNAPOKBAN HAVONTA EGYSZER. 15-ÉN ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE 6 P. KÜLFÖLDRE 10 PENGŐ CSAK EGÉSZ ÉVES ELŐFIZETÉSEKET FOGADUNK EL A LEGRÉGIBB MAGYAR MOTORSPORTLAP XI. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1939 JANUÁR 15­­. SZÁM SZERKESZTI ÉS KIADJA: KRAMER JENŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST. V.: PHÖNIX UTCA 12. SZÁM HIVATALOS ÓRA: 12­1-IG.­­ TELEFON: 114-500 POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZ.: 48.436 F­ogas kérdéssel kellett megbirkóznia a magas törvényszéknek: el kel­lett döntenie, hogy váljon vis maior a darázs, avagy sem. És hogy a kér­dés annál fogasabb legyen olyan da­rázs ügyében kellett kimondania a döntő szót, mely darázs minden termé­szetrajzi törvényt sőt szokást megcsú­­folóan nem holmi darázsfészekben da­­rázskodott, hanem bűnös arcátlanság­gal a vádlott autóvezető nadrágjában mászott zúgva feljebb, egyre feljebb, kihozván a nadrág gazdáját a sodrá­ból, aki a sodorból való kijövetele pil­lanatában odakapott, ahol székelt a darázs. És mivel a nadrág gazdája két kézzel kapott oda és a természet bölcs rendeléséből harmadik kéz nélkül szű­kölködött: a gazdátlan volán fordult egyet és megtörtént a baj. Aminek az útmentén sétálók látták a kárát holmi enyhébb kimenetelű csonttörés képé­ben. A törvényszék döntött. És kimondotta helyesen, hogy a darázs nem vis major. Hogy a darázsra nem lehet hivatkozni. Hogy a jó autóvezetőnek nem lett volna szabad menetközben darázsölő műveletekbe kezdenie. Ellenkezőleg, meg kellett volna állania és csak az­után lett volna szabad a kormány el­­engedésével belefognia a darázs fel­kutatásába. Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy taaláljuk a bírói ítéletet. Annál kevésbé tesszük ezt, mert hiszen a da­rázscsípés sokkal enyhébb betegség, mint a lábtörés. Csakhogy ezt abban a pillanatban hideg ésszel latolgatni, amikor az ember nadrágjában nagyhir­­telen megkezdődik a vésztjósló zúzás: olyan hősiességet követel, olyan lelki­erőt, melyről csak a görögpótló iskolai tankönyvekben olvastunk Miltiades, Ki­­mon fia cím alatt. Vagy melyet a Gracchusok anyja mondhatott a ma­gáénak. Láttunk a háborúban rettent­hetetlen hősöket, akik nehéz gránát­­tűzben kértek tizenhétre blattot, de ösz­szerezzentek, amikor valaki a hátuk mögött azt mondotta, hogy búúú ... És nem árulunk el műhelytitkot, ha felem­lítjük, hogy egyik legrámenősebb mo­torversenyzőnk három éve nem mer éj­jel egyedül kimenni a kertbe, mert va­lamikor rálépett a bokorban barackkal impregnáltan szunnyadó segédházfelü­gyelő bal fülére. Szerény véleményünk szerint a da­rázs nem vis major ugyan, annál in­kább enyhítő körülmény. Melyre lehet hivatkozni, de­­ agyonütni, az is jó. * S­ovány, rendkívül keszeg lesz az 1939-es versenyévad. Az ígéretek gömbölyűre hízott teheneit ismét a meg­szokott ösztövér legelőre akarják haj­tani és a jóllakott tehenek kérődzésé­­nek szelíden bukolikus hangját nagy harci harsonák bőgetésével akarják pótolni. A túlméretezett trombónok első főpróbáját a KMAC hagyományos ka­rácsonyesti vacsoráján rendezték és a roppant zűrből csak pianisszimó hallat­szott ki a stílszerűen libamájjal töltött kaszinótojásokon rágódó álkapcsok ütemesen éhes csattogása. Mennyivel hasznosabb lett volna a magyar motorsport , azt mondják egyes jóhiszeműek, hogy a motorsport­ba némi nemzetvédelmi elem is ve­gyül — szempontjából, ha példának okából ezen a vacsorán inkább a téli­verseny határidejét ismertették volna. Igen a téliversenyről kellett volna be­szélni, arról az örök kásáról, melyet akkor lop a magasba a bánya, amikor­­ még el sem készült. És lehetett volna beszélni minden más versenyről. És milyen jó lett volna hallani, amikor az öblös hangok a megszokottnál is öblö­sebben követelték volna azt, hogy most már gyerünk végre azzal a sporttal. Azzal a TT-vel, azzal az örökkön­­örökké halogatott terepversennyel. Az­zal a . .. Lássuk kérem végre a téliverseny medvéjét és ne várjunk ezzel a Gyer­tyaszentelőig. * H­atározottan nem rossz az az ötlet, melyet az amerikai Tennessee ál­lambeli Memphis városában valósítot­tak meg. Ott ugyanis halálfejes táblát raknak az olyan autóvezető kocsijára, akit gondatlan vezetésen, részegségen vagy karambolon csíptek. Így akarják felhívni a gyanútlan gyalogjárók figyel­mét arra, hogy a kocsiban vigyázatlan vezető tapossa a jobb sorsra érdemes pedálokat. Nem rossz ötlet, nálunk is be lehetne vezetni. Ugyanakkor nem ártana a gya­logosok zömének is hasonló táblát ag­gatni a nyakába. Egyáltalában, sürgő­sen be kellene vezetni ezt a tábla­­rendszert, az egész vonalon. Táblát azoknak a rendőröknek a nyakába, akik ragaszkodnak a kerülgetéshez! Táblát a mindinkább szaporodó, szem­­hunyorítással irányító kárendőrökről Táblát a jelzés nélkül beforduló villa­mosokra! Táblát azok nyakába, akik vezértitkárok szeretnének lenni a KMAC- ban! Táblát a versenyeket nem ren­dező klubok elnökeinek nyakába! Az utóbbiak megtáblázása azonban nehezen lesz megoldható, hacsak nem akad vállalkozó szellem, aki a várható nagy kereslet reményében háromkémé­­nyes táblagyárat nem alapít! 2. U l­ii4i/a in uivagY ujjub Szemtől-szembe Urbach László új kismotorkerékpárjával, a „Mátra 100“-zal

Next