Autó, 1933 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-15 / 1-2. szám

Zaklatás, hátralék, állami veszteség. A pénzügyminisztérium azzal indokolja a bevezetés szük­ségét, hogy ezen adó cca 75%-a cca 2,5 millió pengő nem folyt be. Ez a beállítás maga is túlzott, szinte hihetetlenül hangzik, ez csak úgy képzelhető el, hogy olyan gépjár­művek adója is szerepel a nem fizetők között, akik jár­műveiket leállították. Ezen adó behajtására egész különleges rendelkezések vannak. Aki ma nem fizeti meg­ az autó útadóját, annak gép­járműve a forgalomból kivonható. Elképzelhetetlen, hogy a gép­járműtulajdonosoknak — akiknek kocsija üzemben van — 75%-a nem fizette volna be az autóadóját. De ezzel a 2,5 millió pengővel szemben mennyi az egyéb adóhátralék? Többszáz millió. A hátralék megítélésénél még azt sem szabad elfelejteni, hogy az üzemben levő gépjármű mindenféle állami részesedés révén a kincstárnak az adót sokszorosan felülmúló jövedelmét jelenti. Átlagban gépkocsinként cca 2000 pengőt. Munkaalkalom — munkanélküliség. Nagyon megfontolandó, váljon helyes-e, indokolt-e a mai elkeseredett hangulatot még fokozni egy rendelkezéssel, amely ismét egy tömeg­gépjármű leállítását fogja maga után vonni. Rossz időkben lélektani vonatkozásokra kell nagy súlyt helyezni. Az adót előbb-utóbb meg fogja fizetni a tulajdonos, ha nem tudja hitelképesen igazolni, hogy egyáltalában nem tartotta üzemben azt, illetőleg, hogy nem volt üzemképes állapotban. A kincstárt tehát veszteség nem éri. Az autótulajdonosnak pedig nem az adófizetés ellen­őrzése fáj, hanem az a zaklatás, amellyel ezen adójegy bevezetése jár az egynegyedévenként való kicseréléssel. Sokan emiatt fogják gépjárműveiket leállítani. Ennek az­után nemcsak az államkassza fogja közvetlen kárát vallani, hanem az elbocsátott sofőrök és garage-alkalmazottak is. Ez az intézkedés egzisztenciákat fog elpusztítani s emelni fogja a munkanélküliek számát. Nagyméltóságod többször hangoztatott elvével, — mentől több munkaalkalmat teremteni, — ez homlokegyenest ellenkezik. Az autótartást meg kellene könnyíteni, hogy megint munkát találjon annak a révén a gépjárművekből élt 30.000 embernek ma munkanélkü­l tengődő nagyobb része. Erre vonatkozólag külön beadványban leszünk bátrak Nagyméltóságodnak javaslatainkat tisztelettel előterjeszteni. Benzinadó az egyetlen ideális megoldás. Az adójegy egy felesleges megbélyegzése az autótulajdo­nosnak. Nincs rá szükség, mert az eddigi rendelkezések a kincstár érdekeit még abban az esetben is kielégítik, ha az adót késedelmesen fogják behajtani. Ne feledjük, hogy az a közérdek, hogy minél több gép­jármű legyen üzemben. A gépjármű nemzeti vagyon, egy része, amely elpusztul vagy legalább is értékben sokat veszít, ha a gépjármű nincs üzemben. Mérlegelve tehát az adójegyrendszer bevezetésével járó inkább látszólagos előnyöket, s figyelemmel annak bekövet­kező súlyos hátrányára, a mai viszonyok között az adójegy bevezetése ellen tisztelettel felemeljük szavunkat és kérve kérjük Nagyméltóságodat, hogy ezen általános érdekű kér­désben, amennyiben intencióinak megfelel, a pénzügyi kor­mánynál az adójegyrendszer bevezetése ellen súlyos szavát felemelni méltóztassék. Befejezésül visszatérünk az autóadó-alap kérdésére. Már annak idején szót emeltünk amellett, hogy a közúti autóadó benzinadó formájában vezettessék be. Ez egyrészt a leg­igazságosabb adózás volna, másrészt ebben az esetben adó­hátralék sem fordulna elő, adójegyre tehát nem volna szükség. Felvetjük ismét ezt a gondolatot, hogy nem volna-e a közúti adó benzinadó formájában beszedhető. Külön ren­delkezések kellenének a közhasználatú és magánhasználatú járművekre. Kerületjelzések hiánya. A 127.200/1932. B. M. számú körrendelettel kapcsolatban tiszteletteljes véleményünket az alábbiakban terjesztjük elő. A tervezett rendszámtáblákon a kerületjelzés elmaradása különösen a budapesti relációban sok kellemetlenség és forgalmi zavar kútforrása tesz. Ma különösen Budapest kell, hogy e kérdésben figyelembe vétessék, de másodsorban figyelembe kell vennünk azokat a városokat is, melyek fel vannak jogosítva kövezetvám szedésére. Azért említjük a vidéki városokat másodsorban, mert azokban kisebbszámú gépjármű lévén, a kövezet vámszedők az illető város gép­kocsijait nagyobb részben ismerik, mégis itt valami meg­felelő intézkedés szükséges, mert véleményünk szerint­ a külön lakásigazolvány nem megfelelő. Legkevésbé megfelelő Budapesten, ahol a vámközegek — ellentétben a vidéki városokkal — a gépjárműveknek csak csekélyebb számát ismerik. Ma, ha budapesti — Bp. — kocsi érkezik a várossorom­póhoz — lassítva ugyan, de legtöbb esetben megállás nél­kül halad keresztül a sorompón. Csak akkor­­kell megállni, akkor állítja meg a vámközeg, ha pl. fogyasztási adót kell fizetni, vagy pl. ha gyanús a vámközegnek, hogy valamit csempészni akar. De az vizsgálat tárgyát nem képezi, mert nem vitás, hogy a gépkocsi budapesti. Fogyatékosságok orvoslása. Az új rendszámtábláról a gépkocsi fel nem ismerhető. Bármily külön igazolványt­ kap, meg kell állania. Nincs kéznél az igazolvány — különösen télen — keresni kell, s ha nem találja m­eg, fizethet illetéktelenül kövezetvámot, ha budapesti kocsi is. Ez tehát feleslegesen tartja fenn a gépkocsit és forgalmi akadályt is okoz, különösen ott és oly időben, ahol nagyobb a forgalom. A vidéki városoknál ez nem oly szembeszökő, mert a gépkocsik száma kisebb és annak nagy részét is — mint említettük, a vámközegek ismerik és valószínűleg a jövő­ben is át, illetve tovább fogják ereszteni. Az igazolvány helyett tehát feltétlenül oly megoldást tartunk­­szükségesnek, amely külsőleg is felismerhetővé teszi a gépjármű hovatartozását. Erre nézve az alábbi megoldásokat javasoljuk: 1. A rendszámtáblák kerületenként más-más színűek s a betűk városjelző betűk legyenek, ez a rend­szer Romániá­ban bevált. Vagy 2. bizonyos betűk tartassanak fenn Budapest, illetve a kövezetvám szedésére jogosított városok részére. A betűket az illető vámközegek gyorsan megtanulják, abból könnyen megállapíthatják a gépkocsi hovatartozóságát s külön iga­zolvány nem kell. Vagy 3. adassanak ki hivatalos igazolványok a gépkocsi tulaj­donosok részére a város nevének vagy kezdőbetűjének fel­tüntetésével, természetesen hivatalos pecséttel ellátva, de ezek az igazolványok automobiloknál a szélvédő üvegre — mondjuk a bal sarkára — ragasztassanak s ez messziről felismerhető (Angliában az adójegyek vannak így rend­szeresítve), a motorkerékpároknál és egyéb járműveknél, amelyeknél szélvédő üveg nincs, ez az igazolvány más fel­tűnő helyre ragasztható vagy erősíthető. A lényeg az, hogy külsőleg felismerhető legyen a gépkocsi hovatartozósága is ne kelljen a tulajdonosnak külön igazol­ványt magával vinni s azzal magát igazodni. Persze legideálisabb volna a kövezetvám eltörlése, amely ezt a kérdést levenné a napirendről. Midőn ismételten arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy fentieket éspedig sürgősen bölcs megfontolás tárgyává lenni kegyeskedjék, vagyunk mély tisztelettel KIRÁLYI MAGYAR AUTOMOBIL CLUB másodelnöke Belitska s. k. — 3 — Auto

Next