Autó, 1933 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-15 / 1-2. szám
Zaklatás, hátralék, állami veszteség. A pénzügyminisztérium azzal indokolja a bevezetés szükségét, hogy ezen adó cca 75%-a cca 2,5 millió pengő nem folyt be. Ez a beállítás maga is túlzott, szinte hihetetlenül hangzik, ez csak úgy képzelhető el, hogy olyan gépjárművek adója is szerepel a nem fizetők között, akik járműveiket leállították. Ezen adó behajtására egész különleges rendelkezések vannak. Aki ma nem fizeti meg az autó útadóját, annak gépjárműve a forgalomból kivonható. Elképzelhetetlen, hogy a gépjárműtulajdonosoknak — akiknek kocsija üzemben van — 75%-a nem fizette volna be az autóadóját. De ezzel a 2,5 millió pengővel szemben mennyi az egyéb adóhátralék? Többszáz millió. A hátralék megítélésénél még azt sem szabad elfelejteni, hogy az üzemben levő gépjármű mindenféle állami részesedés révén a kincstárnak az adót sokszorosan felülmúló jövedelmét jelenti. Átlagban gépkocsinként cca 2000 pengőt. Munkaalkalom — munkanélküliség. Nagyon megfontolandó, váljon helyes-e, indokolt-e a mai elkeseredett hangulatot még fokozni egy rendelkezéssel, amely ismét egy tömeggépjármű leállítását fogja maga után vonni. Rossz időkben lélektani vonatkozásokra kell nagy súlyt helyezni. Az adót előbb-utóbb meg fogja fizetni a tulajdonos, ha nem tudja hitelképesen igazolni, hogy egyáltalában nem tartotta üzemben azt, illetőleg, hogy nem volt üzemképes állapotban. A kincstárt tehát veszteség nem éri. Az autótulajdonosnak pedig nem az adófizetés ellenőrzése fáj, hanem az a zaklatás, amellyel ezen adójegy bevezetése jár az egynegyedévenként való kicseréléssel. Sokan emiatt fogják gépjárműveiket leállítani. Ennek azután nemcsak az államkassza fogja közvetlen kárát vallani, hanem az elbocsátott sofőrök és garage-alkalmazottak is. Ez az intézkedés egzisztenciákat fog elpusztítani s emelni fogja a munkanélküliek számát. Nagyméltóságod többször hangoztatott elvével, — mentől több munkaalkalmat teremteni, — ez homlokegyenest ellenkezik. Az autótartást meg kellene könnyíteni, hogy megint munkát találjon annak a révén a gépjárművekből élt 30.000 embernek ma munkanélkül tengődő nagyobb része. Erre vonatkozólag külön beadványban leszünk bátrak Nagyméltóságodnak javaslatainkat tisztelettel előterjeszteni. Benzinadó az egyetlen ideális megoldás. Az adójegy egy felesleges megbélyegzése az autótulajdonosnak. Nincs rá szükség, mert az eddigi rendelkezések a kincstár érdekeit még abban az esetben is kielégítik, ha az adót késedelmesen fogják behajtani. Ne feledjük, hogy az a közérdek, hogy minél több gépjármű legyen üzemben. A gépjármű nemzeti vagyon, egy része, amely elpusztul vagy legalább is értékben sokat veszít, ha a gépjármű nincs üzemben. Mérlegelve tehát az adójegyrendszer bevezetésével járó inkább látszólagos előnyöket, s figyelemmel annak bekövetkező súlyos hátrányára, a mai viszonyok között az adójegy bevezetése ellen tisztelettel felemeljük szavunkat és kérve kérjük Nagyméltóságodat, hogy ezen általános érdekű kérdésben, amennyiben intencióinak megfelel, a pénzügyi kormánynál az adójegyrendszer bevezetése ellen súlyos szavát felemelni méltóztassék. Befejezésül visszatérünk az autóadó-alap kérdésére. Már annak idején szót emeltünk amellett, hogy a közúti autóadó benzinadó formájában vezettessék be. Ez egyrészt a legigazságosabb adózás volna, másrészt ebben az esetben adóhátralék sem fordulna elő, adójegyre tehát nem volna szükség. Felvetjük ismét ezt a gondolatot, hogy nem volna-e a közúti adó benzinadó formájában beszedhető. Külön rendelkezések kellenének a közhasználatú és magánhasználatú járművekre. Kerületjelzések hiánya. A 127.200/1932. B. M. számú körrendelettel kapcsolatban tiszteletteljes véleményünket az alábbiakban terjesztjük elő. A tervezett rendszámtáblákon a kerületjelzés elmaradása különösen a budapesti relációban sok kellemetlenség és forgalmi zavar kútforrása tesz. Ma különösen Budapest kell, hogy e kérdésben figyelembe vétessék, de másodsorban figyelembe kell vennünk azokat a városokat is, melyek fel vannak jogosítva kövezetvám szedésére. Azért említjük a vidéki városokat másodsorban, mert azokban kisebbszámú gépjármű lévén, a kövezet vámszedők az illető város gépkocsijait nagyobb részben ismerik, mégis itt valami megfelelő intézkedés szükséges, mert véleményünk szerint a külön lakásigazolvány nem megfelelő. Legkevésbé megfelelő Budapesten, ahol a vámközegek — ellentétben a vidéki városokkal — a gépjárműveknek csak csekélyebb számát ismerik. Ma, ha budapesti — Bp. — kocsi érkezik a várossorompóhoz — lassítva ugyan, de legtöbb esetben megállás nélkül halad keresztül a sorompón. Csak akkorkell megállni, akkor állítja meg a vámközeg, ha pl. fogyasztási adót kell fizetni, vagy pl. ha gyanús a vámközegnek, hogy valamit csempészni akar. De az vizsgálat tárgyát nem képezi, mert nem vitás, hogy a gépkocsi budapesti. Fogyatékosságok orvoslása. Az új rendszámtábláról a gépkocsi fel nem ismerhető. Bármily külön igazolványt kap, meg kell állania. Nincs kéznél az igazolvány — különösen télen — keresni kell, s ha nem találja meg, fizethet illetéktelenül kövezetvámot, ha budapesti kocsi is. Ez tehát feleslegesen tartja fenn a gépkocsit és forgalmi akadályt is okoz, különösen ott és oly időben, ahol nagyobb a forgalom. A vidéki városoknál ez nem oly szembeszökő, mert a gépkocsik száma kisebb és annak nagy részét is — mint említettük, a vámközegek ismerik és valószínűleg a jövőben is át, illetve tovább fogják ereszteni. Az igazolvány helyett tehát feltétlenül oly megoldást tartunkszükségesnek, amely külsőleg is felismerhetővé teszi a gépjármű hovatartozását. Erre nézve az alábbi megoldásokat javasoljuk: 1. A rendszámtáblák kerületenként más-más színűek s a betűk városjelző betűk legyenek, ez a rendszer Romániában bevált. Vagy 2. bizonyos betűk tartassanak fenn Budapest, illetve a kövezetvám szedésére jogosított városok részére. A betűket az illető vámközegek gyorsan megtanulják, abból könnyen megállapíthatják a gépkocsi hovatartozóságát s külön igazolvány nem kell. Vagy 3. adassanak ki hivatalos igazolványok a gépkocsi tulajdonosok részére a város nevének vagy kezdőbetűjének feltüntetésével, természetesen hivatalos pecséttel ellátva, de ezek az igazolványok automobiloknál a szélvédő üvegre — mondjuk a bal sarkára — ragasztassanak s ez messziről felismerhető (Angliában az adójegyek vannak így rendszeresítve), a motorkerékpároknál és egyéb járműveknél, amelyeknél szélvédő üveg nincs, ez az igazolvány más feltűnő helyre ragasztható vagy erősíthető. A lényeg az, hogy külsőleg felismerhető legyen a gépkocsi hovatartozósága is ne kelljen a tulajdonosnak külön igazolványt magával vinni s azzal magát igazodni. Persze legideálisabb volna a kövezetvám eltörlése, amely ezt a kérdést levenné a napirendről. Midőn ismételten arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy fentieket éspedig sürgősen bölcs megfontolás tárgyává lenni kegyeskedjék, vagyunk mély tisztelettel KIRÁLYI MAGYAR AUTOMOBIL CLUB másodelnöke Belitska s. k. — 3 — Auto