A Bádogos és Szerelő, 1909 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1909-01-25 / 1. szám

2 Ameri­ca munkálkodása. Irta : Kelemen Adolf. Hosszú évek során át nemcsak időszaki, hanem úgy­szólván elradaszthatatlan volt ama törekvés: megismerni az amerikai munkálkodás­­módját és nem egy nagyiparos tartotta kötelességének, hogy az óczeánt áthajózva jól megtömött erszénye és számos ajánló levelei támogatásával megtanulja, hogy hogyan munkálkodnak az újvilágban. Nem akarjuk állítani, sem pedig megc­áfolni, hogy mind­annyian bőséges tapasztalatokkal tértek vissza, mert végre is hat hét vagy két hónap, hiszen az ily kirándulások leg­több esetben nem terjednek hosszabb időre, vajmi rövidek, az ország óriási kiterjedésű, ipari fejlettsége pedig tekin­télyes. Hogyha pedig kényelmes Pulimatin-kocsikban egyik városból a másikba száguldanak, melyek mindegyikében még a társadalmi kötelezettségeknek — itt egy lunch, amott egy bankett eleget akarnak tenni, akkor a mun­kálkodás módjának tanulmányozására nagyon kevés idejük marad. Végre is hát „ott“ voltak és láttak „mindent“, a newyorki kikötőt és a városok óriását, a pittsburgi vas­műveket, a chicagói Vágóhidakat, a malmokat és elevá­torokat Minneapolisban, a Niagara erőművi telepeit, az érczszállítást Diduthban, és ha jól ment, még a yellowstoni parkot is, és így legalább általános benyomást nyertek mindenről. Meggyőződhettek tanulmányútjukban, hogy mindazon jó dolgokat, miket Amerika nyújtani képes, végre mégis csak Európából merítette, de arról is, hogy olyan feltarthatlan és megállapodást nem ismerő stádiumában van a továbbfejlődésnek, hogy igen sok tekintetben már túlszárnyalta Európát. Mesébe illő tervek, alig hogy ki­­gondoltattak, máris valóságba vitetnek át, részben sikerrel, részben sikertelenül. Vérezzék el egyike vagy másika e gazdasági harcz nagy vállalkozóinak, helyüket már mások foglalják el; e harczosok sorában hézag sohasem támad, a világ pedig csakis a győzők sikereiről nyer tudomást, nem pedig a kudarc­ot vallottakéról. Vannak azonban emberek, kik nem elégesznek meg azzal, hogy ezen fejlődés eseményeit egyszerűen csak tudomásul vegyék, hanem sokkal inkább kutatják annak az okát, miként tudnak Amerikában minden vállalatnak oly óriási formát adni. A vas- és aczéltermelő államok között körülbelül 15 év előtt Amerika a negyedik helyet foglalta el és ma nemcsak hogy első helyen áll, hanem többet termel, mint Angol- és Németország együttvéve. Hat évvel ezelőtt Amerikában még nem gyártottak automobilokat, de A BÁDOGOS ÉS SZERELŐ újóbbi értékcsökkenését vonják maguk után, így a kávéházi pinczérek, a nyomdászok és a malommun­kások jártak elöl. Ha már mostan a munkaadók viselkedését nézzük, úgy ebből a szempontból bizony sikerről nem beszélhetünk. A dologgal érdemileg egyedül csak a malmosok foglalkoztak, a­kik a tömegsztrájkra azonnal megadták a választ azzal, hogy a munkások egynapi munkabeszüntetésére, ugyancsak munkabeszüntetéssel feleltek, másodsor­ban pedig kollektív szerződés értelmében magálla­­pított választott bíróság elé vitték az ügyet, a­mely határozottan kimondotta azt, hogy ez a munka­­beszüntetés a munkaadókra nézve sé­relmes, ellenben a jelen esetber­ nem akar azon jogával élni, hogy ebből az alkalomból kifolyólag a kollektív szerződést felbontsa. A többi munkaadó szervezetek egyszerűen lenyelték a keserű pirulát, viselték az anyagi és erkölcsi kárt és elegáns nem­törődömséggel belenyugodtak abba, hogy ez így van és így lesz ezentúl így lesz ezentúl is Ha a munkaadók nem fogják belátni azt, nem fogják megérteni azt, hogy ennek nem szabad így lennie. Már csak azért is, mert egy pártvezér épen a minap mondotta egy gyűlésen, hogy ezentúl gyakrabban lesz szeren­csénk kisebb tömegsztrájkokhoz. Vétkes könnyel­műséget követnek el a munkaadók azzal, hogy ha a kérdésnek ilyen elintézését egyszerűen tudomásul vesi­k. Bűnt követnek el önmagukkal szemben, ha minden erejükkel meg nem gátolják a tömegsztrájk­nak nemcsak a létezését, hanem már a keletkezését is. A munkaadó szervezeteket minden szakmában még erősebben ki kell építeni, az összetartást fej­leszteni, a munkásokat fel kell világosítani olyképen, hogy ha megint és ha még egyszer ilyen merény­letet intéznének a munkaadók érdekei ellen az ne találjon bennünket készületlenül, hogy erre a táma­dásra mi munkaadók olyan választ adhassunk, a­mely mindenképen éreztesse a mi erőnket és a mi hatalmunkat is. Budapest székesfőváros tanácsának határozata. Egy lépés előre. A Bádogos- és Szerelőmesterek Országos Egyesületé­nek sok a tennivalója, mert tömérdek az a sérelem, mely iparunkat és annak művelőit sújtja. Megállapítjuk, hogy egyesületünk eddig derekasan viselte magát, mert társa­dalmi szereplésével és azon tanításával, hogy megismerjük és megismerve becsüljük egymást, tagadhatatlanul sok félreértést és kellemetlenkedést oszlatott el. Más természetű sérelmeknél memorandumozott, kilincselt mértékadó helyeken mindaddig, m­íg a sérelmekről az illetékes tényezőket meg nem győzte. Hogy sérelmeink orvoslása nem mindig következik be olyan mértékben és olyan gyorsan, amint az nekünk kívánatos lenne, annak oka rendesen törvényeink hiányos voltában és közhivatalaink általánosan ismert bürokratiz­musában rejlik. Megelégedettség és lelkiöröm hat át ben­nünket azonban akkor, ha az egyesületünk által kivívott eredményeket összehasonlítják azokkal, melyeket sokkal huzamosabb idő alatt más iparágak képviselői elértek. Ezen rövid czikk nem alkalmas arra, hogy ezeket kellő­képpen méltassuk, azonban bizonyos, hogy más iparágak együttvéve is alig tudnak oly eredményt felmutatni, mint a minőt egyesületünk rövid fennállása alatt egymagában elért. A következő sorokban ismét egy elért eredményről számolhatunk be: Régi dolog, hogy a székesfőváros épületeiben a víz­vezeték és a csatornázás berendezését és jó karbantartását a vízműigazgatóság által házilag eszközöltette, míg a lég­­szeszberendezési munkákat minden verseny mellőzésével a légszesztársulatnál rendelte meg. A székesfővárosnak ezen hagyományos eljárása a budapesti szerelőmesterekre nagyon sérelmes volt; egyesületünk múlt év augusztus 2-án Boross Soma elnökünk vezetésével küldöttség útján kérte

Next