Bányamunkás, 1925 (14. évfolyam, 1-21. szám)

1925-01-03 / 1. szám

1925 benne. A munk­ás­ainak viszont támogatni kell ezt a lapot és nem szab­ad más lapot olvasni és támogatni. A Népszava nemcsak küzd a mun­kásság jogaiért, hanem oktat, nevel és belőle megr­eudjunk állandóan, mi újság­ a világ önt­u­­datos munkásainak nagy táborában. Nélkülöz­hetetlen a lap, főként a bányamunkásoknak, akik elzárva­ a nagy városoktól távol, csak a sajtóból értesülhetnek arról, mi történt az or­szágban. Ilyenkor újévkor elárasszák a telepe­ket különböző című naptárakkal, amelyek szö­vegei mind arra szolgálnak, hogy a munkás­ság figyelmét eltereljék a helyes gondolkozás­tól, megmételyezzék lelkét hangzatos frázisok­kal és főként megtartsák abban a tudatlanság­­ban, amely a kapitalizmusnak leg­hűségesebb támasza. Dobjátok ki lakásaitokból azt az újságot é­s azt a naptárt, amely ellenetek ir. A munkás ne tartson magának fizetett ellenséget, hanem fillérjeiből­­támogassa azt a sajtot, amely bát­ran küzd érdekében és amelynek munkatársai a börtönnel való fenyegetéstől sem riadnak vissza, hogy megmondják véleményüket. Bá­nyamunkás elvtársaink is fizessenek elő a Nép­szavára és ha anyagilag ma ezt nem bírják, amit nagyon megértünk, úgy álljanak össze ketten és fizessék ketten elő, de főként olvas­sák, hogy ezzel fejlesszék saját tudásukat és támogassák, erősítsék az öntudatos munkások táborát. Sülien 8«@2E@iSI» Takács István, Szövetségü­­n­k kürnyei helyi­­csoportjának tagja 1923 december 24-én s­zövet­­ségü­nk központi irodájában jegyzőkönyv­be mondotta, hogy egy héttel ezelőtt Budapestre akart jönni és a jegyváltásnál állítólag ellop­nák a pénzét, ennek következtében 128.000 koro­nával a Szövetségnek nem tudott elszámolni. Kötelezte magát arra, hogy ezen összeget 1924 február 1-ig megfizeti. Érdeklődtünk az ügyben az ottani elvtársaknál, akiknek szavaiból azt vettük ki, hogy a Takács által előadott tény­állás nem felel meg a valóságnak. Több ízben szólítottuk föl a tartozás kiegyenlítésére, de végül kénytelen volt a Szövetség vezetősége ellene a bíróságnál följelentést tenni. Ott tűnt ki azután az, hogy Takács időközben Francia­­országba utazott, erről azonban nem tartotta szükségesnek a Szövetséget értesíteni, meg ke­vésbé a most már nyilvánvalóan elsikkasztott összeget megtérít­eni. A bíróságnál az eljárás ellene tovább folyik és amennyiben 3 éven be­lül visszatérne, úgy az ügye tárgyalás alá kerül. Nem nagy összegről van szó, de az a körül­mény, ahogy egy helyi csoport pénztárnoka visszaélt munká­stársai bizalmával, megkívánja azt, hogy az eset nyilvánosságra hozassák, már csak azért is, hogy mások ebből okuljanak, mert a Szövetség vezetősége mindenkivel szemben, aki a Szövetséget anyagilag megkárosítja, kénytelen a büntető följelentést megtenni. Saj­nos, ilyen esetek is fordulnak elő, de azt hisz­­szük, hogy a Szövetség tagjait éppen ez nyug­tatja meg legjobban, hogy a Szövetség vezető­sége ezen esetekben a legszigorúbban jár el. „A hülyék nem szervezkednek.“ A Typogra­­­ph­iában olvastak. Egy elmegyógyintézet fő­orvosát meglátogatta egy egyetemi tanár ba­rátja, aki tanulmányozni jött az elmebetegek életmódját. Amint az intézet udvarán keresz­tülhaladt, látott egy csoportban több elmebete­get, akik mellett csak egy őr állott. — Nem fordult elő még soha — kérdé a ta­nár —, hogy a bolondok összebeszélve, egy szer­vezett támadást intéztek volna az­ őrség elleni? ■— Nem! Ez nem fordult még elő — válaszolt az orvos —, mert a hülyék sohasem szervez­kednek. Bremsberg. December 14-én délután 4 órakor a csoport tagjai rendes havi taggyűlést tartot­­tnak a Horváth-féle vendéglőben. Vyborny Fe­renc elnök üdvözölte a taggyűlést és beszámolt a helyi csoport működéséről. A központ részéről Bertrand Antal német nyelven tartott előadást, rámutatott a súlyos gazdasági helyzetre, amelyben a munkásság él és nyomorog. Rá­­világított a szanálással kapcsolatosan mind­azokra a sérelmekre, amelyek bekövetkeztek, különösen a bányaiparban a munkáss­ágnak nehéz helyzetére, amelyet a­ bányavállalatok kihasználnak oly formában, hogy a béreket a legminimálisabb összegekre redukálják, hogy a munkás még azon összeget sem tudja meg­keresni,­­ amely az életéhez szükséges. Egyes bányavállalatok régi munkásokat bocsátanak el, úgy hogy ezen munkások a legnagyobb nyo­morban élnek és sehol nem tudnak elhelyez­kedni. Azért a bányamunkásság nagy része kivándorol az országból és igyekszik külföl­dön munkába elhelyezkedni. Majd fölhívja a taggyűlést, h­ogy fogjanak hozzá és építsék ki szervezetüket, tegyék hatalmassá és erőssé, mert csak a szervezeten keresztül bírják ma­guknak a jobb megélhetést kivívni. Beszámolt továbbá a társláda központosítása ügyében tartott országos értekezletről. Az előadót nagy figyelemmel hallgatták végig a jelenlévők, amely után a taggyűlés Vyborny Ferenc záró­szavával a legnagyobb rendben befejezést nyert. BÁNYAMUNKÁS A mi mérlegünk. Az év végével mi is lezárhatjuk mérlegünket, nem okoz nagy gondot, hogy a mutatkozó nye­reséget hol tüntessük f­el, a könyvelésnek mi­lyen művészetével csapjuk be az államot és sokszor a részvényeseket, hanem gondot okoz mérlegünk az irányban, hogy miképen t­ör­less­zük­ adósságunkat, amellyel tartozunk ön­magunknak és gyermekeinknek. Más senki sem hitelez nekünk, mint saját testünk, amelyből ellopunk értéket munkaerő fejében, azt oda­adjuk a munkaadónak, amelynek ellenében azonban nem kapunk annyi pénzt, hogy ele­­­­gendő táplálékot vásárolhassunk és az elfo­gyasztott munkaerőt pótoljuk. Tartozunk a szekrényünknek, amelyből egyik ruhadarab a másik után vándorol ki, mert a rongyokat már nem érdemes a szekrénybe tenni. Ez a proletár mérlege az év végén. Az utóbbi hónapokban még szomorúbban néz ki a helyzet, még sivá­­rabb, mint eddig volt és a „fajvédelem“ jel­A béremelésnél ezeket a levonási többleteket sohasem vették figyelembe a munkaadók, ha­nem mindig csak az élelemtári árakkal szá­moltak, mely élelemtári árak nem mindenkor voltak állandók és sokszor tapasztaltuk, hogy éppen a bértárgyalás idejére szállították le az árakat, hogy a következő napokon föl lehes­sen emelni. A béremelés azonban az élelemtári árak emel­kedésének sem felel meg. Alant közlünk egy összeállítást arról, hogy egy vájár, akinek 3 családtagja van, élelemtári levonások fejében a bérének milyen összegét kénytelen leadni és mennyi készpénz marad. Alapul vettünk itt is egy 20.000 koronás vájár keresetét. E szerint ki­tűnik, hogy m­íg a január havi keresetből 42%-ot kapott ki készpénzben, addig december hónap­ban már csak 35,8%-át kapja a kijáró bérének. 20.000 koronás alapkereset mellett: a dolgozó vájár­t családtaggal, szava idején teszik tönkre, a legértékesebb nem­zeti vagyont, a munkaerőt. Alant közlünk pontos kimutatást arról, hogy, miként emelkedett a bányamunkások keresete a­z elmúlt évben, mennyi volt rá drágasági pót­lék és mennyi abból a levonás, adó-, betegse­­gélyző- és nyugdíjpénztár címén. A kimutatás­ból kitűnik, hogy amíg januárban az e címert levonásba hozott összegek 3,9%-ot tettek ki, ad­dig a levonás a decemberi bérnek 6.6%-át te­szi ki. A kiszámítás alapjául egy vásár átlagos keresete szolgál a 20.000 koronás januári átlag alapján. A bérekre drágasági pótlék jött, amely januárban 20%, februárban 50%, márciusban 60%, áprilisban 140%, májusban 150%, június­ban 170%, júliusban 180%, augusztusban 195%, szeptemberben 180%, október, november és de­cember hónapban 195%. Meg kell azonban ál­lapítani, hogy egyes telepek, így Pécs és Bor­­­sódban az utóbbi hónapokban csak 180% a drá­gasági pótlék. A drágasági pótlékkal a­ bérek és a levonások a következőképen alakultak-Eh­hez számítani kell azonban még a fent­említett társpénztári és egyéb levonásokat, amely 3%-os emelkedést tesz ki, úgy hogy kö­rülbelül 10%-kal kevesebb készpénz marad ma, decemberben, mint januárban. Ha most még ehhez hozzávesszük azt, hogy a drágulás soha­sem vétetett figyelembe a béremelésnél, mert hisz a drágulás 173,5%-kal emelkedett az élelem­tári árakat alapul véve, ezzel szemben a bér­emelés csak 147%-ot tesz ki. Ehhez számítani kell ,a ruházati cikkek drágulását, amely az élelmiszernél lényegesen jobban emelkedett. Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor van kö­rülbelül 35%-os hiány, amellyel kevesebbet kap ma a vájár, mint januárban. Pedig januárban sem volt valami rózsás a helyzete, amelynél szomorúbb csak a többi külszíni és egyéb ura­sági munkások keresete, akik ennek a vájár­­keresetnek 40—50%-át kapják. Így néz ki a mi mérlegünk az Urnák­ 1924. esztendejében és­­ a­ Bethlen-kormány boldog szanálási korszakának első évének végén. 1924 Napi Havi C/6-OS Kereseti kereslet, kereset emelkedés adó Január... 24.000 600.000 0% 6.400 Február .. 30.000 750.000 25% 12.800 Március . . 32.000 800.000 33*33% 8.000 Április . . . 42.000 1.050.000 75% 12.000 Május. . . * 50.000 1.250.000 108% 13.000 Június . . . 54.000 1.350.000 125% 13.000 Julius. . . . 56 000 1.400.000 133% 13.000 Augusztus. 59.000 1.475.000 147% 17.000 Szeptember 56.000 1.400.000 133% 13.600 Október . . 59.000 1.475.000 147% 17.000 November. 59.000 1.475.000 147% 17.000 December . 59.000 1.475.000 147% 17.000 °/o-ban Beteg­segély °/o-ban Társ­pénztár °/o-ba­n Összlevenia °/o-ban 1%' 11.825 1-9%' 6.000 1%' 3.9 W 1*7% 11.825 15% 7.500 1% 4*2%' 1% 30.675 3-8% 8.000 1% 5*8%' 1-1% 35.450 3% 10.500 1% 5*1%' 1.1% 35.450 2-8 %­ 12.500 l°/o 4*9 W 1% 35.450 2*7%' 13.500 1% 4-7°o 0-9% 47.610 3-4% 28.000 2% 6*3%’ 1*1% 47.610 3' 3% 29.750 2%' 6-6%' 0'9°.o 47.610 3-4% 28.000 2°/o 6*3°/o 1-1% 47.610 3*3% 29.750 2°/o 6-6%' 1-1% 47.610 3-3% 29.750 2%' 6-6%' 1*l°/o 47.610 3*3%' 29.750 2% • 6*6°/o Havi Éleim!­Maradv.­Élelmi* 3921 kereset szerért Marad összeg szer fizet %-ban drágulása I. 600.000 345.980 254.020 42-03 I II. 750.000 442.733 307.267 40-96 27-96 III. 800.000 535.935 264.065 33-00 54*30 IV. 1,050.000 735.400 314.600 30*91 112*56 V. 1,250.000 773.510 476.490 38-08 123*58 VI. 1,350.000 851.875 498.125 36-88 141*22 VII. 1,400.000 835.330 564.670 40*33 141*43 VIII.1,475.000 978.850 496.150 33-70 182*32 IX. 1,400.000 954.600 445.400 31-81 175*91 . X. 1,475.000 953.750 521.250 35-34 175*66 XI. 1,475.000 924.150 550.850 37-36 167-11 XII. 1,475.000 946.465 528.535 35-80 173-56 Sei­*O‘5öe©C*­3C'C«9OOOC­?*»©«S,9€'®©0e®®ÖS’««‘«»©(í©«10 6*«C' 1#a8OSe«956#9í®«'9»OO9eOe9S#»C©835«C#ÍÍÍO5OCOOtíO8^eeöOÍ058e35#5JÍ£íeS35 HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. -----_( 8€@iyScso|s©yS©k Az utóbbi hetekben ismételten tapasztaltuk, hogy a helyi csoportok vezetőségei a járulékok beszedésénél és elszámolásánál nem járnak el szabályszerűen, miért is szükségesnek tartjuk a helyi csoportok vezetőségeit erre a körül­ményre fölhívni. A havi zárszámadások min­den egyes alkalommal az elnök, ellenőr és pénz­táros által aláírandók, a központba küldendő pénztári jelentés ugyanilyen módon írandó alá. A helyi csoportok ellenőrei tartoznak minden hó végén meggyőződni arról, hogy a központ által kiadott bélyegállomány rendben van-e, még­pedig a bélyegállomány egy része kész­pénzben, a másik­­ része pedig bélyegekben kell, hogy meglegyen. Ugyancsak szükséges, hogy a h­elyi csoportok vezetőségei minden hónapban rendes ülést tartsanak s ezen olvassák föl az előző hónapi ülésről fölvett jegyzőkönyvet, a pénztáros te­gyen jelentést a bevételről és kiadásról, föl kell olvasni a központba küldött elszámolást és az onnan érkezett választ és eg-yéb leveleket, és minden hónapban behatóan meg kell beszélni a szervezés kérdését, továbbá a bérekre vonat­kozó tap­aszt­­alat­aik­at. Kérjük a helyi csoportok vezetőségeit, hogy az utasításokat szigorúan tartsák be. 3. oldal Megjelent a Bányamunkások Zsebnaptára. Az 1925. évre szóló Bányamunkás Zsebnaptár Peyer Károly elvtárs szerkesztésében megje­lent a Népszava-könyvkereskedés kiadásában. Ára 30.000 korona. A helyi csoportok azonnal eszközöljék a meg­rendeléseket é­s kérjük, azokat, közvetlenül a­ Népszava-könyvkereskedéshez Budapest, Erzsé­­bet­ körút 35. szám alá küldeni. Hatósági vizsgálat. A Szövetség központi iro­dájában a VI. kerületi Elöljáróság vizsgálatot tartott múlt év november Hó 27-én, mely alka­­lom­mal a pénzkezelést teljesen rendben találta. KULC­SFILE A Bányamunkás-Otthon sorsolási ered­ménye: A Bányamunkás előző számaiban köz­zétett értesítés alapján az elvtársak közül töb­ben jelentkeztek, kiknek birtokában lévő Bá­­nyamunkás-Old­h­on szelvényei ki lettek sor­solva. A jelentkezők közül azok kapták meg az egyes díjakat, akik sorrendben az elsők voltak­ . Az első díjat nyerte Győri István, Salgótar­ján, az 5469. sz. szelvénnyel, a második díjat Kövér Antal, Tatabánya, a 2624. sz. szelvény­nyel a harmadik dijat Kozák Sándor Rudolf­­telep a 23.060. sz. szelvénnyel, a negyedik dijat Molnár Pál, Berente, a 17.462. sz. szelvénnyel. A díjakért járó összeget a Szövetség központi vezetősége még a karácsonyi ünnepek előtt el­küld­ötte a helyi csoportok útján az elvtársak­nak. Fölhívás: A dorogi h helyicsoport vezetősége fölszólítja az ismeretlen helyen tartózkodó Baróthy Balogh László bányamunkást, hogy a múlt év április 5-én a könyvtárból elvitt három kötet regényt szolgáltassa vissza. Kérjük az elvtársakat, akik tartózkodási helyét ismerik, a központ útján azt velünk tudatni szíveskedjenek. Helyreigazítás. A Bányamunkás 3924 március 27-én megjelent számában a salgótarjáni Teréz-tárói bánya­munkások gyűjtéséből Kisák Jánosnak átadott 195.000 ko­ronát nevezett nem vette föl és ezen összeget a salgótar­­­jáni özvegyek és árvák javára adta át. A vezetőség. * A Bányamunkás legutóbbi számában a „Németországi választások“ című cikkben a szavazatok végösszege hely­telenül volt közölve, a helyes eredmény a következő: 1924 május 28.546.382, decemberi választásnál 29,326.633.

Next