Bányamunkás, 1961 (48. évfolyam, 1-12. szám)
Emlékezzünk "10 évvel ezelőtt, 1946 január elsejével nehéz ■*** politikai harcok következményeképpen a magyar szénbányák állami kezelésbe kerültek. A múlt örökségéből csak egyet mondhatunk nagyon értékesnek: a bányaipar fizikai és szellemi dolgozóit. Azokat, akik halálfélelmet, fáradságot megvetve munkálkodtak, hogy csaknem a semmiből olyat teremtsenek, hozzanak létre, amelyet a történelem valaha is feljegyezhetett. A tőkés rablógazdálkodás során kimerült, a berobbantott és vízzel elárasztott, a legszükségesebb felszerelésekben nagy irányákkal küzdő bányászatból kellett a szocializmus építéséhez szükséges bányászatot létrehozni. Hogy bányászaink mennyire tettek eleget ennek, azt talán legjobban az mutatja, hogy 1948. január elsején a napi termelés alig volt több 1200 vagonnál a mai 9000 vagonnal szemben. 15 év nem nagy idő, de viszont azok az eredmények, amelyek a 15 év megtt vannak, csak olyan rendszerben születhetek meg, mint a miénk és csak olyan emberekkel valósulhattak meg, mint a mi bányászaink. S most, amikor visszanézünk az elmúlt 15 évre, akkor jó ha előre, a jövőbe is tekintünk. Az évfordulón második ötéves tervünk első esztendejébe lépünk, amelynek feladatai felemelőek és egyben komoly feladatok elé is állítja bányászainkat. Bízva állhatatossságukban, a szocializmus építésébe vetett hitünkben, a nehézségeket nem ismerő elhatározásukban, meg vagyunk győződve arról, hogy mint 15 évvel ezelőtt, úgy a jövőben is megoldják feladataikat, amellyel lényegében a szocializmus felépítéséhez a dolgozók nagy ügyéhez járulnak hozzá. A szakmányok felülvizsgálatának tapasztalatairól írta: KOMÁR ANDRÁS titkár A BÁNYAMUNKÁS legutóbbi számában foglalkoztunk a technológiai utasítások és szakmányok felülvizsgálata feladataival. Azóta egy hónap telt el. A gazdasági szervek a szakszervezeti bizottságokkal együttesen a pártszervezetek útmutatásával kidolgozták, az intézkedések tervét, arról széles körben — taggyűléseken, üzemi tanácsüléseken — tájékoztatták az üzemek dolgozóit. A feladat gyakorlati végrehajtásának megteremtették személyi feltételeit, fiatal mérnököket, technikusokat, nagy tapasztalattal bíró szakmunkásokat bíztak meg a felmérések elvégzésével. A megfelelő politikai és szervezeti előkészítés után megkezdődött a feladat konkrét végrehajtása. Mit mutatnak a tapasztalatok? A teljesítmények növelése érdekében javítani kell az üzem- és munkaszervezést. Mint az idevonatkozó határozatok is hangsúlyozzák, a teendő a technológiák, az alkalmazója, üzemi- és munkaszervezési módszerek felülvizsgálata és fogyatékosságainak megszüntetése. Olyan feltételek létrehozása, amelyek magasabb teljesítmények elérésére és az átlagbérek teljesítésére teremtenek lehetőséget. KEVÉS KIVÉTELLEL a gazdasági és szakszervezeti szerveink ennek jegyében fogtak hozzá a munkához. Mint a tapasztalatok is mutatják, a technológiák és szakmányok felülvizsgálata helyénvaló és időszerű volt. A legtöbb területen a technológiai utasítások hiányosak, nem tükrözik a munkakörülményekben és módszerekben az utóbbi évek gyors fejlődését. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása, a technológiai utasítások rendbehozása, a műszaki osztályok feladata, megfigyeléseink szerint ez részükről a tervekben előírtak jegyében folyik. Szükséges azonban, hogy a bányarendészet kerületi felügyelőségei a lehető legrövidebb idő alatt adjanak azokhoz jóváhagyást, illetve e tevékenységüket meggyorsítsák, hogy mielőbb elérjük, az időmegfigyelések mindenütt a jóváhagyott technológia alapján folyjanak. A már folyó időméréséül — melyek egyes üzemekben eléggé előrehaladottak — azt mutatják, hogy az előforduló veszteségidők nagyobb hányada az üzemszervezés hiányosságaiból fakad. Ennek a konkrét számszerű igazolásától eltekintünk, hiszen még sok feladat áll előttünk, hogy a végső következtetéseket levonhassuk. Tanulság céljából a borsodi tapasztalatokat kívánjuk megemlíteni, ahol a veszteségidők kb. 13—14 százaléka származik az anyag és szerszámellátottság hiányosságaiból, a lőmesterre várás, a sok géphibásodás és egyéb okokból. Ugyanakkor 5—6 százalékra tehető az a veszteségidő, amely a munka- és technológiai fegyelem megsértéséből fakad. Hasonló tapasztalatok vannak a komlói tröszt területén. Különösen nagy a feladat a korszerűen gépesített munkahelyeken, ami áttekintőbb irányítással, a teljesítmények emelésének még nagyobb lehetőségei vannak. A FELADAT tehát, hogy a megfelelően elvégzett és leellenőrzött időméréseket követően valamennyi területen kielemezzük a veszteségidők okait és meginduljon az a műszaki tevékenység, amely az üzem- és a munkaszervezés fejlesztésével konkrét intézkedéseik megtételével biztosítja a hibák felszámolását. Ezt azért is hangsúlyozni kell, mert csak ezen az úton lehet megalapozni annak feltételeit, hogy az új követelmények teljesítve legyenek és az érintett munkaterületeiken a dolgozók elérjék a tervezett kereseti szintet. Vannak olyan felfogások, hogy bizonyos átmeneti keresetcsökkenés meggondolásra fogja késztetni az érintett dolgozókat. Ez ellentétes az idevonatkozó határozatokkal. Nem volna helyes és nem volna megfelelő eredmény, ha éppen az előzőekben vázolt fogyatékosságokat teljes mértékben a dolgozóikra hárítanánk. Másutt általános szakmányrendezésről beszélnek, holott tudvalevő, hogy a munkavégzés körülményei és feltételei nem mindenütt változtak. Ezt a komlói megfigyelések is tanúsítják, melyek szerint vannak olyan munkaterületek, ahol a teljesítménykövetelmények reálisak, változtatásra nem szorulnak. Mindebből következik, hogy szakszervezeti szerveinknek egyik legalapvetőbb feladata, elősegíteni, hogy mindenütt helyesen értelmezzék a tennivalókat, és a dolgozók széleskörű bevonásával, javaslataik megvalósításával emeljék magasabb színvonalra a műszaki tevékenységet. Egyben megfelelő konkrétsággal tárják fel a dolgozók előtt azokat a hibákat, amelyek részükről a munkaidő kihasználásában, a technológiai fegyelem betartásában jelentkeznek. A DOLGOZÓK nagy többsége a szakmányok felülvizsgálatával egyetért. Kinyilatkoztatják, hogy a gépesítés, a műszaki fejlesztés nem mehet anélkül, hogy az ezáltal élvezett előny a munka termelékenységében ne jelentkezzék. Ez viszont azt is mutatja, hogy az üzemi szerveknek nagyobb bizalommal kell lenniük a dolgozókkal szemben, azok véleményére és javaslatára apellálni kell. Csak ez esetben lehet a feladatok végrehajtása eredményes. Vannak műszakiak — különösen középkáderek —, de fizikai dolgozók is, akik a kérdést nem így látják, s olyan álláspontra helyezkednek, majd meglátjuk, mire vezet a szakmányok felülvizsgálata. Ezért nem ítélhetők el, de mindenesetre jobb volna, ha ezek a dolgozók is, aktív segítői volnának a tennivalók végrehajtásának. Ez és számos körülmény arra mutat, hogy szakszervezeti bizottságainknak napról napra tanulmányozniuk kell a dolgozók problémáit, a munkák állását, és minden esetben reagálniuk kell azokra. Nem lehetünk megelégedettek csak azzal, hogy a dolgozókat a munkálatok beindítása során tájékoztattuk. Biztosítani kell azok aktív közreműködését a továbbiakban is, a magasabb teljesítmények elérése feltételeinek megteremtésében is. A munkavédelmi rejtvény pályázat IX. fordulójának nyertesei A IX. forduló helyes megfejtése: ÁRBESZ 131, 252, 631 paragrafusok. A kitűzött határidőig 113 rejtvény érkezett. A nyertesek: I. díj, 400 forint : Nagy János, Rózsaszentmárton, Deák Ferenc út 81. II. díj, 250 forint: Bencsik Imre, Vizslás, Kossuth Lajos út 81. III.díj, 100 forint: Bódis Zoltán, Komló, Kenderföld, Ságvári szálló. IV. díj, 50—50 forint. Sass József, Oroszlány, Fürst Sándor u. 35. Tóth Lajos, Petőfibánya, Vöröshadsereg u. 1. Nagy László, Veszprém, Tolbuchin u. 2. Lukács István, Ajka 3. Vájáriskola. Oravecz József, Gyöngyös, Kossuth Lajos u. 19. A nyereményeket postán küldjük el. 1960. december 16—17—18-án tartotta meg Szófiában (Bulgária) a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Nemzetközi szövetsége Adminisztratív bizottsági ülését. Az ülésen részt vettek Afrika (Ghana, Guinea) Chile, Csehszlovákia, India, Olaszország, Bulgária, Szovjetunió, Német Demokratikus Köztársaság, Franciaország, Kína, Lengyelország, Luxemburg és Magyarország képviselői. Az ülés napirendjén: a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Nemzetközi Szövetségének feladatai, a tőkés országokban folyó szénválság következményeinek elhárítása,a rövidített munkaidőnek bérveszteség nélküli csökkentése, valamint a gyarmati és függő országok bányászainak támogatását célzó akcióegység fejlesztése szerepelt. Duguet főtitkár által elhangzott beszámoló feletti vita lényegében jóváhagyta a tagozat munkáját és azokat a feladatokat, amelyekkel a napirendi pontban szerepelt kérdéseket kell megoldani. Jóváhagyta azért is, mert a munkát helyesen a Katowicében megtartott III. Világkonferencia útmutatásai és határozatai alapján végezte. Az ennek alapján végzett munka fényesen igazolta az akkor tett megállapítások helyességét. Már amikor határozatban is kimondta, hogy a bányászoknak ahhoz, hogy sikereket tudjanak elérni a tőkések elleni harcot széles akcióegységgé fejlesztve szakadatlan vívni kell annak a jelszónak az alapján: a válság terheit ne a bányászok, hanem az azért felelősek, a tőkések viseljék. A hozzászólásokban, de magában a beszámolóban is megállapítást nyert az a tény, hogy az akcióegység erősödik és sikeres harcot folytatnak a tőkés országok bányászai érdekeik megvédéséért. E harcok következtében szakszervezetekre való tekintet nélkül egységesek a dolgozók. Annak ellenére, hogy a szénválság tovább tart — Belgiumban, Franciaországban, Nyugat-Németországban, Angliában — sikerült kitolni a tervezett bányák bezárásának határidejét, és a válság terheinek egy részét a tőkésekre hárítani. Ez annál is inkább eredmény, mert a válság következtében nem csupán óriási készletek halmozódtak fel, hanem az makacsul állandósult. A szén és acélközösség országaiban közel 31 millió tonna szén halmozódott fel. Angliában 35 millió, az Egyesült Államokban pedig 67 millió tonna. Bár vannak eredmények a harcokban, ennek ellenére az elbocsátások tartanak, fennáll a csökkentett munkahét, amelynek következtében 1960 első negyedévében a kiesett műszakok száma Nyugat-Németországiban 300 000, Belgiumban 900 000 és Franciaországban 400 000 volt. Az Egyesült Államokban a bítu- menes szénbányák 1958-ban túl napon voltak csak üzemben. Ezek a számadatok tökéletesen elegendők a válság idült voltának bizonyítására. A válság oly súlyos és olyan hosszú ideig tartó, hogy most már senki sem tagadhatja. Mindenki elismeri létezését, de nem mindenki ismeri el igazi okait, amelyek a tőkés termelési viszonyokban keresendők. Egyeseik azt állítják, hogy azért van szénválság, mert új energiaforrások jöttek számításba (olaj, gáz, atom, vízierőmű stb) és kitágultak a szénipar felhasználásának új lehetőségei. Mindez figyelemre méltó. Mégis ez a kérdés csak másodrendű lehet, mert elleplezi az alapvető problémát. Hiszen, hogy a válságok megszűnjenek, ahhoz a tőkés társadalmat kell megszüntetni. A Szovjetunióban és a szocialista országokban is növekszik más energiahordozók nagy jelentősége, ennnek ellenére a szénbányászat évről évre fejlődik. Mások úgy vetik fel, hogy a világon sok az energia és ez is befolyásolja a szén termelését. E vélemény nevetségességével foglalkozni sem érdemes. Még a fejlett tőkés országok bányaközpontjainak a szívében is borzalmas a szén és világosság hiány. Nem beszélve a gyarmatokról. Milyen sok faluból hiányzik a villamosáram. Franciaországban, Belgiumban, Angliában, Japánban, Olaszországban és másutt is mennyi a fűtetlen iskolák és kórházak száma bár »civilizált országok«. Állításaik viszont azonnal dugába dőlnek, ahogy felsorakoztatják érveik ellen a Szovjetunió, Kína és a többi szocializmust építő ország eredményeit. Ezért a tőkés országok bányászainak a munkásosztály politikája alapján kell síkra szállni minden jóslás ellen és keményen követelni élet- és munkakörülményeik javítását. Mindezekre megfelelő határozatokat hozott a bizottsági ülés amelyre lapunk következő számában visszatérünk. Fejlő ttő akcióegység Ülésezett az SZVSZ Bányász tagozata írta: BLAHA BÉLA főtitkár Sártengerben is helytálltak a rudabányai vasércbányászok Az esős időjárás napjaiban megfeszített erővel dolgoztak a rudabányai vasércbányászok, hogy az érctermelés nagyobb részét adó külszíni fejtéseken se szüneteljen a munka. Erre a vidékre az elmúlt hónapokban több mint 800 milliméter csapadék hullott. Az állandó esőzések anynyira feláztatták a talajt, hogy a bányászok sokszor térdig érő latyakban dolgoztak. A sártenger szinte lehetetlenné tette a nehéz gépek mozgatását. Ezért körülbelül 75 ezer köbméter föld elszállítása maradt el. Az ekszavatorok tengelyéig érő kár azonban mégsem győzte le a bányászokat. Kezdetben a szállító utakat dolomit törmelékkel töltötték fel, hogy a dömperek közlekedhessenek. Ha ez sem használt, akkor a dózerekkel tolták le a sűrű, vastag latyakot az utakról. A külszíni nehézségek legyőzésével sikerült elérni, hogy terven felül termeltek, sőt novemberben több, mint 10 forinttal olcsóbban termelték az érc tonnáját, mint ahogy tervük előírta. Ez az eredmény annak köszönhető, hogy kevesebb dinamittal többet robbantatnak és a munka több, mint 50 százalékát már géppel végzik. A külszíni fejteljesítmény például műszakonként 8 tonnáról 15 tonnára emelkedett. Új szovjet fejtési módszert honosítottak meg a mélyművelésben is. Vilmosbányán októberben kezdték meg az úgynevezett »hosszú« lyukfúrásokat. Ezzel jelentősen csökkentették az előkészítési munkát és a lyukak összerobbantása után nagy mennyiségű vasércet nyertek. Munkájukat új szovjet rakodógépek és egyéb munkaeszközök könnyítik meg. A bánya műszaki vezetői már elkészítették a jövő évi intézkedési terveket. A rudabányaiaknak 1961-ben 20 százalékkal több vasércet kell adni, mint a múlt évben. A többlettermelést azonos létszámmal, a termelékenység emelésével kívánják elérni. Elhatározták, hogy az egyik legnehezebb munkát az omlasztásos fejtést gépesítik, két új eszkavátort, 100 csillét és 5 dömpert állítanak üzembe. Bizonyos, hogy a megtett intézkedések, a megfontolt tervek nyomán, a rudabányai vasércbányászok teljesítik kötelezettségüket. Az új év első napján A zalai olajmezők olajbányászai 30 ezer tonnával termeltek többet kőolajból január 1-ig a tervezettnél. Az olajmezőkön Szilveszter éjszakáján, azúj esztendő első napján sem volt pihenő. 5 éves tervünk első napján, az új esztendő első műszakjáról egyetlen munkahelyről sem hiányzott senki. Munkások és mérnökök egyaránt pontosan megjelentek. Nagy szorgalommal és felelősségtudattal kezdtek munkájukhoz. Nem véletlenül, hiszen a nagylengyel olajbányászoknak az idén több, mint 180 ezer tonna olajjal kell többet adniuk a múlt évinél. Jelen volt a brigád minden tagja Ezt olvashatjuk 1960 április óta hónapról hónapra a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat Központi Műhelyében dolgozó Baka Imre szocialista brigád címért harcoló kollektíva naplójában. Sok vita hangzott el a műhelyben a szocialista brigádok létrejöttéről. Arról, hogyan fogjanak hozzá, mit tegyenek? A vita során megértették a lényeget: szocialista emberekké nevelni saját magukat és ebben a brigád kollektívájára, egymásra támaszkodni. Azt is megértették, hogy egymást nevelni csakis a munka során lehet. Ezért olyan felajánlásokat dolgoztak ki, amelyeket értékelni lehet. A brigádnaplóban ilyen ígéretekkel találkozhatunk: »Az általunk végzett munka minősége kifogástalan lesz, a brigád minden tagja rendszeresen képezi magát«, »Baráti és elvtársi segítséget nyújtunk egymásnak úgy a munkában, mint az életben«.. A brigádnaplót mindenki vezeti. Kicsit furcsán hangzik, de így van. Mindenki felelős a vállalás egy-egy pontjának végrehajtásáért. Például a képzettség emelését egy brigád-tag ellenőrzi, figyelemmel kíséri a politikai oktatásra járók megjelenését és fejlődését, egy másik brigád-tag az állami oktatás, egy a termelési feladatok megoldására tett vállalások teljesítését ellenőrzi. Egyéb bejegyzéseket is találunk a naplóban. A brigád első feladata a munkafegyelem megjavítása volt. Pontosan dolgozzuk ki a munkaidőt — szólt a vállalás. — Azelőtt ugyanis előfordult, hogy egyesek későn érkeztek, nem tartották be az ebédidőt. Ma már ilyen probléma ritkán fordul elő. Egy időben gondott okozott az is, hogy az üzemi értekezleteken sokan nem vettek részt. A brigádtagok elhatározták, hogy rendszeresen valamennyien részt vesznek az üzem rendezvényein. A brigádnaplóba írottak arról tanúskodnak, hogy e vállalásaikat betartják. Az elvtársi segítségnyújtás szép példájával is találkoztunk. Ezt olvastuk a naplóban: Peti József brigádtag megbetegedett, a brigád nevében Hermann Ferenc látogatta meg. Hogy a brigádtagok kül- és belpolitikai kérdésekről tájékozottak legyenek, minden héten egyszer rövid sajtótájékoztatót tartanak. A belpolitikai eseményekkel összefüggésben vállalták, hogy a környékbeli termelőszövetkezetben a nagy munkák, az aratás idején 50 óra társadalmi munkát végeznek. Gombos József a környéki Tsz-ben egymaga 20 órát dolgozott. A brigád arra is gondot fordít, hogy tanuljanak a brigádhoz beosztott tanulók. Figyelemmel kísérik milyen az átlagos tanulmányi eredmény. Ilyen és ehhez hasonló bejegyzéseket találhat, tapasztalatokat szerezhet az, aki elolvassa a Balka brigád naplóját. T-s* Gépesítették a szénfelrakást és szállítást a tatabányai Xl-es aknán