Bányamunkás, 1965 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
A Munka Törvénykönyvét módosító fontosabb rendelkezésekről B Mint ismeretes, a Munka Törvénykönyve három fejezete, a munkaviszonyról szóló III., a munkafegyelem című XL. és a munkaügyi viták elintézését szabályozó XVII. fejezete jelentősen módosult. A Munka Törvénykönyve többi fejezetének csupán azok a rendelkezései változtak meg, amelyek az említett módosítással szorosan összefüggnek. Az új rendelkezések iránt érthetően nagy az érdeklődés. Miután új rendelkezésről van szó, természetes dolog, hogy a kezdeti időszakban mind a dolgozók, mind a vállalatok részéről számos értelmezésbeli és egyéb probléma is felvetődik. Az alábbiakban röviden és szemléltetően ismertetjük a lényegesebb változásokat, hogy a félreértéseket lehetőleg elkerüljük és új módon is biztosítsuk a dolgozók megfelelő tájékoztatását. Milyen főbb elvek indokolják a módosítást? A cél az egyéni és társadalmi érdek teljesebb összhangjának a biztosítása. Egyben meg kellett szüntetni a régi jogszabályok rendelkezéseiből adódó visszás jelenségeket. Napjainkban a munkaerőhelyzetre elsősorban a munkaerőhiány a jellemző és ez hat. Következményeként rendkívül nagymértékben megnőtt a mukahelyet változtató és ezen belül az indokolatlanul kilépő dolgozók száma. Ezt a helyzetet csak súlyosbította a régi szabályozás, amely szerint új munkahelyükön a munkahelyet változtató dolgozók többnyire azonos helyzetbe kerültek, tekintet nélkül arra, hogy gyakori vándorlók, vagy becsületes, jól dolgozó munkások voltak. Hasonlóképpen mindenkire nagyjából egyformán hatottak a korlátozó rendelkezések is. Például nemcsak az önkényes kilépő vesztette el korábban munkaviszonyban töltött éveit a pótszabadságra, vagy a jubileumi jutalomra való jogosultság megállapítása tekintetében, hanem az a becsületes dolgozó is, aki hozzájárulással lépett ki, de önhibáján kívül 30 napon belül elhelyezkedni nem tudott és ennek következtében munkaviszonyának folyamatossága megszakadt. Az ilyen és hasonló igazságtalanságnak megszüntetését is célozza az új rendelkezés. El akarjuk érni azt is, hogy a becsületes, egyhelyben maradó dolgozók előnyösebb helyzetbe kerüljenek azokkal szemben, akik munkahelyüket csupán önző érdekeiket szem előtt tartva indokolatlanul vagy gyakorta váltogatják. Megszüntetjük továbbá a régi szabályozás néhány olyan merev rendelkezését, amely sújtotta az egyes embereket, de nem használt a közérdeknek sem. Íme, ez az új rendelkezés lényege. Kiket és hogyan érint az új rendelkezés? A munkahelyükhöz hű dolgozók kedvezményei. A vállalati törzsgárda tagjainak munkaviszonyát az új rendelkezés szerint átszervezés, vagy létszámcsökkentés esetén csak különösen indokolt esetben lehet felmondani. Itt azokról van szó, akik már legalább tizenöt éve a vállalat dolgozói. Ezen túlmenően a törzsgárda tagjai nagyobb nyereségrészesedést kapnak. Annak érdekében, hogy munkahelyét senki se tekintse át járóháznak, az új rendelkezések több, a munkaviszony alapján járó juttatást (így például a pótszabadságot, az üdülésben való részvételt, a munkaruhajuttatást, a jutalmazást) csak azoknak biztosítják teljes mértékben, akik megbecsülik nem cserélgetik munkahelyüket. A munkahelyükhöz hű dolgozókscal azonos elbírálás alá esnek azok a dolgozók, akiket más vállalathoz áthelyeztek, akik a jogszabályban felsorolt esetekben szüntetik meg felmondással a munkaviszonyukat és annak megszűnését követő 30 napon belül ismét munkaviszonyba lépnek. Ilyen felmondási ok például, ha a vállalat a társadalmi tanulmányi szerződésből eredő kötelezettségeit megszegi, vagy például, ha a dolgozó házasságot kötött, vagy házastársát más helységbe helyezték és annak lakóhelyére kíván költözni stb. és végezetül , akiknek a vállalat szünteti meg felmondással a munkaviszonyukat. (Az Mt. 29. § (1) bekezdésben meghatározott esetek). Például, ha a vállalat megszűnik, ha a vállalatnál létszámfelesleg mutatkozik stb., feltéve, hogy a dolgozók munkaviszonyuk megszűnését követő 30 napon belül ismét elhelyezkednek. A 30 napos elhelyezkedési határidő tekintetében az új jogszabály azoknak a dolgozóknak kedvezőbb helyzetet biztosít, akik az újbóli munkaviszonyba lépésben önhibájukon kívül akadályozva vannak. Ilyen akadályoztatás esetén a 30 napos elhelyezkedési határidő megfelelő mértékben meghosszabbodik. Például a három napot meghaladó keresőképtelenséget okozó betegség, a rokkantsági nyugdíjban töltött idő stb. tartamával. Hogyan módosul a munkaviszony folyamatosságára vonatkozó rendelkezés? Nem szakad meg a dolgozók munkaviszonyának folyamatossága, ha áthelyezték — kivéve a fegyelmi áthelyezést, ha a jogszabályban meghatározott okok valamelyike alapján munkaviszonyukat felmondással megszüntették, valamint akkor, ha a vállalat mondott fel. Természetesen a folyamatosság előfeltétele az is, hogy a dolgozó 30 napon belül újból munkaviszonyba lépjen. A régi szabályozás szerint, ha a dolgozó munkaviszonyának folyamatosságát elvesztette, úgy ennek visszaszerzésére nem volt lehetőség még abban az esetben sem, ha később huzamosabb ideig azonos vállalatnál becsületesen, jól végezte a munkáját. Ha egy dolgozó például 1954- ben már 10 éves folyamatos munkaviszonnyal rendelkezett és ekkor a vállalattól hozzájárulással kilépett, de ezt követő 30 napon belül bármilyen okból nem tudott elhelyezkedni, illetve új munkaviszonyba lépni, úgy a folyamatosság szempontjából elvesztette előzetesen munkaviszonyban töltött 10 évét és új munkahelyén a kezdő fiatal munkavállalókkal azonos helyzetbe került például a szabadság mértéke, a jubileumra való jogosultság elbírálása tekintetében egyaránt, illetőleg ez utóbbi körülmények szempontjából az önkényes kilépők és fegyelmi úton elbocsátott dolgozók sem kerültek sokkal hátrányosabb helyzetbe. Milyen lehetőség van a munkahelyet változtató dolgozók elvesztett jogainak visszaszerzésére? Az új rendelkezés valamennyi — még a jogszabályellenesen távozó — dolgozó számára is lehetővé teszi, hogy ha legalább 2, illetve 3 éves folyamatos munkaviszonnyal rendelkezik, visszaszerezhesse valamennyi korábban munkaviszonnyban töltött éveit beszámítja a vállalat a folyamatos munkaviszony tartamába. Van-e lehetőség a fegyelmezetlen dolgozók rehabilitálására is? Az új rendelkezés azokat a korábban fegyelmi büntetésben részesített dolgozókat is kedvezően érinti, akik ezt követően huzamosabb ideig becsületesen, szorgalmasan egy vállalatnál dolgoznak. A fegyelem megteremtése érdekében hozott intézkedések, amelyek hátrányos következményekkel járnak, tehát a jövőben időlegesen hatnak, míg korábban -egy életre szólóan- hátrányosan éreztette hatását az önkényes kilépés, vagy a fegyelmi úton történt elbocsátás ténye. Az új szabály lehetővé teszi, hogy minden dolgozó, aki valamilyen formában korábban vétett az üzemi rend, fegyelem ellen, bizonyos idő eltelte után kötelezően mentesítést kapjon minden hátrányos következmény alól. A fegyelmi úton történt elbocsátás hátrányai alól például három év elteltével mentesül a dolgozó, a fegyelmivel történt áthelyezés esetén két év múltán, egyéb fegyelmi büntetésnél pedig egy évet követően — feltéve, ha a dolgozó ez idő alatt indokolatlanul nem változtatott munkahelyet és újabb fegyelmi vétséget nem követett el. A gyakori vándorlók — tehát, akik egy éven belül kétszer, vagy két éven belül háromszor, vagy ennél többször nem a jogszabályban meghatározott ok alapján változtatnak indokolatlanul munkahelyet —, valamint azok, akik a jogszabályokat megsértve hagyják ott munkahelyüket — tehát például felmondás közlése nélkül távoznak, vagy a felmondási időt nem dolgozzák le —a fegyelmi úton elbocsátott dolgozókkal esnek egy tekintet alá a hátrányos következmények alóli mentesülés szempontjából. Az új rendelkezés szerint, ha a dolgozó folyamatos munkaviszonya 1965. január 1-én vagy ezt követően a két évet eléri, kérelmére minden korábban munkaviszonyban töltött idejét be kell számítani. Azoknak a dolgozóknak, a korábbi munkaviszonyát is be kell számítani a folyamatos munkaviszony tartamába, akiket fegyelmi úton elbocsátottak, vagy akik gyakori vándorlók, illetőleg, akik nem a jogszabálynak megfelelően szüntették meg munkaviszonyukat. A most említett kategóriába tartozó dolgozók esetében a beszámítás feltétele az, hogy legalább 3 évig ugyanannál a vállalatnál dolgozanak, tehát hogy legalább 3 éves folyamatos munkaviszonnyal rendelkezzenek. Ha például 1961- ben valakinek fegyelmi úton történt elbocsátás miatt szakadt meg a munkaviszonya, akkor jelenleg csak 13 nap fizetéses szabadságra jogosult. Az 1950-ben kezdődő munkaviszonya esetén az új jogszabályok szerint — ha 1961-től ugyanannál a vállalatnál dolgozik — folyamatos munkaviszonyát 1950-től visszanyeri, ami annyit jelent, hogy neki 1965-ben már 19 nap fizetéses szabadság jár. Ugyanez a kedvezmény vonatkozik azokra is, akik korábban önkényesen léptek ki munkahelyükről. Milyen fontos változások vannak még a munkaviszony szabályozásában? Az új rendelkezés kiszélesítette a vállalat felmondási lehetőségét. Emellett megengedi a dolgozók részére a vállalat hozzájárulásától függetlenül a felmondást, de ebben az esetben munkaviszonyuk folyamatossága általában megszakad, új helyükön nem kaphatnak magasabb munkabért és elvesztik a munkaviszony folyamatosságától függően megállapított juttatásokhoz való jogaikat. Ezek körén belül is a jelenlegit meghaladó hátrányokkal sújtja, a jogszabály azokat, akik a munkahelyüket felmondás, vagy a felmondási idő letöltése nélkül hagyják ott, valamint a gyakori munkahelyváltoztatókat. Az eddiginél több juttatásra való jogot köt előzetesen munkaviszonyban töltött időhöz, így például a folyamatos munkaviszony alapján járó pótszabadságot általában az azonos vállalatnál töltött idő alapján kell megállapítani és a munkabéren felül járó juttatásokra való jogosultsághoz is általában az azonos vállalatnál munkaviszonyban töltött hal éves időtartam szükséges. A hátrányos következmények azonban nem tartanak örökké! Ha a dolgozó becsületesen dolgozik új munkahelyén, vagy további fegyelmi vétséget nem követ el, úgy ez esetben mentesülhet a hátrányok alól. Ezek módját korábban már részletesen ismertettük. Mi változott a fegyelmi rendelkezések terén? Nőtt a fegyelmi büntetések száma és megszűnt az áthelyezés büntetés esetén a visszahelyezési kötelezettsége a vállalatnak. Ugyanakkor a fegyelmi büntetés hatálya alatt álló dolgozó nem kaphat a büntetéssel össze nem férő juttatást (például üdülés, jutalom). Segélyt, vagy előleget csak különösen indokolt esetben kaphat. Ezen túlmenően a fegyelmi úton elbocsátott dolgozó egyéven át nem foglalkoztatható olyan munkakörben — a darabbérrendszerben foglalkoztatott dolgozók kivételével —, amelyben keresete meghaladja előző munkahelyén elért átlagkeresetét, munkaruhát — egészségügyi, illetőleg szolgálati szempontból szükséges munka-, forma- és egyenruha kivételével — egy éven át nem kaphat. Rendes szabadságra való joga csak tizenkét hónap eltelte után nyílik meg. Két éven át nem részesülhet nyereségrészesedésben, továbbá a miniszter által a szakszervezettel egyetértésben megjelölt kedvezményes beszerzésben és természetbeni juttatásban, valamint a továbbtanulás esetén biztosított útiköltségtérítésben, illetőleg a tanulmányi munkaidőkedvezmény és tanulmányi szabadság idejére munkabérben. Milyen új munkakönyvi bejegyzések vannak és ezeknek mik a következményei? A munkaviszony megszűnésekor a munkakönyvbe az »áthelyezve«, »munkaviszonya megszűnt«, »felmondás a dolgozó részéről«, vagy »kilépett« bejegyzés kerül. Milyen következményekkel járnak ezek a bejegyzések? Akit a vállalat áthelyez, annak munkakönyvébe »áthelyezve« bejegyzés kerül, a dolgozó megtartja minden jogát, fizetése új munkahelyén azonnal emelkedhet. A »munkaviszonya megszűnt« bejegyzés akkor kerül a munkakönyvbe, ha a dolgozó indokoltan távozik munkahelyéről, például: más helységbe költözik, házasságot köt, gyermeket szült, főiskola, vagy egyetem nappali tagozatára iratkozik be. Ezekben az esetekben, ha 30 napon belül új munkaviszonyba lép, folyamatossága minden tekintetben megmarad. Amikor a vállalattól úgy megy el, hogy ő mond fel, s ezt a jogszabályban előírt 15 nappal korábban közli, megszakad munkaviszonyának folyamatossága, nem részesül jubileumi jutalomban, szabadságát új munkaviszonyának kezdetétől számítják, egy éven belül az új munkaadó indoklás nélkül felmondhat neki, szabadságra csak hat hónap után tarthat igényt. Ugyancsak ennyi idő után jogosult munkaruhajuttatásra és csak egy év után kaphat beutalást szervezett üdülésre, akkor van joga természetbeni juttatásra, vagy kedvezményes beszerzésre is. Az első hat hónapban nem kaphat magasabb személyi alapbért, mint amennyi előző munkahelyén volt. Betegállománya esetén csak 65 százalékos táppénz illeti meg. A »kilépett« bejegyzés akkor kerül a munkakönyvbe, ha a dolgozó felmondás nélkül hagyja el a vállalatot, a társadalmi tanulmányi munkaszerződésben meghatározott idő vége előtt megszünteti munkaviszonyát, vagy ha egy éven belül kétszer, vagy többször eseteleg ilyen év után a következő esztendőben akár csak egyszer is felmond. Ezeket a dolgozókat az új szabályok szerint úgy kell tekinteni, mintha munkaviszonyuk fegyelmi elbocsátással szűnt volna meg. Milyen változás van az anyagi felelősségre vonatkozó szabályokban? Az új szabályok különbséget tesznek azoknak a dolgozóknak a javára, akik csak elvétve okoznak kárt és nem nagyfokú gondatlanság következményeként. Viszont — az indokolatlanul szigorú szabályok eltörlése ellenére — fokozottabb lehetőség van a hanyag, fegyelmezetlen, sorozatosan selejtet gyártó dolgozók által okozott kár esetén a szigorúbb felelősségrevonásra. Ennek megfelelően, a ritkán és csupán kismértékben hibáztathatóan kárt okozók felelősségét lényegében változatlanul hagyja, ugyanakkor a különösen hanyag dolgozók (az ismétlődően kárt okozók, illetőleg a technológiára, vagy műszaki átvételre vonatkozó szabályokat súlyosan megsértők) esetében a kiszabható kártérítés elérheti a havi kereset felét. Általában szigorodik a felelősség azokkal szemben, akiket a büntetőbíróság károkozás miatt jogerősen elítélt, vagy akik szándékosan okoznak kárt a társadalmi tulajdonban. Ez utóbbi körben a korábbi kétszeres kártérítés megszűnt. Milyen változás van a munkaügyi viták rendezésénél? A munkaügyi viták elintézésére vonatkozó új rendelkezések több szempontból is számottevő haladást jelentenek. Korábban nem egyszer megtörtént, hogy egyes vállalatnál — különösen kényesebb ügyekben — döntés helyett szavazategyenlőség miatt nem intéződött el egy-egy panasz. Ez nagyon elnyújtotta a munkaügyi viták elintézését. Éppen ezért az új jogszabály az egyeztető bizottságok helyett munkaügyi döntőbizottságok megszervezését írja elő. Ebben lényeges változás, hogy az eddigi négy helyett a munkaügyi döntőbizottságnak csak három tagja lesz. Ez kizárja a szavazategyenlőség lehetőségét,és így bizonyára hozzájárul majd a különböző panaszos ügyek gyors és érdemi elintézéséhez. Ezt szolgálja az a rendelkezés is, mely szerint a munkaügyi döntőbizottságnak állandó elnöke lesz, és hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottság határozata után csak egy fórum lesz: a területi munkaügyi döntőbizottság, illetve egyes ügyekben — például baleseti kártérítésnél — a járásbíróság. Ezek véglegesen döntenek. A régi szabályok szerint a munkaügyi viták intézését igen elnyújtotta a sok jogorvoslati fórum (az anyagi természetű ügyekben a vállalati egyeztető bizottságon kívül még eljárhatott a területi egyeztető bizottság, a járásbíróság és a megyei bíróság is. A régi szabályozás szerint nem volt az ügyek minden csoportja tekintetében biztosítva, hogy azok elsőfokon a színhelyen, a vállalati egyeztető bizottságnál kerüljenek elintézésre. Például leltárhiánnyal kapcsolatos viták elsőfokon nem a vállalati egyeztető bizottság, hanem a járásbíróság (kerületi bíróság) hatáskörébe tartoztak. Az új rendelkezés szerint kivétel nélkül minden munkaügyi vita elsőfokon a vállalati (járási közös) munkaügyi döntőbizottság előtt kezdődik. Az ismertetés célja — mint jeleztük — a könnyebb eligazodás elősegítése az új rendelkezések között. Az új rendelkezésekből adódóan — tájékozatlanság, téves értelmezés, bürokratikus alkalmazás stb. következtében — persze ezután is számos probléma vetődhet fel, amelyeknek nagy részét rövid idő alatt kint az üzemben és megnyugtató módon tisztázni kell. Ezért arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az esetleges sérelmek orvoslása érdekében haladéktalanul a szakszervezeti bizalmihoz, az szb-hez, a vállalati egyeztető bizottsághoz, ha szükséges, a felsőbb szakszervezeti szervhez kell fordulni. A jelenlegi egyeztető bizottsági tagok tájékoztatása az új rendelkezésekről már sok helyen megtörtént, illetve rövid időn belül meg fog történni, ezért mindenki bizalommal fordulhat az egyeztető bizottságokhoz. Végezetül arra hívjuk fel a bizalmiak figyelmét, nyújtsanak segítséget a dolgozók tájékoztatásához és közöljék mindenkivel, hogy az új rendelkezéseket is tartalmazó Munkaügyi Közlöny 1964. évi december 24-i, 25—26-os számába a vállalatnál, a szakszervezeti bizottságnál, illetőleg a munkaügyi osztályon megtalálható. Budapest, 1965. január 8. SZOT Bér- és Munkaügyi Osztály A zalai olajkutatók nagykanizsai központjában öltöző, fürdő és étkezde készült el. Az épületet nemrég adták át rendeltetésének. A zalai olajkutatók többsége otthonától 80—100 kilométerre dolgozik. Mozgó faluk Az olajkutatók helyzetének javítására több gépkocsiból álló, úgynevezett mozgó falukat rendszeresítenek. Egyegy ilyen faluhoz több négyszemélyes hálókocsi, külön fürdő-, étkező- és társalgókocsi tartozik. A társalgókocsiban televíziókészülék, rádió és könyvtár van. Húsz ilyen kocsit helyeznek üzembe a dunántúli kutatási területeken. A száztíz tagú család Amiről egy brigádnapló beszél Azt mondják Soltész Istvánról, erről az erőtől duzzadó, harminchat éves bányászról Alberttelepen: ő a legerősebb ember a bányában. Ezt úgy kell érteni, hogy ő és szocialista brigádja. Igaz is. A nyolc éve együtt dolgozó, most is a legnehezebb, a VII-es ereszke 25-ös vizes frontján gumiruhában dolgozó, a szocialista címet már hat esetben elnyerő brigád mindent legyőz a föld alatt. Pedig ez nagy szó Alberttelepen. Itt különösen kemény formákba öntötte a föld alatti világot a természet, az őserő. Szeretik a munkát Megkerestem Soltész brigadérost. Magáról nem szívesen beszél. Nem kenyere a dicsekvés. Inkább az embereiről, a 110 tagú brigádról, a szinte tökéletes harmóniában élő nagy családról beszél. Azt mondja rövid tőmondatokban: kemény fiúk, sokat fejlődtek. A nyírségiek különösen. Szeretik a munkát. De nemcsak ők. Mindannyian. Átvenném a beszéd fonalát, de folytatja határozottan: — A száztíz emberből negyvennek van vásári képzettsége. A brigád átlagéletkora 27 év. A brigád gazdag életrajzából értem meg, hogy tulajdonképpen önmagáról is beszél, hiszen együtt él az embereivel. És kitűnően irányítja e nagy családot. Kitűnően? Nyugodtan mondhatjuk: tökéletesen, így folytatja: a legnehezebb az emberek nevelése. A szénfejtésnél is nehezebb. De azért nagyon megváltoztak, átalakultak a brigád tagjai. Jól tudják, rajtuk a telep szeme. Jó hírük van, s erre vigyázni kell. Különösen most, amikor a szocialista akna címért küzdenek az alberttelepi I-es aknán. Egy éve ezért dolgozik az akna 26 brigádja 611 taggal. Az első helyen Lassan kibontakozik előttem a Soltész-brigád élete, munkája. A legjobban dolgozó, a versenyben a legelső helyen álló, 1958 óta minden hónapban 120% fölött termelő kollektíva a Mákvölgyi Bányaüzem legerősebb brigádja. Erről beszél a brigádnapló is. 1964-ben 115 ezer tonna szenet termelt a Soltész-brigád, kereken 20 ezer tonnával többet az előírtnál. Az éves tervet már november első hetében teljesítették. Rendkívül kimagasló teljesítmény ez s olyan mennyiség, amely egy kisebb üzem egész évi terve. Az egész magyar szénbányászatban is ritka az ilyen kiugró eredmény. Az előírt 155 csille helyett egyharmadban 200 csille szenet küldenek felszínre. Hogyan? Milyen módszerekkel? Ennek titkát keresem. A brigadéros mosolyog. Csak ennyit mond: — Dolgozunk... Jöjjön le és nézze meg... — A jövőben is minden tervet túlteljesítenek? — kockáztatom meg a kérdést. Egyből válaszol: — Minden tervet? Ha jók a műszaki feltételek. Mert napokra bontva ismerjük a tervet, tudjuk mit kell elérni. És ez a lényeg... A „titok” nyitja Ez tehát a „titok” nyitja. Mindig jobban dolgoznak. Egyre magasabb szinten. Mind magasabban szárnyal a brigád a tanulásban, munkában, mindenben. Közben Kozmán Istvánnal, a szuhakállói II-es akna helyettes aknászával találkozunk. Soltészre tekint és megjegyzi kérdezés nélkül is: — Bárcsak ilyen lenne minden brigád... Valami ilyesmit mondott az üzem fiatal versenyfelelőse, Matyisin Ferenc is: A Soltész-brigádot lehetetlen lehagyni a versenyben... S amikor arról kérdezem, hogyan fogadta a megtisztelő kitüntetést, hogy küldöttnek választották a bányász szocialista brigádvezetők országos tanácskozására, hangjában jogos büszkeséggel ezt válaszolja: Jóleső érzés, hogy én is képviselhetem a borsodi szénmedence szocialista brigádvezetőit. Fel is szólalok majd. A bányászfiatalok nevelésének kérdéseiről mondom el a véleményemet. Tetteik beszélnek Sok mindenről beszél a brigádnapló. Nohaj Pál most tölti a tényleges katonai szolgálatot. A múltkor felkereste a brigádvezetőt és ezt kérdezte: Ha leszerelek, visszavesznek a brigádba Pista bácsiék? Igen, volt a válasz. Sok-sok epizód, történet, emberi jellemek alakulása, munkahőstettek, helytállás, pozitíven alakuló konfliktusok mutatják: ez a brigád fényes betűkkel írta be nevét Borsodban a szocialista brigádmozgalom történetébe. A brigádnaplónál és a szavaknál azonban többet mondanak a tettek, amelyek a 110 tagú nagy család munkája nyomán átalakítják Alberttelep gazdag szénmezőit Szegedi László Nemrég a balinkai KISZ-fiatalok küldöttsége kereste fel a Dunai Vasmű hideghengerművének csőhajlító üzemében dolgozó ifjúmunkásokat. Köszönetet mondtak nekik a májusi és júniusi víz- Bányászlámpák betörés elhárításában nyújtott gyors segítségükért. Akkor kérésükre többszáz méter csövet gyártottak és szállítottak Balinkára a csőhajlító üzemből. A balinkai KISZ-esek most kis bányászlámpákkal ajándékozták meg a segítő munkában részt vett hideghengermű KISZ-szervezetet és a munkából nagy részt vállalt néhány fiatalt. 20 ÉVE A szovjet, a szlovák és a magyar partizánok együttműködéséről, a közös harcokról, emlékeztek meg minap Nógrád megyében. Ebből az alkalomból Tamás Kovalik alezredes vezetésével népes partizáncsoport látogatott Salgótarjánba a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból. A délutáni órákban Karancsberénybe látogattak a partizánok és vendéglátóik. Megkoszorúzták a karancsberényi vadászházon elhelyezett márványtáblát, amely a kisebb-nagyobb csoportokból 1944. december 20-án erős partizánegységgé alakulás emlékkát őrzi. KÉPES HÍRADÓ Koszorúzási ünnepség a karancslejtősi régi bánya bejáratánál épített jelképes aknalejárónál Kisterenyén a meddő magassága akadályozta a további lerakodást. A tüzérség segítette a bányászokat és ágyúkkal megkezdte a meddőhányó szétlövését