Bányamunkás, 1983 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1983-06-01 / 6. szám

A SZOT-díjas színjátszók Idén Május­­ előestéjén a Tatabányai Bányász Színpad képviseletében László Tibor dramaturg, az együttes mű­vészeti vezetője vehette át a SZOT-díjat Gáspár Sándortól, a SZOT főtitkárától. A csaknem húsz esztendeje alakult művészeti csoport jelentős­ sikereket tudhat magáénak. Fennállása óta az együttes több mint háromezerszer adott műsort Tatabá­nyán, a megyében, fejt ki hasznos, közmegbecsülésnek örvendő tevékenységet a munkahelyeken, a bányaüzemek felolvasóiban. Ezek az előadások is mindig maradandó él­ményt adnak a közönségnek, a ki- beszálló dolgozóknak. Kiemelkedő bemutatók voltak többek között: Marat ha­lála, Az emberek viselt dolgairól, Kukabúvárok, Ubü ki­rály, Jónás a próféta. Sikereikért jelentős elismerésben részesültek, így „Örö­kös Kiváló Együttes” címben, KISZ-díjban, számos együt­tesi tag kapott „Szocialista Kultúráért” kitüntetést. A most kapott SZOT-díjhoz gratulálunk és további sike­reket kívánunk a Tatabányai Bányász Színpad minden tagjának. Képeink az együttes egyik nagy sikerű előadásán készül­tek. Bányászkórusok V. Országos Találkozóin Dorogon Május 28-án, 29-én a dorogi „Jó­zsef Attila” Művelődési Otthon­ban izgalmas, és művészi élmé­nyekben gazdag találkozón vehet­tünk részt. Szakszervezetünk megalakulásá­nak 70 éves évfordulójának ünnep­ségsorozata keretében a résztvevő tizenkét énekkar és három zenekar műsoraikban nagy tisztelettel em­lékeztek Kodály Zoltán születésé­nek 100. évfordulójára. Az országos énekkari találkozók közül kiemel­kedően színvonalas rendezvényt az tette izgalmassá, hogy két jelentős alkotás ősbemutatójára is sor ke­rülhetett. Farkas Tamás: Bányász rekviemjét és Karai József Him­nusz az emberhez című művét a szerzők, a 70. évforduló tiszteletére szakszervezetünk megrendelésére készítették. 28-án 20 órakor ünnepi harsonák és az összevont énekkarok, zeneka­rok által megszólaltatott Bányász­himnusz után Fodor Sándor a Do­rogi Szénbányák Vállalat szakszer­vezeti bizottságának titkára, meleg szavakkal köszöntötte a találkozón részt vevő ének- és zenekarokat, a közönséget és a találkozó zsűrijét, Marosán Györgyöt a zsűri díszelnö­két, 75. születésnapja alkalmából, majd felkérte őt a megnyitó beszéd megtartására. Marosán György ki köztudottan az énekkari mozgalom harcos tagja, a mozgalom létrejöt­tének körülményeiről, annak múlt­járól és jelenéről beszélt rendkívül agitatívan és meggyőzően. Kiemelte a mozgalom szerepét a művészet­ben, elemezte a művészet érzelmi­, tudati jelentőségének fontosságát, különösen a munkásosztály általá­nos, eszmei és tudati fejlődésében. Az irodalom és művészet megisme­rését és szeretetét a dolgozók élet­nek tartalmasabbá tételeként a sa­ját tapasztalataival igazolta. Az igen nagy hatású értékelő és elem­ző megnyitó után az énekkarok ün­nepi hangversenye kezdődött. A Dorogi Szénbányák Egyesített Énekkara, a Várpalotai és Tatabá­nyai Vegyeskar, a Tatabányai Szimfonikus és Fúvószenekar, a Dorogi Koncert Fúvószenekar, va­lamint a Magyar Állami Operaház három vendégszereplője mutatta be Farkas Tamás Bányászrekviem c. alkotását a szerző vezényletével. Az igen kiművelt intonációt igénylő bányászballada alapján készült művet az előadók a legjobb tudá­suk alapján szólaltatták meg. A vi­lág zeneirodalmában egyedül álló olyan alkotás, mely egy bányász­­család életét mutatja be, hatásos zenei effektusokkal, fokozva, a megérdemelt sikert aratta. Az összevont gyermekkarok a bányászéletről, a barátságról és testvériségről (Balázs Alfreád szer­zeménye) énekeltek. Utolsó szám­ként a Vörös Gárda című forradal­mi dalt énekelték, Fényi Zoltán, Kántor László és Tolnainé Deme­ter Csilla vezényletével. A kissé megszeppent gyerekek egyre in­kább felszabadultan énekeltek és megérdemelten nagy sikert arat­tak. A Siófoki Bányász Női Kar mű­sorából Kodály négy triciniumja és Vavrinyecz Széles a Balaton című műve, Tímár Imre vezénylésével igazolta, fémjelezte a magas szín­vonal és hangzáskultúra fejlettségi szintjét. Az egyesített férfikarok Kodály— Jankovics: Jelige c. művét és Bar­tók: Huszár­ nótáját adták elő Iva­­sivka Mátyás és Pető Balázsné ve­zényletével. Az igen jól előadott két műből kiemelkedően jól sike­rült a Huszárnóta megszólaltatása. Az összevont vegyeskarokat G. So­mos Margit és Katona Tibor vezé­nyelték. Kodály a Magyarokhoz, Bárdos: A bánya c. műve megérde­melten nagy tapsot kapott. Az ünnepi műsor befejezéseként a Dorogi Szénbányák Egyesített Ve­gyeskara mutatta be magas művé­szi szintű műsorát, Hunyadi Zoltán vezénylésével. Kodály Cohors Ge­­nerosa, Székelykeserves, Fölszállott a páva, valamint Karai: Himnusz az emberhez ősbemutatója rendkí­vüli zenei élményt jelentett a hall­gatóságnak. A Karai műben éneklő dorogi gyerekek és vegyeskarok példamutató felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Hunyadi Zoltán a Dorogi Fúvószenekar által kísért művet tökéletes biztonsággal vezé­nyelte. A mű előadásában Karai József ,zongorán maga is közremű­ködött. A siker megérdemelten „fergeteges” volt. Köszönjük a nagyszerű munkát! 22 órától az énekkarok a dorogi Polka együttes szórakoztató zené­jére táncolhattak. 29-én 9 órakor kezdődött a részt­vevő énekkarok egyéni bemutatója. A tervezett műsordinamikát az énekkarok betartották és az elvá­rásnak megfelelően teljesítették is. Az igen hosszú, egyéni műsorokat az énekkarok tagjai kölcsönösen meghallgathatták, azzal, hogy sze­replésük után a nézőtéren foglaltak helyet. A rudolftelepi gyerekek műsorá­ból Balázs: Tavaszébresztője, a ru­­dabányai gyerekek bemutatójából Brahms: Egy édeshangú kismadár, a nagykanizsai olajbányász gyere­kek műsorából, a Bécsi munkásin­duló és Varsavjanka aratott nagy sikert. A férfikarok műsorából a nagy­­bátonyiak Dunajevszkij Dal a ha­záról, a padragkútiak bányászdal­­csokra Farkas—Pataki Bordala, a salgótarjániak Bányászdal­ csok­­ra, Kodály Katonadala, az Ajka­­csingeriek Bartók: Ürögi népdala, Loránd: A tenger című műve, a mecsekiek műsoranyagából Kodály Jeligéje és Nagyszalontai köszöntő­je, Cserhalmi Bányászindulója kap­tak igen nagy tapsot, az énekkari közönségtől. A vegyeskarok műso­rából a sárisápiak O. Lasso Hogy­ha a férjem, Bárdos: Széles a Duna, a tokodaltáróiak, G. Costelley: Ö nézd, mily szép e rózsa, Karai: Énekeink c. műve, a tatabányaiak Viadana: Áradj ránk, Petrovits: Játszik a szél c. műve emelkedtek ki. Az egyéni bemutatók befejező kórusaként a várpalotai bányász Béke kórus G. Somos Margit ve­zénylésével mutatta be műsorát. A kórus kulturált hangzása, különö­sen a női szólamok tisztasága, az összhangzás egyensúlya, az ország legjobb vegyeskari kórusai szintjén szerepelt. Műsorukból Haydn: A pillanat, Ékesszólás, a kamararész­­ leg által előadott Regnert: Megba­bonázok sok szívet, Mozart: Va­rázsfuvola részlet, valamint Lja­­dov: Hej rózsafa c. műve méltó be­fejezése volt a kétnapos hangver­senysorozatnak. 14 órától a kóru­sok vezetői találkoztak a zsűrivel. A zsűri értékelését Sapszon Ferenc az MRT énekkarának karnagya tolmácsolta. A zsűri értékelése énekkaronként elemezte a jó és gyengébb pontokat az egyes mű­veken belül, tanácsot adott a meg­oldásukra és felhívta a figyelmet a további tennivalókra. Sajnos idő­hiány miatt az énekkari karnagyok közül csak Hunyadi Zoltánnak volt kérdése, melyre Tóth Pál József a KÓTA főtitkára válaszolt. Marosán György hozzászólása után Tóvizi Sándor a BDSZ kul­túr-, nevelési és sportosztály veze­tője a BDSZ elnöksége nevében és Fodor Sándor a házigazdák nevé­ben mondott köszönetet a magas színvonalú tevékenységért. A Bányászénekkarok V. Országos Találkozója a lelkiismeretes, a leg­kisebb részletekre kiterjedő szer­vező, művészi és propagandamunka eredményeként értékes eseménye volt hazánk énekkari mozgalmá­nak. Marosvölgyi Károly : A Baranya megyei Tanács, a Mecseki Szénbányák Vállalati Szak­­szervezeti Bizottsága, a Mecseki Szénbányák Liász-klubja és a Me­cseki Bányászati Múzeum fotópá­lyázatot hirdetett. A pályázat té­mája a bányászélet. Részt vehet­nek a megyében élő alkotók 4-4 darab fekete-fehér, illetve színes képpel vagy sorozattal. A képeket zsűrizés után 1983. augusztus 29— szeptember 10 között kiállításon mutatják be a Mecseki Bányászati Múzeumban. Egyszabású társadalmi mun­kában vettek részt a Mecseki Szén­bányák KISZ-fiataljai. A vállalat orfűi üdülőjében 10X20 méteres pályát építettek. A pályaépítésnél különösen Béta­bánya, az Építési üzem, Szászvár és a Villamos üzem fiataljai jeleskedtek. Az elkészült pályán röplabdázhatnak, lábteni­szezhetnek, tollasozhatnak az üdü­lő vendégei. P■­écsi és komlói nyugdíjasoknak kézbesített meghívót a közelmúlt­ban a posta. A baráti találkozóra invitáló sorok a Bányászati Akna­mélyítő Vállalat komlói üzemébe hívták az egykori bányászokat. A 240 nyugdíjas közül aki csak te­hette eljött, hogy újra találkozhas­son régi ismerőseivel, társaival. Ra­dics József szb-titkár üdvözlő sza­vai után, Pálmai János főmérnök beszélt a vállalat munkájáról, eredményeiről, gondjairól, a jövő elképzeléseiről. Az eszébe nyúló ta­lálkozón, a baráti beszélgetésen szenvedélyes viták idézték fel a múltat, egykori ifjúságuk példás munkasikereit, mintegy tanulságul a mának, a tegnap bányászai n­emrégen tartották a Farkaslyu­­ki Művelődési Ház társadalmi ve­zetőségének ülését. A hír önmagá­ban nem figyelemre méltó, hiszen általában — ha helyenként formá­lisan is működnek a társadalmi vezetőségek. A farkaslyuki össze­jövetelre Füzér Zoltán, a művelő­dési ház megbízott vezetője azért hívta össze a vezetőséget, hogy ta­nácsokat, javaslatokat kérjen tő­lük: hogyan lehetne javítani a lá­togatottságot, ésszerűbbé tenni a gazdálkodást, növelni a bevétele­ket, javítani a propagandamunkát mind a bányaüzemben, mind a la­kótelepen. A társadalmi aktívák lelkesen mondtak véleményt, szí­vesen vállaltak feladatokat. A tár­sadalmi vezetőség tagjai azt is vál­lalták, hogy szükség esetén — ha a hivatásos népművelőket elszólítja a munkájuk­­— ügyeletet teljesíte­nek az intézményben. Erre azóta már akadt példa, amikor vala­mennyi népművelő és könyvtáros egyhetes továbbképzésen vett részt Balatonfüreden. t­elkibányán a rudabányai Or­szágos Érc- és Ásványbányászati Múzeum kezelésében levő „Hegy­aljai gyűjteményt” mind nagyobb számban keresik fel az ország kü­lönböző részeiből érkező csoportok. A XVIII. századbeli épületben be­rendezett múzeum mellett a ru­­dabányaiak szálláshelyet, „kutató­házat” is létrehoztak s már ven­dégeket is fogadtak, összesen csak­nem ötven turistának jutott hely. Az egyéni vagy csoportosan ér­kező országjáró turistákon kívül a kutatóházban helyet kaptak azok a geológusok és más szakemberek is, akik Tokaj-Hegyalja, valamint a Zempléni-hegyvidék természeti, geológiai, történeti kutatásával fog­lalkoznak. Ugyancsak benépesült a múzeum által fenntartott másik szálláshely, a rudabányai vendégház is. Itt egyszerre több mint hatvan sze­mély lakhat s innen kiindulva ke­reshetik fel túrázás során a kör­nyék természeti értékeit, többek között az aggteleki karsztvidéket is. A vendégházat egy korábban legényszállónak használt épületből alakították ki. A kedvező fekvésű vendégházat olcsó árai miatt első­sorban országjáró diákok veszik igénybe. Az idén is már az egész nyári szezonra csaknem minden hely foglalt. A rudabányai múzeum két szál­láshelye, amely gazdagítja a fontos idegenforgalmi terület vendégfo­gadó helyeinek választékát, októ­ber közepéig tart nyitva. Az egyik legősibb és legnehezebb szakma művelőinek, a bányászok­nak életét, munkáját, gondjait és örömeit ábrázoló fotókból nyitot­tak kiállítást Dorogon, a József At­tila Művelődési Központban. A Do­rogi Szénbányák hirdetett a múlt évben országos pályázatot a mun­kásábrázolással foglalkozó alkotá­sok elkészítésére. A pályázatra hi­vatásos és amatőr fotósok a szén, az érc, az olaj és a kőbányászok munkáját reprezentáló 300 alkotás­sal neveztek be, s ezek közül a bá­nyászok életét legjobban kifejező 120 fotóból állították össze a tár­latot. Bónis János

Next