A Bánya, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-02 / 1. szám

III. évfolyam. Budapest, 1910. január 2.­1.szám.­­ BANYAI Felelős szerkerkesztő: Dr. BISCHITZ BÉLA MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VII., Abonyi­ utca 11. Földszint. TELEFON 108—00. Közlemények átvételét csakis a forrás megnevezésével engedjük meg. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre .............12 K.­­j Félévre..........................6 K Negyedévre.............3 K­HIRDETÉSEK DÍJSZABÁS SZERINT. I b?'v. in Ziyeteia 50 •¡ ■? •? i l? ' r'sj i*h­ a • Újévi beköszöntő! Amaz óriásivá fejlődött világforgalom, mely a számottevő nemzeteket hovatovább mindjobban egymásra utalja, egyrészt a ter­melés és fogyasztás viszonyaiban, másrészt a kereslet és kínálat, valamint a munkás­viszonyok állapotában is oly jelentékeny változást és átalakulást idézett elő minden téren, hogy ezzel a változással és átalaku­lással minden egyes államnak számolnia kell. És a szemünk előtt nyilvánuló eme nagy átalakulások folyamán az ipari és ke­reskedelmi előhaladás egyik feltételét ké­pező bányászat és kohászat jelentősége nem hogy csökkent volna, hanem mindinkább fokozódik, úgy­hogy az összes számottevő nemzetek versenyre keltek, hogy bányásza­tukat a jelen kor igényei szerint minél job­ban tökéletesítsék és legmegfelelőbb jogi szabályozással lássák el. Sajnos, mi a nemzetek ezen nagy jelen­tőségű, nemes versenyében nem veszünk részt. A mi törvényhozásunknak még nem sürgős, hogy ezzel a kérdéssel behatóan és komolyan foglalkozzék. Nem fog hozzá a magyar bányatörvény megalkotásához, hanem parlamentarizmusunknak és állami­ságunknak szégyenére tűri, hogy a császári pátenssel reánk kényszerített osztrák általá­nos bányatörvény elavult rendelkezései sze­rint igazgattassunk, s tűri ezt annak daczára, hogy az osztrákok ugyanezt a bányatör­vényt már körülbelül 16 novellával forgat­ták ki eredeti mivoltából és az egész vilá­gon új reform­törvények hozatnak a jelent­kező kárigények követelményei szerint. Tűrhetetlen állapot ez, a­mely egye­seknek talán lehet előnyös, de iparunknak és közgazdaságunknak helyrehozhatatlan nagy kárára van. Már­pedig salus reipttfel­licae suprema lex esto ! Mi az oka ennek a szomorú ténynek ? Hiszen kormányaink foglalkoznak a magyar bányatörvény megalkotásának nagy kérdé­sével és ezt programmjukká is teszik! A legközvetetlenebb ok az, hogy tár­sadalmunk teljesen indolens és érzéketlen a bányászat iránt, úgy­hogy bányászati kérdésben közvéleményünk egyáltalán nin­csen. Nincs parlamenti pártunk, a­melynek programmjában kifejezetten szerepelne a bá­nyászat! Bezzeg másként van ez a nyugateuró­pai előrehaladott ipari államokban, ahol a bányászatot tényleg annak tekintik, a­mi valóban: a nemzeti vagyonosodás egyik alapjának ! Vegyük például a minket közelről ér­deklő Ausztrián és Németországon kívül Francziaországot, mely minden téren és így a bányászat terén is, az új eszmék kiin­dulási pontja. Ott is sokáig késett a bányareform, míg az elmúlt évben mégis csak létrejött a közvélemény kényszerítő ereje folytán. Egy félszázad, de kivált 20 év óta nagy volt ott ama javaslatok és indítványok száma, a­melyek az 1810. évi I. Napóleon­­féle alaptörvény revízióját és a bányava­gyon kezelése és üzeme tekintetében új rendszer behozatalát sürgették. Ott azonban a közgazdasági írók mun­kái egyrészt, a viták, melyek különböző alkalmakból megújulva támadtak másrészt, s végül a nagy munkabeszüntetések, a­melyek súlyosak és helylyel-közzel tragiku- Folyóiratbaál119/}

Next