A Bánya, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-02 / 1. szám
III. évfolyam. Budapest, 1910. január 2.1.szám. BANYAI Felelős szerkerkesztő: Dr. BISCHITZ BÉLA MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VII., Abonyi utca 11. Földszint. TELEFON 108—00. Közlemények átvételét csakis a forrás megnevezésével engedjük meg. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre .............12 K.j Félévre..........................6 K Negyedévre.............3 KHIRDETÉSEK DÍJSZABÁS SZERINT. I b?'v. in Ziyeteia 50 •¡ ■? •? i l? ' r'sj i*h a • Újévi beköszöntő! Amaz óriásivá fejlődött világforgalom, mely a számottevő nemzeteket hovatovább mindjobban egymásra utalja, egyrészt a termelés és fogyasztás viszonyaiban, másrészt a kereslet és kínálat, valamint a munkásviszonyok állapotában is oly jelentékeny változást és átalakulást idézett elő minden téren, hogy ezzel a változással és átalakulással minden egyes államnak számolnia kell. És a szemünk előtt nyilvánuló eme nagy átalakulások folyamán az ipari és kereskedelmi előhaladás egyik feltételét képező bányászat és kohászat jelentősége nem hogy csökkent volna, hanem mindinkább fokozódik, úgyhogy az összes számottevő nemzetek versenyre keltek, hogy bányászatukat a jelen kor igényei szerint minél jobban tökéletesítsék és legmegfelelőbb jogi szabályozással lássák el. Sajnos, mi a nemzetek ezen nagy jelentőségű, nemes versenyében nem veszünk részt. A mi törvényhozásunknak még nem sürgős, hogy ezzel a kérdéssel behatóan és komolyan foglalkozzék. Nem fog hozzá a magyar bányatörvény megalkotásához, hanem parlamentarizmusunknak és államiságunknak szégyenére tűri, hogy a császári pátenssel reánk kényszerített osztrák általános bányatörvény elavult rendelkezései szerint igazgattassunk, s tűri ezt annak daczára, hogy az osztrákok ugyanezt a bányatörvényt már körülbelül 16 novellával forgatták ki eredeti mivoltából és az egész világon új reformtörvények hozatnak a jelentkező kárigények követelményei szerint. Tűrhetetlen állapot ez, amely egyeseknek talán lehet előnyös, de iparunknak és közgazdaságunknak helyrehozhatatlan nagy kárára van. Márpedig salus reipttfellicae suprema lex esto ! Mi az oka ennek a szomorú ténynek ? Hiszen kormányaink foglalkoznak a magyar bányatörvény megalkotásának nagy kérdésével és ezt programmjukká is teszik! A legközvetetlenebb ok az, hogy társadalmunk teljesen indolens és érzéketlen a bányászat iránt, úgyhogy bányászati kérdésben közvéleményünk egyáltalán nincsen. Nincs parlamenti pártunk, amelynek programmjában kifejezetten szerepelne a bányászat! Bezzeg másként van ez a nyugateurópai előrehaladott ipari államokban, ahol a bányászatot tényleg annak tekintik, ami valóban: a nemzeti vagyonosodás egyik alapjának ! Vegyük például a minket közelről érdeklő Ausztrián és Németországon kívül Francziaországot, mely minden téren és így a bányászat terén is, az új eszmék kiindulási pontja. Ott is sokáig késett a bányareform, míg az elmúlt évben mégis csak létrejött a közvélemény kényszerítő ereje folytán. Egy félszázad, de kivált 20 év óta nagy volt ott ama javaslatok és indítványok száma, amelyek az 1810. évi I. Napóleonféle alaptörvény revízióját és a bányavagyon kezelése és üzeme tekintetében új rendszer behozatalát sürgették. Ott azonban a közgazdasági írók munkái egyrészt, a viták, melyek különböző alkalmakból megújulva támadtak másrészt, s végül a nagy munkabeszüntetések, amelyek súlyosak és helylyel-közzel tragiku- Folyóiratbaál119/}