A Bánya, 1912 (7[5]. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
1912 január 7. (1. szám.) A BÁNYA les, mégis előhozom ezt a tervet és bízva-bízom érveink helyességében, érveink súlyában, annyira, hogy a cél elérését meggyőződésemből remélem. .. Arról, hogy vidékeit „kell“ elhelyezni ezt az új műszaki főiskolát, szinte fölösleges is szót fecsérelni. Vannak, akik emlékeznek Szemere Miklós erős agitációjára, mellyel az értetlen közvéleményt fel akarta világosítani arról, mily kár az ifjúság testi és erkölcsi fejlődésére és magára a tanítás érdekére is, ha Budapesten koncentrálják az iskolákat. Selmecbányára nézve életbevágóan fontos, hogy az új fakultásokat megkapja. Résen állnak Selmec polgárai és fontosságához méltóan foglalkoznak a műszaki egyetem ügyével, amely a nagy kulturmissziója mellett arra is hivatott lehet, hogy megmentsen egy sorvadó várost a végromlástól. Diomoxid előállítása lég-vizgőz keverékkel. Eddig olvasztott ólomnak oxidálására általában kazánokat alkalmaztak, melyeknek szélessége, magasságukat felülmúlta, minélfogva az olvasztott ólom szintje fölötti oxidáló tér aránylag alacsony volt és az ólomoxidnak az íjlepítő kamrákba való levezetésére szolgáló csövet magasra kellett vezetni, hogy az ólomoxid által elragadott fémes ólom a levezető cső függélyes részében kiválva az oxidáló edénybe viszahullhasson. Emellett megkísérelték a levezető cső függélyes részét fölhevíteni a távozó fémes ólom oxidációja céljából. Ezen eljárás mellett elég kielégítő eredmény érhető el akkor, ha a kazánban az oxidációt nem siettetjük túlságosan, mert különben a függélyes csőben nagy áramlási sebesség áll be és el nem kerülhető, hogy fémes ólom ne ragadtassák az ülepítő kamrákba. Az alábbi berendezés úgy van szerkesztve, hogy az ólom oxidációja teljesen az oxidáló kazánban menjen végbe, amit azáltal érünk el, hogy a kazánt úgy alakítjuk, hogy az olvasztott ólom szintje fölött elegendő tér maradjon az ott finoman elosztó ólom oxidációjára és a nem oxidált ólomnak leszállására. Ennélfogva a kazánnak szélességénél jóval nagyobb magasságot kell adni. Az ilyen kazánban az olvasztott ólom szintje fölött fennmaradó oxidálótérben a gázok áramlási sebessége kisebb lesz, mint az előbb említett függélyes ■elvezető csőben úgy, hogy a nem oxidált ólom könnyebben hullhat vissza. A mellékelt rajzon a berendezés egy kiviteli alakja van feltüntetve, az 1. ábrán függélyes metszetben, a 2. ábrán pedig vízszintes metszetben az 1. ábra 1—1 vonala szerint. Az (A) öntöttvaskazán két karimásan összekötött részből áll. Az alsó rész teknőalakú, míg a felső rész, mely az oxidáló teret alkotja, amannál sokszorta magasabb. A kazán (15) fedőlapjában a (D) kávárólmni (C) tengelye van ágyazva. A kazán felső része közel az olvasztott ólom szintjéig érő diametrális (E) lemezzel van két részre osztva, melybe a kavarómű által felkavart olvasztott ólom ütközve szétporlik. A kazánba felülről (G, H) csöveken át légvízgőzkeverék vezettetik, mely az (E) lemez alatt vonul a kazán másik felébe. Az olvasztott ólom a (J) szifonon vezettetik be a kazánba, míg az ólomoxid a (K) csövön vezettetik el. A kazán alsó részét tetszőleges tüzelőberendezéssel hevítjük, felső részét pedig körülfalazzuk vagy általában rossz hővezető anyaggal burkoljuk. A berendezés működtetési módja a következő: A (D) kavaróművet sebes forgásba hozzuk és a (J) szifonon át annyi olvasztott ólmot töltünk a kazánba, hogy az a kavaróművet fedje és szintje az (E) lemez alsó éle alatt maradjon úgy, hogy a légvizgőzkeverék utja, szabad maradjon. A légvizgőzkeverék körülbelül 400°-ra hevítve fölös menynyiségben fuvazik a kazánba úgy, hogy az ólom gyorsan oxidálódik. Az esetleg nem oxidálódó ólomrészecskék a kazán fenekére hullanak vissza. ÁLTALÁNOS MŰSZAKI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG GUMEJEST,V.,GRIMI UTCA, GRESHAM PALOTA I abra 52376