A Bánya, 1912 (7[5]. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

1912 január 7. (1. szám.) A BÁNYA les, mégis előhozom ezt a tervet és bízva-bízom érveink helyességében, érveink súlyában, annyira, hogy a cél eléré­sét meggyőződésemből remélem. .. Arról, hogy vidékeit „kell“ elhelyezni ezt az új műszaki főiskolát, szinte fölösleges is szót fe­csérelni. Vannak, akik emlékeznek Szemere Miklós erős agitációjára, mellyel az értetlen közvéle­ményt fel akarta világosítani arról, mily kár az ifjúság testi és erkölcsi fejlődésére és magára a tanítás érdekére is, ha Budapesten koncentrálják az iskolákat. Selmecbányára nézve életbevágóan fontos, hogy az új fakultásokat megkapja. Résen állnak Selmec polgárai és fontosságához méltóan foglalkoznak a műszaki egyetem ügyével, amely a nagy kulturmissziója mellett arra is hivatott lehet, hogy megmentsen egy sorvadó várost a vég­romlástól. Diomoxid előállítása lég-vizgőz kev­erékkel. Eddig olvasztott ólomnak oxidálására általá­ban kazánokat alkalmaztak, melyeknek szélessé­ge, magasságukat felülmúlta, minélfogva az ol­vasztott ólom szintje fölötti oxidáló tér aránylag alacsony volt és az ólomoxidnak az íjlepítő kam­rákba való levezetésére szolgáló csövet magasra kellett vezetni, hogy az ólomoxid által elragadott fémes ólom a levezető cső függélyes részében ki­válva az oxidáló edénybe viszahullhasson. Emel­lett megkísérelték a levezető cső függélyes részét fölhevíteni a távozó fémes ólom oxidációja céljá­ból. Ezen eljárás mellett elég kielégítő eredmény érhető el akkor, ha a kazánban az oxidációt nem siettetjük túlságosan, mert különben a függélyes csőben nagy áramlási sebesség áll be és el nem ke­rülhető, hogy fémes ólom ne ragadtassák az üle­pítő kamrákba. Az alábbi berendezés úgy van szerkesztve, hogy az ólom oxidációja teljesen az oxidáló ka­zánban menjen végbe, amit azáltal érünk el, hogy a kazánt úgy alakítjuk, hogy az olvasztott ólom szintje fölött elegendő tér maradjon az ott fino­man elosztó ólom oxidációjára és a nem oxidált ólomnak leszállására. Ennélfogva a kazánnak szé­lességénél jóval nagyobb magasságot kell adni. Az ilyen kazánban az olvasztott ólom szintje fölött fennmaradó oxidálótérben a gázok áramlási sebes­sége kisebb lesz, mint az előbb említett függélyes ■elvezető csőben úgy, hogy a nem oxidált ólom könnyebben hullhat vissza. A mellékelt rajzon a berendezés egy kiviteli alakja van feltüntetve, az 1. ábrán függélyes metszetben, a 2. ábrán pedig vízszintes metszetben az 1. ábra 1—1 vonala szerint. Az (A) öntöttvaskazán két karimásan összekö­tött részből áll. Az alsó rész teknőalakú, míg a felső rész, mely az oxidáló teret alkotja, amannál sokszorta magasabb. A kazán (15) fedőlapjában a (D) kávárólmni (C) tengelye van ágyazva. A kazán felső része közel az olvasztott ólom szintjéig érő diametrális (E) lemezzel van két részre osztva, melybe a kavarómű által felkavart olvasztott ólom ütközve szétporlik. A kazánba felülről (G, H) csö­veken át légvízgőzkeverék vezettetik, mely az (E) lemez alatt vonul a kazán másik felébe. Az olvasztott ólom a (J) szifonon vezettetik be a kazánba, míg az ólomoxid a (K) csövön vezette­tik el. A kazán alsó részét tetszőleges tüzelőberen­dezéssel hevítjük, felső részét pedig körülfalazzuk vagy általában rossz hővezető anyaggal burkoljuk. A berendezés működtetési módja a következő: A (D) kavaróművet sebes forgásba hozzuk és a (J) szifonon át annyi olvasztott ólmot töltünk a kazánba, hogy az a kavaróművet fedje és szintje az (E) lemez alsó éle alatt maradjon úgy, hogy a légvizgőzkeverék u­tja, szabad maradjon. A légviz­gőzkeverék körülbelül 400°-ra hevítve fölös meny­nyi­ségben fuvazik a kazánba úgy, hogy az ólom gyorsan oxidálódik. Az esetleg nem oxidálódó ólomrészecskék a kazán fenekére hullanak vissza. ÁLTALÁNOS MŰSZAKI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG GUMEJE­ST,V.,GRIM­I­ UTCA,­ GRESHAM PALOTA I­ abra 52376

Next