A Bánya, 1914 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1914-01-04 / 1. szám
2 A BÁNYA 1914 január 4. (1. szám.) A bányahatóság pedig több ízben bírságolt is, nem ugyan a toborzás miatt, hanem a munkásoknak szabálytalan félfogadása miatt. Amikor a bánya- és kohóiparban rendes körülmények között munkáshiány van, amely komolyságával megakaszthatja a termelés fokozását s ezzel súlyos akadályokat gördíthet ennek a két iparágnak a kívánatos fejlődése elé, akkor egészen közelfekvőnek látszik az a gondolat, hogy a vállalatok az általános munkanélküliséget felhasználják munkásszükségletük kiegészítésére még akkor is ha nekik azokra a munkásokra momentán nincsen is szükségük. Nem tudjuk, hogy ez a gondoskodás megtörténik-e ? De a bánya- és kohóiparban később okvetlen ismét bekövetkező munkáshiányra való tekintettel kívánatos volna, ha a vállalatok ezt az időpontot felhasználnák munkástörzsük kiegészítésére. Igaz, hogy a munkanélkülieknek egy igen jelentékeny százalékát olyan ipari munkások teszik, akiket még az éhség is nehezen kényszerit bányamunkára, de a munkanélküliek egy része bizonyára hajlandó volna bányamunkát vállalni s a bányáknál meg is ragadna. A nagy munkanélküliségnek így legalább a bányászat és kohászat látná valamelyes hasznát. A nagymérvű munkanélküliség valószínűleg arra fogja kényszeríteni a kormányt, hogy a munkaközvetítést szervezze olyan mérvben, mint a világ nagyipari államaiban szervezve van. A kereskedelmi minisztérium kiküldöttei járják is már a német államokat, hogy átplántáljanak hozzánk ismét valami félsikerült dolgot Miért nem mennek tanulni Angliától, ahol a munkaközvetítés a legcélszerűbben meg van oldva? Szóval a munkaközvetítést rövidesen szabályozni fogják. Ez a szabályozás akár kiterjed majd a bányászatra és kohászatra, akár nem, a termelési ágak és munkásviszonyok kölcsönös egymásra hatásánál fogva érzékenyen érinti majd e két iparágat is. A bánya- és kohóiparnak mindig az volt a szerencsétlensége nálunk, hogy az általános ipari szabályozások alól szüntelen kimaradt. Mivel a bányatörvény elavult és valamikor csak meg kell majd újítani, minden a bányászatot és kohászatot érintő dolog szabályozását azzal odázták el, hogy majd megcsinálja azt az új bányatörvény. Így volt ez a munkások balesetbiztosításával is. A bánya- és kohóipari munkások biztosítását az elavult társpénztárakra hagyták, amelyek feladatukat köztudomás szerint nem képesek egyrészt szervezetük, másrészt csekély anyagi erejük miatt teljesíteni. A munkás balesetbiztosítást a társpénztárak kezében hagyni sem gazdaságos, sem pedig bölcs dolog nem volt. Mutatja ezt az is, hogy egyes bányavállalatok már önként áttérnek az országos munkásbiztosító pénztártól fizetett kárpótlási összegek kiutalására. Az országostól eltérő balesetbiztosítás is az oka annak, hogy bánya- és kohóiparunkban nem olyan rendezettek a munkásviszonyok, amilyeneknek kellene lenniök. A munkás önként odahúzódik természetszerűen, ahol jobban biztosítva érzi magát szerencsétlenség esetére. Nem tudjuk, hogy föl igyekszenek-e használni bánya- és kohóvállalataink munkásszerzésre az általános munkanélküliséget? Ez az üzleti számítás dolga. Mi itt egy tényt akarunk szóvátenni bánya- és kohóiparunk érdekében. A munkanélküliség elleni küzdelem magyarországi egyesülete még a múlt év január havában megkereste a pénzügyminisztériumot, hogy vele a bánya- és kohóiparban dívó munkaközvetítési módot közölje és adjon kifejezést a bányaművelés körében a munkaközvetítés jövő rendezésére vonatkozó fölfogásának is. Mi a magas pénzügyminisztérium válaszát nem ismerjük jelenleg. Azonban tudjuk azt, hogy a hozzájuk intézett kérdésekre sem a hatóságok, sem pedig a vállalatok nem feleltek azzal az egyérteműséggel, amelyet a bánya- és kohóipar nagy érdekei megköveteltek volna. A legtöbb felelet abban összegeződött, hogy a bánya- és kohóiparban munkáshiány van, tehát munkásközvetítésre nincs semmi szükség. Ez a fölfogás alapjában ellenkezik a bányászat és kohászat érdekeivel, mert ahol munkás szükség van, ott a munkaadónak legelemibb érdeke, hogy a lehető legolcsóbb közvetítéssel megkapja a szükséges munkaerőt. Ez olyan igazság, amelyet hosszasan bizonyítgatni nem szükséges. A bányászatnak és kohászatnak a maga egészében igenis szüksége van helyes munkaközvetítésre, amely friss munkáselemmel lássa el ezt a két iparágat. Mert egyes vállalatoknak lehet időszakos érdeke az, hogy a másiktól csalogassák el a munkásokat, de ez az egyetlen munkásszerzési mód teljesen aláaknázta a bányászat és kohászat munkásviszonyait. Árt úgy az összesség, mint az egyes érdekeinek. A bánya- és kohóvállalatok egy része úgy gondolkozik, hogy most is elég munkásom elvándorol, minek a munkaközvetítés, amely a vándorlási hajlamot csak fokozni fogja a munkásban. Ez nem egészen így van. A munkaközvetítés eleinte gyorsítani fogja a vándorlást az amúgy is elkívánkozó munkások között, de annál könnyebb lesz ezek helyett maradandó munkásokat szerezni a földműveléstől a bányászatnak. A másik ok, amiért a vállalatok félnek az államilag szabályozott munkaközvetítéstől, mert félnek esetleg a hatósági zaklatástól és a szakszervezeti hatalmaskodástól, amelytől eddig a bánya és kohómunkások szervezetlensége következtében szabadok voltak a vállalatok. De éppen ennek elkerülése szempontjából kell, hogy a vállalatok beleszóljanak a munkaközvetítés esetleges szabályozásába. Ha már a munkaközvetítést csakugyan szervezni fogja az állam, a legkárosabb dolog volna a bányászattal és kohászattal kivételt tenni. Ez arra vezetne, hogy a bányászattól és kohászattól ezután már a többi iparágak is fokozottabban vonnák el a munkásokat. A bánya- és kohóvállalatoknak igenis nincs mit félniök a munkaközvetítés helyes szervezésétől. De hogy ez helyesen legyen megoldva, azon őrködniök kell, nem egyszerűen azt mondani, hogy nekünk nincs ugyan elég munkásunk, de nem is kell semmi munkaközvetítés. A munkaközvetítést úgy kell szervezni, hogy az ne legyen semmi egyébb, mint a munkás részére munkaalkalmat, a munkaadó számára pedig munkáskezet kínáló börze. Egy ilyen szervezés a lehető legjótékonyabb hatással volna a bánya és kohó munkásviszonyok mai nagy gazdasági károkat okozó rendezetlenségének a megszüntetésére.