A Bánya, 1914 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1914-01-04 / 1. szám

2 A BÁNYA 1914 január 4. (1. szám.) A bányahatóság pedig több ízben bírságolt is, nem ugyan a toborzás miatt, hanem a munkásoknak szabálytalan félfogadása miatt. Amikor a bánya- és kohóiparban rendes körül­mények között munkáshiány van, amely komolysá­gával megakaszthatja a termelés fokozását s ezzel súlyos akadályokat gördíthet ennek a két iparágnak a kívánatos fejlődése elé, akkor egészen közelfekvő­nek látszik az a gondolat, hogy a vállalatok az álta­lános munkanélküliséget felhasználják munkásszük­ségletük kiegészítésére még akkor is ha nekik azokra a munkásokra momentán nincsen is szükségük. Nem tudjuk, hogy ez a gondoskodás megtörté­nik-e ? De a bánya- és kohóiparban később okvetlen ismét bekövetkező munkáshiányra való tekintettel kívánatos volna, ha a vállalatok ezt az időpontot felhasználnák munkástörzsük kiegészítésére. Igaz, hogy a munkanélkülieknek egy igen jelen­tékeny százalékát olyan ipari munkások teszik, akiket még az éhség is nehezen kényszerit bányamunkára, de a munkanélküliek egy része bizonyára hajlandó volna bányamunkát vállalni s a bányáknál meg is ragadna. A nagy munkanélküliségnek így legalább a bá­nyászat és kohászat látná valamelyes hasznát. A nagymérvű munkanélküliség valószínűleg arra fogja kényszeríteni a kormányt, hogy a munkaközve­títést szervezze olyan mérvben, mint a világ nagy­ipari államaiban szervezve van. A kereskedelmi mi­nisztérium kiküldöttei járják is már a német államokat, hogy átplántáljanak hozzánk ismét valami félsike­rült dolgot Miért nem mennek tanulni Angliától, ahol a munkaközvetítés a legcélszerűbben meg van oldva? Szóval a munkaközvetítést rövidesen szabályozni fogják. Ez a szabályozás akár kiterjed majd a bá­nyászatra és kohászatra, akár nem, a termelési ágak és munkásviszonyok kölcsönös egymásra hatásánál fogva érzékenyen érinti majd e két iparágat is. A bánya- és kohóiparnak mindig az volt a sze­rencsétlensége nálunk, hogy az általános ipari szabá­lyozások alól szüntelen kimaradt. Mivel a bánya­­törvény elavult és valamikor csak meg kell majd újítani, minden a bányászatot és kohászatot érintő dolog szabályozását azzal odázták el, hogy majd meg­csinálja azt az új bányatörvény. Így volt ez a munkások balesetbiztosításával is. A bánya- és kohóipari munkások biztosítását az el­avult társpénztárakra hagyták, amelyek feladatukat köztudomás szerint nem képesek egyrészt szervezetük, másrészt csekély anyagi erejük miatt teljesíteni. A munkás balesetbiztosítást a társpénztárak kezé­ben hagyni sem gazdaságos, sem pedig bölcs dolog nem volt. Mutatja ezt az is, hogy egyes bányaválla­latok már önként áttérnek az országos munkásbizto­­sító pénztártól fizetett kárpótlási összegek kiutalására. Az országostól eltérő balesetbiztosítás is az oka annak, hogy bánya- és kohóiparunkban nem olyan rendezettek a munkásviszonyok, amilyeneknek kellene lenniök. A munkás önként odahúzódik természet­szerűen, ahol jobban biztosítva érzi magát szerencsét­lenség esetére. Nem tudjuk, hogy föl igyekszenek-e használni bánya- és kohóvállalataink munkásszerzésre az álta­lános munkanélküliséget? Ez az üzleti számítás dolga. Mi itt egy tényt akarunk szóvátenni bánya- és kohó­iparunk érdekében. A munkanélküliség elleni küzdelem magyar­országi egyesülete még a múlt év január havában megkereste a pénzügyminisztériumot, hogy vele a bánya- és kohóiparban dívó munkaközvetítési módot közölje és adjon kifejezést a bányaművelés körében a munkaközvetítés jövő rendezésére vonatkozó föl­fogásának is. Mi a magas pénzügyminisztérium válaszát nem ismerjük jelenleg. Azonban tudjuk azt, hogy a hoz­­zájuk intézett kérdésekre sem a hatóságok, sem pedig a vállalatok nem feleltek azzal az egyérteműséggel, amelyet a bánya- és kohóipar nagy érdekei megkö­veteltek volna. A legtöbb felelet abban összegeződött, hogy a bánya- és kohóiparban munkáshiány van, tehát munkásközvetítésre nincs semmi szükség. Ez a fölfogás alapjában ellenkezik a bányászat és kohászat érdekeivel, mert ahol munkás szükség van, ott a munkaadónak legelemibb érdeke, hogy a lehető legolcsóbb közvetítéssel megkapja a szükséges munkaerőt. Ez olyan igazság, amelyet hosszasan bizonyít­gatni nem szükséges. A bányászatnak és kohászatnak a maga egészé­ben igen­is szüksége van helyes munkaközvetítésre, amely friss munkáselemmel lássa el ezt a két ipar­ágat. Mert egyes vállalatoknak lehet időszakos érdeke az, hogy a másiktól csalogassák el a munkásokat, de ez az egyetlen munkásszerzési mód teljesen alá­aknázta a bányászat és kohászat munkásviszonyait. Árt úgy az összesség, mint az egyes érdekeinek. A bánya- és kohóvállalatok egy része úgy gon­dolkozik, hogy most is elég munkásom elvándorol, minek a munkaközvetítés, amely a vándorlási hajlamot csak fokozni fogja a munkásban. Ez nem egészen így van. A munkaközvetítés eleinte gyorsítani fogja a vándorlást az amúgy is elkívánkozó munkások között, de annál könnyebb lesz ezek helyett maradandó munkásokat szerezni a földműveléstől a bányászatnak. A másik ok, amiért a vállalatok félnek az álla­milag szabályozott munkaközvetítéstől, mert félnek esetleg a hatósági zaklatástól és a szakszervezeti hatalmaskodástól, amelytől eddig a bánya és kohó­munkások szervezetlensége következtében szabadok voltak a vállalatok. De éppen ennek elkerülése szempontjából kell, hogy a vállalatok beleszóljanak a munkaközvetítés esetleges szabályozásába. Ha már a munkaközvetítést csakugyan szervezni fogja az állam, a legkárosabb dolog volna a bányá­szattal és kohászattal kivételt tenni. Ez arra vezetne, hogy a bányászattól és kohászattól ezután már a többi iparágak is fokozottabban vonnák el a munkásokat. A bánya- és kohóvállalatoknak igenis nincs mit félniök a munkaközvetítés helyes szervezésétől. De hogy ez helyesen legyen megoldva, azon őrködniök kell, nem egyszerűen azt mondani, hogy nekünk nincs ugyan elég munkásunk, de nem is kell semmi munkaközvetítés. A munkaközvetítést úgy kell szervezni, hogy az ne legyen semmi egyébb, mint a munkás részére munkaalkalmat, a munkaadó számára pedig munkás­kezet kínáló börze. Egy ilyen szervezés a lehető legjótékonyabb hatással volna a bánya és kohó munkásviszonyok mai nagy gazdasági károkat okozó rendezetlenségének a megszüntetésére.

Next