A Bánya, 1919 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1919-01-19 / 1. szám
IRL_ XIV. ÉVfOLVA( HUDAPEST, lull) JIMAH 1!. MS BERGWERK THEMINL L |\ MINE ^ ‘MEGJELENIK Mjm Vfl5áRNjiP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: FŐSZERKESZTŐ : EGÉSZ ÉVRE . 24.— K 1 FÉL ÉVRE . . 12.— KŐRBÁNYAI BÉLA NEGYED ÉVRE . 6.— K 1! ÜGYVÉD. 1. SZÁM. ERSCHEINT JEDEN SONNTAG/^ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . BUDAPEST, V., SASUTGA 20. TELEFON 108—00. Hirdetésed mm. számítással díjszabás szerint. A varázsvessző. A varázsvessző elmélete és irodalma az utolsó években nagyon rohamosan fejlődik. A szakemberek a varázsvessző elméletét régebben bizonyos szkepszissel fogadták, az egész elméletet ugyan fantomnak tartották és azért mégis azt állították, hogy az egész varázsvessző elmélete egyszerűen szuggeszción alapszik. Voltak azonban olyan egyének is, akik a varázsvessző elméletét kezdetben farizeus módra kezelték, később azonban, amidőn az eklatáns kísérttteket látták, maguk is behatóan kezdtek foglalkozni a varázsvessző elméletével és igen hasznos következtetéseket tudtak levonni. Azokat pedig, akiket kezdetben adepteknek neveztek, későbben a tudományos társaságokban örömmel üdvözöltek. Ma már nemcsak egyes folyóiratokban és napilapokban lehet a varázsvessző hatását leírva találni, hanem összefüggő terjedelmes könyvekben is. Egyes tudományos intézetek már külön megfigyelő osztályokkal rendelkeznek, amelyek e téren már igen fontos tapasztalatokat szereztek. Nálunk is talán ideje volna, ha Bányászati főiskola, a Műegyetem, a Földtani tanintézet ilyen megfigyelő osztályt létesítene és a megfigyelésekkel egy fiatal erőt megbízna. Az utolsó években különösen a következő egyének foglalkoztak a varázsvessző elméletével úgy irodalmilag, mint egyúttal a gyakorlatban is: Beichl alezredes, Lewin főhadnagy, stelzer műépítész, Wagen dr. geológus, Gruber, Heck, Novacek Olga, Uennig tanár, Leisen Mátyás, Lepel, Scheruly, Musil, Benedik Móno dr., Gröger, Schemniizky, Langbein dr., Lintiup, Meyer István, Thomány, Groeger, Springer, Boehm, Pora mérnök, Scheinzicz, Sperling főhadnagy, Fell, Kotika stb. A fenti neveket csak azért említem, hogy bizonyíthassam, hogy már igen sokan foglalkoztak a varázsvesszővel. Nálunk évekkel ezelőtt Thüböryné foglalkozott a varázsvesszővel a vízforrások fölkutatására. Tudományos alapon pedig Eötvös foglalkozott az ingával és mellékesen a varázsvesszővel is. A könyvek, folyóiratok, szaklapok, amelyekben a varázsvesszőre vonatkozó leírások találhatók, bármely belföldi, vagy külföldi könyvkereskedésben kaphatók, azért szükségtelen a forrásokat itt külön még felsorolni. Mindenesetre állíthatom, hogy a varázsvesszőre vonatkozó irodalom már nagyon terjedelmes és hogy érdemes vele foglalkozni és a gyakorlatban felhasználni. A varázsvessző hatása az univerzumban létező Phänomen, amelyet a varázsvessző érezhetővé, láthatóvá tesz. Mindenki, aki a varázsvesszővel foglalkozott, a létező tüneményt nem vonja kétségbe. Hennig tanár pld. azt mondja : A varázsvessző egyebeti elméletének még sok ismeretlenje van és ezen sok, egyenleti ismeretlen miatt még nem lehet a varázsvessző rejtvényét pontosan megoldani, a varázsvessző hatása azonban tényleg létezik. Egy teljesen tervszerű exakt vizsgálat eddig azonban nem lett megejtve, ez mindenekelőtt feltétlen szükséges, mert a kérdés ma már a gyakorlatban olyan fontos, hogy az exakt vizsgálatot már mostan jogosan követelhetjük. A legprimitívebb kísérletek először a jávorfavesszővel és fűzfavesszővel történtek, később a fémvillával, a sárgarézvillával, a rézvillával stb. A kutató egyén a varázsvesszővel a kezében a vizsgálandó területet bejárja és ha fémeket, vizet, szenet stb. talál, akkor a vessző a kézben a tárgy felé hajlik és ezen kilengési hatás a kézre, ez jelzi a keresendő tárgy létezését. Ha a kutató egyén a vesszővel ezen helytől távozik, megszűnik a kihatás (emanáció), az egyén már nem érez semmit és a varázsvessző látható és érezhető hatása megszűnik. Hogy a varázsvessző hatása némileg érthető legyen, talán szükséges lesz néhány gyakorlati esetet felsorolni. Lovrans mellett egy Ujekcs nevű magánhivatalnok varázsvesszővel a Karstban igen sok vízforrást talált, sőt a vízforrások mélységét is a varázsvesszővel konstatálta. Sperling M. őrnagy sárgarézből készített egy vesszőt, amelyet a végén görbületekkel látott el. Ezen pálcával kísérletezett, azonkívül egy fapálcával is foglalkozó. A pálca 60 centiméter hosszú, a súlypontja a pálcán meg volt jelölve. A pálca metszete egy négyzet volt, amelynek oldala 1 cm. hosszú volt. A pálca súlja 22 gram volt. Ha ezen pálca az emberi kéz homorú oldalára a mutatóujj első és második tagja között lesz fektetve és egyensúlyba lesz hozva és ha mostan a pálca egyik vége alá egy ólomtárgyat teszünk, akkor a pálca rögtön az ólom felé hajlik. Ez szemmel látható. Ha a pálca másik végét valaki kezébe veszi, akkor érzi a kilengés hatását, az emanációt ezzel tényleg konstatálja. Ezen 1989