Bőripari Munkás, 1930 (40. évfolyam, 1-14. szám)

1930-01-08 / 1. szám

PIROVARORS­ZI BŐRIPARBAM FOCI pkumhusok és huni érdemeit védő lap §*S*Jty UMLM\ •SUMMA Főijegyzések yZ Ü­RELM­ET tanúsít a cipész szakosztály ve­­•t"" setősége azokkal szemben, akik a legutóbbi időben magatartásukkal és tevékenységükkel szembekerültek szociáldemokrata fölfogásunk­kal. Nem­ nyúlt a kizárás eszközéhez, hogy megtisztítsa tőlük a­ szervezetet, hanem megelé­gedett, a tőlük kapott ígérettel. Be kell valla­nunk, hogy a megtartott össz vezetőségi ülés más véleményen volt. Mi is szaklapunkban más véleményt, juttattunk kifejezésre. Tiszta hely­zetet akartunk. Az volt az álláspontunk, hogy aki nem szociáldemokrata és nem vallja magát közénk tartozónak, az hagyjon el benfi linket. Azt fejtettük ki, hogy aki a munkásmozgalom ellen dolgozik s a bolseviknek szolgálatában áll, azt, ha el nem hagyja, a szervezetet, a­ szerve­zeten kívül kell helyezni. Úgy láttuk és tapasz­taltati, hogy ezzel a fölfogással nem maradtunk egyedül. Sőt ellenkezően, az összvezetőség és a­ szervezet tagjainak fölfogása, mellettünk nyi­latkozott meg. A c ügyészszakosztály vezetősége az összveze­tőségi ü­lésen bejelentette, hogy vizs­gálatot indított ,s at­nak eredményétől teszi függővé magatartását. A vizsgálat eredménye megállapítható­­azokból a nyilatkozatokból, amelyeket lapunk más helyén közlünk. A nyi­latkozatokat a központi vezetőség is tudomásul vette és ezzel a cipészszakosztály vezetőségének a fölfogását magáévá tette — a béke érdekében! Ez az álláspont sokakban bizonyára meglepe­tést kelt és az összvezetőség ülésének hangula­tával­ és fölfogásával ellentétben áll, mégis mi is hajlandók vagyunk arra kérni mindenkit, hogy­­ém£k a­ két testületnek: a központi vezetőség­­,memiatt vezetőségének a türelmét ugyanolyan türelemmel honorálná. A szak­osztály vezetősége ígéretet tett arra a nyil­vánosság előtt is, hogy a maga területén ren­det teremt, a munkásmozgalom és a szervezet ellen forduló tagjait nem fogja maga között megtűrni és velük szemben erélyesen el fog járni. Ennek az ígéretnek a kötelező ereje kész­tet bennünket is arra, hogy vegyük tudomásul az ügynek nyilatkozattal való elintézését. Most a szakosztály vezetőségén a sor, hogy ígéretének eleget tegyen. A nyilatkozat az alá­írókat arra­ kötelezi, hogy még egyszer ne ke­rüljenek szembe sem a szervezettel, sem a­ mun­kásmozgalommal, mert akkor már senki sem lesz abban a helyzetben, hogy megint türelmet tanúsítson olyankor, amikor ennek semmi jogo­sultsága­ sem lenne és amikor a tiszta, helyzet teremtése egyszerűbb és jobban szolgálja, a­ munkásmozgalom érdekeit­. Ilyen súlyos időkben, amikor a borzalmasan rossz gazdasági viszonyok meglazítják az er­kölcsi erőket és sokakat alkalmassá tesznek arra, hogy a­ szervezet ellen, vagy a szervezet vezetői ellen való aknamunkára, ugratásra fölhasználhatók legyenek, kétszeresen, fontos, hogy a szervezeten belül meggyőződött, hűsé­ges és kitartó szaktársak legyenek, mert­ ellen­kező esetben elveszíthetjük mindazt, amit fél­­század alatt a szervezetben fölépítettünk és al­kottunk. Ez az, amit mi féltünk és amihez ra­gaszkodunk! Nem akarunk úgy járni, mint Petőfi búsuló juhásza, aki bújában, mert ked­vese meghalt, nagyot ütött a szamár fejére. Mi nem akarunk halálos sebet ütni a szerveze­tem belerúgni saját alkotásunkba azért, mert a­ hazai politikai és gazdasági állapotok a vég­sőkig elkeserítenek bennünket. Ellenkezően! Nekünk az a meggyőződésünk, hogy ezeken a súlyos állapotokon változtatni csak a magunk egy­esült erejével, tehát a szervezet erejével is, tudunk. de nemcsak tudunk, hanem akarunk is ezen változtatni! Mégpedig erőteljesebb és radi­kálisabb harccal, mint eddig. Erre készülünk és erre kell összefognunk!* Jl/MoSZKVA ÉS NÜRNBERG. ~ A brüsszeli d-VA cipész­sztrájk k­örül. Az elmúlt ősz folya­mán Brüsszelben 2000 cipészmunkás súlyos bérharcot vívott munkáltatóival, amely rész­ben azonnali, részben pedig az 1930. év fo­lyamán történő béremeléssel végződött. A meg­egyezés szerint a­ férfiak 5 frank 90 cent mini­mális órabéreire 13 cent, a nők 2 frank óra­béreire 30 cent azonnali béremelést kaptak. 1930 február 1-én és május 1-én a férfiak to­vábbi 7—7 cent, a­ nők 5—*5 cent óránkénti bér­emelésben részesülnek.Továbbá, ha a meg­élhetési indexszám 981-re és 991-re emelkednék, mindkét esetben a^ifi^fiak részére további 7—7 cent, a. nők ré$gfSfi további 5—5 cent béremelés válik esedékessé. "Az ilyen módon kialakuló minimális órabérek 1930 június 30-ig bírnak érvénnyel. Ezek a hosszú és nagy áldozatokkal vívott, harc­ eredményei. Ebben a bérharcban a kommunisták a maguk módjai szerint ■igyekeztek zavar­keltéssel a harcban álló munkások helyzetét megnehezí­teni. Az ezirányú machinációkat Moszkvából irányították. Ezt, valamint azt, hogy mikép siettek a kommunisták a sztrájkoló brüsszeli ■munkások segítségére, megtudjuk az­­úgyneve­zett forradalmi bérmunkások Nemzetközi Pro­paganda- és Cselek­vőbizottság értesítőjének 1929. évi december 1-én, Moszkvában megjelent számából. Nevezett forrásban a következőket olvassuk: „Az orosz szovjetunió bérmunkásai és a Nem­zetközi Propaganda- és Cselekvő Bizottság szimpátia-sürgöny­eket küldött a sztrájkoló munkásoknak. Üdvözölték a brüsszeli cipész­­munkásokat kitartásukért és utaltak arra, hogy csakis a■ megesikuvás nélkü­li osztályharc által érhetik el a győzelmet Úgy bizony! Ezt cselekedjék! Ezután termé­szetesen régi és úgy látszik el nem, hagyható szokásukhoz híven lekicsinylik az elért ered­ményeket, gyalázzák­, rágalmazzák és gyanúsít­ják a belga, szövetség vezetőembereit. Arról mélységesen hallgatnak, hogy a szimpátia­­sürgönyökön kívül ’Mennyi anyagi támogatást küldtek a brüsszeli sztrájkol­óknak. Valószínű­­leg alapos okuk van a­ nagy hallgatásra. Ezzel szem­ben a Cipő- és Bőripari Munkások I*" ■ Nemzetközi Egyesülése (Nürnberg) 1929. évi novemberben megjelent érttesítőjében azt ol­vassuk, hogy a nürnbergi Unióhoz tartozó szövetségek az alábbi összegeket utalták át a harcban állott brüsszeli cipészmunkások ré­­szére: Németország (cipészek) 5000 márka. Német­ország (nyergesek) 700 márka. Németország (bérmunkások) 1500 márka. Norvégia, (cipé­szek) 2000 márka. Norvégia (bőrmunkások) 350 márka. Ausztria (bőrdíszművesek) 170 márka. Anglia (cipészek) (Rossendale) 10 font­ sterling. Anglia, (cipészek) (Nationale of Boot er Shoe Op.) 100 font sterling. Dánia (nyergesek) 1000 dán koron­a. Dánia (cipészek) 300 dán korona. Dánia (bőrmunkások) 100 dán korona. Svéd­ország (tímárok) 500 svéd korona. Svédország (cipészek) 500 svéd korona. Ausztria (cipészek) 1000 osztrák schilling. Cseh Szlovákia, (bőrmu­n­kások) 1000 cseh korona. Csehszlovákia (Ruhá­zati Szövetség) 2000 cseh korona. Svájc (Bőr­munkás Szövetség) 600 svájci frank. Magyar­­ország (bőripari munkások) 500 pengő. A két hivatalos ért­sítéshez alig szükséges bő­vebb kommentárt fűzni. Mindegyik önmagáért eleget beszél. Amíg a­ forradalmár kommunist­­ák „kitartásra buzdították de „szimpátiai sürgönyökkel traktálták a­ harcoló munkáso­kat, addig az általuk reformistáknak és sár­gáknak nevezett nürnbergi internacionáléhoz tartozó szervezetek megfelelő módon a sztráj­kolók támogatására, siettek. Aki nem süket és nem vak a, tények megítélésében, az okulhat és tanulhat az elmondottakból. Az orosz rubelt nem a, sztrájkoló munkások segélyezésére, ha­nem az egységbontók támogatására kell! Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Dob­ utca 90. szám. Telefon: József 326-52. szánt A Szövetség tagjai a lapot tagilletményként kapják. Előfizetési ára esti/ évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza tWmmmWmau W'üfrv m rafság m szalftEsaä Kssfcaa? Nagy muzicia nél hailgyfilés az Otthonban.­­ Sürgős segítséget kérnek­ a munk­aBBs&N­&HB­s&K­ S Szabó Sándor elnök szívélyesen üdvözli a gyűlésen megjelenteket, mindenkit fölkér, hogy bár minden okuk megvan a hosszú hónapok óta munka nélkül lévő szaktársaknak és szak­társnőknek az elkeseredésre, mégis figyelem­mel és rendben hallgassák végig a gyűlés elő­adóját, mert a hatóság csak úgy engedte meg a gyűlések megtartását, hogy annak rendjéért a vezetőség részéről személyes felelősséget is kellett vállalni! Hubai János előadó: Közismert, hogy a munkanélküliség a­ kapitalista termelési rend­szernek elmaradhatatlan­­függvénye. Több a termelés, mint a fogyasztás és ez állandóan válságokra vezet. A válságok legfájdalmasabb része a munkanélküliség. A háború utáni gaz­dasági helyzetben ezek a válságok folyton sű­rűbbekké és súlyosabbakká váltak. Válságok kapcsolódnak egymásba, amelyek az összes európai országok közgazdaságát súlyosan érin­tik. A munkanélküliség világproblémává növe­kedett. A demokratikusan kormányzott orszá­gok nagy erőt fejtenek ki a munkanélküliség enyhítése érdekében. A demokratikus közvéle­mény nyomása alatt nem nézhetik tétlenül a több százezerre és millióra növekedett munka­­nélküliek vergődését. Angliában most emelték föl a nős, családos munkanélküliek segélyét 29 schillingről 31-re. Németországban is állandóan napirenden van a­ munkanélküliség problé­mája. Magyarország lakosságszámát illetően leg­inkább hasonlítható Ausztriához. Nézzük meg, hogy a két ország kormányzata a munkanélkü­liség leküzdése érdekében milyen intézkedése­ket tett. Ausztria 1928-ban 157.272.000 Schillin­get fizetett ki munkanélkülisegélyre, amellett, hogy 1927-ben 20.000, 1928-ban 34.000 és 1929-ben 38.000 embert részesített öregségi segélyben. Ezzel szemben Magyarországon, kivéve néhány városi rendkívüli segély esetét, nem törődnek a munkanélküliekkel. Erre leginkább jellemző, hogy­ egy munkanélküliség ügyével foglalkozó indítvány megokolásához két évig kellett várni a parlamentben. Az állam eddig egy fillért sem áldozott a munkanélküliek támogatására, pedig az állam fentartásához a közvetett adók révén a munkásság hozza a legnagyobb áldozatot. Az államnak, városoknak és a megyéknek min­­denre van inkább pénzük, mint a munkanélkü­liek támogatására. A munkanélküliség nyomá­ban fakadt nyomorúság elérkezett legmélyebb pontjához. Gyors és kiadós támogatásra van szükség, hogy a bajok le legyenek küzdhetők. A szakszervezeti segélyezések is kimerülőben vannak. A szakegyesületi tagok legnagyobb része ki van z­eccelve vagy fél heteket dolgozik, még a forma szerint munkában lévők is támo­­gatásra szorulnának. Nincs meg a lehetőség, mint az normális viszonyok között lenni szo­kott, hogy a munkában lévők támogathatták a­­ munkanélkülieket. Az egész bőripari szakma ma egy munkanélküli tábor, amely már min­den anyagi forrását teljesen kimerítette. A Szövetség tagjai közül a mai napon 698 van munkanélküli nyilvántartásban. Néhány hét alatt a­ szűcsmunkások folyamatban lévő el­bocsátása folytán ez a szám legalább 100-ra fog emelkedni. A Szövetség az elmúlt évben 28.00­1 munkanélküli­, összesen 40.000 pengő segélyt fizetett ki. Egész bizonyos, hogy ebben az évben a segélyezés eléri az előző évi segélyezés össze­gét. Közel 6000 ingyenebédjegyet juttatott a ve­zetőség azok részére, akik még segélyre nem jogosak, vagy a segélyüket már kimerítették. A szakegyesületek vezetősége már eddig is ere­jét felülmúló támogatást nyújtott a munka­­nélkülieknek. A hatóságoknak nem szabad az éhséggel és nélkülözésekkel küzdő munkások tízezreit szenvedéseikben magukra hagyni. Az állam és a városok ne egyesek fölsegélyezésé­vel, hanem a­ dolgozó munkásság megmentésé­vel is foglalkozzanak és erre a célra is áldozza­nak. Mert ha tovább is tétlenül nézik sok tíz­ezer munkás és családtagjai szenvedését, ez ka­tasztrófára vezet, amelyért minden felelősség azokat fogja terhelni, akik a munkásságot föl nem mérhető szenvedésében, nélkülözésében tá­mogatás nélkül magára hagyták. Ezután benyújtotta a Szaktanács által a munkanélküliek gyűlésére megállapított hatá­rozati javaslatot, amelyet a bőripari munkások gyűlése ie egyhangúlag elfogadott. A bőripari munkások 1029 december hó 16-án tartott munkanélküli gyűlése megállapítja, hogy a munkanélküli­ség oly nagy arányokat öltött, hogy ez az előző évek munkanélküliségét is nagy mértékben felülmúlja. Megál­lapítja, hogy úgy a kormány, mint a többi hatóságok kö­zömbösen nézik a keresetnélküli lakosságnak a nyomorral való viaskodását és ezideig kísérlet sem történt eme sú­lyos helyzet javítására. Az állam és a városok teljesen elzárkóznak a kereset­­nél­küli munkások és alkalmazottak rendszeres segélyezé­sétől és a munkásság szakszervezetei neat lesznek képe- XL. éív­ nm. 1. szám

Next