Bőripari Munkás, 1931 (41. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-03 / 1. szám

■1931­­ síik helyzetünket, erősítsük táborunkat. Mert mi a jövő katonái vagyunk. A mai szaktársak­kal könnyebb a dolgunk, mint a régiekkel, mert a mai szaktársak már öntudatosabbak, kép­zettebbek, mint a régiek voltak. Ha megmagya­rázzuk szaktársainknak, hogy csak a magunk erejére vagyunk utalva, mástól nem várhatunk segítséget, akkor nem hiszem, hogy ne talál­koznánk minden oldalon megértéssel. _ Várnai Gyula (felsőrészkészítő szakosztály)): A járulékemeléssel járó felelősséget nem tudják vállalni. Nem tudják megindokolni annak szük­ségességét. Indítványmódosítást javasol a napi­rend 3. pontjánál, a járulékfölemelésre vonat­kozólag, hogy a fölmentést kötelezővé lehet tenni, de nem kötelező. Kapási Mihály (Debrecen): A IV. járulék­­osztályra vonatkozó indítványt nem fogadja el. Gyakorlatból tudja, hogy a­z alacsonyabb járu­lékosztály a csoportra nézve visszafejlődést jelent. Ha kevesebbet teszünk egy perselybe, kevesebbet tudunk onnan elővenni. Kéri ezen javaslat elvetését. Ugyancsak elutasítani java­solja a járulékfölemelésre vonatkozó javasla­­tot is. Kiss Lajos (cipészszakosztály). A járulék­­emelés újabb katasztrofális helyzetet fog elő­idézni. Amikor a szaktársak kolduskonyhára járnak, nem lehet újabb terheket rakni rájuk. Ha a vidék a járulékemelés mellett van, ez ta­lán azt jelenti, hogy nekik jobb a helyzetük. Itt­ az átlagos hetikereset csak 18 pengő. A járulékfizetés alóli föl­mentést károsnak tartja. Nem szabad elütni a tagokat a segély­jogosult­ságtól­­ és kényszeríteni őket huligán-munkára. "A javaslatot nem fogadja, el. Nagy István (eipészszakosztály): A szakszer­vezetnek olyan politikát kell folytatni, hogy minden erejével a munkanélkülieket támogassa. Igyekezni kell beszervezni a tömegeket és ezért nem szabad olyan határozatot hozni, amely el­riasztaná őket. A járulékemelés csökkenteni fogja a taglétszámot. Nem fogadja el a javas­latot. Csipak István (Budapest): Régen úgy volt, aki nem dolgozott, nem fizetett járulékot. Most fordítva van. Sokan csak azért fizetik a járu­lékot,­ hogy az összes segélyeket kimerítsék. A járulékfölmentő javaslat magasabb szempont­ból készült, hogy az esetleg még növekedő munkanélkülitábort továbbra is segélyezhes­sük. A IV. osztályos járulékért nem lehet olyan segélyt adni, ami ide kötné a tagokat. Aki nem tudja fizetni az I. osztályt, fizessen II. vagy III. osztályt. A IV. járulékosztály bevezetésére vo­natkozó javaslat elvetését, a munkanélküliség idejére a járulékfelmentés kötelezővé tételét ja­­j­va­so­lja. Szabó Lipót (Győr): A járulékemelés buda­pesti vonatkozásban fontos, hogy az otthon fenntartható legyen. A vidékiek látják, hogy ez az emelés a budapesti szaktársak érdeke, ezért meg kell hozniuk az áldozatot. A vidéki küldötteket nem vezeti ellenszenv. A segélyek csökkentése súlyos, mégis meg kell csinálni át­menetileg, mert más út nincs a megoldásra. A segélyösszeg csökkentését javasolja. A 10 heti segélyezési idő maradjon meg továbbra is. Hozzájárul a IV. osztály bevezetéséhez. Seszták János (Miskolc): Megütközésse­ látja, hogy az I. számú csoport küldöttei nem visel­tetnek megértéssel a vidéki csoportok munká­ja iránt. Fegyelmezetlenséggel nem lehet jó össz­munkát végezni. A rossz helyzetnek nem mi vagyunk az okai. A vidéki csoportok tagjai na­gyobb áldozatot hoznak otthonaik fenntartá­sáért, mint a pesti szaktársak. Nem tartja cél­szerűnek a IV. járulékosztály bevezetését. Illés István (cipész-szakosztály): Azt látjuk, hogy a munkanélkülieknek súlyos küzdelmet kell folytat­ni­uk a megélhetésért. A vidéki és pesti munkaviszonyok különbözők. A sitt- és ismeret-rendszer tönkreteszi a szakmát. A segé­lyezésnél hibát követtünk el, mert többet ad­tunk, mint amenyit adhattunk volna. A IV. já­rulékosztály bevezetését nem tartja célszerű­nek. A járulékemelést lehetetlenségnek tartja. A vidék engedje meg, hogy a teherbíróképessé­get mi állapítsuk meg. Sulyok József (Makó) a IV. osztály bevezeté­sét hasznosnak tartja, azzal a kikötéssel, hogy ezen osztályban csak egy évig lehessen fizetni, azután a magasabb osztályba való átlépés köte­lező legyen. Az alacsonyabb osztályt a szerve­zés megkönnyítése miatt tartja szükségesnek. A segélyezésre vonatkozólag a 8 heti segélye­zést tartja megfelelőbbnek, az eddigi segély­­összegek megtartá­sávai. Berkó Kálmán (központ): A segélyezési ja­vaslat már régen aktuális. ,A javaslatot a veze­tőség alapos megfontolás és számítások alap­ján hozta­ a­ közgyűlés elé. A központi vezetőség és a tagok közé nem enged éket verni. A ter­heket magunknak kell viselni, mert senkitől sem várhatunk segítséget. A szervezkedésnél a­ magasabb járulék nem lehet akadály. Ha élni akarunk, jövőnk érdekében áldozatot kell hozni. A javaslat nem népszerű, de meg kellett ten­nünk, mert az az életet jelenti. A vidéki szak­­társak a budapesti otthon megteremtésénél szintén hoztak áldozatot. A­ helyiségek fenntar­­tási költségeit a szakosztályoknak kell viselni. A Szövetség érdekében el kell fogadni a­ veze­tőség javaslatát. A munkanélküliek kötelező felmentése a visszaélések megszüntetése miatt szükséges. Csipak István (Budapest) ügyrendi indít­­ványt tesz a vita lezárására. Kovács János (központ): A kérdést kimerítet­tük, újat már nem lehet mondani. Kéri a sza­vazás elrendelését. Pásztor Lajos (cipész-szakosztály) a vita le­zárása ellen szólal föl. Javasolja, hogy a hozzá­szólók öt percig beszélhessenek. Szabó Mátyás elnök a vita lezárására vonat­kozó javaslatot szavazás alá bocsátja. A közgyűlés 22 szóval 21 ellen a vita tovább­folytatása mellett dönt, a hozzászólók listájá­nak lezárásával. A felszólalók öt percig beszél­hetnek. Pásztor Lajos (cipész-szakosztály): A szak­osztályok tagjai erejük teljes megfeszítésével hoztak áldozatokat. A vidéki csoportok admi­nisztrálása súlyos összegbe kerül, tehát nekik is részt kell vállalniuk a terhek viselésében. A szakosztályok tagjaira több terhet áthárítani nem lehet. Mészáros Péter (Zalaegerszeg) a segélyek le­szállítását nem tartja elfogadhatónak. Hibáz­tatja a központot, hogy a javaslatot nem küldte meg idejében a­ csoportoknak. Hubai János (központ): Nem helyénvaló, hogy a vita kapcsán a szaktársak nem látják meg, hogy nincs más megoldás. Kifogásolja, hogy ilyen fontos ügy tárgyalásánál a szaktaniák idegeskednek. Ez hátrányosan befolyásolja a vita nívóját. Fehér Sándor (szűcs-szakosztály) szakosz­tálya szempontjából a 10 heti segélyezési idő­­fenntartását tartja szükségesnek. Visszaélések a segélyekkel csak minimálisan fordulnak elő­ .A magas segélyek miatt a járulékemelést szük­ségesnek tartja. Elfogadja a­ javaslatot. A fel­mentéseik bevezetését nem helyesli. Wagner Lajos (bőröndös-szakosztály) a mai időkben nem tartja ugyan szerencsésnek a já­rulékemelést, de mégis meg kell csinálnunk. Hiszi, hogy ennek fontosságát a küldöttek át­érzik és igyekezni fognak, hogy azt a tagokkal is ürege­ltessék. Günther Péter előadó zárszóban válaszol az elhangzottakra. A központi vezetőség javasla­ta naiv az elfogadását kéri. Szabó Mátyás elnök szavazás alá bocsátja a javaslatokat. 1. A­ küldöttközgyűlés 35 szóval 1 szó ellené­ben határozatilag kimondja, hogy­ az utolsó munkanélküli segély-emelést 1931 január 4-től kezdődől­eg hatályon kívül helyezi. A segélye­zés időtartama­ 10 hét marad, a legmagasabb heti­­segély 12,5 pengő. A közgyűlés fenti határozata átmenetinek tekintendő. Mihelyt a Szövetség anyagi hely­zete megengedi, a mai határozattal megvál­tozott segélyek ismét visszaállítandók. 2. A közgyűlés 35 szóval 8 ellenében uta­sítja a Budapesten és környékén lévő csopor­tokat és szakosztályokat, hogy 1931 április hó elsejével minden járulékosztályban az otthon­­fönntartási költségek fedezésére heti 10 fillér külön járulékot vezessenek be. 3. A közgyűlés 34 szóval 9 szó ellenében el­határozza a munkanélküliség időtartamára a járulékfizetés alóli fölmentés kötelező voltát. Méltánylást érdemlő esetekben a központi vezetőség kérelmére ezen szabálytól eltekint­het. A fölmentett heteket utánfizetni nem le­het. Munkanélküliség esetén járulékfizetési halasztás nem adható. A debreceni csoport azon indítványát, hogy a hetijárulék országos viszonylatban 10 fillérrel és Budapest és környéki viszonylatban 20 fillér­rel emeltessék föl a mai segélyek meghagyása mellett, a közgyűlés egy szó ellenében elvetette. A nyíregyházi csoportnak a IV. járulékosz­tál­y bevezetésére vonatkozó indítványát a köz­gyűlés 32 szóval 1 ellenében elvetette. Ugyancsak a nyíregyházi csoport azon indít­ványát, hogy az özvegy-, árva- és temetkezési segély különjárulék mellett rendeztessék, a köz­gyűlés egyhangúlag elvetette. Szabó Mátyás elnök: A napirend következő pontja: indítványok tárgyalása, amelyek az előző napirendi pontoknál nem tárgyaltattak. Az újpesti csoporttól indítvány érkezett, amely szerint kimaradt tagoknak adassék vissza régi tagságuk meghatározott feltételek mellett. Simonits Oszkár (Újpest): Megindokolja a csoport javaslatát. Több olyan régi, elmaradt tag van Újpesten, akik a javaslat szerint való eljárás után értékes tényezői lennének a szak­­mozgalomnak és az egyesületnek. Hadói János titkár: Ilyen indítvány az utóbbi években minden közgyűlésre érkezik. Az eddigi járulékamnesztiák nem hozták meg a kívánt eredményt. Legcélszerűbb, ha ilyen ügyekben esetenként a központi vezetőség dönt. Javasolja, hogy az indítványt utalja a közgyű­lés a központi vezetőséghez. Szabó Mátyás elnök szavazás alá bocsátja az indítványt. A közgyűlés 1 szó ellenében az in­dítványt a központi vezetőséghez utalja. Zárszó: Szabó Mihály elnök: A közgyűlés tárgysoro­zata ezzel kimerült. A gazdasági válság mély­pontján állunk — mondotta. — A munkásosz­tálynak egy antimarxista fronttal szemben kell a küzdelmet fölvennie. A harc közepette saját zsebünkbe nyúlunk, hogy­­10 filléreket kapar­junk elő azért, hogy valamelyes életlehetőséget biztosítsunk munkanélküli szak­társainknak. Hogy a kapitalizmus válságát átússzuk, kell hogy a jövő ne találjon bennünket agyon­gyöngülve. Voltak a közgyűlésnek zajos mo­mentumai, de mindenkit kell hogy eltöltsön az a tudat, hogy az összessel­ érdekeit szolgáljuk. Az a sok igyekezet, ami a közgyűlésen megnyil­vánult, nem kárbaveszett energia. Reméli, hogy a mostani munka egyformán segítségünkre lesz az egymás megismerésében és megértésében. Kart karbaöltve kell újból­­ elindulnunk és együttes erővel küzdenünk a jobb jövőért. A közgyűlést 16 órakor este bezárja. BŐRIPARIMUNKAS 6. oldal innnen és Hasáéi szaktársait 25 éves inaisin­a Kedves és felejthetetlen családi ünnepségben volt részük mindazoknak, akik résztvettek Till­­mann Imre és Handel Armin dal­tár­sunknak szeptember 6-án megtartott 23 éves dalosjubi­leumán. A Bőripari Dalárda tagjai már délután ünnepi díszbe öltöztették a jubileum színhelyét, úgyhogy már a kora este jövő dalosbarátok és vendégek megilletődve és áthatva az est jelen­tőségétől, foglalták el a kijelölt helyeket. Fél nyolc után állandóan jönnek a vendégek. Meg­érkeznek a jubilánsok is családjaikkal, majd a Munkásdalos Szövetség és a­ különböző dalár­dák küldöttei. Együtt van mindenki, amikor Baldauf dal­társunk, a da­lkar elnöke ismerteti a vendégekkel a két jubiláns 25 éven keresztül szerzett érdemeit és átadja az ünnepelteknek a dalikar aranyba öntött líráját, az estének emlé­kéül. A Munkásdalos Szövetség­ részéről Klein Béla, a Szövetség elnöke üdvözli meleg szavak­kal a jubilánsokat, különösen Tillmann dal­tár­sunkat, aki a Szövetség­ vezetőségének is több éven keresztül, tagja volt és átadja a dalosszö­vetség aranykeresztes jelvényét, Handel dal­­társunknak pedig a szövetségi díszoklevelet. Horváth István daltárs a Budapesti Általános, Frezon daltárs a Budapesti Vasas, és Német 1. pestszentlőrinci dalárdák üdvözletét tolmácsol­ják. Fölhangzik a Bőripari Dalárda és a Mun­kásdalos Szövetség jeligéje, amit Pajor Oszkár „Köszön­t­lek, testvér“ című verse­t követ és adni után a dalárdánk kifogyhatatlan nótái. Baldauf daltársunk szólószámai­ és a vendégek vidám és jókedvű tréfái következtek, amelyek bele­nyúltak a késő éjszakai órákba._________Váltu­ si újság a külföldön Munkásnélkü­l­iség az angol cipőiparban NÖVEKVŐ .VILÁGHATALOM. A Szakszer­vezeti Inter nációnál© taglétszámának állandó növekedése egy új világhatalom kialakulása felé mutat. Az Internacionále taglétszámáról az amszterdami, titkárság a következő hivatalos jelentést­­adta­ ki. Azon 26 állam szakszerveze­teinek taglétszáma, amely 26 állam a Szakszer­vezeti In­ternacionáléhoz tartozik. 31­28. év vé­gén 13,525.263 volt a megelőző évi 13,145.225-tel szemben. Ez 2.9%-os növekedésnek felel meg az előbbi év 2.4%-os emelkedésével szemben. A Szakszervezeti Internacionáléhoz 28 nemzeti központ tartozik. Ezek egyike, a litvániai szak­­szervezet, 1928-ban az országban uralkodó vi­szonyok következményeképen kénytelen volt kilépni­­a Szakszervezeti Inter­naci­onálából. De ezt a vesztességet kárpótolta Görögország csatlakozása. AHOGYAN ANGLIÁBAN VAN. A wake­­fieldi törvényszékre beidézték John Henry Maekrell cipőjavítómestert, szakszervezeti tör­vénybe ütköző vétség miatt, mivel Clarence Wrigglesworth-nak a minimális bérnél keve­sebbet fizetett. Mr. E. M. Paissey ügyész vázolta a helyzetet, hogy Maekrell törvénytelenül elmulasztotta a minimális bér megfizetését és e kifizetett bérről nem vezetett könyvet, amely a szakszervezeti ellenőrzést lehetővé tette volna. A munkáltató viszont azzal érvelt, hogy az illető segéd nem­rég szabadult és véleménye szerint munkáját nagyon is megfizette. A bíróság nem adott helyet a munkáltató vé­dekezésének. A minimálist el nem érő bér fize­tése miatt 3 font sterlingre, a pontos bérjegy­zék hiánya miatt 2 font sterlingre büntették és kötelezték, hogy visszamenőleg 11 hónapra, amióta az illető segéd ott dolgozik, heti 5 schil­linget köteles fizetni az elmulasztott bér fejé­ben. 0 PÁRTMOZGALOM # SZAKMOZGALOM A SZÖVETKEZETI MOZGALOM EGYIK A MÁSIK NÉLKÜL CSONKA

Next