Bőripari Munkás, 1935 (4/45. évfolyam, 1-6. szám)

1935. január / 1. szám

1935 letett. Munkanélküli létszám: az év vé­gén 160. A szakosztályban a kulturális tevékeny­ség ez évben is változatlanul folyt. Az ok­tató előadások, szemináriumok és tudomá­nyos kirándulások megrendezése sikerrel jártak. A könyvtár igénybevételénél lehet­nek kívánságok. Az Otthonban lévő közös könyvtárt a cipészszakosztály tagjai csak 2998 esetben vették igénybe. A szakosztály taglétszámát figyelembe véve, ez bizony kevés. A közös könyvtár kiegészítésére az elmúlt évben 104 darab könyv vásárol­tatott. Sajnos, az elmúlt évet a szakosztály mű­ködésében nem sikerült közmegelégedéssel befejezni. A központi vezetőségnek­ a szak­mai egységre vonatkozó januári határo­zata nem hozta a kívánt eredményt. A szak­osztály vezetősége és tagjainak egy része nem tartották be a központi vezetőségnek a szakmai egységre vonatkozó határozatát és olyan tevékenységet fejtettek ki, amely a szakosztályt a legnagyobb megrázkódta­tásoknak tette ki. A hatóság részéről a szakosztály vezetőségével szemben alap­­szabályellenes működés címén kifogást emeltek, amely a szakosztály vezetőségé­nek a­ helyzetét teljesen tarthatatlanná tette. A szakosztály vezetősége is belátva a tarthatatlan helyzetet, a tisztségéről ön­ként lemondott. A szakosztály tagjai az ez ügyben küldött körlevelekből az esemé­nyekről bőven vannak informálva. Ezen a helyen ezekre kitérni fölösleges. Annak a megállapítása azonban okvetlen szükséges, hogy az úgynevezett szakszervezeti ellen­zék név alatt működő szervezetromboló társaság tovább folytatja rágalmazó akna­munkáját, amelynek a sikere esetén a szak­osztály autonómiája és a fennmaradása válna kétségessé. A közgyűlésnek ebben a kérdésben tiszta helyzetet kell teremtenie. A szakosztályt csak azok vezethetik, akik az alapszabály alapján működnek és, a többi szakosztályokkal, a központi vezető­séggel és a magyarországi legális munkás­­mozgalommal együtt tudnak dolgozni, mert ellenkező esetben az egész bőripari szakmát a legsúlyosabb helyzetbe sodorják. Cipőfelsőrészkészítő munkások figyel­mébe. A kisiparosoknál és a bőrkereskedés­ben dolgozó cipőfelsőrészkészítő munkások fontos szervezeti ügyben január hó 21-én, hétfőn este 7 órára a szakosztály helyisé­gében okvetlenül jelenjenek meg. * A cipészszakosztály pénztárforgalma 1934. évről. Bevétel: 4256 I. oszt. rendes heti jár­. 1468 II. oszt. rendes heti jár. 122­8 III. oszt. rendes heti jár. 2126 I—II. oszt. kisegítő jár. 3104 III. oszt. kisegítő jár. — 6062 munkanélkülijárulék — 1204 behratási díj — ---------­Helyi különjárulékokból-----­Egyéb bevétel-------------------2.723.84 P 734.—P 2.949.12 P 662.60 P 638.70 P 484.96 P 602.— P 2.200.40 P —.14 P Összesen------10.995.76 P Egyenleg az előző évről -------241.76 P Összesen------11.237.52 P Kiadás: Munkanélkülisegély----------1.239.— P Utassegély-----------------------6.—P Rendkívüli segély---------------272.18 P Hírlapok, oktatás---------------200.10 P Könyvtár-----------------------33.60 P Helyiségfenntartás---------------1.300.—P Alkalmazotti illetmény------1.920.— P Irodai kiadások------------------881.59 P Agitáció és szervezés---------­Központnak elszámolva------710.29 P 4.303.65 P összesen------10.866.37 P Egyenleg az év végén------371.15 P összesen------11.237.52 P Az intézőbizo­ttság. BŐRIPARI MUNKÁS FARKAS ISTVÁN Ha cikkünk­­ címéül csak annyit írtunk volna: „Kalapács“, akkor is sok szaktárs­ban régi emlékeket idéztünk volna fel. Régi szaklapunk, „A cipész“ majdnem minden számában jelent meg cikk ezzel az aláírás­sal. Ifjúsági, közgazdasági, szakmai és szo­ciális kérdésekről, sőt néha a vonal alatt novellát is írt. Nagy és állandó érdeklődés fogadta cikkeit. Most leleplezzük: az egy­szerű „Kalapács“ név alatt Farkas István rejtőzött. Alig van még egy ember, aki Nagy- Magyar­országot annyira keresztül-kasul utazta volna, mint ő. Járt falvakban és kisvárosokban, fölkereste a csizmadia­­legényeket és cipészsegédeket. Mindig agi­tált, mindig szervezett és fölvilágosított. Utazott harmadosztályú vasúti, kocsin, szekéren és gyakran tolonckocsin. Kiutasí­tották Nagyváradról, mert féltették tőle a cipész- és csizmadialegényeket. Sok sikere volt vidéki előadásain és gyűlésein. Nem egyszer vetették föl a kérdést polgári ol­dalról: hol szerezte tudását, hol tanult ! Amíg mások aludtak, addig ő éjszakákon át, pislogó faggyúgyertya mellett olvasott és tanult. Előadásokra járt és később maga is előadásokat tartott. Megvont ma­gától mindent, hogy újságokat, könyveket vásárolhasson és tudását gyarapíthassa. Szakadatlan, munkás- és tevékeny élet van mögötte. Volt a cipészipartestü­let beteg­­segélyző pénztárának tisztviselője és a szervezet titkára. Az egyik helyen dél­utánig tartott a munkája, a másik helyen késő éjszakáig. És vasárnap délelőtt járta a vidéket. Volt egy személyben titkár és szerkesztő, agitátor és szervező. Farkas István ma túlvan a hatvanon és a törzslapján látjuk: negyven éve múlt, hogy tagja Szövetségünknek. Négy évti­zednél hosszabb szakszervezeti múlt van mögötte. Megírta a cipészmozgalom törté­netét és ezt a történetet végigélte, végig­csinálta. A szorosan vett cipészmozgalmat sohasem választotta el az általános munkás­mozgalomtól. Élénken részt vett a munkás­mozgalom minden területén. Minden prob­léma érdekelte, de a legszívesebben és a legközelebbről talán kettő: a cipészipari munkásmozgalom és a földmunkásmozga­lom. A föld népével való együttérzés olyan mélységes nála, hogy második énjévé vált. A földmunkásmozgalmat szolgálta mint agitátor és mint párttitkár. Mindig meg­értette és értékelte mindazt az áldozatot, amit ez a mozgalom igényelt. Ha kellett, akár gyalog, akár szekéren a legmesszebb fekvő falvakat fölkereste. Nem ismert félelmet. A csendőrök föllépése, a szolga­­bírák hetyke magatartása egyformán hi­degen hagyta. Csak az ügyet látta, amit szolgált, amiben hitt. Sohasem volt több egyszerű embernél. Keresetlen, közvetlen ember volt, aki minden hiúságtól és nagy­képűségtől mentes. Tőle ma sem tudtuk volna meg, hogy már több mint negyven éves a cipészszövetségben való tagsága és mun­kássága. Sohasem ünnepelteti magát. Azt tartja, hogy az ember élete arra való, hogy csendben, észrevétlenül dolgozzon. Ezt teszi most is: szüntelenül agitál, politizál, dolgozik a munkásmozgalom politikai frontján. Erénye a helytállás. Forradalom, ellenforradalom egyaránt a munkásmozga­lom frontján találja. Bizonyára ő lesz a leg­jobban meglepve, ha szaklapunkban ol­vassa a leleplezést. A leleplezés kettős: leleplezzük, hogy „A cipész” régi szerkesztője és cikkírója, „Kalapács“, Farkas István és leleplezzük, hogy most negyven éve múlt, hogy hűsé­ges, áldozatkész, harcos tagja a cipész­­szervezetnek. Nem tilthatja és nem­­ aka­dályozhatja meg, hogy ma köszöntsük őt és megszorítsuk a kezét barátsággal, szere­tettel és szocialista megbecsüléssel. AZ ÜZEMI BALESETEKBŐL tartott előadást dr Hedri Endre mentőegyesü­leti főorvos. Az előadás anyagából megtud­juk, hogy a ma is érvényben lévő baleset­biztosítási törvény rendelkezése ellenére, „nálunk még mindig nincsen megszer­vezve még Budapesten sem az első segély­nyújtás. A törvény végrehajtása nem jelent kielégítő eredményt. A tartályok be­kerítése, a vágókések befedése, a hajtó- és fogaskerekek korláttal való ellátása el­marad, ebből napról napra annyi gondat­lanság történik, hogy a■ mentők, akik Buda­pesten csak a súlyosabb üzemi balesetekhez vonulnak ki, havonként átlag 160 összeron­csolt, törttagú munkást szállítanak kór­házba.“­­ „Magyarországon körülbelül 25.000 üzem­­ foglalkoztat a munkásnál többet. Az ipar­­felügyelőség száma 30, úgy hogy ha azok éjjelt nappallá tennének, akkor minden üzemre csak minden harmadik évben kerül­hetne sor. Az iparfelügyelők jelentése közli, hogy 6608 üzemben balesetvédelmi, 2633 üzemben iparegészségügyi szabály­talanságokat találtak. Ez a jelentés egy­magában döbbenetes vádirat. Az üzemek 44,8%-ában, tehát csaknem minden máso­dik üzemben találtak kifogásolni valót az iparfelügyelők, de a meglévő állapotok olyanok, hogy az nem jelent az üzemieknek semmi káros következményt. Megtorlásról szó sem esik, minden marad a régiben, mert kevesebbe kerül az üzemeknek a mun­kás balesete, mint a védőkészülék fölszere­lése.“ A Budapesti Méntők Egyesülete a leg­illetékesebb testület a mai tűrhetetlen gyári baleseti állapotok tarthatatlanságának meg­állapítására. A bőrgyári, cipő­gyári, szücs- és szőrmekikészítő üzemek munkásai szen­vedik ezen mulasztások legtöbb káros kö­vetkezményeit. Az üzemek egészségtelen volta a szakma munkásainak 80%-át sújtja Í9, vigyáznak a munkás egészségére, te épségére a mai tőkés termelési rendű Szaktársak, OTI-választás lesz. A S­­zásnál vigyázzatok, hogy kikre szív A budapesti munkánk figyelmébe A cipész- és cipőfelsőrosz­tály vezetősége felhívja a­zan nyilvántartott munká­sokat, hogy az 1934. év­­ munkanélkülijelentkezése év december hó 31-ig 1935. évi január ha­l-­­vány okát a vezetőség TERJESSZÜK ! 3. oldal

Next