Bőripari Munkás, 1937 (6/47. évfolyam, 1-10. szám)
1937. január-február / 1-2. szám
4 oldal A sínrendszer eltörlése A cipőipari munkásság* a napi 8 órás munkaidő bevezetése és a legkisebb bérek megállapításáért megindított küzdelmével egyidőben erélyesen szállott síkra a házon- kdvüli (sitz) mimika eltörléséért. Hogy a cipőipari munkásságnak mennyire életérdeke a házonkívüli munka eltörlése, azt úgy a legkisebb bérekmegállapításával kapcsolatos tárgyalások, mint az időközben megvalósított napi 8 órás munkaidő végrehajtása teljesen bebizonyították. Minden munkaidő- vagy bérrendezés fél eredményt ér el, ha a cipőiparnak a legfájóbb sebét, a házonkívüli dolgoztatást nem sikerül meggyógyítani. . A megjelent két rendelet, amely nagy érték a cipőipar részére, csak abban az esetben hozhatja meg a kívánt eredményt, a cipőipari munkaviszonyok megjavulását, ha a kormány a házonkívüli dolgoztatást törvényesen eltörli. A házonkívüli dolgoztatás eltörlésének a kérdésében a munkás- ésmunkáltató testületek teljesen egyetértenek, különösen a nagyobb üzemek és a tisztességesebb béreket fizető munkáltatók között, ebben a kérdésben még árnyalati nézeteltérés sincs. Követeljük az iparjoggal munkásként való alkalmazás eltörlését. Ugyanis néhány év óta a kisiparosokkal házon kívül való dolgoztatással játszanak ki minden közérdekű kötelezettségteljesítést és tesznek lehetetlenné minden munkaviszonyrendezést. Közegészség szempontjából is súlyos veszedelmet jelent a házonkívüli dolgoztatás. Számtalan esetben betegek, sokszor ragályos betegek között dolgozik a tizmunkás. Ezzel könnyen megfertőzött cipők kerülnek az üzletekbe és a fogyasztóközönség közé. Ennek a megakadályozása céljából is el kell törölni a cipőipari házon kívül való dolgoztatást. Semmi akadálya sincs annak, hogy az iparügyi minisztérium ebben a kérdésbenis rövid időn belül döntő hatálózatot hozzon. A házon kívüli munka káros voltát a cipőipari munkásság szempontjából már számtalanszor bebizonyítottuk. Hogy e kérdésben sürgős döntést eszközöljünk ki, beadvánnyal fordulunk az iparügyi minisztériumhoz, amelyben ismét pontról pontra felsorakoztatjuk azokat a veszélyeiket, amelyet a házonkívüli dolgoztatásból a cipőipari munkásságra, munkáltatókra, városokra és az államra, valamint a közegészségügy szempontjából fennállanak. Hisszük, hogy az iparügyi minisztérium (ahol értesülésünk szerint a kérdéssel nagyon behatóan foglalkoznak), ismételten felsorakoztatott adatok alapján a cipőipari házon kívüli dolgoztatást teljesen megszüntetni és rendezni fogja." Mélyen tisztelt szervezettség! Tiszteletteljes kéréssel fordulok önökhöz, amennyiben lehetőséget adnának a legközelebbi szaklapjukban, hogy elbúcsúzzak mindazon jó barátaimtól és szülőtársaimtól. — Budapestről való elutazásom alkalmával —, akikkel oly sok szép emlékkel vagyok összekötve: Mónus Illés, Czitrom Béla és neje, Balogh ■József és neje, Kittel Ferenc és neje, Vincze Károly és neje, Spankó József és neje, Andrejka György és neje, Nyeste Mihály, Iimotlák Simon, Váraczi Imre, Hubai János, Günther Péter, Kiss Károly, Feuermann Firpe, Spitzer Andor, Nagy Károly, Bodor János, Baldauf László, Hegedűs Tibor, Németh János és neje, Illés József, Német Mariska és Ter néka, Hegedűs Katica, Ilosvay József, Miterer Ferenc, Miterer Gyula, Patonai Géza, Papp Mihály, Petőfy István, Pege Lajos, Kovács Mihály, Szűcs Lajos, Sánta Lajos, Schlothauer Endre, Schlothauer Ferenc, Klein István, Farkas Gábor, Kovács István, Szabó Károly, Bencze László, Dobos Jenő, Franki Jenő, Dömös Károly, Marton Lajos, Novák József, Bozó István, Berke János, Bakó Sándor, Tamáska József, Wimmer Elemér, Máthé István, Balogh Ernő, Moskovits Hermann. Szívélyes üdvözlet mindenkinek, messze Távol-Keletről 1930. évi november 28. Tsiska Márton, Harbin - M a n ch u-Kio. BŐRIPARI MUNKÁS raul Ekstrenal-ügy Azüzemi munkarendekkel úgy a nagyobb,mint a kisebb cipőipari üzemek az utóbbi hónapokban meglehetős sokat foglalkoznak. Úgy látszik, hogy a munkáltatók egy nagy része az üzemekben és műhelyekben a munkaidő kezdése, befejezése, egyéb kisebb jelentőségű ügyek rendezése kapcsán a műhelyrendek kifüggesztésével a munkásokat közelről érdeklő szociálpolitikai intézkedések hatálytalanítását is el akarják intézni. Műhelyalkotmányt jelent a munkarend. Még az apróbb kérdések szabályozásánál is fontos, hogy amunkásság a munkarend mikénti összeállításába beleszóljon, arról véleményt mondjon. Az ipari béke szempontjából sem közömbös, hogy a munkarend pontjai a munkásság beleegyezésével, vagy munkáltatói parancsuralommal jönnek létre. Számtalan súlyos viszály keletkezett már abból, hogy a munkáltatók olyan munkarendet kényszerítettek a munkásaikra, amely az előző állapotokkal szemben a munkások részére jogcsorbítást jelentett. Ezért helyes és célszerű, ha a műhelyrendek pontjai a munkásság hozzájárulásával jönnek létre. Azért kell a fentieket kihangsúlyozni, mert az újabb műhelyrendek kifüggesztésénél a legtöbb esetben azokat a munkásokat, akikre a műhelyrendek pontjai kötelező hatállyal bírnak, meg sem kérdezik, így a műhelyrendekben számtalan olyan intézkedések foglaltatnak, amelyeket a munkások nem hajlandók szó nélkül tűrni. A legújabb műhelyrendekbe a munkáltatók a 14 napi felmondási idő eltörlését is belefoglalják. Nem vitás, hogy a munkások részére ez súlyos sérelmet jelent. S nem vagyunk hajlandók belenyugodni, hogy a régi és az új ipartörvényeknek a munkásokra nézve ezt az egyedüli vívmányát, a amely már több évtizede fennáll, egyszerű műhelyrend kifüggesztésével elkobozzák. Ez ellen a legerélyesebben tiltakozunk és meg fogjuk találni a módját, hogy az ilyen munkarendeket még munkaszünetek árán is hatálytalanítsuk. Az iparhatóságok felé is volna néhány szavunk. Nem hisszük, hogy helyesen jár el az iparhatóság, amikor a munkások felmondási jogát elkobzó műhelyrendekhez hatósági szankciót nyújt. Ha a kormányzat elérkezettnek látja az időt arra, hogy a munkásság munkaidejét és a legkisebb bérét törvényesen szabályozza, nem nyújthat segédkezet ahhoz sem, hogy a már több évtizede érvényben lévő felmondási időt csak a munkáltatók kénye-kedvének szolgáltassa ki. Isreghívó Az újpesti csoport 1937. évi januária hó 24-én, vasárnap délután 144 órakor tartandó műsoros kultúrdélutáljára. Minden szaktársat meghív a rendezőség. Szíjgyártók Újpesten a szíjgyártók behatóan foglalkoztak a minimális bér és a 48 órás munkahét fontosságával. Egyöntetűen megállapítják a szíjgyártó szaktársak, hogy feltétlen szükség van arra, hogy törvényesen rendeződjenek a szakmai viszonyok, annál is inkább, mert a szíjgyártószakma már nagyon régen csak szezonszakma, úgyhogy , az év nagyobb részét munkanélküliséggel töltik el a szaktársak és ha dolgoznak, akkor sem tudnak annyit keresni, amennyiből rendesen megélhetnének. A Mautner-gyári szíjgyártók tárgyalást folytatták az igazgatósággal, a tárgyalások folyamán bizonyos eredményt értek el. Atárgyalások tovább folynak s még tovább eredményre lehet számítani.. Tímárok______ Felhívjuk a tímár szaktársakat, hogy a megkezdett szervezési munkálatokat tovább szorgalmazzák, tekintettel arra, hogy a bőrgyártásban foglalkoztatott szaktársaknak igen nagy sérelmük van és azt csak szervezetten tudjuk orvosolni. A bőrgyári munkások intézőbizottsága. VidékenMBaBDramamran Több vidéki városban a munkáltatók az évenként december és január hónapban visszatérő munkanélküliségét a munkabérek letörésére akarták felhasználni. Nem akadályozta ebben a munkáltatók egy nagy részét az a helyzet, hogy a munkásaikkal az őszi mozgalmak idején olyan megállapodást kötöttek, hogy a megegyezések a legkisebb bérrendelet megjelenéséig maradnak érvényben. Ezen megegyezésekről írásos és hatóság előtt kötött szóbeli megállapodások tanúskodnak. A munkáltatók tehát a bérletörési eljárásukkal megszegik az írásbeli megegyezésüket vagy a becsületszóval megerősített szóbeli megállapodásukat. Világos, hogy ezen eljárások a munkáltatókat erkölcsileg nagyon kínos helyzetbe hozzák. A fentieket nem azért írjuk meg, hogy a munkáltatókat erkölcsileg meg akarnánk javítani, hanem csak megállapítjuk, hogy a munkáltatók valósággal példát mutatnak, hogy a megegyezéseket,és az adott becsületszót, ha a gazdasági érdekeik úgy kívánják, nem kötelesek megtartani. A munkáltatók rákényszerítik a munkásokat, hogy a gazdasági érdekeik megvédésénél semmiféle megállapodásra ne legyenek tekintettel. Azért is rögzítjük le a bérleterő munkáltatók eljárását, hogy annak idején, amikor a munkások jutnak a gazdasági viszonyok következtében kedvezőbb helyzetbe, ne zúgolódjanak és ne szaladjanak a hatóságokhoz’, amikor a munkások gazdasági érdekeik megvédéséért munkaszünetihez nyúlnak. Itt említjük meg, hogy Szegeden, a Pátria-cipőgyárral bértárgyalások voltak, amelyek az aránytalanul lemaradt munkabérek megjavítására vezettek. Vegyes Újonnan beszerzett könyvek a budapesti bőripari munkások könyvtára számára: Robert, Graves: Claudius, az Isten. — Én, Claudius. Szergej, Platonov: Oroszország története. Barabás Gyula: Domáldi jegenyék. Mai Orosz Dekameron.................... Carl, Capek: Hordubál. E. E., Kisch: Tilos a bemenet. Horabin: Gazdasági földrajz. A., Hobart: Sötét lámpák. Bárdos Artúr: Uralkodó komédiások.* Buchinger Manó: Tanúvallomás. Fejtő, Ferenc: Érzelmes utazás. Illyés Gyula: Puszták népe. P. Kruiv: Az éhség legyőzői. Nagy Lajos: Budapesti Nagykávéház. Nyírő, Sándor: Uz Bencze. Szabó L.: Tardi helyzet. Új magyarok, régi magyarokról. Selley József: Elfogyott a föld alóla. F. , Werfel: Musa Dag 40 napja. E., Ludwig: Nílus. M. Luluws: A másik világ. Márai Sándor: Napnyugati őrjárat. Solohov: Csendes Don. Zsolt Béla: Dunaparti nő. Kosztolányi Dezső: Tengerszem. Barabás Gyula: Szomorú Uranus festője. Karácsonyi: Napos Oldal._ Sinclair, L : A sólyom útja. Vámháry Rusztem: Éretnek magyarázatok. E., Kesthner: Az eltűnt miniatűr. Berndorf: Spionok. P., Cruiy: Legdrágább kincsünk. Tamási Áron: Szűzmáriás királyfi. Földes Jolán:: A halászó macska uccája. — Mária jól érett. Kassák Lajos: Akik eltévedtek. Semjonov: A föld kincsei. Pamfjorov: Ég a Volga. Nyomdászból a Vasasoknál. A Gutenberg Társaságr j január20-án, szombaton este 1 órától reggel 11 óráig tartó nagyfarsangi jelmezes táncont ,51 gt. rendez a Vasmunkásotthon márvány tér mélyen." .Jegyek kaphatók a Nyomda«egyesületben és aNépszavakönyvkereskedésben. Felelős szerkesztő, és kiadó: Farkas István. fotsság'* Kiiuyvn y mida 10. Budapest Vili, ('.'outi u. 4. Műszál* .igazgató: Pantsch P- 1937