Bőripari Munkás, 1938 (7/48. évfolyam, 1-10. szám)

1938. január / 1. szám

ÉRDEKEST VÉDŐ LAS» nUNHÁSTÁRSADALrai ÉS GAZDASÁGI FOLYÓIRAT- — ....... 1 ■' ■—a——mmm * ir~<»n»wi —< . — ... Me gjelenik évenként tízszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Bob ucca 90. szám. Telefónszám: 131-630. A Szövetség tagjai a lapot tagilletményként kapják. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Ül év, ói küzdelmek Sorsforduló évnek tartottuk az elmúlt, evet. Több évtizedes küzdelmünk a napi S órás munkaidőért és a legkisebb bérek megállapításáért ez évben eredményre ve­zetett. Erőnk legnagyobb részét ezen intéz­kedések végrehajtására, életrehívására for­dítottuk. Tartalmat akartunk adni a kor-' mány hiányos rendelkezéseinek, hogy ez­zel elviselhetőbbé tegyük a szakma munká­sainak helyzetét és. a további küzdelmeink­nek biztosabb alapot teremthessünk. Szervezeti erőnkkel próbáltuk pótolni a szociális intézkedéseikkel szemben megnyil­vánuló hatósági közömbösséget, a magunk erejéből igyekeztünk szembeszállni mind­azzal a. munkáltató részről jövő terrorral, amellyel azok a cipőipari munkásság jobb sorsának a kialakulását munkáltatói önzés­ből megakadályozni igyekeztek. Nem kis feladatok megoldása várt reánk, mert a munkáltatók nagy többsége boldogulását és gazdagodását már annyira megszokta a munkabérek rovására, hogy még nagy koc­kázatok árán is ragaszkodtak a kizsákmá­nyolás további változatlan fenntartásához. A bőripari munkásság ezrei a legna­gyobb^ elszántsággal szállottak szembe a munkáltatók terrorjával. Igyekeztek a ma­guk és családjaik .számára jobb munkavi­szonyokat elérni és emberségesebb munka­időt kiharcolni.-A munkáltatói kapzsiság és alattomosság ezer módjával kellett azon­ban szembeszállni és védekezni, hogy jobb sorsra való törekvésünk valamelyes ered­ményt. mutathasson fel. A megrendszabá- lyozás, a kizeccelés, az eltanácsolás még nem a legveszélyesebb akadályaink voltak. Szakszervezeti mozgalmunk megrágalma- zása, a. törvényes jogaikat és emberi lehe­tőségeiket védő munkások denunciálása szintén nagy szerepet játszottak az elle­nünk való küzdelmükben. Mennyi izgalom, fáradság és éjszakázás volt osztályrésze a komoly mozgalmunkban résztvevő bőripari munkásoknak, hogy osztályuk gazdasági érdekeit előbbre vigyék és elviselhetőbbé tegyék a munkáltatói kizsákmányolást. Méltó kiegészítője volt a munkáltatók ellenünk folytatott eltiprási szándékának az ország számtalan helyén az a hatósági üldözés, amely a cipőipari munkásokat a törvényes jogaik védelmében szervezkedési szabadságukban akadálvozták. Furcsa helyzet, amikor a minisztérium szociálpo­litikai rendelkezéseit a végrehajtó hatóság azon eljárásával akadályozza, hogy nem tűri a munkások szervezkedését, amely le­hetővé tenné, hogy a rendeletek végrehaj­tása érdekében kollektív erővel léphesse­nek fel. A munkáltatók és a hatóságok az osztály- tudatos munkásság szervezkedésével szem­ben kontraszervezeteket támogatnak, ame­lyekre nagy összegeket áldoznak. Azok a munkáltatók, akik munkásaik részére tisz­tességes bért fizetni nem akarnak, a profit érdekében tiltják a munkásaik szervezke­désiét. Nagy összegeket áldoznak az öntu­datos munkásakkal szemben életrehívott szervezkedésre. Világos, hogy az említett munkáltatói és hatósági támogatással lé­tesített szervezetekkel nem a dolgozó mun­kásság jobb sorsát, hanem a tőke további profitját akarják védelmezni és biztosítani. Mióta a munkásság osztály tudató^ ala­I pon szervezkedik, sokszor kellett megküz­deni hasonló akadályokkal. A tőke és a hátságok, valamint a. megvásárolt munká­sok közös együttműködése sem tudta soha megakadályozni és töifkre tenni az osztály- tudatos munkások szervezkedését és szer­vezetét. Vagyunk, élünk és tántoríthatat- lanul folytatjuk a feli zab adui ásért vívott küzdelmeinket. Az elmúlt évben sem.ért el ez a •szervez­kedésünk elé gördülő hármas akadály figye­lemre méltó eredményt. Az odaadással és lelkiismerettel végzett; szervezési munká­nak és agitáeiónak nagyon szép eredmé­nyei vannak. A sok ezer műhelyt, szakmai és kerületi értekezlet eredménye, hogy Szövetségünk fölényes eredménnyel ke­rült ki ebből a küzdelemből. Az elmúlt év folyamán 14Ó.000 járulék befizetését bizto­síthattuk, ami az előző évi eredményeink­nél közel 40.000 he-ti járulékkal több. Nem volt tehát munkánk ; hiábavaló. Országos viszonylatban is olyan erőtényező vágyunk, amellyel a munkáltatóknak számolniuk kell és ha eddigi harcainkat és küzdelmein­ket tovább folytatjuk, a további eredmé­nyek sem maradnak el. Ebbe a küzdelembe most a bőrgyári szaktársaink szintén az első sorokba kerültek i és a cipőipari mun­kásokhoz hasonlóan folytatják küzdelmei­ket, reméljük, hogy ők is tiszteletre méltó eredményekhez fognak jutni. A mi küzdelmünknek a közömbös, a sa­ját magával és osztálytársainak helyzeté­vel nem törődő munkás a legnagyobb ellen­sége. Ez évben is az legyen tehát a legfon­tosabb feladatunk, hogy munkástársaink közömbösségét, nemtörődömséget igyekez­zünk megtérni, hogy velünk együtt harcol­jon egész Magyarország bőripari munkás­sága. „S,*gsf«'*rM!s®f*sás®l* sut A legutóbbi lapszámunkban a fenti cím­mel írtunk arról, bogy a cipőgyárak nagy előszeretettel alkalmazzák a segédmunkáso­kat, de különösen a segédmunkásnőket és a fiatalkorúakat. így, dacára a nyolcórás munkaidő bevezetésének, a tanult szakmun­kások százai és százai vannak ma is munka nélkül a legnagyobb nyomorúságban. Mi­után a szakmunkások -a termelésből mind­inkább kiszorulnak, szakmán kívül igyekez­nek elhelyezkedni, ami, -amint tudjuk, ugyancsak a legnagyobb nehézségekbe ütkö­zik. A vidéki szaktársak például mezőgazda- sági munkát kénytelenek vállalni — ha ilyen is akad —, hogy családjukat, habár szűkösen is, eltarthassak. Mindez azért tör­ténik, hogy a gyárakban lényegesen keveseb­bet fizetnek, ha mingyárt a minőség rová­sára is megy ez, a segédmunkásoknak, mint a tanult munkásoknak kellene fizetni. Arra is rámutatunk, hogy nemcsak szakmai, hanem nemzetgazdasági érdek is szükségessé teszi, hogy ez az állapot megszűnjön. A cipőgyárosok lapja, a „Magyar Cipő­ipar“ ezen rendkívül sérelmet csak új jelszó­nak minősíti és cáfolni próbálja az esváb­ként jogos és igazságos megállapításainkat. Ez a. probléma azonban sokkal súlvosabb, ezt nem lehet ilyen egyszerűen elintézni. A Törekvés Takarékpénztár Rt. által kibocsátott KARÁCSONY! TAKARÉKBÉLYEŐ A CS&LAD ÖRÖMEI Kapható az Általános Fogyasztási Szövetkezet fiókjaiban Először is nem igaz a cikknek az az állj-, tásá, hogy a közölt mozgalom mögött a.'Ci­pész Ipartestület állana. Az ipartestületnek minden oka és joga meg van arra, hogy Bi­zonyos szakmai kérdésekben mindenkitől, függetlenül . véleményt • mondjon. Másrészt, mi sem megyünk tanácsot kérni senkitől, ha a cipőipari, munkásság jogos sérelmeit bár-! hol és bárkikkel szemben szóvá kell tenni. Végigjárták a gyárakat — írja-a cikk — és egyetlen fiatal munkással vagy gyerekkel sem találkoztak. Mi inkább azt , hisszük,.- hogy nemigen erőltethették meg magúkat a gyárak végigjárásával, mert akkor nagyon • is sok fiatal munkással találkozhattak volna,. Vagy esetleg optikai: tévedésnek estek áldo­zatul és így úgy jártak, mint az egyszeri ember és nem látták a fától az erdőt, Azt viszont elhisszük, bogy a gyárakban gépek mellett csecsemőket még nem alkalmaznak. A cikk szerint ezen a felderítő útjukon lát­tak azonban cipészműhelyekbep. tanoncok-, kai nem szakmunkát is végeztetni, amiben, szerintünk is igaza van a cikknek, — de az említettek ellen mi küzdünk a legerősebben. A cipőgyárak eljárását ez semmiben sem mentesíti. A vidéki nyomorgó és mezei munkára kényszerülő cipőipari munkásokat pedig a cikkíró egyenesen ház- és földbir­tokosoknak teszi meg. Nagy tájékozatlanságra vallana, ha a cikkíró nem.-tudná, Img,y.-cip.ászfaiJűBíiü9Ji a. legszegényebb szülők gyermekei mennek és nemhogy nekik volna házuk és földjük, ha­nem, a legtöbb esetben az egész rokonságnak; sincs több ingatlana egy sárból vert vis­kónál. Ezért kénytelenek a szakmunkán kívül másnak dolgozni, ha az iparban az említett okoknál fogva nem bírnak elhelyez-: kedni. A cikknek az az állítása sem felel meg a valóságnak, hogy a nagyobb cipőgyárakban, dolgozó munkások zöme tanult cipészek vagy felsőrészkészítők volnának. A cipőgyá­rak belső viszonyait és összetételét mi is_ leg- • alább olyan jól ismerjük, mint a cikkíró úr, A továbbiakban nagyszerűen betölti a cikk a sanda mészáros szerepét, amikor azt' mondja, hogy a tanulatlan napszámosoknak is joguk van a megélhetéshez. Bizony, ezt mi' is állítjuk és ennek az ellenkezőjét sohasem: mondottuk. Csakhogy a cipőgyárak nem ■ a napszámosok iránti szerétéiből alkalmazzák őket, hanem azért, hogy kevesebb bért fizes­senek. Az sem áll, hogy az volna az akadálya a tanult cipészek gyárakban való alkalma­zásának, mintha a tanult cipészek túlbekép­zeltek volnának a szakmai tudományukra.: Mert ha elvétve volna is ilyen, egyes esetek­kel nem lehet és nem szabad általánosítani. Azzal ugyanis minden cipőipari munkás - vagy iparos tisztában van, hogy amíg meg nem tanulta egy munkanem szakszerű elké­szítését, nem igényelheti a legmagasabb' munkabért. Az viszont a mesék birodalmába tartozik, hogy egy munkás, ha egy munka­nemhez be van állítva, akkor hat hónapig több kárt okoz, mint hasznot a gyár részére. Az első két hét különösen szakmunkás bő­szére elég ahhoz, hogy a. továbbiakban foko­zottan, hasznothozó munkát végezzen a gyá-; ros részére. Aki a szakmát csak a legkevésbé is szak­értelemmel kezeli, az tisztában van azzal, hogy egy tanult cipésznek sokkal több ér­zéke és ízlése van, még a gyárban készült cipők elkészítéséhez is, mint a tanulatlan munkásnak. Azt nem kívánjuk mi sem, de ilyet nem is mondottunk, bogy a cipőgyá­rakkal szemben jogosulatlan igényt támasz- szón bárki, azt viszont joggal elvárjuk a szakma egyetemes érdekében, úgy szociális, mint egyél} szakmai szempontokból, hogyha még áldozatok árán is, de elsősorban tanult szakmunkásokat alkalmazzanak a cipőgyá­rakban. A NACVARORSZÄfil BŐRIPARÉBAN FOffiLALHOZTATOTT MUNKÁSOM ÉS MUNMÁSNÖM ÉRDEKEST VÉDŐ LAP

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents