Bőripari Munkás - Bőripari Dolgozó, 1950 (1-13. szám)
1950-01-18 / 1. szám
% «Ttal ban is. Szocialista tervgazdaságunk nem engedheti meg azt, hogy a tervszerű termelés hátrányára ilyen szívóhatások érvényesüljenek az államosított iparral szemben. De ezekben az üzemekben a dolhozóinknak nagy része a leglehetetlenebb munkakörülmények között dolgozott, levegőtlen, sötét, egészségtelen üzemekben, ahol gyermekeik részére nem volt sem bölcsőde, sem napközi otthon, délben meleg étel s ahol rendszertelen volt a munka. Az államosítással mindez megszűnt és új lehetőség nyílott meg számunkra. Bekapcsolódtak a tervszerű munkába, a munkaversenybe, a tanulásba, a kultúr- és sportmunkába és élhetnek mindazzal, amit az épülő szocialista gazdaságunk nyújt a dolgozóknak. Az államosítás másik nagy eredménye, hogy az idáig középüzemekben dolgozó gépszakmunkások bevonása, részben már megoldhatóvá teszi azon szűk keresztmetszeteket, melyet a különböző kulcsgépeken a gépszakmunkás- hiány okozott. A most államosított üzemekben dolgozó szaktársaknak az a feladatuk, hogy azt a lelkesedést, ame- lyet az államosítás kiváltott, vigyék át a termelésbe, sajátítsák el a legjobb munkamódszereket, a tér- gyelés fokozására, érezzék át azt a változást, melybe az új helyzettel kerültek, fűtse az a tudat a szak-g társakat, hogy a maguk államának g dolgoznak, hogy a munka ered- ményét nem a tőkés vágja zsebre, hanem az egész dolgozó népünk g jólétére, iparunk gyors fejlesztésére , s az ötéves tervünk megvalósí- tására fordítjuk. Az új, államosított üzemeink dolgozói legyenek harcos építői a szocializmusnak, sorakozzanak egységesen, szilárdan Pár- tunk mögé, melynek vezetése továbbra is biztosítja sikereinket. Egy lépés előre A Népszava »Vörös-tábláján« egyre nagyobb számmal szerepelnek a bőripari dolgozók eredményei, de ezen belül is, csaknem mindennap ott látjuk a Szegőbőrgyár valamelyik dolgozójának nevét és termelési százalékát. Jólesik aszemnek ezeket az eredményeket látni, de még több örömmel tölt el az a tudat, hogy vannak üzemeink, ahol a termelési- és propagandafelelősök komolyan hozzáláttak az üzem dolgozóinak és eredményeinek népszerűsítéséhez. * A Ciktában egy ifjúmunkásleány a termelési felelős, név szerint: Mezei Éva, aki maga is élmunkás és talán ennek tudható be, hogy az élmunkás-felterjesztéseket az összes üzemek közül a legkifogástalanabbat tették meg. Nemcsak az élmunkás felterjesztés, hanem a sztálini műszak kiértékelése is igen alapos és áttekinthető volt és ezzel nagy mértékben hozzájárult a dolgozók eredményeinek értékeléséhez és népszerűsítéséhez. . A sztálini műszak alatt üzemeinkben igen jó hangulat uralkodott. Az egyébként gyengén mozgó ü. b. propagandisták is ezen a napon kitettek magukért. A Bertexben pl. nemcsak az üzemben tudatták állandóan a dolgozók eredményeit, hanem még az útkereszteződéshez, a gyár elé is kiállítottak egy nagy táblát, amelyen állandóan váltották egymást a dolgozók nevei és a kiugró százalékok. Volt is bőven nézője, egész tömegek verődtek össze az utcai járókelőkből a tábla előtt és tárgyalták a Bertex dolgozóinak munkáját. Ugyancsak jó hangulat uralkodott a Duna Cipőgyárban az üzemekben, különösen a két körnél, ahol a dolgozók egymással vetélkedtek és buzdították egymást a munkára, de a sportüzemben is megtapsolták a villámújságot, a szépen kidíszített műhelyben megéljenezték azokat a szaktársakat, akiknek a neve a villámhíradón szerepelt. Sztálin elvtárs születése napja igazi, bensőséges ünnepe volt bőripari dolgozóinknak. Ezen a napon vált a munka igazán becsület, hősiesség és a dicsőség dolgává. A termelés újítói tapasztalatainak terjesztése ■ A Szovjetunió városaiban egyre jobban szélesedik a sztahanovisták Ujtó munkaversenye az ötves terv idő előtti teljesítéséért. Ezt a versenyt nagymértékben elősegítik a szakszervezetek azzal, hogy az ország üzemeiben terjesztik az ismert termelési újítók tapasztalatait. Megszervezték a gyárak egymás közötti tapasztalatcseréjét, az újítók meglátogatják az ország gyárait, bemutatják és elemzik munkamódszereiket. Ezenkívül a moszkvai klubokban és kultúrpalotákban kiállításokat rendeznek, amelyek visszatükrözik a szovjet ipar élenjáró munkásainak eredményeit. A sztahanovisták, mérnökök pl. a kievi gyárak és üzemek sztahanovista munkásai közül háromszázan tanulnak a politechnikai intézetben. A dolgozók a termelőmunka megszakítása nélkül szerzik meg mérnöki diplomájukat. Egy részük letette vizsgáit és a jövőben már mérnökökként dolgoznak Kiev üzemeiben. Egy lépés hátra - Nem mindenhol tartják szívügynek az üzemek vezetői az élmunkás kijelölések fontosságát. Pl. a Weiss és Tali Bőrgyárban és a Neumann Cipőgyárban napokat késtek az élmunkás felterjesztés beküldésével, így aztán szakszervezetünk termelési osztálya sem tudta a többi élmunkás-felterjesztéssel együtt továbbítani a Szakszervezeti Tanácshoz, a felterjesztést Az üzemi vezetőség hibájából ezekben az üzemekben hiába várják a dolgozók az élmunkáskitüntetést. Hanyagság és lelketlenség az ilyen elbírálása a dolgozók eredményeinek, akik megérdemelnék, hogy lelkiismeretesen és pontosan kezeljék ezt a kérdést. A mozgalmi jelentések, termelési adatok beszolgáltatása terén, általában a szervezeti kapcsolat fenntartása terén, vannak még egészen rosszul dolgozó üzemi bizottságok. Pl. a csepeli Pannónia első helyen szerepel ezen a téren, jelentéseik gyérek, hiányosak, kiismerhetetlenek, az értekezletekre nem járnak be a reszortfelelősei, pl. ha országos termelési és ü. b.titkári értekezleten valaki hiányzik, azt már kívülről tudjuk, hogy megint a csepeli Pannónia nem jelent meg. Kezdjük azt hinni, hogy térképeink helytelenül jelölik meg Csepelnek a helyét, nem is itt terül el Budapest mellett, hanem valahol a világ végén. Szegény csepeliek! * A sztálini műszak napja hősköltemény volt az üzemekben, a dolgozók határtalan lelkesedéssel készültek már a megelőző napokon és Sztálin elvtárs születésnapján tetőfokára hágott a buzgalom, a munkalendület. De sajnos, akadt olyan üzemi vezetőség, akik vala-hogyan kiestek ebből a lendületből, | pl. a Táncsics Mihály Cipőgyárban | a vállalatvezetőség nem gondosko-| dott előre, hogy a sztálini műszak-| ban a dolgozók folyamatosan ter- melhessenek, nem készítették elő | az anyagokat és ennek az lett a | következménye, hogy a dolgozók jórészének haza kellett menni, mert nem volt munka az üzemben. Vagy az Első Pécsi Bőrgyárban, ahonnan ugyan gyönyörű jelenté-seket tudnak adni, de a gyár vezetői a sztálini műszak alatt nem tartották szükségesnek az egyéni kiugrást publikálni és ezzel is serkenteni a dolgozókat, hivatkozván arra: nem szükséges az egyének népszerűsítése, csak »az a fontos, hogy a verseny menjen«. Jellemzők ezek a tünetek egyes gazdasági vezetők elmaradottságára, akik a versenyt teljesen automatikus valaminek képzelik el, lebecsülik a dolgozók tömegei közt lévő kiemelkedő egyéniségeket, népszerűsítés helyett az eltitkolás módszerét alkalmazzák. Közben a versenyről és a szocializmusról nagyhangon mernek beszélni. Ne feledkezzenek meg a vállalatvezetők és a többi vezetők arról, hogy az általános felemelkedést csak úgy érjük el, ha a tömegek előtt járó dolgozóknak az eredményeit szembetűnően tárjuk a tömegek elé. BŐRIPARI MUNKÁS Mit tapasztal az Egyeztető Bizottság az éberség terén ? Az éberség az egyik láncszem azok között a döntő feladatok között, amelyekről nem győzünk eleget beszélni a termelés minden területén. Ezt azonban nem csak úgy kell értelmezni, hogy kémeket, szabotőröket, zavargást keltőket és rémhírterjesztőket kell figyelemmel kísérni és leleplezni, hanem mindazt, ami a munkahelyeinken a közösségre káros: többek között a pazarlást és a bércsalást is ki kell küszöbölni. Az Ipari Egyeztető Bizottság gyakran találkozik olyan törekvésekkel, amelyeknek célja: a valóságnak meg nem felelő minősítéssel, besorolással magasabb bérosztályba jussanak egyesek, akik elég könnyelműek és laza erkölcsűek, ahhoz hogy olyan pénzeket vegyenek fel, amelyet nem érdemeltek ki, amelyért nem adtak munkaellenértéket. Elszomorító és felháborító az a liberális gyakorlat, amely ennek a törekvésnek a segítségére siet és támogatja a lelkiismeretlen bércsalásokat, nem veszi észre a pazarlásokat s mindezt a nép állama drágán fizeti meg. Az éberség és az egyéni felelőségérzet hiányát bizonyítják az alábbi esetek: az újpesti Hirsch bőrgyár egy esetben az Ipari E. B. határozata ellen ugyanott fellebbezett, majd eljárt az Ipari Központnál, az OMB illetékes előadójánál és főtitkárságánál, tovább ment az Iparügyi Minisztériumhoz és jelenleg is indokolatlan és magasabb besorolás elutasítását ismételten fellebbezi. Legújabban: besorol és fizet jóváhagyás nélkül! Hozzátesszük: nem a hatóságoknál eljáró összekötő tisztviselő intézte az ügyeket, hanem maga a vállalatvezető volt az, aki az ügyben eljárt és a kedvezőbb elintézést erőszakolta. Egy másik eset a pazarlásnak egy burkolt formája. A Pétermann és Gláser bonyhádi cipőgyár »fl« kategóriába sorolt közepes vállalat. Munkavállalóinak száma alig több mint 300. Van egy vállalatvezetője, vállalatvezető helyettese, műszaki vezetője, műszaki vezető helyettese, üzemgazdasági osztályvezetője és üzemkönyvelési osztályvezetője, főművezetője és tő művezetője; három nagyobb raktárvezető, csákozó raktáros és raktárkezelője, 3 beosztott statisztikus, 2 beosztott kalkulátor és 1 főkalkulátor. Még kimondani is sok! Az »E« kategóriába sorolt Első Szegedi Cipőgyárban 2 főkönyvelőd könyvek alig több mint 100 munkavállaló bérelt. A kis üzemnek a vállalatvezetőn kívül vállalatvezető helyettese és külön műszaki vezetője is van. De térjünk vissza a besorolásokra. A Zuglói Cipőgyár egyszer már helyesbített besorolását az E. B. visszaküldte azzal az indokolással, hogy azt a tényleges munkakör alapján a képzettség és a szolgálati idő figyelembe vételével az igazságnak megfelelően minősítse és terjessze elő. A kis vállalat nem kevesebbet, mint két főraktárnokot és 2 önálló szállítási diszponenst sorol be indokolatlanul és többek között még a gyári portást is a szakmunkások közé — a 18-as bérosztályba kívánja besorolni. Hasonló törekvések voltak tapasztalhatók az Első Pécsi Bőrgyárnál, a Minőségi Cipőgyárnál és másutt is. A kezdő értelmiségi munkavállalókat mint kvalifikált munkásokat sorolják be: a laboránst technikusként, a raktárnokot főraklámokként s az olyan műszaki munkavállalót, akinek az összes beosztottjainak száma mindössze 22 fő, mint főművezetőt, kívánták besorolni. Az E. B. megállapítva a munkakörnek meg nem felelő besorolást, elutasítja az indokolatlan kérelmet, de konokul fellebbeznek ismételten és minden elképzelhető fórumhoz. A védőételek kiszolgáltatásánál és a munkaruha kiadásánál hasonló felületesség tapasztalható és a legtöbbször befejezett tények elé állították az E. B.-t, s azo® a címen kértek jóváhagyást, hogy a kiutalás már megtörtént, a besorolásokra az előterjesztés szerint folyósítják a béreket. A szocialista erkölcs térhódítását bizonyítja a termelés és a termelékenység állandó emelkedése s a szocialista erkölcs további megszilárdításával véget kell vetni a bérfeszültségeket okozó önzéseknek, az üzemeken belül és az üzemek között. Több éberséget követelünk és várunk a bérfelelősöktől és mindazok részéről, akiknek kötelességük ezen a vonalon rendet teremteni. Azokkal szemben, akik önző érdekeiket a közösség érdeke fölé helyezik és a bőség immár telt kosarából többet akarnak kimarkolni, mint amennyi munkájuk után őket megilleti, nem szabad elnézőknek lenni. Érdeme szerint kell mindenkit bérezni, jól kell sáfárkodni észszerűen gazdálkodni, takarékoskodni kell mindenféle anyaggal, meg kell akadályozni mindenféle pocsékolást és garázdálkodást, ez az éberségnek egyik igen fontos formája, amely gazdaságilag tovább erősíti a magyar nép gazdaságát és uralmát. * Sz. E. MUNKÁSOK ÍRJÁK Kedves Elvtársak! Népgazdaságunk az ötéves terv megindításánál fontos fordulatot jelent a kisüzemek államosítása.. Ezekben az üzemekben míg a kizsákmányolóknak dolgoztunk, addig heti 40 órát töltöttünk el anélkül, hogy komolyan termeltünk volna. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya minden dolgozó számára biztosítja a munnkát, ezért nekünk dolgozóknak kötelességünk most ezekben az újonnan államosított üzemekben megvédeni az állam vagyonát. Kötelességünk, hogy éberek legyünk, ügyeljünk arra, hogy a reakciós elemek és rémhírterjesztők közénk ne férkőzhessenek, a volt tulajdonos, vagy annak hozzátartozói termelőmunkánkat ne zavarhassák, hogy az üzemből ki ne csempészhessék az értékeket. Mi, akik 1949 XII. 28-ig, a kapitalistáknak és kistőkéseknek dolgoztunk, igen boldogan vettük tudomásul, hogy ezentúl már a mi munkánk gyümölcse is a magyar nép közös érdekeit szolgálja. Mint kisüzemi dolgozók, sok mindentől meg voltunk fosztva, most azonban mi is teljes erőnkkel részt kívánunk venni a szocialista versenyben és minden olyan munkában, amiben a már államosított többi szaktársaink régen részt vesznek. Köszönjük Pártunknak és Rákosi elvtársnak, hogy a magyar népet elvezette oda, hogy megszűnt a magyar munkásosztály kizsákmányolása. Szabadság! JAMBRISKÓ MIHÁLY s. k. államosított Gyopár cipőüzem T. Szaktársak! A sztálini műszakkal kapcsolatban üzemünkben a Hercules cipőüzemben helytelen dolgokat tapasztaltam: pl. nálunk a dolgozók jelentős számban tettek felajánlásokat Sztálin elvtárs születésnapjára és meg is kapták az emléklapokat, amelyet nagy örömmel függesztettek ki munkahelyük fölé. A dolgozók a vállalt felajánlást teljesítették, sőt túlteljesítették, de az emléklap hitelesítve nem lett, az csak egy ígéret maradt, nem tüntették fel az emléklapon a sztálini műszak után, hogy milyen mértékben tettek eleget vállalt felajánlásaiknak, így hát a nagy lelkesedés, amivel a munkához hozzáfogtak, a dolgozóknál csalódásba és elégedetlenségbe ment át. A vége az lett, hogy az emléklapok nem lettek összeszedve és szanaszét hevernek. Ki a hibás? úgy gondolom, hogy az ilyen szép kezdeményezést, amely ilyen szép, kézzel fogható eredményeket hozott, méltóképpen kell befejezni, mert különben a dolgozókat érdektelenné teszszük, elvesszük a kedvüket. Az ilyen közönyös magatartással, a mi üzemvezetőink kedvünket igyekeztek elvenni. Én bízok munkástársaimban, mert láttam, milyen lelkesedéssel dolgoztak Sztálin elvtárs születésnapján és tudom, hogy szívvel és lélekkel fognak az ötéves tervünkért dolgozni, mert az ötéves tervnek sikerülni kell még akkor is, ha egy-két merev vezetőnket hibájukban meg fogjuk kritizálni. Elvtársi üdvözlettel a Hercules cipőgyár dolgozója Legjobb munkánkat adjuk az ötéves tervbe. A sztálini műszakon, amikor Sztálin elvtársra gondoltunk, gondoltunk a békére és a szabadságunkra is. A szabadságra, melyet az ő fiai hoztak el hozzánk, a békére, amelyet szintén ők teremtettek meg. A békéért folyó harchoz elsősorban azzal járulunk hozzá, ha a termelésben nagyobb munkafegyelemmel veszünk részt. Ezt tettük december huszonegyedikén is és az ötéves tervben is folytatni fogjuk a harcunkat. Azokat az eredményeket, amelyeket Sztálin elvtárs születésnapján elértünk, megtartjuk és tovább is visszük. Ezek az eredmények segítettek bennünket ahhoz, hogy a hároméves tervettúlszárnyaljuk és új tervünket, az ötéves tervet is sikerre vigyük. Munkánkat, melyet eddig is szorgalommal és kitartással végeztünk, az ötéves tervben még jobban kívánjuk gyümölcsöztetni. Fehér Miklós Első Pécsi Bőrgyár 1950 január 1? 1 * 1ZenéC !DaBabáfim&1 Kedves Szaktársak! Egyik legnagyobb élményemnek tekintem, hogy egész évi munkám után 2 hetet a dobogókői üdülőben tölthetek el. Tisztában vagyok azzal, hogy további előrehaladásunknak fontos előfeltétele az, hogyan álljuk meg helyünket azon a poszton, melyen vagyunk, ezért kötelességemnek tartom, hogy fokozott munkával, igyekezettel, tudásom legjavát adva, dolgozzak a továbbiakban ötéves tervünk sikeres megvalósításáért. Köszönetet mondok azért, hogy szabadságomat milyen szép helyen tölthetem el. Benkő János Fried bőrgyár