Bőripari Szemle, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905-01-01 / 1. szám

BUH IPARI SZEMLE. 1905. január 1. kedelem függetlenségét. Kívánatos, hogy a közgyűlési határozat ne maradjon írott malaszt, hanem akik nem játszanak kétszínű jezsuita szerepet, mást a fórumon és mást az üzletük falai között, azok szerezzenek ér­vényt a hangoztat­ott, határozatnak és követeljék meg minden külföldi összeköttetésüktől, hogy az önálló ma­gyar képviselet fölállításával ne késlekedjenek tovább. Ami az eladás módját illeti, erre nézve a kongresz­­szus nyomatékkal követelte, hogy a tekintélyesebb be­szerzési források, gyárak, nagykereskedők, bizományo­sok, vagy a detailistákkal dolgozzanak, vagy az iparos­­osztálylyal, de ne mind a kettővel. Ez irányban, külö­nösen az év vége felé határozott javulás észlelhető és igazolt az a reménység, hogy az országos nagygyűlés munkája ebben a tekintetben nem volt meddő. A honi ipar fejlődése tekintetében az elmúlt esz­tendő nem szolgáltat jelentésre érdemes mozzanatokat. A modern borfajták gyártását egyetlen egy számottevő iparvállalatunk se karolta föl : chevreaux, lakk, box valamint a különleges finomabb felső- és bélésbőrök még mindig külföldről kerülnek piacunkra. A sokat rekla­mált tímáriskola ügye ott áll ma, ahol tavaly állott ; tímáraink alig haladnak a korral, mert se elég pénzük, se elég technikai tudásuk nincs. Lassú, de állandó pusz­tításukat szomorúság nézni is. Ez az ipari pangás meg is látszik külkereskedelmi forgalmunk mérlegén, amely szerint bérkivitelünk a körülbelül a tavalyi színvonalon maradt, míg bérbehozatalunk több mint egy millió ko­rona értékkel emelkedett. A nemzeti erőnek ez a meg­döbbentő vérvesztesége gondolkozóba ejthetné azokat a nagyiparosainkat, akiknek nem igen esnek nehezére az, hogy meglévő ipartelepeiket kiegészítsék finomabb borfajták gyártására. Közgazdasági téren kereskedőink folytatták a szövetkezetek elleni erős mozgalmat, amely hatalmas tá­maszt­ nyert az OM­KB megalakulása révén. Remélhető, hogy mihamarább meg fog szűnni az az indokolatlan gyámkodás, amelyben a kormány a szövetkezeteket ki­váltságok alakjában részesíti a legitim, adófizető keres­kedelem kárára. Az alkalmazottak jogviszonyainak szabályozása az 1904. év folyamán csak annyit haladt, amennyiben a kereső. miniszter kidolgoztatta és közrebocsátotta az ipartörvény módosításának tervezetét. Ebben van szó a vasárnapi munkatilalom, a hétköznapi záróra, a föl­­mondási határidő, a végkielégítés, a nyugdíj­biztosítás és egyéb oly szociális kérdésekről, amelyeknek végle­ges rendezése épp oly érdeke immár a munkaadóknak, mint az alkalmazottaknak. Az 1904. évet eltemetjük, de még nem siratjuk. Általában rossz esztendő volt gyárosnak, kereskedőnek, bizományosnak, kisiparosnak egyaránt. Reméljük és kívánjuk, hogy­ 1905. kárpótlást nyújtson valameny­­nyiünknek, a készbör áremelése nagyon nehéz és csak részleges volt ez ideig. A bőrgyárosok bajukon kartell útján akartak­ segíteni, akciójuk nagy port vert fel, — azon­ban mást nem, még csak valami új eszmét, sem — megfeneklett abban a homoktengerben, amit úgy is ne­vezhetünk, hogy osztrák egyeduralmi törekvések. Pró­báltak még sok egyebet is, amikor e lapban szó volt már, de minden akció csütörtököt mondott és a tom­pa durranás, ami ilyenkor hallatszott, azt mondotta :­­ nincs egyetértés. A bőrkereskedőknek a régi küzdelmet kellett folytatniuk a száraz kenyérért. A szövetkezetek most is sok gondot okoztak. A sok bajnak azonban mégis volt valami haszna : kezdtek érezni és kezdtek öntu­dathoz jutni. Látták, hogy a viszonyok további fejlő­­dése mellett, még a száraz kenyérhez sem fognak jutni és a sok baj megbeszélése miatt­, valamint az orvosság megkeresése céljából kongresszust tartottak augusztus 20-án. A kongresszus előkészítésében nagy munkát fej­tettek ki Meller Jerome szerkesztő és Hirsch A. Jakab helybeli borkereskedő, a borkereskedők egyesületének elnöke. A kongresszuson a panaszokat 0 pontban tár­gyalták, határozatokat hoztak, de a legtöbbet úgy, hogy azok csak 1905­-re kerülnek kivitelre. Egyelőre­­csak a bőrbank készül és azt hisszük hamarosan készen­­ lesz. A nyersbőrkereskedelem látszólag­ kedvező volt, de csak látszólag, mert a nagy verseny mellett nem ehetett keresni. A legnagyobb versenytárs, mely a bőrárak felverésében is első helyen áll, egy helybeli nagy cég, a haszna pedig csak a mészárosnak volt. Ezeket az egyes foglalkozási ágakról. A timárszakiskola ügye ez évben sem jutott arra az útra, amely a megvalósuláshoz vezetne. Az egyesületi élet ez évben valamivel élénkebb volt. A bőrgyárosok egyesülete hatalmas memorandum­mal fordult a kormányhoz és országgyűléshez, a­mely­ben a nyersbőrök kezelésének rendezését kérte. A kiváló munka Krejcsi Rezső dr.-t dicséri. A szénkereskedelem szancsainak megváltoztatása szintén ezen egyesület kezdeményezése. A bőrkereskedők egyesülete a már említett kongresszus rendezésével végzett dicséretes munkát. Azonkívül a bőrök felületméretének ellenőrzé­sére bőrmérőgépeket kért a kormánytól, amit meg is kapott. Csak az Országos Iparegyesület bőripari szak­osztálya aludt a lefolyt évben és még csak ülést sem tartott. Bukás a lefolyt évben nem sok volt. Szerencséje 3 A kongresszusi határozatok végre­hajtása. A bőrkereskedők augusztus 20-án megtartott kong­resszusán két oly határozatot hoztak, a­melyeknek vég­rehajtása 1905-re maradt. Az egyik határozat, hogy a bőrkereskedők csak olyan külföldi gyárostól fognak ezután vásárolni, akinek Budapesten önálló magyar képviselősége van. A kongresszus rendezősége, a ma­gyar bőrkereskedők országos egyesülete többször fel­hívást bocsájtott ki a külföldi bőrgyárosokhoz, a­mely­ben figyelmeztetve őket a határozatra, kérte, hogy res­pektálják azt és állítsanak fel Magyarországon önálló képviselőséget. Amint látjuk a felhívásoknak nem volt nagy fo­ganatja, alig egy-két, cég respektálta azt és a legfőb­bek, akik Magyarországgal százezernyi forgalmat csi­nálnak, ügyet sem vetettek a hozott határozatra, mint­ha őnekik a magyarországi forgalom dekuba volna. A bőrkereskedőkön van most a sor, hogy hozott határo­

Next