Bőripari Szemle, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1905-01-01 / 1. szám
BUH IPARI SZEMLE. 1905. január 1. kedelem függetlenségét. Kívánatos, hogy a közgyűlési határozat ne maradjon írott malaszt, hanem akik nem játszanak kétszínű jezsuita szerepet, mást a fórumon és mást az üzletük falai között, azok szerezzenek érvényt a hangoztatott, határozatnak és követeljék meg minden külföldi összeköttetésüktől, hogy az önálló magyar képviselet fölállításával ne késlekedjenek tovább. Ami az eladás módját illeti, erre nézve a kongreszszus nyomatékkal követelte, hogy a tekintélyesebb beszerzési források, gyárak, nagykereskedők, bizományosok, vagy a detailistákkal dolgozzanak, vagy az iparososztálylyal, de ne mind a kettővel. Ez irányban, különösen az év vége felé határozott javulás észlelhető és igazolt az a reménység, hogy az országos nagygyűlés munkája ebben a tekintetben nem volt meddő. A honi ipar fejlődése tekintetében az elmúlt esztendő nem szolgáltat jelentésre érdemes mozzanatokat. A modern borfajták gyártását egyetlen egy számottevő iparvállalatunk se karolta föl : chevreaux, lakk, box valamint a különleges finomabb felső- és bélésbőrök még mindig külföldről kerülnek piacunkra. A sokat reklamált tímáriskola ügye ott áll ma, ahol tavaly állott ; tímáraink alig haladnak a korral, mert se elég pénzük, se elég technikai tudásuk nincs. Lassú, de állandó pusztításukat szomorúság nézni is. Ez az ipari pangás meg is látszik külkereskedelmi forgalmunk mérlegén, amely szerint bérkivitelünk a körülbelül a tavalyi színvonalon maradt, míg bérbehozatalunk több mint egy millió korona értékkel emelkedett. A nemzeti erőnek ez a megdöbbentő vérvesztesége gondolkozóba ejthetné azokat a nagyiparosainkat, akiknek nem igen esnek nehezére az, hogy meglévő ipartelepeiket kiegészítsék finomabb borfajták gyártására. Közgazdasági téren kereskedőink folytatták a szövetkezetek elleni erős mozgalmat, amely hatalmas támaszt nyert az OMKB megalakulása révén. Remélhető, hogy mihamarább meg fog szűnni az az indokolatlan gyámkodás, amelyben a kormány a szövetkezeteket kiváltságok alakjában részesíti a legitim, adófizető kereskedelem kárára. Az alkalmazottak jogviszonyainak szabályozása az 1904. év folyamán csak annyit haladt, amennyiben a kereső. miniszter kidolgoztatta és közrebocsátotta az ipartörvény módosításának tervezetét. Ebben van szó a vasárnapi munkatilalom, a hétköznapi záróra, a fölmondási határidő, a végkielégítés, a nyugdíjbiztosítás és egyéb oly szociális kérdésekről, amelyeknek végleges rendezése épp oly érdeke immár a munkaadóknak, mint az alkalmazottaknak. Az 1904. évet eltemetjük, de még nem siratjuk. Általában rossz esztendő volt gyárosnak, kereskedőnek, bizományosnak, kisiparosnak egyaránt. Reméljük és kívánjuk, hogy 1905. kárpótlást nyújtson valamenynyiünknek, a készbör áremelése nagyon nehéz és csak részleges volt ez ideig. A bőrgyárosok bajukon kartell útján akartak segíteni, akciójuk nagy port vert fel, — azonban mást nem, még csak valami új eszmét, sem — megfeneklett abban a homoktengerben, amit úgy is nevezhetünk, hogy osztrák egyeduralmi törekvések. Próbáltak még sok egyebet is, amikor e lapban szó volt már, de minden akció csütörtököt mondott és a tompa durranás, ami ilyenkor hallatszott, azt mondotta : nincs egyetértés. A bőrkereskedőknek a régi küzdelmet kellett folytatniuk a száraz kenyérért. A szövetkezetek most is sok gondot okoztak. A sok bajnak azonban mégis volt valami haszna : kezdtek érezni és kezdtek öntudathoz jutni. Látták, hogy a viszonyok további fejlődése mellett, még a száraz kenyérhez sem fognak jutni és a sok baj megbeszélése miatt, valamint az orvosság megkeresése céljából kongresszust tartottak augusztus 20-án. A kongresszus előkészítésében nagy munkát fejtettek ki Meller Jerome szerkesztő és Hirsch A. Jakab helybeli borkereskedő, a borkereskedők egyesületének elnöke. A kongresszuson a panaszokat 0 pontban tárgyalták, határozatokat hoztak, de a legtöbbet úgy, hogy azok csak 1905-re kerülnek kivitelre. Egyelőrecsak a bőrbank készül és azt hisszük hamarosan készen lesz. A nyersbőrkereskedelem látszólag kedvező volt, de csak látszólag, mert a nagy verseny mellett nem ehetett keresni. A legnagyobb versenytárs, mely a bőrárak felverésében is első helyen áll, egy helybeli nagy cég, a haszna pedig csak a mészárosnak volt. Ezeket az egyes foglalkozási ágakról. A timárszakiskola ügye ez évben sem jutott arra az útra, amely a megvalósuláshoz vezetne. Az egyesületi élet ez évben valamivel élénkebb volt. A bőrgyárosok egyesülete hatalmas memorandummal fordult a kormányhoz és országgyűléshez, amelyben a nyersbőrök kezelésének rendezését kérte. A kiváló munka Krejcsi Rezső dr.-t dicséri. A szénkereskedelem szancsainak megváltoztatása szintén ezen egyesület kezdeményezése. A bőrkereskedők egyesülete a már említett kongresszus rendezésével végzett dicséretes munkát. Azonkívül a bőrök felületméretének ellenőrzésére bőrmérőgépeket kért a kormánytól, amit meg is kapott. Csak az Országos Iparegyesület bőripari szakosztálya aludt a lefolyt évben és még csak ülést sem tartott. Bukás a lefolyt évben nem sok volt. Szerencséje 3 A kongresszusi határozatok végrehajtása. A bőrkereskedők augusztus 20-án megtartott kongresszusán két oly határozatot hoztak, amelyeknek végrehajtása 1905-re maradt. Az egyik határozat, hogy a bőrkereskedők csak olyan külföldi gyárostól fognak ezután vásárolni, akinek Budapesten önálló magyar képviselősége van. A kongresszus rendezősége, a magyar bőrkereskedők országos egyesülete többször felhívást bocsájtott ki a külföldi bőrgyárosokhoz, amelyben figyelmeztetve őket a határozatra, kérte, hogy respektálják azt és állítsanak fel Magyarországon önálló képviselőséget. Amint látjuk a felhívásoknak nem volt nagy foganatja, alig egy-két, cég respektálta azt és a legfőbbek, akik Magyarországgal százezernyi forgalmat csinálnak, ügyet sem vetettek a hozott határozatra, mintha őnekik a magyarországi forgalom dekuba volna. A bőrkereskedőkön van most a sor, hogy hozott határo