Bőripari Szemle, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1907-01-01 / 1. szám

2. BŐRIPARI SZEMLE 1907. január 1. é. p. minden esetben a sör szesztartalma szerint. A munkássörre (Abzugbier) pld. hektoliterenként 4 k. 80 fillér, az állósörre (Lagerbier) már 10 korona, mig a kivitelre kerülő élvezeti sörre (Exportbier) 14 korona adó van kivetve. Magyarországon tudvalevőleg a söradóra nézve is csak egy tétel áll fenn, é. p. he­tenként 17 korona. Német­országban, hol a lakosság által fejenként és éven­ként az elfogyasztott sörmennyiség, az 1893—95 évek átlaga szerint, 106,8 litert, Angliában, 145,0 litert, Belgiumban, 169­2 litert tesz ki a söradó, az ausztriai söradónál még kedvezőbb. Nemde Németország, Anglia, Belgium, Ausztria, ezek egytől-egyig pár exellene iparállamok és ez álla­mok rá­jöttek ama nagy horderejű problémára, hogy életerős ipar, életerős munkástársadalmat követel, mely munkástársadalom az ő kivételes helyzeté­nél fogva, joggal számíthat kivételes és szociális intézkedések foganatosítására, mely intézkedések minden iparállamban egyet jelentenek az ipar fel­virágoztatásával ! Magyarország, a­hol munkáshiány van és hol képzett szakmunkások importjára vagyunk és leszünk utalva,­­— csak úgy bír az iparállamok sorába lépni, ha mindenek felett a külföldről be­települni akaró gyáriparosokat abba a helyzetbe bírja juttatni, hogy munkásai — kiket javarész­ben magával hoznak — itt is élvezni fogják azt, amit odakünn már évtizedek óta, szintén az állam­­hatalom akaratából kifolyólag élveznek. Ha alkalmazkodók leszünk e téren is a kül­földi iparállamokban rég uralkodó felfogásokban és szokásokban, akkor mi sem fogja igazán annak útját állani, hogy ez az ország még akkor is iparállammá váljék, ha az államhatalom véletlenül a laisser fair és laisser passer elvét vallaná. * Hogy erről a nagy horderejű szociális kér­désről, a prágai közgazda hallgatott, mint dinnye a fűben, — hogy minden kérdésről birt beszélni csak éppen a söradó nagy horderejű kérdéséről nem, — az eléggé jellemző ő reá, illetve könyvére. A nyersbőr-aukciók ügye az ipar­egyesületben. Öt évi kínos hallgatás és semmittevés után, vala­­hára megszólalt az Országos Iparegyesület bőripari szak­osztálya. Tán e jeles szakosztály még öt évig hallgatott volna, ha a komoly munkától duzzadó kereskedelemügyi minisztérium, a „Bőripari Szemle“ kezdeményezéséből kifolyó nyersbőr-aukció ügyét, nem tette volna át — meghallgatás végett — említett egyesület szakosztályá­hoz, így hát kénytelen-kelletlen munkához fogott a t. szakosztály is Mindjárt a munka legelején kitűnt, hogy a minisztérium, a nyersbőr-aukció iránt oly ritka érdeklő­dést tanúsító magatartása, eleven húsba talált, ugyanis a bőripari szakosztály titokszerű­ ankétjára, csak olyanok kaptak meghívót, akik hivatásukból kifolyólag nem nagy barátjai a nyersbőrárveréseknek. Különben előre be­jelentve, a legnagyobb nyilvánossággal, az érdekeltek minden rétegeinek meghallgatása mellett, tartották volna meg véleményadó gyűlésüket. Ezt tenni pedig elmulasztották. Az ankéten meg­jelent 3 budapesti nagybőrgyáros a megmondhatója, hogy miért. Avagy tán féltek a tisztelt urak, hogy ha ez­enkéten az erre legelsősorban hivatott tényező: a mészárostestület, továbbá a magyar timáriparosok 30­0 tagot számláló képviselői, a nyersbőr-kereskedők, a nyers­bőr-ügynökök, az országban létező körülbelül 200 közép­üzem­­i bőrgyáros és mintegy 40 nagy bőrgyáros, a kik közül nem egy híve akadt volna a magyarországi nyersbőrárverések eszméjének — végül pedig a szak­sajtó képviselői megjelentek volna, akkor nem lehetett volna egyhangú szavazást enunciálni ? Avagy tán tartot­tak attól, hogy felsorolt szakférfiak legnagyobb része, a bőrfejedelmi észjárást felismerve, megakadályozzák azt a tendenciózus feliratot, melyet az ország első köz­gazdászának , Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisz­ternek félrevezetésére lett kieszelve ? Avagy e bőr­­messiások, a bukott szabadelvű rendszer idejét vélik élhetni, midőn az ország kisiparossait, mir-niksz, dír­­niksz, kifk­undcvancigolva haza lehetett küldeni ? Holló urak, hiba van a kréta körül! Most más sor következik. * Minthogy nekünk nem adtak alkalmat, hogy azon a titokszerűen összehívott ankéton részt vegyünk, dacára annak, hogy felelős szerkesztőnk rendes tagja az Orszá­gos Iparegyesületnek —­hol bizonyára szétmorzsoltuk volna, azokat a rideg tényeknek meg nem felelő állí­tásokat, amelyek kiigazítását e helyütt tartjuk szent kötelességünknek. A nyersbőr-bizományos, ifj. Leitersdorfer Lipót, ki a bőrgyári szakosztály előadója, nem átallotta azt az állítást kockáztatni, hogy a „nyersbőr-aukciók tartásá­nak csak oly országban van állami támogatás, vagy állami felügyelet mellett jogosultsága, amely ország annyi nyersbőrt termel, hogy annak elhelyezése gondot okoz és nemzetgazdasági érdekeket képvisel.“ Ezek vol­nának a­z. előadó urnak generál-érvei, a magyar nyers­bőr-árverések meghonosítása ellen. Tiszteletteljesen bátorkodunk a nagytudású előadó urat megkérdezni: állja-e, fenntartja-e mindvégig fen­tebb citált állításait? Ha igen, úgy a magyar nyersbőr aukció ügye mellett hathatósabb védő­beszédet nem lehetett volna mondani, mint azt, amelyet az előadó úr tartott. Hát tényleg nem termelünk annyi nyersbőrt, mint amennyit feldolgozni bírnánk ? Sőt — az­ előadó úr le­szögezett állítása szerint­­— még „behozatalra vagyunk a nyersbőr terén szorulva“? Nézzünk szemébe e könnyen odadobott állításnak. Tagadjuk, és lejebb hites statisztikai adatokkal bizo­nyítjuk, mintha Magyarország, a nyersbőr terén, be­hozatali állam volna. Mert ott, hol közel 19 milliónyi nyersbőrt visszünk ki, ugy­e­bár ott ámítás azt merni állítani, hogy­: „a nyersbőr terén behozatalra vagyunk szorulva“? ? Nos a t. előadó úr — hogy kifejezésünk élét tompítjuk, — ámított. Már most az a kérdés: tudva ámított-e, vagy nem ? Ha igen, úgy egyszerűen bűnt követetett el, midőn tudva oly­ referádát dolgozott ki.

Next