Bőripari Szemle, 1916 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1916-01-01 / 1. szám

k kénytelenek üzemüket lényegesen redukálni, mert elő­­munkásaik, munkásaik vagy segédeik egymásután katonai szolgálatra behivatnak. A „Borközpontéban ülő t. veze­tők és részvényesek szerint, a bőrgyárosok és timárságok azért kénytelenek üzemüket „lényegesen“ redukálni, mert előmunkásaik és segédeik „egymásután“ katonai szolgá­latra behivatnak. Szerintünk pedig azért voltak kénytele­nek a bőripari üzemek a termelést „lényegesen“ redu­kálni, mert a „Bőrközpont“ urai és részvényesei magát az illető bőrgyárak és timárságok tulajdonosait bőrgyá­raikba munkásként behivattatták. Ezért és csakis ezért redukálódott a termelés azokban a bizonyos bőrgyárak­ban, illetve timárságokban! A „Bőrközpont“ körlevele pedig épp ezekről az önálló bőrgyárosokról és timáriparosokról hallgat. Ezeket észre sem veszi. De a behívott önálló gyárosok és timár­­iparosok segédeit bezzeg észreveszi. Mintha nem tudná a t. „Borközpont“, hogy a bőrgyáros állandó távollété­ben, a „munkások és a segédek“ — kiket a katonai szolgálat alól kíván felmentetni — egy bőripari üzem fenntartására képtelenek. Avagy a „Borközpont“ t. részvényesei is hadimun­kán, idegen gyárakban dolgozva, segédeik és munkásaik által tartatják fenn üzemüket ? . . . Vagy fenntartható az üzem a tulajdonos távollétében, vagy nem ? Ha fenn­tartható, akkor hogy lehetséges mégis, hogy a „Bor­központ“ t. részvényesei, ezeknek társtagjai, fiai, rokonai, unokái stb. stb. nincsenek távol az üzemtől? Ha pedig nem tartható fenn az üzem épp a tulajdonos távollété­ben, — és ezt valljuk mi is — hogy lehetséges mégis, hogy a t. „Borközpont“ nem az üzemtől távollevő tulaj­donosokat, hanem ezeknek segédeit és munkásait akarja felmentetni ? Többször kifejtettük, mily sunyi és alamuszi poli­tikát követnek nagygyárosaink. Ők a kisebb- és közép­­üzemű bőrgyárosokról tudni sem akarnak. Amit külön­ben fenti körlevél eléggé tanúsít. Hogy meg­se vádol­hassák őket egy szép béke­napon azzal, hogy a magán­termelésnek fittyet hánytak, megszerkesztettek egy „nesze semmi, fogd meg jól“ körlevelet, melyet megcímezve, megbélyegezve elküldötték az ország kisebbüzemü bőr­gyárosainak. Természetesen a körlevelet csak e kisebb­üzemü bőrgyárosok otthonmaradt családtagjai vehették át, hisz az ország bortermelőinek legnagyobb része hadi­munkát teljesít a „Borközpont“ részvényeseinek gyáraiban. De nekik körlevél kellett. Körlevél, amelylyel majd védekezni tudjanak. Körlevél, amelylyel igazolhassák azt a nagy kollegialitást, amelylyel e nehéz napokban is szeretett szaktársaik, illetve ezek segédei, munkásai és előmunkásai iránt viseltettek. A „Borközpont“ azonban szentül meg van arról győződve, hogy e körlevél folytán, a nagy borhiányon segítve lesz. Főleg, ha a nyersanyagok szétosztása is az eddigi pártatlansággal és jóindulattal történik........... Új rendeletek a maximális árakról. A magyar királyi minisztériumnak 4.337/1915. számú rendelete, a nyers borjúbörökért, a kész borjúbörökért és hasított bőrökért követelhető legmagasabb árak megállapításáról. A m. kir. minisztérium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján a következőket rendeli: 1. §• A nyers borjúbörökért, a kész borjúbörökért és hasított marhabőrökért követelhető legmagasabb árak a jelen rendelet kiegészítő részét alkotó I., II. és III. számú jegyzékben állapíttatnak meg. 2. §. Vámkülföldről való beszerzésekre a jelen rendelettel megállapított legmagasabb árak nem terjednek ki. Közhasznú egyesüléseknek, amelyek hadi szükség­leti cikkek beszerzésével foglalkoznak, a kereskedelem­ügyi miniszter megengedheti, hogy beszerzett készleteik eladásánál a legmagasabb áron felül külön megállapítandó megfelelő pótlékot számíthassanak fel. 3. §: A jelen rendeletben foglalt rendelkezések alkalma­zást nyernek a jelen rendelet életbelépése előtt vállalt szállítási kötelezettségekre is annyiban, amennyiben azok a jelen rendelet életbelépésének napján még nem voltak teljesítve, a netalán kikötött magasabb árak helyett e szállításoknál is csak a jelen rendelettel megállapított legmagasabb árakat lehet követelni. 4­ §. Minden oly megállapodás, amely a jelen rendelet rendelkezéseitől a vevő hátrányára eltér, érvénytelen. 5. §. Kész borjúbőröknek és hasított marhabőröknek kicsinyben való eladására szolgáló helyiségekben a kész borjúbőrökért követelhető legmagasabb árakat tartalmazó II. számú, illetve a hasított marhabőrökért követelhető legmagasabb árakat tartalmazó III. számú jegyzéket köny­­nyen látható és hozzáférhető helyen ki kell függeszteni. 6. §. Az 1916. évi január hó 10. napja után bőrgyárosok (tímárok) kész borjúbőröket csak úgy hozhatnak forga­lomba, ha azokat gyári cégüket tartalmazó bélyegzővel, továbbá a bőr kikészítési módjának feltüntetésére az alábbi felirású bélyegzővel látják el: a) tisztán cserkéreggel cserzőkivonat nélkül cserzett bőrnél: „Tisztán kéreggel cserzett“ (II. számú jegyzék la), b) tisztán növényi anyaggal, cserzőkivonat fel­használásával cserzett bőrnél: „kivonattal cserzett“ (II. számú jegyzék 1 b), c) növényi és ásványi anyaggal vegyesen (kombi­náltan) cserzett bőrnél: „kombináltan növényi és ásványi anyaggal cserzett“ (II. számú jegyzék­­e). Úgy a bőrgyárosok (tímárok), mint a kereskedők kötelesek eladásaiknál a bőr kikészítési módját a fenti megjelölésnek megfelelően a számlában is feltüntetni. 7. §. A jelen rendelettel megállapított legmagasabb árak az 1916. évi január hó 10. napján lépnek hatályba. Ettől a naptól kezdve tilos nyers borjúbőrt, kész borjúbőrt és hasított marhabőrt a jelen rendelet ellenére a megállapított legmagasabb árnál drágábban árusítani vagy vásárolni. Aki e tilalmat megszegi, vagy megszegésénél bár­minő módon közreműködik, kihágást követ el és az 1914. L. t.-c. 9. §-a értelmében két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményként kell figyelembe venni azt, ha a terhelt a rendelet ren­delkezéseit bármely módon megkerülésükkel törekedett kijátszani, különösen ha e rendelkezések kijátszását kü­lönleges megtérítések követelésével, aránytalan költség felszámításával vagy azzal kísérelte meg, hogy az ár tekintetében korlátozás alá eső áru eladásával kapcsolat­ban olyan árunak a piaci árát nyilvánvalóan meghaladó áron való megvételét, vagy a piaci áron nyilvánvalóan alul maradó szállítását követelte, amely árura nézve a követelhető legmagasabb ár hatóságilag megállapítva nincsen. BŐRIPARI SZEMLE 1916. január 1.

Next