Bőripari Szemle, 1916 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1916-01-01 / 1. szám
k kénytelenek üzemüket lényegesen redukálni, mert előmunkásaik, munkásaik vagy segédeik egymásután katonai szolgálatra behivatnak. A „Borközpontéban ülő t. vezetők és részvényesek szerint, a bőrgyárosok és timárságok azért kénytelenek üzemüket „lényegesen“ redukálni, mert előmunkásaik és segédeik „egymásután“ katonai szolgálatra behivatnak. Szerintünk pedig azért voltak kénytelenek a bőripari üzemek a termelést „lényegesen“ redukálni, mert a „Bőrközpont“ urai és részvényesei magát az illető bőrgyárak és timárságok tulajdonosait bőrgyáraikba munkásként behivattatták. Ezért és csakis ezért redukálódott a termelés azokban a bizonyos bőrgyárakban, illetve timárságokban! A „Bőrközpont“ körlevele pedig épp ezekről az önálló bőrgyárosokról és timáriparosokról hallgat. Ezeket észre sem veszi. De a behívott önálló gyárosok és timáriparosok segédeit bezzeg észreveszi. Mintha nem tudná a t. „Borközpont“, hogy a bőrgyáros állandó távollétében, a „munkások és a segédek“ — kiket a katonai szolgálat alól kíván felmentetni — egy bőripari üzem fenntartására képtelenek. Avagy a „Borközpont“ t. részvényesei is hadimunkán, idegen gyárakban dolgozva, segédeik és munkásaik által tartatják fenn üzemüket ? . . . Vagy fenntartható az üzem a tulajdonos távollétében, vagy nem ? Ha fenntartható, akkor hogy lehetséges mégis, hogy a „Borközpont“ t. részvényesei, ezeknek társtagjai, fiai, rokonai, unokái stb. stb. nincsenek távol az üzemtől? Ha pedig nem tartható fenn az üzem épp a tulajdonos távollétében, — és ezt valljuk mi is — hogy lehetséges mégis, hogy a t. „Borközpont“ nem az üzemtől távollevő tulajdonosokat, hanem ezeknek segédeit és munkásait akarja felmentetni ? Többször kifejtettük, mily sunyi és alamuszi politikát követnek nagygyárosaink. Ők a kisebb- és középüzemű bőrgyárosokról tudni sem akarnak. Amit különben fenti körlevél eléggé tanúsít. Hogy megse vádolhassák őket egy szép békenapon azzal, hogy a magántermelésnek fittyet hánytak, megszerkesztettek egy „nesze semmi, fogd meg jól“ körlevelet, melyet megcímezve, megbélyegezve elküldötték az ország kisebbüzemü bőrgyárosainak. Természetesen a körlevelet csak e kisebbüzemü bőrgyárosok otthonmaradt családtagjai vehették át, hisz az ország bortermelőinek legnagyobb része hadimunkát teljesít a „Borközpont“ részvényeseinek gyáraiban. De nekik körlevél kellett. Körlevél, amelylyel majd védekezni tudjanak. Körlevél, amelylyel igazolhassák azt a nagy kollegialitást, amelylyel e nehéz napokban is szeretett szaktársaik, illetve ezek segédei, munkásai és előmunkásai iránt viseltettek. A „Borközpont“ azonban szentül meg van arról győződve, hogy e körlevél folytán, a nagy borhiányon segítve lesz. Főleg, ha a nyersanyagok szétosztása is az eddigi pártatlansággal és jóindulattal történik........... Új rendeletek a maximális árakról. A magyar királyi minisztériumnak 4.337/1915. számú rendelete, a nyers borjúbörökért, a kész borjúbörökért és hasított bőrökért követelhető legmagasabb árak megállapításáról. A m. kir. minisztérium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján a következőket rendeli: 1. §• A nyers borjúbörökért, a kész borjúbörökért és hasított marhabőrökért követelhető legmagasabb árak a jelen rendelet kiegészítő részét alkotó I., II. és III. számú jegyzékben állapíttatnak meg. 2. §. Vámkülföldről való beszerzésekre a jelen rendelettel megállapított legmagasabb árak nem terjednek ki. Közhasznú egyesüléseknek, amelyek hadi szükségleti cikkek beszerzésével foglalkoznak, a kereskedelemügyi miniszter megengedheti, hogy beszerzett készleteik eladásánál a legmagasabb áron felül külön megállapítandó megfelelő pótlékot számíthassanak fel. 3. §: A jelen rendeletben foglalt rendelkezések alkalmazást nyernek a jelen rendelet életbelépése előtt vállalt szállítási kötelezettségekre is annyiban, amennyiben azok a jelen rendelet életbelépésének napján még nem voltak teljesítve, a netalán kikötött magasabb árak helyett e szállításoknál is csak a jelen rendelettel megállapított legmagasabb árakat lehet követelni. 4 §. Minden oly megállapodás, amely a jelen rendelet rendelkezéseitől a vevő hátrányára eltér, érvénytelen. 5. §. Kész borjúbőröknek és hasított marhabőröknek kicsinyben való eladására szolgáló helyiségekben a kész borjúbőrökért követelhető legmagasabb árakat tartalmazó II. számú, illetve a hasított marhabőrökért követelhető legmagasabb árakat tartalmazó III. számú jegyzéket könynyen látható és hozzáférhető helyen ki kell függeszteni. 6. §. Az 1916. évi január hó 10. napja után bőrgyárosok (tímárok) kész borjúbőröket csak úgy hozhatnak forgalomba, ha azokat gyári cégüket tartalmazó bélyegzővel, továbbá a bőr kikészítési módjának feltüntetésére az alábbi felirású bélyegzővel látják el: a) tisztán cserkéreggel cserzőkivonat nélkül cserzett bőrnél: „Tisztán kéreggel cserzett“ (II. számú jegyzék la), b) tisztán növényi anyaggal, cserzőkivonat felhasználásával cserzett bőrnél: „kivonattal cserzett“ (II. számú jegyzék 1 b), c) növényi és ásványi anyaggal vegyesen (kombináltan) cserzett bőrnél: „kombináltan növényi és ásványi anyaggal cserzett“ (II. számú jegyzéke). Úgy a bőrgyárosok (tímárok), mint a kereskedők kötelesek eladásaiknál a bőr kikészítési módját a fenti megjelölésnek megfelelően a számlában is feltüntetni. 7. §. A jelen rendelettel megállapított legmagasabb árak az 1916. évi január hó 10. napján lépnek hatályba. Ettől a naptól kezdve tilos nyers borjúbőrt, kész borjúbőrt és hasított marhabőrt a jelen rendelet ellenére a megállapított legmagasabb árnál drágábban árusítani vagy vásárolni. Aki e tilalmat megszegi, vagy megszegésénél bárminő módon közreműködik, kihágást követ el és az 1914. L. t.-c. 9. §-a értelmében két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményként kell figyelembe venni azt, ha a terhelt a rendelet rendelkezéseit bármely módon megkerülésükkel törekedett kijátszani, különösen ha e rendelkezések kijátszását különleges megtérítések követelésével, aránytalan költség felszámításával vagy azzal kísérelte meg, hogy az ár tekintetében korlátozás alá eső áru eladásával kapcsolatban olyan árunak a piaci árát nyilvánvalóan meghaladó áron való megvételét, vagy a piaci áron nyilvánvalóan alul maradó szállítását követelte, amely árura nézve a követelhető legmagasabb ár hatóságilag megállapítva nincsen. BŐRIPARI SZEMLE 1916. január 1.