Bőripari Szemle, 1920 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1920-08-01 / 15. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: A belföldre­­ Ausztriába f*tíl évre K 150 ~ K­ilföldre egész évre. K 150.— Egyes szám ára . . . . K 10.— Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., TERÉZ-KÖRUT 25. SZ. Magyar Postatakarékpénztár számla 16376. sz. a. Telefon 104—66. HIRDETÉSI DÍJAK: Egész évi Hirdetések legjutányo­­sabban számittatnak. Hirdetések petit-sora . . 5 kor. Apróhirdetés minden szó 1 kor. Nyilt-tér petit-sora . . .10 kor. MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-én és 15-én. Értekezések, ismertetések nonpareille-soronként: 10 K. — 5 márka. Felelős szerkesztő és kiadó: HŰVÖS JAKAB Sürgönyeim : DISTICUS. Egyesületek, intézetek és kávéházak előfizetési dija 200.5 korona. Háromnál több mutatványszámnak elfogadása fél évi előfizetési díj megfizetésére kötelez. XIX. évfolyam. Budapest, 1920. augusztus 1-én. 15. szám. Bőripari Szbele A bőrgyártás, a tímár-, bőráru-, cipő- és kertyű­ipar, készbőr, nyersbőr, szőrmeáru, cserzőanyag és timársági melléktermékek kereskedelmének szaklapja. Telefon 104—66. Mai számunkban megjelent a „BŐRTECHNIKA“ szaktudomány-technikai mellékletének 8. száma, me­lyet előfizetőink teljesen díjtalanul kapnak. A csodaszer. Idestova hat éve annak, hogy kikapcsolódtunk a szabadforgalomból és azóta a letűnt kormányok mester­séges eszközökkel védett intézményekkel tartják fenn a forgalmat. A kereslet és kínálat örökéletű törvényét bi­lincsekbe szorítják és ha manapság egy-egy jelentéktelen forgalmi cikkre nézve ki is hirdetik a szabadforgalmat, máris hisszük, hogy ezzel a közóhajnak elég létetett. Az árak kialakulása elé abban a tudatban emeltek barikádo­kat, hogy ezáltal olcsóbbá teszik a termelést, melyre az­tán az államhatalom rendszeresebb befolyást bír gyako­rolni. Megalakították a szerencsétlen véget ért hadiköz­pontokat, melyek állami felügyelet alatt állottak és ame­lyek jövedelméből az állam is részesedik. Holott e köz­pontok alig voltak egyebek, mint a benne ülő nagytőké­seknek fiókvállalata, melyeket saját kebelükből oda kül­dött tisztviselők vezettek. Persze, vigyázva arra, nehogy tulajdonképpeni gazdájuk megkárosítását okozzák. Hogy oda a kisipar embereit is beengedték volna, meggyőző­dést szerzendő az iránt, váljon a nyersanyag-kiutalások pártatlan módon eszközöltetnek-e, arra ki merne számot adni? Holott a „BŐRIPARI SZEMLE“ legalább százszor sürgette ezt! De ki is hallgatott volna a kisipar exponen­seire ? Tán a központokban ült felmentettek? . . . A letűnt háborús korszakra jellemző, hogy a nagy­­közönség még ma sem tudja, mennyit is tett ki az összeg, amit az államhatalom ezekből a központokból kihozott! Avagy azt hiszik, hogy ennek­ az oly fontos adatnak meg­ismertetése felesleges? Tévedni méltóztatnak. Minden tárgyilagos szemlélő előtt tisztán áll a kér­dés: először, hogy a szabadforgalom helyébe bekapcsolt intézmények egyetlen gazdasági ágazatba sem voltak ké­pesek olcsóbbodást hozni; másodszor képtelenek voltak az ipar számára megfelelő mennyiségű nyersanyagot szol­gáltatni — holott ez volt a tulajdonképpeni cél — har­madszor pedig, hogy a nagy mélységeket kitöltő rende­letek céljaikat semmiben sem érték el. Ellenben a zug­kereskedelem, csempészet, áruhalmozás soha nem észlelt mérveket pont azóta öltöttek, mióta a rendeletekkel való kormányzás napirendre került. Hogy a tisztes, patinával bevont kereskedelem ép ettől az időponttól kezdve visel­tetik passivitással és kerül mindenféle ügykörébe tartóz­kodó transaktiót, azt m­­indenki észlelhette, aki némileg is megfordul a kereskedelem portáján. Ahelyett azonban konstatálható, hogy a kereskede­lemellenes irányzat soha sem volt erőteljesebb, mint nap­jainkban. Az igazi, hivatását lelkiismeretesen betöltő ke­reskedelem teljesen leszorult a színről, átengedve a teret áruforgalmi­ irodáknak, szövetkezeteknek és egyéb gazda­sági egyesüléseknek. E felfogásunkat csak megerősíti Schneider Sándor, a Magyar-Szláv Kereskedelmi R.­T. igaz­gatójának, az OMKB külkereskedelmi bizottságának ülésén elhangzott beszédének eme szószerinti passusa: „ . . . Ma nem arról van szó, hogy fejlesszük külkereskedelmünket, hanem hogy megvédjük. Ma a legelőkelőbb cégek súly­pontjukat áttették Bécsbe. Félő, hogy ha ez a kivándorlás tovább tart, akkor a Bécs és Budapest közötti hegemónia kérdése végleg Bécs javára fog dőlni. Ma úgy áll a do­log, hogy Bécs magához ragadta a szukcessziós államok kereskedelmi vezetését. Bécsben találkoznak egymással a volt monarchiából keletkezett nemzeti államok és a Bal­kán kereskedői.“ Hogy ezen bizottság tárgyalásán a ke­reskedelemügyi minisztérium képviseletében megjelent ,Bal­­lagi miniszteri tanácsos minő jelentést adott le kiküldőjé­nek, arról nem kívánunk szólani. Tény, hogy kereskedel­münk, látva a háborús gazdasági intézményeknek az ed­digieknél is erőteljesebb térfoglalatát, kezd minden iránt apatikussá, közönyössé lenni.

Next