Bőripari Szemle, 1920 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1920-08-01 / 15. szám
8. oldal. BŐRIPARI SZEMLE a garanciákat, amelyek a megbízhatóság, a feltétlen objektivitás szempontjából egyáltalán követelhetők, ha mi nyújtjuk a kormánynak azt a lehetőséget is, hogy ő saját közegeivel kellő befolyást és ellenőrzést is gyakorolhasson az eljárás fölött, akkor nem tudom belátni, hogy miért ragaszkodnék egy kormány ahhoz, hogy ezt a terhes, ezt a hálátlan feladatot nehéz bürokratikus szisztémával akarja megoldani, amikor az érdekeltség hajlandó magára vállalni mindazokat az áldozatokat is, amelyek ezzel járnak. (Úgy van !) Ez volna szerintem nagy vonásokban az a cél, amelyet a legközvetlenebb jövőben el akarunk érni és el kellene érnünk. Már most méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden reámutassak arra, hogy mit tartok én szükségesnek más, talán inkább adminisztratív vonatkozásokban egy ily szövetségnél. (Halljuk, halljuk!) Mindenekelőtt szükségesnek tartom azt, hogy bekapcsolódjék a külföld hasonló célú és hasonló szervezetű testületeibe és abban a hálózatban, amely a külkereskedelem szolgálatát van hivatva végezni, láncszemet alkosson, hogy Magyarország ott képviselve legyen a nemzetközi szervezetek között, hogy Magyarország a maga hírszolgálatát ugyanúgy megkapja, mint ahogy megkapja Németország, megkapja Svájc, Olaszország, Belgium — mindegyik a maga külön-külön hasonló szervezetei révén — hogy szövetséget képezzünk mintegy a hasonló külföldi szervezetekkel és így állandóan tájékozva legyünk arról, hogy mi történik a világban. (Helyeslés.) Itt csak egyre utalok ebben a vonatkozásban a híres Harus-féle kieli nemzetközi intézetre, amely ma a legelső egész Európában, amely az egész világgazdaságnak a maga közleményeivel olyan tükrét szolgáltatja hetenként, kéthetenként, — aszerint, amint az események kívánják — mint aminőhöz foghatót ez idő szerint nem ismerek. Ide tartozik — és ezt a kiviteli kereskedelemben érdekelt cégekkel karöltve kell és lehet csak elérni, a külföldi hírszolgálatnak a napról-napra ismétlődő és nagyfontosságú kérdése. Ma Budapesten 10, 20, 30, 100 cég ugyanazokat a közleményeket kapja óriási költségekkel. Vegyük a textilszakmát. Ahány nagy textilkereskedelemmel foglalkozó cégünk van, az mind egy forrásból kapja a maga távirati értesítéseit a konjunktúrákról és áralakulásokról. Vegyük a valutaközléseket. Eddig az egyes cégek óriási költséggel rendezkedtek be erre — a dolog természete szerint. Mindazt, ami ebben nem egyéni titok, ami ebben nem az egyéni felhasználásnak az alapja, azt központosítani kellene olyképp, hogy a hírszolgálat ebben a szövetségben bonyolódnék le és ez a szövetség — úgy amint a tőzsdei árjegyzésről naponta közléseket adatnak le az egyes bankok és cégek — naponkint adhasson információkat az érdekelt cégeknek — természetesen velük együtt létesítendő szervezet által. Első pillanatra ez talán nagyon merésznek látszik, mert belenyúl az egyéni érdekbe. De ez téves felfogás. Ellenkezőleg, ez meg akarja könnyíteni az egyéni kereskedelmet, a kereskedelmi forgalom egyéni vonatkozásait és egy központból akarja az összes érdekeltséget egyidejűleg kiszolgálni. Felesleges hangsúlyoznom, hogy a szövetség szakosztályokra, illetve szakokra kell hogy tagozódjék, mert csak úgy képes kellő működést kifejteni. A szövetség egységes vezetésének érintése nélkül kell a szakmákat úgy megalakítani, hogy minden szakma önmagában képviseljen egy egészet, egy teljes szövetséget. És ha hatósággal, kormánynyal szemben képviseltetésről lesz szó, nem a szövetség tisztikara, nem a szövetség vezetősége, hanem mindig az illető szakosztály álljon ott, a szakma képviselői, akik egyedül vannak hivatva arra, hogy azt a szakmát helyesen, jól és objektíven képviseljék. (Helyeslés.) Hogy magánál a kormánynál is kellő súlylyal bírjunk — én nem ad hoc kormányról beszélek, hanem a kormányzatot értem, amely mindig megvan, akár ez van a hatalmon, akár más módot kell keresnünk arra, hogy a kormányzatnak is nyújthassunk valamit. Méltóztatnak tudni önök, akik a gyakorlati élet emberei, hogy milyen nehéz a büro rideg falai között az akták tömkelegéből annak a tisztviselőnek képet alkotni magának a való életről. Hogy a mi bürokratizmusunk sok, igen sok tekintetben lomha, hogy a mi bürokratizmusunk igen sok tekintetben rövidlátó, az nem tisztán a bürokratizmus képviselőinek a hibája, hanem a szervezetnek. A magyar tisztviselői kar, különösen a miniszteriális tisztviselői kar, van olyan magas nívójú, mint bármely más állam tisztviselői kara. A helyzet, a viszonyok, a keret, amelyben mozog az élettől elzárva és csak a bürokratizmusban mozogva — ezek okozzák hibáit. Én azt tartom, hogyha mi abba a helyzetbe juttatnók a kormányzatot, hogy időközönként, havonként, az illető szakmák jelentése alapján egy helyzetképet adnánk a kormány illetékes tényezőinek, tehát a földművelésügyi miniszternek, abban az érdekkörben, mely őt illeti, a kereskedelemügyi miniszternek ismét abban az érdekkörben, amely őt illeti, sőt a pénzügyminiszternek is a maga érdekkörében, — hogy kiragadjak hirtelen egy példát: ha mi egy helyzetképet adunk a kormánynak ebben a hónapban — és minden hónapban — a bérpiac világszerte észlelhető viszonyairól, a bérpiac alakulásairól, a termelés emelkedéséről vagy sülyedéséről, az árak emelkedéséről vagy hanyatlásáról, az illető nagy termelő országokban várható helyzetről, és ha ugyanezt tesszük a textilszakmában, hogy hónapról-hónapra tájékoztatjuk a kormányt, azok az osztályai a minisztériumoknak, amelyek ezekkel az ügyekkel foglalkoznak, a legértékesebb munkatársat fogják találni ebben a szövetségben és ezzel biztosítjuk magunknak és a szövetségben képviselt kereskedelemnek az állami főhatóság érdeklődését, mert mint mankóra, úgy lesz reá utalva erre a szövetségre. Ez lesz az a hely, ahonnan ő erőt, anyagot, tudást, tapasztalatot meríthet. (Úgy van!) Ezek volnának azok a legfőbb szempontok, amelyeket én magam elé tűznék e szövetség vezetésében. És végezetül, hogy a világban helyet foglalhassunk a magunk dolgaival is, mert sajnos, nyelvünk elszigeteltsége nagy részben oka annak, hogy mi ismeretlenek maradtunk a külföldön, a legutolsó balkán államocska, a legutolsó délamerikai államocska is sokkal ismertebb volt mindig, mind Magyarország , amiben vessünk magunkra, mint egyik legfőbb okár a mai helyzetünknek, mert nyelvünket annyira rá akartuk oktrojálni a külföldre, hogy aki érdeklődik Magyarország iránt, az olvasson magyarul, ami természetesen nem történt meg — hogy bekapcsolódjunk a világba ezen a réren is, azt tartom, szükséges lesz arról is gondoskodni, hogy idegen nyelvű folyóiratot is adjunk ki a magyar kereskedelemről és ily módon kapcsolódjunk be, szolgáltassunk anyagot azoknak a társas egyleteknek a külföldön Magyarországról, amelyektől külföldi információkat várunk. Ha helyeslik ezeket az általam elmondottakat, kérem hozzá szíves támogatásukat. (Élénk helyeslés, tetszés és taps.) 1920. augusztus 1. A kivitel kátéja. Kiviteli kereskedelem: Aki kiviteli kereskedelmet akar űzni, annak mindenekelőtt tisztában kell lennie avval, melyik országba akarja a kivitelt gyakorolni és váljon az üzleti összeköttetések további ápolását az illető ország egy beviteli cégére akarja-e ruházni, vagy pedig maga veszi azt kezébe. Üzemeszközök: Ahogy a hadviseléshez pénz és mindig csak pénz szükségeltetik, úgy a békés versenyhez kinlt a világpiacokon is pénz, mégpedig szintén nem kevés pénz, szükségeltetik. Akinek pénzügyi viszonyai nem engedik, hogy jól megalapozott cégeknek ki