Bőripari Szemle, 1921 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

8. oldal. BŐRIPARI SZEMLE 1921. január 1. tárgyát képezték. A nagymérvű valutáris eltolódások pe­dig mindinkább előmozdították, hogy a keresletet ne kell­jen a kínálatnak felváltania. A nagy kereslet már magába­­véve értékemelő tényező szokott lenni, mely mindvégig igaznak is bizonyult. Amely arányban szállt alá a ko­rona árfolyama, abban az arányban emelkedett a nem­zetközi valuta. A külföldi valuta volt tehát az a bizonyos értékmérő, mely úgy a bel- mind a külföldi termékek árait szabályozta. Lehet, hogy zseniális pénzügyminsze­­rünk okos politikája rövidesen emelni tudja a korona ár­folyamát és akkor mindannak megfordítottja fog bekö­vetkezni, amit a lefolyt évben tapasztaltunk. Az éles szem tehát fokozottabb figyelemmel fogja kísérni mindazt, ami a korona, illetve a külföldi pénznemek árfolyama körül történik. Nem mondunk különöset, midőn azt állítjuk, hogy a kereskedelem a legnagyobb gondosságot fog vásárlá­sai eszközlésénél tanúsítani. Nagy árat fizet, ki ezt a gondosságot ezúttal figyelmen kívül hagyja. A szaksajtóra ez évben is az irányítás feladata há­rul. Kimondhatatlan értéknek leszünk védelmezői. Jól tud­ván, hogy legtöbben a szaksajtó tanácsait szokta kö­vetni. Hisz alig néhány igazán nagy cég rendelkezik a hírszerzés ama eszközeivel, mint a szaksajtó. De még ez sem elég. Hiába hoz a táviró bármely világrészből tudó­sítást, ha hiányzik az éles megfigyelés, mely a burkolt tudósításokból a lényeget kihámozni képes volna. A vi­lágpiac egybefutó, rendszeres tudósításai szükségesek, hogy megérezhessük a készülőben levő eseményeket. Egyebet sem kell tennünk, mint a jelentéseket egymás­sal szembeállítani és az azokból kicsillámló igazságokat leszűrni. Ez év — sejtjük — bővelkedni fog a legszélsőbb irányzatokkal. A tengerentúli nagy gazdasági válság kép­telen a kibontakozásra mindaddig, míg Középeurópának nagybeteg valutája lényegesen meg nem javul. Hogy megjavulhasson, számos össztényezőnek kell megváltoz­nia, hogy a tengerentúli versenyárakat a belföldön ér­vényben levő árakkal összhangba hozhassuk. És mind­addig, míg ez meg nem történik, belföldi bőriparunknak nincs oka a tengerentúli versenygéstől tartania. Sok mind­ennek kellene megváltoznia, hogy bőriparunk egyensú­lyát külső tényezők felbillentsék. Mindenesetre kormány­zati intézkedést várunk arra vonatkozóan, nehogy a kül­földi termékek beözönlése bőriparunkat pusztulással fe­nyegethesse. Elvileg kellene kimondani, hogy a külföld­ről behozott ipari termékeknek árai nem lehetnek a bel­földi termékek árainál olcsóbbak. Ha jól emlékszem, Ang­lia máris megtette ezt, félvén a német versenytől. Ha te­hát a hatalmas Anglia iparának védelmében ezt a nagy szót kimondotta, mennyivel inkább volna nálunk szük­ség ily hatalmi szóra ! Még abban az esetben is, ha a nagy tengerentúli és középeurópai gazdasági válság szelei országunk hatá­rán megállanának, még akkor is nagy elővigyázatra van szükségünk. A folytonos lefelé való árhullámzások soha­sem voltak még a termelés menetére kedvező befolyás­sal és a kereslet ily nyugtalan időkben szüntelenül az árak esését veszi számításának alapjául. Az 1921-es gazdasági év tehát erőpróbára teszi úgy az iparost, mind a kereskedőt. A meggyöngült vásárló­képesség lesz a bizonyos teherpróba, mely a termelés­nek irányt szab. Okos beosztással és körültekintéssel sok kellemetlenkedő bajnak vehetjük elejét. A nagyvonalú­­ságú terveknek most háttérben a helyük. A világgazda­sági égboltozata sokkal borultabb, semhogy tervezgeté­­sekre még csak­ gondolnunk is szabadna. Türelemmel kell bevárnunk, míg ez az égboltozat ismét kiderül és csak a maiaknál sokkal kedvezőbb kilátások mellett lesz is­mét helye a tervezgetéseknek. Erőgyűjtésre int minden­kit a helyzet és ez intelmet kell, hogy megszívleljük. Céghírek. Budapest. Marton Lipót. E közkereseti társasággá alakult cég 1920. június 5-én vette kezdetét, melynek társtagjai: Marton Jenő és Weisz Arthur. A céget Marton önállóan, Weisz Arthur pedig Marton Jenőné cégvezető­vel együtt jegyezheti. Budapest, Adorján és Spiró bőrkereskedő cég (VI., Szerecsen­ u. 25) bej. Társtagjai: Adorján Sámuel és Spiró Rezső, kik együttesen jegyeznek. Budapest, Magyar Bőripari Művek Heller, Friebert,­­Gandlich bőrhulladékból készíthető cipő, szandál, papucs, műtalp, sarok, talpvédő stb. telep (IX., Knezsics­ u. 1) bej. A céget a cégtársak olykép jegyzik, hogy minden­kor két cégtag, kik közül az egyik mindenkor Heller Jakab. Írják nevüket. Budapest. Ráday-utcai cipőüzem Sinyosné. E cipők gyártásával és eladásával foglalkozó cég (IX., Ráday­ u. 43) birtokosa: Ányos Samuné szül. Schack Olga. Ányos Samu cégvezetői jogosultsága bej. Budapest. Gaál József szíjgyártó és nyerges (1., Atlós-út 18) bej. Szeged. Első Szegedi cipő-, csizma- és papucs­ipari szöv. mint az OKH. tagja. Firkás Nándor igazgatósági taggá való megválasztása bej. Vékes Bertalan igazgató­­sági tag e minősége megszűnt. Budapest, flürst Izidorné bőr- és cipészkellékkeres­­kedő (VII., Qaray­ u. 35) bej. Budapest. Proteusz bőripari művek, Molnár Ferenc és társai, ostorszij, bőrfűző, bőrlábtörlő, ragasztott talp és saroktalpvédő és egyéb hulladékokból készíthető cikkek előállításával és eladásával foglalkozó cég (DL, Mester­u. 38) bej. Budapest. Qorette cipőkészítés Bogyó, Fehér és En­­gel (VII., Hunyady-tér 9) bej. Társtagjai: Fehér Zoltán, Bogyó Mór és Engel Jenő. Budapest. fhoffmann és fKatz bőrbizományosok és cipészkellék kereskedők (IV., Hajós­ u. 1) bej. Társtagok: Hoffmann Miksa és Katz Ödön, kik önállóan jegyeznek. Üzleti tudósítás. Részből. Budapest, 1920. december 31. (Eredeti tudósítás.) Már hietekkel ezelőtt beköszöntött mindenfelé az ünnepi hangulat, melyet siettetett a vasúti forgalom szünetelése és a külföldi piacok baisse-eseményei. Sokkan abban a tévhitben voltak, hogy a nyersbőrárak esésének azonnal a készbőrárak esését kell maga után vonnia. Hogy e tévhitet bőriparunk nem volt hajlandó eszkomptálni és az árakat bizonyos mértékig leszál­lítani, azt bizonyára nem sejtették a bőrkereskedelemben. El­

Next