Bőripari Szemle, 1925 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

6. oldal melyekkel kereskedelmi és vámszerződéseket kötünk. Tehát a magyar vámtarifába beleírt tételek nem vég­legesek. Az újév tehát jól kezdődik. A munka meg­indulásának alapfeltételei azonban még nincsenek teljességgel adva. A hitelélet terén kormányunk­nak még sok a tennivalója. És itt mindjárt a Nem­zeti Bank szűkkeblű pénzügyi politikáját kell szóvá­­tennünk, mely a vállalkozási kedvnek nem kedvez és minden gazdasági kezdeményezést eleve kizár. A rövidlejáratú, háromhavi váltóhitel egy szanálás­ban levő ország gazdasági testére igazán szűk. Nem szólva a szokatlanul magas bankkamatlábról, mely mivel sincs indokolva, másrészt megemészti azt a hasznot, melyet az áron keresnénk. Ilykép az egész gazdasági élet teljesen kimerül a fizetendő kamatok viselése következtében. Ismételten meg kell emlékeznünk forgalmiadó rendszerünk tarthatatlanságáról. Hogy mily vexálá­­soknak van az egész ipar és kereskedelem e rosz­­szul kigondolt adónem miatt kitéve, azt legutóbb Kállay Tamás nemzetgyűlési képviselő találóan jel­lemezte az egész Ház előtt, mely szokatlan felhá­borodással hallgatta végig a hihetetlen vádakat, melyek e káros rendszer ellen elhangzottak. Keres­kedelmi, ipari és mezőgazdasági szaktestületek szün­telenül panaszkodnak a forgalmi adó elhibázott rend­szere miatt. Nincs testület, mely ne kívánná az oly fényesen bevált osztrák rendszer utánzását, mely úgy a termelőt, mint a fogyasztót, no meg aztán magát a kincstárt is oly harmonikus egységbe hozza. Remélnünk kell, hogy e tarthatatlan állapotok rövi­desen megszűnnek, mert ezeknek meg kell szűn­niük ! Akár tetszik ez egynéhány valaki,­­ vagy valaminek, akár nem. A gazdasági törvények erejét bár lehet egy bizonyos ideig próbára tenni, de ezzel játszani nagyon veszedelmes mesterség. Láttuk ezt különben annál az akciónál, midőn állami beavatko­zással akarták a drágaságot letörni. A forgalmiadó rendszerével szakítani elsőrendű gazdasági és pénz­ügyi érdek. Minél tovább várunk ezzel a szakítással, annál gyorsabban pusztulnak el azok az adófizető alanyok, melyekre még a leghatalmasabb államoknak is szükségük van. Josaink arra a körülményre is, hogy a szomszédállamok mindegyike még ma is fenntartja a nyersbőr kivitelének tilalmát és így mi sem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy nyersbőreinket kivigyék. A kormányelnök úr az érvek súlyos hatása alatt megígérte a kérelem tel­jesítését, mire aztán rövidre rá meg is jelent a lentebbi kormányrendelet. A küldöttséget báró Szterényi József, ny. kereskedelemügyi miniszter vezette. Az említett kor­mányrendelet szószerinti szövege igy hangzik: SH. magyar királyi minisztérium 1924. évi 8420-SHtr. 6. számú rendelete az 1924. évi 8250-M. E. számú rendelet kiegészítéséről. A vámtarifáról szóló 1924. évi XXI. t.-cikk életbe­lépésér­ől és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről ren­delkező folyó évi december hó 12-én kelt 8250­ M. E. számú rendelet (1. „Budapesti Közlöny“ 273-ik számát) kiegészítéseként a m. kir. minisztérium elrendeli, hogy — tekintettel a még mindig fennálló rendkívüli hely­zetre — 1925. évi január hó 1-én túl is csupán külön kiviteli engedély alapján vihetők ki az említett rendelet 4. §-ában felsorolt árukon kívül az 1924. évi XXI. t.-cikkhez mellékelt vámtarifa következő tétele alá eső áruk: 187. t. sz.-ból. Mindennemű nyers marha-, borjú- és lóbőr. Budapest, 1924. évi dec. hó 19-én. Gróf Bethlen István s. k., m. kir. miniszterelnök. Nyersbőr kiviteli tilalom. Tudvalévően a kormány múlt évi december hó 12-én kelt 8250. M. E. számú rendeletével az autonóm magyar vámtarifát a mai nappal életbeléptette, ami egyben azt is jelenti, hogy a nyersbőr szabadforgalmát visszaállította. Hazai bőrgyárosaink azonban abbeli félelmükben, hogy az amúgy is igen szűk vágatások következtében, az üzemük folytatásához oly szükséges nyersanyag exportra kerül, küldöttségileg jelentek meg a kormányelnök előtt, fel­kérvén, hogy az életbelépő új vámtarifának 187. tétel­számát aként módosítsa, hogy mindennemű nyers marha-, borjú- és lóbőr kivitele továbbra is csak kiviteli engedély mellett legyen az országból kiszállítható, mert más eset­ben könnyen megtörténhetik, hogy az ország bőripara elől kiviszik az oly fontos nyersanyagot­, a nyersbőrt. E kérelem előterjesztésének kapcsán rámutattak bőripa­ BŐRIPARI SZEMLE 1925. Január 15. Előfizetőinkhez! Előfizetőink nagy része az előfizetési dijakkal még hátralékban van. Miután az előfizetési díjak negyedéven­ként előre fizetendők, ennélfogva felkérjük hátralékos előfizetőinket, hogy a felszólító levelünkben kitüntetett összeget, a csatolt befizetési lap felhasználásával, hoz­zánk postafordultával beküldeni szíveskedjenek. Méltán hisszük, hogy nagy költséggel és fáradságos munkával járó leveleinknek meg lesz az eredménye és mindenki sietni fog a lapunkkal szemben fennálló tartozását ki­egyenlíteni. Üzleti tudósítás. Részből. Budapest, 1924. december 31. (Eredeti tudósítás.) Az ünnepi hetek hangulata meglátszott a bőrüzleten is. A forgalom teljesen elcsendesült és mindenki a leltározási munkálatokkal van elfoglalva. Így hát le is zárhatjuk ez év utolsó jelentését. Mielőtt jelentésünk után pontot ten­nénk, ki kell emelnünk, hogy az elcsendesült forgalom ellenére is az alapirányzat változatlanul szilárd, ami majd jövő hó közepe táján fog újból bebizonyosulni, amidőn a külföldi nyersbőrpiacokon már hosszabb időn át észlelt események az eddigieknél még erőteljesebben fogják ha­tásukat éreztetni. Az incassóról szólva, megállapítható, hogy az uralkodó nagy pénztelenség súlyosan érezteti hatását mindenfelé. A magas pénzügyi körökben azonban az a felfogás alakult ki, hogy újév után a pénzpiacon észlelhető nagy pénzbőség mindenekelőtt a kamatláb le­szállításában fog megnyilvánulni és ezáltal a mai szo­morú viszonyok is engedni fognak merevségükből. Az árak az egész vonalon változatlanok.

Next