Bőripari Szemle, 1925 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-01 / 1. szám
6. oldal melyekkel kereskedelmi és vámszerződéseket kötünk. Tehát a magyar vámtarifába beleírt tételek nem véglegesek. Az újév tehát jól kezdődik. A munka megindulásának alapfeltételei azonban még nincsenek teljességgel adva. A hitelélet terén kormányunknak még sok a tennivalója. És itt mindjárt a Nemzeti Bank szűkkeblű pénzügyi politikáját kell szóvátennünk, mely a vállalkozási kedvnek nem kedvez és minden gazdasági kezdeményezést eleve kizár. A rövidlejáratú, háromhavi váltóhitel egy szanálásban levő ország gazdasági testére igazán szűk. Nem szólva a szokatlanul magas bankkamatlábról, mely mivel sincs indokolva, másrészt megemészti azt a hasznot, melyet az áron keresnénk. Ilykép az egész gazdasági élet teljesen kimerül a fizetendő kamatok viselése következtében. Ismételten meg kell emlékeznünk forgalmiadó rendszerünk tarthatatlanságáról. Hogy mily vexálásoknak van az egész ipar és kereskedelem e roszszul kigondolt adónem miatt kitéve, azt legutóbb Kállay Tamás nemzetgyűlési képviselő találóan jellemezte az egész Ház előtt, mely szokatlan felháborodással hallgatta végig a hihetetlen vádakat, melyek e káros rendszer ellen elhangzottak. Kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági szaktestületek szüntelenül panaszkodnak a forgalmi adó elhibázott rendszere miatt. Nincs testület, mely ne kívánná az oly fényesen bevált osztrák rendszer utánzását, mely úgy a termelőt, mint a fogyasztót, no meg aztán magát a kincstárt is oly harmonikus egységbe hozza. Remélnünk kell, hogy e tarthatatlan állapotok rövidesen megszűnnek, mert ezeknek meg kell szűnniük ! Akár tetszik ez egynéhány valaki, vagy valaminek, akár nem. A gazdasági törvények erejét bár lehet egy bizonyos ideig próbára tenni, de ezzel játszani nagyon veszedelmes mesterség. Láttuk ezt különben annál az akciónál, midőn állami beavatkozással akarták a drágaságot letörni. A forgalmiadó rendszerével szakítani elsőrendű gazdasági és pénzügyi érdek. Minél tovább várunk ezzel a szakítással, annál gyorsabban pusztulnak el azok az adófizető alanyok, melyekre még a leghatalmasabb államoknak is szükségük van. Josaink arra a körülményre is, hogy a szomszédállamok mindegyike még ma is fenntartja a nyersbőr kivitelének tilalmát és így mi sem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy nyersbőreinket kivigyék. A kormányelnök úr az érvek súlyos hatása alatt megígérte a kérelem teljesítését, mire aztán rövidre rá meg is jelent a lentebbi kormányrendelet. A küldöttséget báró Szterényi József, ny. kereskedelemügyi miniszter vezette. Az említett kormányrendelet szószerinti szövege igy hangzik: SH. magyar királyi minisztérium 1924. évi 8420-SHtr. 6. számú rendelete az 1924. évi 8250-M. E. számú rendelet kiegészítéséről. A vámtarifáról szóló 1924. évi XXI. t.-cikk életbelépéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről rendelkező folyó évi december hó 12-én kelt 8250 M. E. számú rendelet (1. „Budapesti Közlöny“ 273-ik számát) kiegészítéseként a m. kir. minisztérium elrendeli, hogy — tekintettel a még mindig fennálló rendkívüli helyzetre — 1925. évi január hó 1-én túl is csupán külön kiviteli engedély alapján vihetők ki az említett rendelet 4. §-ában felsorolt árukon kívül az 1924. évi XXI. t.-cikkhez mellékelt vámtarifa következő tétele alá eső áruk: 187. t. sz.-ból. Mindennemű nyers marha-, borjú- és lóbőr. Budapest, 1924. évi dec. hó 19-én. Gróf Bethlen István s. k., m. kir. miniszterelnök. Nyersbőr kiviteli tilalom. Tudvalévően a kormány múlt évi december hó 12-én kelt 8250. M. E. számú rendeletével az autonóm magyar vámtarifát a mai nappal életbeléptette, ami egyben azt is jelenti, hogy a nyersbőr szabadforgalmát visszaállította. Hazai bőrgyárosaink azonban abbeli félelmükben, hogy az amúgy is igen szűk vágatások következtében, az üzemük folytatásához oly szükséges nyersanyag exportra kerül, küldöttségileg jelentek meg a kormányelnök előtt, felkérvén, hogy az életbelépő új vámtarifának 187. tételszámát aként módosítsa, hogy mindennemű nyers marha-, borjú- és lóbőr kivitele továbbra is csak kiviteli engedély mellett legyen az országból kiszállítható, mert más esetben könnyen megtörténhetik, hogy az ország bőripara elől kiviszik az oly fontos nyersanyagot, a nyersbőrt. E kérelem előterjesztésének kapcsán rámutattak bőripa BŐRIPARI SZEMLE 1925. Január 15. Előfizetőinkhez! Előfizetőink nagy része az előfizetési dijakkal még hátralékban van. Miután az előfizetési díjak negyedévenként előre fizetendők, ennélfogva felkérjük hátralékos előfizetőinket, hogy a felszólító levelünkben kitüntetett összeget, a csatolt befizetési lap felhasználásával, hozzánk postafordultával beküldeni szíveskedjenek. Méltán hisszük, hogy nagy költséggel és fáradságos munkával járó leveleinknek meg lesz az eredménye és mindenki sietni fog a lapunkkal szemben fennálló tartozását kiegyenlíteni. Üzleti tudósítás. Részből. Budapest, 1924. december 31. (Eredeti tudósítás.) Az ünnepi hetek hangulata meglátszott a bőrüzleten is. A forgalom teljesen elcsendesült és mindenki a leltározási munkálatokkal van elfoglalva. Így hát le is zárhatjuk ez év utolsó jelentését. Mielőtt jelentésünk után pontot tennénk, ki kell emelnünk, hogy az elcsendesült forgalom ellenére is az alapirányzat változatlanul szilárd, ami majd jövő hó közepe táján fog újból bebizonyosulni, amidőn a külföldi nyersbőrpiacokon már hosszabb időn át észlelt események az eddigieknél még erőteljesebben fogják hatásukat éreztetni. Az incassóról szólva, megállapítható, hogy az uralkodó nagy pénztelenség súlyosan érezteti hatását mindenfelé. A magas pénzügyi körökben azonban az a felfogás alakult ki, hogy újév után a pénzpiacon észlelhető nagy pénzbőség mindenekelőtt a kamatláb leszállításában fog megnyilvánulni és ezáltal a mai szomorú viszonyok is engedni fognak merevségükből. Az árak az egész vonalon változatlanok.