Budapesti Sütők Lapja, 1941 (2. évfolyam, 1-23. szám)

1941-01-01 / 1. szám

BUDAPESTI SÜTŐK LAPJA Megalakult a Budapesti Keresztény Sü­tőiparosok Szövetsége. A Budapesti Sütők Ipartestülete székházában nagy érdeklődés mellett folyt le a Budapesti Keresztény Sütőiparosok Szövetségének alakuló közgyűlése. A közgyűlésen megjelent a kormánypárt részéről Bárczay Ferenc titkos tanácsos, a MÉP vezérhelyettese, az iparügyi minisztert vitéz dr. Guothfalvy Zoltán miniszteri tanácsos, földmívelésügyi minisztert Bárczay János államtitkár képviselte; jelen volt: Jurcsek Béla termelési kormánybiztos, Ilovszky János, a Baross Szövetség elnöke, Pellegriny Félix, a Futura ügyvezető igazga­tója, a Magyar Őskeresztény Malmok Szövetsége pedig küldöttséggel képviseltette magát. Az alakuló közgyűlésen a budapesti keresztény sütőüzem-tulajdonosok legnagyobb része résztvett és bejelentette csatlakozását az új szövetséghez, melynek célja a keresztény gazdasági érdekek megvédése, valamint az anyagbeszerzési nehézsé­gek megszüntetése. A közgyűlés egyhangú lelke­sedéssel mondotta ki az új szövetség megalaku­lását. Varga József iparügyi miniszter, Kádas Károly és Kacsóh Bálint államtitkárok üd­vözletét vitéz dr. Guothfalvy Zoltán tolmá­csolta az alakuló közgyűlésnek és ama meggyőző­désének adott kifejezést, hogy a keresztény sütő­iparosok szervezkedése révén foglalhatja csak el a keresztény sütőipar az őt megillető helyet. Ilovszky János a Baross Szövetség megértő és és áldozatkész támogatását helyezte kilátásba. A Szövetség elnökévé Miskolczy István ország­gyűlési képviselőt, főtitkárává dr. Karácsony Andrást választották meg. Miskolczy István el­nöki székfoglaló beszédében megfogadta, hogy minden erejével az új Szövetség gazdasági érde­keinek megvédését fogja kiharcolni. A közgyűlés után a megválasztott intéző bizottság azonnal meg­tárgyalta a jelenlegi lisztellátás nehézségeit és megoldásra vezető utat keresett. A kisiparosság kereseti helyzete a legújabb adóstatisztika szerint. Néhány héttel ezelőtt napvilágot látott az adó­statisztika IX. 1938-as füzete, amelyben nemcsak a szoros értelemben vett adópolitikáról találunk érdekes adatokat, hanem önként értetődően a gazdasági élet alanyairól is, így érdekes össze­foglalásokat találunk a füzetben a kézműiparosok adózására vonatkozólag is és a kereseti adózásra vonatkozó kimutatás már évek óta fontos doku­mentum azok számára, akik a kézműiparosok helyzetével foglalkoznak. Tudvalevő, hogy úgy az általános kereseti, mint a jövedelem- és vagyon­adók szempontjából az adóalanyok két nagy cso­portban foglaltatnak össze. Az egyikbe a rögzített adózók tartoznak, vagyis azok a kisebb adózók, akiknek adóalapját jogérvényesen megállapították, s azután ha kereseti és vagyoni viszonyaikban lényeges változás nem következik be, adóalapaik rögzítve marad mindaddig, amíg vagy az adózó, vagy a kincstár ezt a rögzített adóalapot fel nem mondja. A második csoportba azok az adózók tar­toznak, akiknek még adójuk nem lehet rögzítve, mert valamely oknál fogva adóalapjuk újonnan vettetett ki. Az adóstatisztika 221.148 kézműiparost tart számon. Ezek közül rögzítve van az adója 161.263- nak, vagyis 73%-nak, míg 59.885 iparosnak, tehát az összes iparosság 27%-ának adóját újonnan ve­tették ki. Nézzük már most először is, hogy a két főcsoporton belül milyen képet nyerünk az iparo­sok kereseti helyzetéről. Meg kell jegyezni, hogy a kereseti adóról szóló hivatalos összeállítás értel­mében a segéd nélkül dolgozó önálló kézműiparo­sok évi jövedelme általában 500—1000­­-ben állapítható meg az általános kereseti adó alapjá­nak céljára. Az adóstatisztika meggyőz mindenkit ar­ról, hogy az iparosok közül kerek számban mintegy 100.000-nél csak 500 P adóalapig következhetett be a rögzítés, vagyis ezek keresete a feltételezett átlagot nem érte el. Az átlagos 500—1000 P-s keresete 37.416 iparosnak ZÚZOTT BURGONYA HELYETT használjon részben vagy egészbenBURGONYÁS HÓPELYHET BIVAREXMŰVEK, Budapest, V., Alkotmány­ utca tó.

Next