Cipőszemle, 1935 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-15 / 1. szám

1915 január hó 15 _____ CIPŐSZEMi­ *­lisenötiMUc évfolyamát kezdi a Cipőszemle. 15 esztendő a szakma életében olyan súlyos harcok és átalakulások sorozatát jelenti, amelyhez hasonlót a szakma még át nem élt. Még élénken emlékünkben él a lap alapítójának, dr. Kollmann Márton fáradha­tatlan munkássága és küzdelme, amellyel nagyon súlyos és a mindinkább súlyosbodó kö­rülmények között fennen lobogtatta a kereskedelem szabadságáért kibontott zászlót és hogy időközben sorainkból — a mi fájdalmunkra — eltávozott, folytatjuk a harcot a szakma egyetemes célkitűzéseiért. Szaklapunk nemcsak regisztrált, nemcsak az eseményekről számolt be, hanem har­colt a cipőszakma fejlesztéséért és különösen a cipőkereskedelem bajaival szemben. Esz­köze, szócsöve, hírnöke volt a cipőkereskedelem érdekképviseletének és mint a Magyar Cipőkereskedők Országos Egyesülete hivatalos közlönye rohamlépésekben vívta a har­cot. Mert az utolsó tizenöt esztendő politikai, közgazdasági, pénzügyi és társadalmi téren állandóan gyökeres, mélyreható változásokat hozott és mindezek csak a kereskedelem megpróbáltatásait fokozzák. Múltbeli célkitűzéseink kötelességet rónak reánk és hivatásbeli feladatunknak te­kintjük, hogy a természetes javulás útjából elhárítsuk az akadályokat és a cipőkereske­­delemre nézve lényeges gyógyulási folyamatot lehetővé tegyük. A Cipőszemle 16 éven keresztül megfontoltsággal oldotta meg a cipőkereskedelem időszerű kérdéseit és ezzel a mérséklettel és megfontoltsággal fog a jövőben is dolgozni. ma Fried Imre kormányfőtanácsos nem valldita a Cipősbál védnökségét Az idei cipősbál előkészületeinek volt egy zavaró momentuma, amely a nyilvánosság elé kívánkozik. A cipősbár rendezőbizottsága évek ót­a meg­tisztel a bőripar és borkereskedelem, va­lamint a cipőszakma prominens egyéniségeit azzal, hogy őket ezen szakmai társadalmi esemény al­kalmával bizonyos tisztségek vállalására felkéri.­­ Ez évben fried Imre, m. kir. kormányf­ótané­­csist, a simontornyai bőrgyár egyik főnökét kérte fel a ciposdái rendezősége védnöki tisztség vállalá­sára és amikor a bálra szóló meghívót kikézbesí­tették, a rendezőség legnagyobb meglepetésére a megivót visszaküldötte azzal, hogy neve nem megfelelő helyen szerepel. Minden bizonnyal arra gondolt, hogy neki kijárt volna a báli fővédnöki tisztség. Nem akarunk vitába bocsátkozni és amikor a tényállást mégis a nyilvánosság előtt regisztrál­juk, tesszük ezt azért, mert érthetetlen előttünk, hogy Fried Imre­­méltósága nem kíván a szakma egyéb illusztris vezető egyéniségeivel egy nívón védnökölni egy, a szakma minden részére kiter­jedő társadalmi eseménynél és kellemetlenül érzi magát ebben a társaságban, pedig ott nagyon sok olyan vevője is van, akivel nem Kemmerli­n jelen­tős üzleti forgammnt lebonyolítani. A rendezőség teljesen érthetetlenül áll e je­lenséggel szemben, mert hiszen a Fried bőrgyár közismert üzleti politikájához tartozik az, hogy mindent elkövet, hogy gyártmányait közvetlenül is népszerűsítse és úgy látszik, hogy a népszerű­ség már eléggé kiterjedt és nem kíván most már ilyen természetű mozgalomban védnökölni. A Fried bőrgyár vezetőjének ez a magatar­tása a nyilvánosság elé tartozik, mert az az érzé­sünk, hogy az előkelőség nem tele­zheti a teljes szakadást a szakma közéletével és a kétségtelenül minden bizonnyal kellőképpen kiérdemelt méltó­ság és rang nem biztosíthat egy iparvállalat veze­tőjének exkluzivitást. A Fried bőrgyár több, mint 100 esztendeje áll fenn és igazolta a bőriparban betöltött szerepét és most azt kell kérdeznünk, hogy váljon végle­gesen szakítani akar az ősi hittel és ilyen módon és új szellemben kíván-e a szakmával együttmű­ködni. Rögzített adók felmondása Azoknak az adózóknak a jövedelem-, vagyon-­­ és kereseti adója, akiknek a kereseti, illetve jö­­vedelemadóalapja az 1934. évi kivetés alkalmával a 10.000 pengőt, a vagyonadóalpja pedig a 150.000 pengőt nem érte el, az 1935. évre továbbra is rög­zítve marad, azaz az 1935. évre ugyanolyan ösz­­szegű kereseti, jövedelem- és vagyonadót tartoz­nak fizetni, mint amennyi rájuk az 1934. eszten­dőre kivetettek. Ha az adózó ezt az adókivetést az 1934. évi eredmény figyelembevételével az 1935. évre vonatkozóan magasnak tartja, legké­sőbb 1935. évi január 31-éig jogában áll a rög­zített adókivetést felmondani és kereseti, jövede­lem- és vagyonadójának az 1935. esztendőre tör­ténő új megállapítását kérni. A felmondás csupán mindhárom adónemre, együttesen történhetik és szükséges hozzá az is, hogy írásban benyújtott felmondásához az adózó egyúttal az 1936. évi adókivetés céljaira új kere­seti, jövedelem- és vagyonadó-bevallást is csatol­jon. E bevallásokat az 1934. év eredményéről kell benyújtani, tehát az 1934. évi keresetről, illetve jövedelemről s az 1934. évi december hó 31-én meglevő tiszta vagyonról. A törítés felmondását, illetőleg az adóbeval­lást az illetékes m. kir. adóhivatalhoz — Budapes­ten a kerületi adófelügyelőséghez — kell benyúj­tani. Tekintettel arra, hogy igen soknak a folyó évben kisebb volt a jövedelme, mint az elmúlt évben, mindezeknél jogos a rögzített adó felmon­dása, mert hiszen kevesebb jövedelem után az eddigi adót fizetni,­­ egyenlő volna az adóeme­léssel. Nem elegendő azonban csak állítani, hogy csökkent a jövedelem, hanem konkrét bizonyíté­kokkal igazolni is kell ezt. Teljesen jogos az adó­zónak az a követelése, hogy adóját a valóságos jövedelem és vagyon után vessük ki. Ennek elő­feltétele azonban az, hogy meg legyen állapítva pontosan, mennyi is volt ez a tényleges jövede­lem, vagy vagyon. Ezt pedig elsősorban magának az adózónak kell megállapítania. Az elsőfokú kivetés sérelmessége esetén fel­lebbezéssel lehet élni az adófelszólamlási bizott­sághoz, ezen túl a m. kir. közigazgatási bíróság­hoz lehet panaszt benyújtani. Úgy a fellebbezés­nél, mint a panasznál szintén nagy súlyt kell fek­tetni a bizonyításra. Dr. Verebélyi Leon és Társai Fa sarokgyár F­asarkok, különlegesen kezelt fa­anyagból — Az összes divatos mo­dellek szerint — A legújabb precíziós gépeken készítve, nyersen és külön­böző színekben lakkozva — Kíván­ságra pár nap alatt bármely újabb modell szerint is szállíthatunk VI., Lőportár utca 13. szám — Telefon: 93-5-30 ________________________________________3 Szabott ár Irta: Dr. Dobrovits­ Károly keresk. min. titkár (Ezen közérdekű cikk első része lapunk leg­utóbbi szám­ában jelent meg.)­­ Ez nem jelentette azt, hogy minden azonos cikket, minden üzletben ugyanazon áron lehetett beszerezni, mert az üzleti rezsi és a haszonkulcs változott és változik az üz­letek fekvése, vevőköre, jól vagy rosszabbul vezetett­­sége és, számos folyton. Ennek ellenére a legkülönbözőbb helyen lévő üzletekben voltak szabott árak és ezek boldogultak is. Le kell szögeznünk tehát, hogy a szabott árhoz nem kellett az érdekeltek meg­egyezése, csak az egyes kereskedők önálló akarat­­elhatározása. A mai helyzetben általánosabb keretben a ke­reskedelmi körök nem látják megvalósíthatónak az egyesek önálló akaratelhatározásából a szabott árak rendszerét, mert azon a csekélyebb számú kereskedőn kívül, akiknél ez a rendszer ma is fennáll, a nagy többség a versenyviszonyok folytán nem lát lehető­séget egyedül, a szakmabeli kereskedőkkel való meg­egyezés nélkül, a rendszer bevezetésére. Így az egyes kereskedelmi érdekképviseletek és csoportok két mód­ját látják a szabott árak bevezetésének: az egyik mód a UdiuSumi kényszer, a jogszabály, a másik az érdekelt egyes kereskedelmi szakmák külön-külön megegyezése. Az első mód, amelyről meg kell jegyeznünk, hogy nem általános kívánság és inkább elszigetelt jelenség, olyan útra vezet, amely nem járható és az érdekeltek­nek ebből több kára származna, mint haszna. A sza­bott árak oktrol útján való kikényszerítése hatósági ellenőrzést kívánna, zaklatással járna és ármaximálást és egyben tulajdonképpen árminimálást jelentene, ami a kereskedelem természetével teljesen ellenkező kötött gazdálkodást vezetné be, annak minden hátrányával. A gazdasági élet irányítása kormányzati feladat, a helyes gazdasági politika nem egyéb, mint a gazda­sági élet irányítása. A gazdasági élet irányítása el sem képzelhető bizonyos mértékű hatósági beavatkozás nél­kül, mert minden a gazdasági életet irányító még aránylag jelentéktelen jogszabály is hatósági beavat­kozást jelent. Ennek a beavatkozásnak azonban nem szabad olyannak lennie, amely a gazdasági élet leg­elemibb életfeltételeit is szabályozza és ellenőrizze, hanem csak a legfontosabb kérdéseket, a fő irányelve­ket kell megszabnia úgy, hogy az egyéni kezdeménye­zést és egyéni munkát ne bénítsa meg és ne kapcsolja ki, így tehát a szabott árak hatósági segédlettel nem rendszeresíthetők. A másik mód: az érdekeltek szakmák szerinti megegyezése marad tehát az egyedül járható út. Ez az út azonban szintén nem könnyű és így jól minden­kit, az érdekelt kereskedőket és a fogyasztóközönsé­get is, kielégíthetően megoldani a kérdést nehéz. Az ily megegyezés esetén az érdekelteknek az üzleti fel­tételeket kell egységesen megszabniuk és bizonyos ár­­szabályozás is elkerülhetetlen. Az ily megegyezések pedig kétségkívül korlátozzák és szabályozzák a gaz­dasági versenyt, tehát ha az egyes szakmákhoz tar­tozó kereskedők megállapodnak egymással a szabott árak bevezetésére, ez a megállapodás, minthogy árura vonatkozik, a gazdasági versenyt szabályozó megálla­podásokról szóló 1931 :XX. tc. hatálya alá esik, azaz kartelhez hasonló célú jogviszony. Más szóval a sza­bott árak bevezetése megegyezéses alapon a detailke­­reskedelem kartelszerű szervezkedéseként jelentkez­nék. Ily körülmények között a szabott árak megegye­zése bevezetés esetén a karteltörvény előírásait kell betartani, hogy a megállapodás magánjogilag érvényes legyen és kiterjed az ilyen megállapodásokra a kartel­­ellenőrzés minden szabálya, valamint ha ezek a meg­állapodások a karteltörvény 2. §-a alá, azaz bejelen­tési kötelezettség alá is esnek, ezek után is meg kell a 0,25°/6-os kartelilletéket fizetni, tehát az ilyfajta megállapodásoknál ezt a terhet is kalkulálni kell. Ha­ a kérdést ebből a szemszögből vizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy a helyes önsegély elvén felépülő gazdasági szervezkedésből a detailkereskede­­lem sem zárható ki, azonban a köz szempontjaira is ügyelni kell, azaz arra kell figyelemmel lenni, hogy a szabott árak rendszerének egységes bevezetése ne merevüljön szigorú árkartellé. A kereskedelemben le­hetetlen az összes üzleteknél az azonos minőségű ösz­­szes cikkekre az egységes, azonos árak bevezetése, mert a különböző fekvésű (belterület, külterület) kü­­ m ' 3» A* ******** A SIKER TITKA? Elsőrendű minőség, kivitel és forma. Mindez együtt a HUNGÁRIA A ^ »»»»»»»»»»»I 9'v;WW I Gyártja: Hungária Guttapercha és Gummit árugyár Részvénytársaság BUDAPEST V., Wekerle Sándor ucca 12

Next