Czukrászok Lapja, 1932 (21. évfolyam, 3-24. szám)

1932-02-20 / 3-4. szám

6. oldal, kedve látunk számos szomszéd ország e téren már nagyon előrehaladott sütőiparosainál. Örömmel szögezhetjük le, hogy a vásár veze­tősége teljes megértéssel fogadta a sütőiparos­ság megmozdulását. Meghív minden magyar sü­tőt, hogy vegyen részt a létesítendő sütőipari csoportban. A részvétel költsége nagyon csekély. A helydíjak mi­ként 6 és 22 pengő között válta­koznak. 2—300 pengő költséggel már üzemben tartható kis sütődét is állíthatnak fel a vásáron. Olyan költségről van tehát csak szó, amelyet mindenki maga szabhat meg saját igénye és teherbírása arányában. A jelentkezések átvételét és továbbítását szívességből lapunk is vál­lalja, amelynél egyébként a részvételhez szüksé­ges összes nyomtatványok díjmentesen besze­rezhetők. A szombathelyi szakosztály felhívása. Még 1929 szeptember 23-án körkérdést intézett a soproni (és azt hiszem a többi) iparkamara a vi­déki ipartestületek cukrásztagjaihoz, hogy fűsze­resek krémessüteményeket árusíthassanak-e. Közel másfél év után értesültünk arról, hogy ezen megkeresés a fűszeresek javára dőlt el. Nem volt egy hang sem, mely kétségbe vonta volna a cukrász érdekeivel határozottan ellen­kező eredmény hitelességét. Kit kérdeztek és ki adta meg a feletet? Nekünk erre nehéz felelni. 1929-ben a vidéki szervezésnek csak hangjai hangzottak el. A leg­több vidéki ipartestület így szinte kétséges, hogy tényleg megfelelő egyéntől szerezte-e be vélemé­nyét. Szervezetlenségünk ezen bűnét ma már több súllyal tudnánk kellő fellépés­ esetén jóvátenni. Nem lehet és nem szabad megengednünk, hogy a magas fényűzési váltságot fizető cukrász háta megett egyes zúgműhelyek kezdeményezését avagy sokszor a módosabb elégedetlenebb de semmiképen sem a józan gondolkozást­ cukrász­­­ságot képviselő egyének üzletszerzését a gazda­sági helyzet által már hozzásegítő könyves fűszer­árává süllyesszük. Nem tűrhetjük az alkalmi ren­delések fűszeresek által való felvevését. Nem te­het számot adni a kontárok nagyarányú elterjedt­ségéről, a szakácsnék különféle házi sütésük érté­kesítése arányáról, melyek a cukrász viszont­eladási 63/4%-os adójával sújtott készítménye mellett beszerzésre is jóval kedvezőbb a keres­kedők részére. Nem tarthat ez így tovább! Mesternek, segédnek egyaránt érdekében áll legvégső erőfeszítésünkkel is megkísérelni, hogy visszavigyük készítményeinket kis cukrászdánk asztalára. Egységes fellépésünket kell, hogy siker koro­názza. Heinz Gyula elnök, Szombathely.­ ­szatzlauer János s Szatzlauer János esztergomi cukrászmester halálhírét vettük mely a kortársak között osztat­lan részvétet keltett. Vele nemcsak az élő iparo­sok egyik legkimagasló oszlopa, köztiszteletben és közmegbecsülésben állott egyénisége távozott az életből, hanem az elmúlt félszázad esztergomi iparoséletének puritán, lelkiismeretes és nagy­tekintélyű harcosa is. Nemrég a városi közgyűlési teremben Szatz­lauer Jánost iparos életének 50 éves jubileuma alkalmából üdvözölték. Az esztergomi ipartestü­let felterjesztésére a m. kir. kereskedelmi mi­niszter meleghangú elismerő oklevéllel tüntette ki. Kettős ünnepet jelentett ez a nap Szatzlauer Jánosnak és joggal az esztergomi iparosságnak is. A Mindenható csak kiválasztottaknak engedi meg, hogy munkás életének 50 éves jubileumát megérhesse, de kedves szolgái is lehetnek ezek a kiválasztottak, akik a tisztelet és megbecsülés jeleit látják maguk körül megnyilvánulni és még továbbra is dolgozhatnak. Ez a becsületes munkában eltöltött élet a maga puritánságában és tekintélyében már a múlté. Szatzlauer János rövid szenvedés után vasárnap reggel 87 éves korában halt meg. Szatzlauer János tanulóéveit Nagyszombatban kezdte, utána Bécsbe került, ahol tíz évig a csá­szárváros legelőkelőbb cukrászdáinak egyikében, a budapesti Gerbaudhoz hasonló Demmel-féle cukrászdában mint üzletvezető működött. 1878- ban alapította esztergomi üzletét a jelenlegi Szatzlauer cukrászda helyén és attól kezdve csak a munkának, üzletének élt. Az esztergomi gyér- Szatzlauer János : CUKRÁSZOK LAPJA

Next