Czukrászok Lapja, 1935 (24. évfolyam, 1-16. szám)
1935-01-01 / 1-2. szám
CUKRÁSZOK LAPJA 5. oldal nak megjelölt utat, vagy pláne azt, hogy a megállapított út kizárólag az ő vezetésük alatt vezet eredményekhez. Az elöljárósági tagság nekünk nem cél, csak eszközként jelentkező munkahely, mely a szakmai közösség érdekében való tevékenységre kötelez. Munkára viszont csak ott vállalkozunk, ahol az eredményes közremunkálás lehetőségét látjuk. Minthogy az ipartestületi elöljáróságban —annak mai összetételében — ez a lehetőség nem látszik fennforogni, bejelentettük lemondásunkat és elhatároztuk, hogy a legközelebbi évi közgyűlésen a hivatalos listán sem elöljárósági, sem egyéb bizottsági tagsági jelöltséget nem vállalunk. Talán felesleges hangsúlyoznunk, hogy iparunk ügyeit életérdekeinktől sarkalva továbbra is éber figyelemmel fogjuk kísérni és a magunk és kartársaink érdekében lelkiismeretünk parancsszava szerint minden kínálkozó alkalommal és minden rendelkezésre álló eszközzel változatlanul tovább fogunk küzdeni. Hradek Ede, fővárosi cukrászmester Ki állnok valótlan* ? — A vidék megcáfolja az ipartestületi röpirat valótlanságait — Lapunk múlt számában „Szégyenletes harci eszközök“ cím alatt kellő értékére szállítottuk le azt a röpiratot, amelyet Spelter Henrik elnök és Ródé jegyző ellenjegyzésével intéztek a vidéki kartársakhoz. Az elnök és a jegyző írták alá, tehát ipartestületi irat volt. Emlékezetes, hogy az ipartestületi ellenzék bizalmatlansági indítványával nemrég két hónapig tartó, szakadatlan munkát kényszerített rá különben nem nagyon mozgékony elöljáróságunkra. Amire még a szakma rákfenéje, a kontárkérdés sem tudta eléggé megmozdítani őket, arra ráfanyalodtak akkor, amikor a saját mandátumaikat látták veszélyeztetve. Úgy látszik, hogy ez még a kontárkodás okozta átkos következmények elhárításánál is fontosabb szakmai érdek. Önvédelmi harcukat olyan lendülettel vitték, hogy az elöljáróság hosszú idő után végre egyszer eredményes munkát végzett: sikerült elhárítania a szakmát fenyegető azon veszedelmet, hogy a kortársak pld. Ofer és Ravasz ..tábornok“ urakat nyugállományba helyezzék . . . Csakhogy ... Komor felhők vonultak a főváros felé vidékről is. Az egyik vidéki szakosztály arra a „vakmerőségre“ vetemedett, hogy a fővárosi ipartestület eredménytelen működésének láttán az Országos Cukrász Szövetség életrekeltését merészelte követelni és annak irányításában nagyobb szerepet kért a vidéknek. Szegény vidéki kartársainknak, amikor ezt a nagyon is helyes gondolatot akartak megvalósítani, fogalmuk sem volt arról, hogy ezzel milyen „szörnyű bűn“-be estek. Hiszen az Országos Szövetség vezetősége is a budapesti ipartestület vezetőségéből került ki, aki tehát ott az irányításban szerepet kér, az akarva nem akarva alkalmasint a tekintélytiszteletet akarja lejáratni . . . Kézenfekvő, hogy akik az ő Országos Szövetségi pozíciójukat látszanak veszélyeztetni, azokat szintén csak az a „fránya“ budapesti ellenzék bujtogathatta fel. Erről „világosította fel“ a vidéki kartársakat a Speler elnök és Ródi jegyző aláírásával szétküldött nyomtatvány, mely a romlásnak induló vidéki kartársaknak megmagyarázta, hogy a budapesti ellenzék cukrász-álruhába bujtatott szocialista agitátorokból áll, mely az eddig egészséges vidéki kartársakat meg akarja mételyezni. Sőt talán ezen is túlmenő veszedelemre célzott, hiszen „sejtrendszerről“ írt, amely tudvalevőleg bolsevista módszer s arra mutatott rá, hogy most a vidékre tettük át működési területünket. Ezt az általános megállapítást követi a másik, amely szerint köztudomású a röpirat írói szerint, hogy Gesztesi kartárs a vidéket járja s ott végez bűnös aknamunkát. Végül szinte szemrehányást tesz a naiv vidéki kartársaknak, hogy nem találják feltűnőnek Gesztesinek máról-holnapra minden vidéki központban való megjelenését. Mi azonnal átláttunk ezeknek a valótlanságoknak célján. A vidéki kartársakat akarták elhessegetni attól, hogy ilyen körülmények között az Országos Szövetség életrekeltésére és újjászervezésére irányuló szombathelyi mozgalomhoz csatlakozzanak, ami az Országos Szövetség vezetésében való egyeduralmukat veszélyeztetné. Ezért — a vidéki kartársak felvilágosítására — múlt számunkban lelepleztük ezt a leleplezést. Kijelentettük, hogy: 1. valótlan az,, hogy mi a vidéki központokban bármiféle akciót űzünk; 2. valótlan az, hogy Gesztesi kartárs a vidéket járja és 3. valótlan az, hogy Gesztesi a nekünk tulajdonított célok érdekében az összes vidéki központokban megjelent, mert Gesztesi kortárs meghívás folytán csak a szombathelyi szakmai értekezleten jelent meg és másutt vidéken sohasem járt. Minthogy a röpirat vidéken folytatott aknamunkával vádolt bennünket, múlt számunkban felhívtuk a szombathelyi értekezlet részére-