Czukrászok Lapja, 1937 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
XXVI. évfolyam. Budapest, 1937. január hó ..ni n ^ ^ — — ~~i~i~i r r~> rtW'MtwS r> r> r» i ni n 1. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. BAROSS-TÉR 15 Telefon: József 349—78. FŐSZERKESZTŐ: STEINER GYULA FELELŐS SZERKESZTŐ: STEINER LÁSZLÓ (Zuckerbäcker Zeitung) A Magyar Cukrászok és Mézeskalácsosok Országos Szövetségének hivatalos lapja A sajtóbizottság tagjai: Oroszy Géza, Gesztesi Jenő, Lukács Jenő, Heincz Gyula Megjelenik havonta ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre..................... ... 6.— ar. P Félévre .................. ... 3.— ar. P Negyedévre......................— P50 ar. P Romániába egy évre ......... 600 Lei Jugoszláviába ................... 300 dinár Ш a mestervizsga! Az új ipartörvénynovella értelmében január 15-étől iparigazolványt csak az kaphat, aki sikerrel teszi le a mestervizsgát. Minden önérzetes, iparos örömmel üdvözölheti ezt az intézkedést és ebből is látható, hogy megint azoknakvolt igazuk, akik visszasiratják a régi céhrendszert, melynek fenntartása esetén egy iparág sem került volna abba a katasztrofális, sokszor erkölcsileg is lehetetlen helyzetbe, amelyben ma majdnem minden szakma vergődik. A régi céhrendszer egyik fő célja az volt, hogy szigorúan őrködjön a szakma tisztaságára, arra nem hivatott és nem méltó egyének ne kerüljenekaz illető iparágba. Hivatatlanok alatt azokat értették, akik sem tanonc- sem segédidőt nem töltöttek el a szakmában, méltatlanoknak pedig azokat tekintették, akik a szakmai tisztesség ellen vétettek vagy egyéb erkölcsi, defektusuk volt. Mielőtt valakinek megadták volna azt a kittüntetési számre menő jogot, hogy a büszke mester“ clmei, viselhesse, az illetőnek előbb egy szakmabrilii remekművet kellett készítenie, amellyel megmutatta, hogy igazi mestere a szakmának. Boldog idők voltak azok, amikor minden iparos büszkén őrizte a tanonc-, segéd- és mesterlevelét, amelyek akkor felértek egy nemesi levéllel vagy címerrel. Nem ok nélkül mondja Friedrich Schiller, a nagy német költő — aki szintén iparos családból származott — halhatatlan „Ének a harangról“ címűkölteményében: „Arbeit ist des Bürgers Zeiellde Segen ist der Mühe Preis. Ehrt den König seine Würde Ehret uns der Hände Fleiss.“ A vas szorgalomnak meg is volt akkora gyümölcse, az iparosok vagyont és tekintélyt szerezhettek, amelyet senki sem irigyelt tőlük. Még ma is emlegetik és a történelem is megőrülette egyes szakmák kiváló iparosainak nevét, és gyakran találkozunk a történelemben olyan esettel, amikor az uralkodók egyes szakmáknak kiváltságos jogokat adtak, kard és BORNEMISZA GÉZA iparügyi triniszer, a kötelező mestervizsga megíró erületre