Drogista Közlöny, 1935 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-02 / 1. szám
4 Ipartestületi békéltető bizottság. Számtalan esetben történik, hogy önálló drogista és alkalmazottja (segéde, tanonca, munkája) között súrlódások, vitás kérdések merülnek fel. Ilyenek rendszerint a munkaviszony, avagy a tanviszony megkezdésére, folytatására vagy megszűnésére vonatkoznak; néha a munkaviszony tartama alatt fennálló kölcsönös kötelezettségek teljesítése, máskor pedig a felmondási idő tartamának megállapítása, avagy a munka-, vagy tanviszony megszűnéséből keletkező kártérítés követelése oly kérdéseket vet felszínre, melyek munkaadó és alkalmazott között elmérgesítik a helyzetet annyira, hogy az egyik vagy másik fél úgy érzi, bíróság előtt kell igazat keresnie. Az 1932. évi VIII. t.-c. 27. §-a, — mint annak életbelépte óta elmúlt időkben felmerült számtalan példa igazolja — igen helyesen úgy rendelkezik, hogy az ipartestületek saját kebelükben békéltető bizottságot állítsanak fel, melynek kötelessége a hasonló panasszal hozzá forduló ipartestületi tagnak, illetve a szakmában alkalmazottként működő egyénnek panaszát minden rendelkezésre álló eszközzel kivizsgálni, lehetőleg békés megegyezést teremteni. Ha az ügy ily módon nem volna mindkét fél teljes megelégedésére elintézhető, csak abban az esetben hoz a bizottság határozatot, melynél figyelembe veszi az összes adatokat, melyeket a szembenálló felek beterjesztettek és mérlegeli a számbavehető összes körülményeket. Az eddigi tapasztalatok szerint az ily bizottságok elé került ügyekben a békéltetési kísérletek az ügyek 75%-áig sikerrel jártak és kielégítő megegyezést eredményeztek. Természetes, hogy mindig lesznek esetek, amidőn a bizottság csak határozathozatallal intézheti el az egyes ügyeket. Ily esetekben a határozatot írásba kell foglalni és a felek kérésére részükre írásban is ki kell adni. Nagyjelentőségűvé teszi a békéltető bizottságok hatáskörét azon körülmény, hogy határozatai ellen fellebbezésnek (jogorvoslatnak) nincs helye és a határozattal meg nem elégedő félnek csupán az áll jogában, hogy igényeit 8 nap alatt a törvény rendes útján érvényesítse, ez a körülmény azonban nem bír halasztó hatállyal, azaz a bizottság határozatának végrehajtását nem gátolja. A békéltető bizottság összeállítása a legnagyobb pártatlanságot és tárgyilagosságot biztosítja már összeállításánál fogva is. Munkaadó tagjai az ipartestület elöljáróságának tagjai, akalmazott tagjait pedig maguk az alkalmazottak választják meg saját akaratuk szerint, titkos választás útján, állásban lévő kartársaik sorából. A bizottság az iparhatósági biztos — tehát hivatalos személy — elnöklete alatt, egyenlő számú munkaadó és alkalmazott résztvételével ül össze és a legteljesebb közvetlenség alapján tárgyalja az elébe kerülő ügyeket. A Budapesti Drogista Ipartestület tagjainál foglalkoztatott alkalmazottak 1934. évi december hó 17-én választották meg első ízben a fővárosi drogistaság békéltető bizottságának alkalmazott tagjait és így már semmi sem állja útját annak, hogy az ebben a szakmában a jövőben felmerülő alkalmazotti munkaviszonyból eredő vitás kérdésekben akár a munkaadó, akár a munkavállaló a békéltető bizottsághoz forduljon. Amint látjuk, a munkaadók és az alkalmazottak között felmerülő vitás kérdések a békéltető bizottságban mintegy családias, intem elintézést nyernek anélkül, hogy ez a feleknek a legcsekélyebb költségébe és fáradságába kerülne. Az ipartestületek autonómiájának egyik igen fontos feladata tehát a békéltető bizottságok működése és kívánatos, hogy főnök és alkalmazott egyaránt minden vitás ügyben igénybe vegye és ezáltal a szakma tagjai maguk között intézzék el a felmerült vitákat és kérdéseket. Dr. Karlovitz Miklós: PRESERVATÍVOK Minden létező minőségben és kivitelben. Hideg és melegen vulkanizált. Kívánatra saját cégnyomása borítékban versenyképes árban. Sebők Sándor és Isa III. A m. kir. belügyminiszter 260.560/1934. B. M. számú körrendelete a gyógyszertárak árusítási körének szabályozása tárgyában. (Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének.) A gyógyszertárak, mint közegészségügyi intézetek kereskedelmi tevékenységéről, a közegészségügy rendezéséről szóló 1876 :XIV. t.-c. 128. §-ában rendelkezik, amikor megállapítja azt, hogy a gyógyszertárak, bár kétségtelenül üzletszerű kereskedelmi tevékenységet fejtenek ki, az iparüzletek sorába nem sorozhatók és iparkamarai illeték fizetésére nem kötelezhetők. A gyógyszertárak, gyógyszertári személyes vagy reáljogú üzleti jogosítványuk alapján a szorosabb értelemben vett gyógyszereken kívül azonban mindinkább oly szerek, készítmények és egyéb tárgyak árusításával is foglalkoznak, amelyek csak közvetetten egészségügyi vonatkozásúak. Ez okból szüksége merült fel annak, hogy oly szereknek, készítményeknek gyógyszertári árusítását, melyek iparüzletek által is korlátlanul árusíthatók, a kereskedelmi érdekekkel összhangba hozzam és a helyes gazdasági verseny kialakulását elősegítsem; egyúttal a gyógyszertárak közegészségügyi jellegének megóvása érdekében is körvonalazzam azokat az ipari cikkeket, amelyek a gyógyszertárban egyáltalán nem árusíthatók. A fentiekre való figyelemmel a 260.570/1934. B. M. számú rendeletemet azzal küldöm meg Alispán (Polgármester) úrnak, hogy azt törvényhatósága alá tartozó összes nyilvános gyógyszertárak tulajdonosával (felelős vezetőjével) tudomás és miheztartás végett közölje, tiszti főorvosát (Budapesten kerületi tisztiorvosait) pedig utasítsa, hogy a gyógyszertár vizsgálatok alkalmával rendeletem foganatosítását ellenőrizzék. Budapest, 1934. évi december hó 24-én. A miniszter helyett Dr. Scholtz Kornél s. k. A M. KIR. BELÜGYMINISZTER 260.570/1934. XV. B. M. SZÁMÚ RENDELETE a nyilvános gyógyszertárak árusítási körének szabályozása tárgyában. A közegészségügy rendezéséről szóló 1876 :XIV. t.-c. 6., 124. és 167. §ában kapott felhatalmazás alapján a nyilvános gyógyszertárak árusítási körét a következőképpen szabályozom. 1. §Nyilvános jogú gyógyszertárakban (reáljogú, személyjogú és fiók gyógyszertárak) az 1. számú mellékletben felsorolt cikkek, üzleti eladás céljából nem tarthatók, mert azok árusítását csak iparengedély (iparigazolvány) alapján erre feljogosított iparüzletek gyakorolhatják. 2 §Nyilvános gyógyszertárak a 2. számú mellékletben felsorolt készítményeket és tárgyakat a nyílt árusítási üzletek zárórája, illetőleg azok kötelező munkaszünete alatt nem árusíthatják. 3. §: Nem vonatkozik a 2. §-ban foglalt korlátozás oly gyógyszertárakra, amelyek oly községben vannak, ahol gyógyárukereskedés (drogéria) nincs. 4 §E rendelet betartásáért a gyógyszertár tulajdonosa (felelős vezetője) felelős. 5. §. Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő az a gyógyszertártulajdonos (felelős vezető), aki a 2. §-ban foglalt rendelkezéseket megszegi. A pénzbüntetés tekintetében az 1928 : X. t.-c. rendelkezéseit kell alkalmazni. E kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a m. kir. belügyminiszter bíráskodik. DROGISTA KÖZLÖNY