Drogista Közlöny, 1935 (32. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-02 / 1. szám

4 Ipartestületi békéltető bizottság. Számtalan esetben történik, hogy önálló drogista és al­kalmazottja (segéde, tanonca, munkája) között súrlódások, vitás kérdések merülnek fel. Ilyenek rendszerint a munkavi­szony, avagy a tanviszony megkezdésére, folytatására vagy megszűnésére vonatkoznak; néha a munkaviszony tartama alatt fennálló kölcsönös kötelezettségek teljesítése, máskor pe­dig a felmondási idő tartamának megállapítása, avagy a munka-, vagy tanviszony megszűnéséből keletkező kártérítés követelése oly kérdéseket vet felszínre, melyek munkaadó és alkalmazott között elmérgesítik a helyzetet annyira, hogy az egyik vagy másik fél úgy érzi, bíróság előtt kell igazat keres­nie. Az 1932. évi VIII. t.-c. 27. §-a, — mint annak életbelépte óta elmúlt időkben felmerült számtalan példa igazolja — igen helyesen úgy rendelkezik, hogy az ipartestületek saját kebe­lükben békéltető bizottságot állítsanak fel, melynek köteles­sége a hasonló panasszal hozzá forduló ipartestületi tagnak, illetve a szakmában alkalmazottként működő egyénnek pana­szát minden rendelkezésre álló eszközzel kivizsgálni, lehető­leg békés megegyezést teremteni. Ha az ügy ily módon nem volna mindkét fél teljes megelégedésére elintézhető, csak ab­ban az esetben hoz a bizottság határozatot, melynél figye­lembe veszi az összes adatokat, melyeket a szembenálló felek beterjesztettek és mérlegeli a számbavehető összes körülmé­nyeket. Az eddigi tapasztalatok szerint az ily bizottságok elé ke­rült ügyekben a békéltetési kísérletek az ügyek 75%-áig siker­rel jártak és kielégítő megegyezést eredményeztek. Természe­tes, hogy mindig lesznek esetek, amidőn a bizottság csak ha­tározathozatallal intézheti el az egyes ügyeket. Ily esetekben a határozatot írásba kell foglalni és a felek kérésére részükre írásban is ki kell adni. Nagyjelentőségűvé teszi a békéltető bizottságok hatáskö­rét azon körülmény, hogy határozatai ellen fellebbezésnek (jogorvoslatnak) nincs helye és a határozattal meg nem elé­gedő félnek csupán az áll jogában, hogy igényeit 8 nap alatt a törvény rendes útján érvényesítse, ez a körülmény azonban nem bír halasztó hatállyal, azaz a bizottság határozatának vég­rehajtását nem gátolja. A békéltető bizottság összeállítása a legnagyobb pártat­lanságot és tárgyilagosságot biztosítja már összeállításánál fogva is. Munkaadó tagjai az ipartestület elöljáróságának tagjai, akalmazott tagjait pedig maguk az alkalmazottak vá­lasztják meg saját akaratuk szerint, titkos választás útján, állásban lévő kartársaik sorából. A bizottság az iparhatósági biztos — tehát hivatalos személy — elnöklete alatt, egyenlő számú munkaadó és alkalmazott résztvételével ül össze és a legteljesebb közvetlenség alapján tárgyalja az elébe kerülő ügyeket. A Budapesti Drogista Ipartestület tagjainál foglalkozta­tott alkalmazottak 1934. évi december hó 17-én választották meg első ízben a fővárosi drogistaság békéltető bizottságának alkalmazott­ tagjait és így már semmi sem állja útját annak, hogy az ebben a szakmában a jövőben felmerülő alkalmazotti munkaviszonyból eredő vitás kérdésekben akár a munkaadó, akár a munkavállaló a békéltető bizottsághoz forduljon. Amint látjuk, a munkaadók és az alkalmazottak között felmerülő vitás kérdések a békéltető bizottságban mintegy családias, intem elintézést nyernek anélkül, hogy ez a felek­nek a legcsekélyebb költségébe és fáradságába kerülne. Az ipartestületek autonómiájának egyik igen fontos feladata te­hát a békéltető bizottságok működése és kívánatos, hogy fő­nök és alkalmazott egyaránt minden vitás ügyben igénybe vegye és ezáltal a szakma tagjai maguk között intézzék el a felmerült vitákat és kérdéseket. Dr. Karlovitz Miklós: PRESERVATÍVOK Minden létező minőségben és kivitelben. Hideg­ és melegen vulkanizált. Kívánatra saját cégnyomása borítékban versenyképes árban. Sebők Sándor és Isa III.­­­ ­ A m. kir. belügyminiszter 260.560/1934. B. M. számú körrendelete a gyógyszertárak árusítási körének szabályozása tárgyában. (Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének.) A gyógyszertárak, mint közegészségügyi intézetek ke­reskedelmi tevékenységéről, a közegészségügy rendezéséről szóló 1876 :XIV. t.-c. 128. §-ában rendelkezik, amikor megálla­pítja azt, hogy a gyógyszertárak, bár kétségtelenül üzletszerű kereskedelmi tevékenységet fejtenek ki, az iparüzletek sorába nem sorozhatók és iparkamarai illeték fizetésére nem kötelez­hetők. A gyógyszertárak, gyógyszertári személyes vagy reál­jogú üzleti jogosítványuk alapján a szorosabb értelemben vett gyógyszereken kívül azonban mindinkább oly szerek, készít­mények és egyéb tárgyak árusításával is foglalkoznak, ame­lyek csak közvetetten egészségügyi vonatkozásúak. Ez okból szüksége merült fel annak, hogy oly szereknek, készítményeknek gyógyszertári árusítását, melyek iparüzle­tek által is korlátlanul árusíthatók, a kereskedelmi érdekekkel összhangba hozzam és a helyes gazdasági verseny kialakulá­sát elősegítsem; egyúttal a gyógyszertárak közegészségügyi jellegének megóvása érdekében is körvonalazzam azokat az ipari cikkeket, amelyek a gyógyszertárban egyáltalán nem árusíthatók. A fentiekre való figyelemmel a 260.570/1934. B. M. számú rendeletemet azzal küldöm meg Alispán (Polgármester) úr­nak, hogy azt törvényhatósága alá tartozó összes nyilvános gyógyszertárak tulajdonosával (felelős vezetőjével) tudomás és miheztartás végett közölje, tiszti főorvosát (Budapesten kerületi tisztiorvosait) pedig utasítsa, hogy a gyógyszertár vizsgálatok alkalmával rendeletem foganatosítását ellenőriz­zék. Budapest, 1934. évi december hó 24-én. A miniszter helyett Dr. Scholtz Kornél s. k. A M. KIR. BELÜGYMINISZTER 260.570/1934. XV. B. M. SZÁMÚ RENDELETE a nyilvános gyógyszertárak árusítási körének szabályozása tárgyában. A közegészségügy rendezéséről szóló 1876 :XIV. t.-c. 6., 124. és 167. §ában kapott felhatalmazás alapján a nyilvános gyógyszertárak árusítási körét a következőképpen szabályo­zom. 1. §­Nyilvános jogú gyógyszertárakban (reáljogú, személy­jogú és fiók gyógyszertárak) az 1. számú mellékletben felso­rolt cikkek, üzleti eladás céljából nem tarthatók, mert azok árusítását csak iparengedély (iparigazolvány) alapján erre feljogosított iparüzletek gyakorolhatják. 2­ §­Nyilvános gyógyszertárak a 2. számú mellékletben fel­sorolt készítményeket és tárgyakat a nyílt árusítási üzletek zárórája, illetőleg azok kötelező munkaszünete alatt nem áru­síthatják. 3. §: Nem vonatkozik a 2. §-ban foglalt korlátozás oly gyógy­szertárakra, amelyek oly községben vannak, ahol gyógyáru­kereskedés (drogéria) nincs. 4­ §­E rendelet betartásáért a gyógyszertár tulajdonosa (fele­lős vezetője) felelős. 5. §. Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő az a gyógyszertártulajdonos (felelős vezető), aki a 2. §-ban foglalt rendelkezéseket megszegi. A pénzbüntetés tekintetében az 1928 : X. t.-c. rendelke­zéseit kell alkalmazni. E kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Har­madfokon a m. kir. belügyminiszter bíráskodik. DROGISTA KÖZLÖNY

Next