Élelmezési Ipar, 1979 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

Élelmezési Ipar XXXIII. évf. 1. szám 2 Az alkalmazkodóképességben, gyorsabb alkalmazko­dásban alapvetően fontos, hogy mit termelünk és hogyan. A hogyannál pedig eldől az is, hogy milyen minőségben és mennyiért termeljünk. Még két témát említek a bevezető gondolatok során arról, mennyire szükséges, hogy belső tartalékainkat a jelenleginél nagyobb mértékben tárjuk fel és hasz­nosítsuk. Kérem majd szóljanak erről a témáról a vita során. A gazdasági tartalékok feltárása tulaj­donképpen ott kezdődik, hogy a vállalatok, a gazdasá­gi szervezetek a mostaninál nagyobb önállósággal rendelkezzenek elképzeléseik megvalósításához, a meg­felelő megoldások kialakításához. Ebben van feladata bőven a minisztérium irányító munkájának is, a tröszti és országos vállalati szervezeteknek is. Belső tartalékaink feltárásában és hasznosításá­ban építenünk kell arra a szellemi erőre, amivel rendelkezünk, arra az emberi tapasztalatra, amely minden munkahelyen rendelkezésre áll, csak kama­toztatni kell tudni mind az új megoldásokban, mind az akadályok felszámolásában. Ebben a kérdésben nagyon kérem a jelenlévő megyei vezető elvtársakat arra, hogy a szellemi erő hasznosításában és igénybe­vételében tekintsenek el a közigazgatási határoktól. A magyar népgazdaság — Hegyeshalomtól Zá­honyig ■— egy gazdaság. Ugyanilyen értelemmel tartozik a kérdéshez az is, hogy megfelelő módon kezeljük a gazdasági szekto­rokat is. Ha valóban az összekapcsolódást, az együtt­működést akarjuk fejleszteni, a tartalékok feltárását és hasznosítását akarjuk meggyorsítani és szolgála­tunkba állítani, akkor ezt szektorra való tekintet nél­kül kell tennünk. Sürgetnünk kell a tartalékok feltárását azért is, mert valóban van lehetőségünk több áru termelésére, új termékre saját erőből is. A gabonaiparban — hadd említsem — nem vagyunk megelégedve azzal, hogy csak a keveréktakarmány-gyártás van, mint ipari tevékenység felzárkózva ebben a szakágazatban a régi malomipari hagyományokhoz. A malomipar hajda­nán is állított elő más terméket is. A világ sok orszá­gában, legutóbb nagy örömmel láttam Lettországban és a Szovjetunió más területén is, hogy sokféle más termék előállításával is foglalkozik a malomipar. Említhetnék más iparágat, más vállalati kört is. Van tehát mit behoznunk, nem is kell nagyon újat felfedeznünk. Hadd mondjam el, hogy a szesziparban is lehet újat hozni, előrelépni. Nem fontos Magyarországon 300 forintért import konyakot árulni, lehet magyart is, ha az olyan minőségű. Napóleon konyakot való­színűleg mostanában nem állítunk elő, de más jó, a külföldivel azonos minőségű konyakot azonban lehet, úgy mint az Szlovákiában, Romániában és még né­hány, közvetlen szomszédos országban is látható. Ha van jó borpárlat Magyarországon — és miért ne volna — s ha pénzügyileg a forgóalapot rendezni lehet — és miért ne lehetne — akkor lehet az import­ból konyakot kiváltani. Örömmel mondom, meg is oldotta ezt a szeszipar. Kilép majd a piacra a Hungá­ria nevű, új és állítólag igen jó minőségű konyakfaj­tával. Van persze néhány olyan dolog is, amit belső erők­kel nem tudunk rendezni. Ezért nagyon fontos, hogy a külső forrásokat az eddiginél — és erről is kell vitatkoznunk, tanácskoznunk — szervezettebben, gyor­sabban, tervszerűbben kapcsoljuk be a megoldásba, legyen az licenc, csomagolás vagy bármi más. A licencvásárlásnál arra is gondolnunk kell, hogy nem a lefutott licencet, nem a kifutó géptípust kell meg­vásárolnunk azért, mert az a legolcsóbb, hanem azt, ami akkor tűnt fel, amivel még mi is eljuthatunk a piacra, expanziót érvényesíthetünk. A külföldi forrá­sok témaköréhez azt is szeretném hozzátenni, hogy külső forrás nemcsak tőlünk nyugatra található. Még a fejlesztésben sem. Szocialista piacokon is ta­lálható; együttműködésben, gépben, másban, csak ott jóval előbb kell tudnunk rendelni. Nagyobb terv­­szerűséggel kell tudnunk dolgozni, mert nem úgy van, hogy meggondolja a gyár, a szövetkezet, hogy vásá­rolni akar valamit, és az azonnal hozható is. Fejlesztési politikánkat érintettem már, tehát a jövőről beszéltem és ezzel be is fejezhetném. Nem fejez­hetem azonban be anélkül, hogy ne szóljak egy gondo­lat erejéig a tudomány, a felkészülés szerepéről, arról, hogy a kutatásnak, vállalatinak, szövetkezetinek, agrárgazdaságinak, természettudományinak, bioló­giainak, valamennyinek, amellyel dolgozunk, köte­lessége az új keresése, a meglévő bírálata. A vezetés dolga a gazdaságfejlesztés, vállalatfejlesztés; a veze­tés dolga és felelőssége annak elhatározása, hogy a tudomány által ajánlott megoldásokból mit, mikor, hogyan valósítsanak meg. De ez ne korlátozza a ku­tató, fejlesztő munkát, a tudományos kutatás, a kuta­tási eredmények alkalmazását, mert különben sárba ragadtak maradunk. Nem tudunk az egyszerű meny­­nyiségi fejlesztésből kilépni, ha nem újítunk tudo­mányos tekintetben is. Figyelembe kell vennünk még azt hiszem azt is, hogy ezen a téren — nem túlzás ha azt mondom — egy megkövesedett szemlélettel is szemben állunk. Generációk nőttek fel országunkban éhezve. Gon­­dolkodásukba beivódott az a meggyőződés, hogy a mező­­gazdaságban, az élelmiszeriparban mindig az a fő feladat, minél többet termelni. Ma már minél jobbat is kell, mert a ,,minél több” termelésből mindig többet kell exportálnunk. A vevők nem kegyesek hozzánk, hanem a pénzüket számolják. Távlatokra készülünk és napi feladatokról be­szélünk. Úgy gondolom, mindkettőre az áll, hogy csak úgy készülhetünk a távlatokra, úgy néz­hetünk előre, hosszabb időszakra, ha látjuk mi van éppen közvetlenül előttünk. Ezt a kettőt kell össze­kapcsolnunk a vezetői munkában, az irányításban, a termelésben. Hiszem, hogy mai tanácskozásunk és holnapi vitánk ehhez ad majd emlékezetes, tartal­mas segítséget. Még egyszer tisztelettel köszöntök minden részt­vevőt, miniszterhelyettes elvtársakat és mindenkit, aki eljött a különböző intézményekből. Átadom a szót napirendünk előadójának, Kovács Sándor miniszter­­helyettes elvtársnak. A szerző neve, beosztása és címe: Dr. Romány Pál miniszter Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Budapest, V., Kossuth L. tér 1. Romány P.: Élelmiszeriparunk többre képes

Next