Élelmezési Ipar, 1988 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
2 Élelmezési Ipar, XLII. évf. 1. szám kotott. Az agrártermékekből kialakult kínálati piac új alkalmazkodást követel meg. Ma az előrelépés kiindulópontja a piac, a fejlődés ütemét, méretét alapvetően ez határolja be. A hazai élelmiszertermelés jövője attól függ, hogy a piaci követelményekhez mennyiben tudunk alkalmazkodni. Ez ad választ arra a dilemmára, hogy az élelmiszer-termelés meg tudja-e őrizni fontos stabilizáló szerepét az egész gazdaságon belül. A piaci verseny, a külső értékesítés feszesebb feltételei azonban nem általában az élelmiszer-termelést értékelték le, hanem egyes termékeket. Ezért nem a termelést kell csökkenteni, hanem a változó igényeknek jobban megfelelő termelési és erre alapozott export szerkezetváltást kell megvalósítani. Egyúttal elengedhetetlen a minőségi követelmények magasabb mércéje. Fel kell hagyni azzal a régi szemlélettel, amely a 3 felvevő piacra — a belföldire, a szocialistára és a konvertibilisre — eltérő minőség előállítását tartja lehetségesnek, sőt célszerűnek. Abból kell kiindulni, hogy fejlett belső piac nélkül nem lehetünk képesek külső piacaink fejlesztésére sem. Továbbra is alapvető politikai súlyú feladat a hazai lakosság jó színvonalú, kiegyensúlyozott ellátása. Ez az élelmiszer-termelés mintegy 70%-ának piaca. Jobban meg kell becsülnünk, igényeit folyamatosan elemezni kell és kielégíteni. Fontos, hogy ezt a követelményt minél kisebb társadalmi ráfordítással teljesítse az élelmiszer-gazdaság. Figyelembe véve a már elért magas élelmiszerfogyasztási szintet, az életszínvonal várható alakulását, valamint a lakossági jövedelmek várható differenciálódását, az 1988—90. években mennyiségben szerényebb, választékban és minőségben számottevőbb fejlődéssel lehet számolni. A hoszszabb távon tervezhető fogyasztási trend mellett 1988-ban átmenetileg lakossági fogyasztáscsökkenés is bekövetkezhet a fogyasztói árszínvonal növekedése miatt. Az 1990-ig terjedő időszakban a cél a különböző jövedelmű lakossági rétegek differenciált keresletének kielégítése, a jól ellátott területeken a választék bővítése, a kevésbé ellátott területeken az ellátás javítása. Fokozott figyelmet kell fordítani a korszerű, egészségesebb termékek részarányának növelésére. Ez hozzájárulhat a piaci viszonyok gyorsabb kibontakozásához és együttjár a vállalatok meglévő piacokért való versenyének növekedésével. Az 1988. év folyamán külön feladatot jelent a belföldi piac változásainak nyomonkövetése. Az alapvető élelmiszerek széles körének egyidejű és eltérő mértékű áremelése előre teljesen ki nem számíthatóan hathat a hazai fogyasztásra. Nincs kellő információ arról, hogy a lakosság átmeneti fogyasztáscsökkenése mennyiben érinti majd a tartós fogyasztási cikkeket és mennyiben az élelmiszereket. Egy-egy cikkcsoport lényeges fogyasztásváltozása esetén gyors piacváltásra kell felkészülni. A KGST-országokba irányuló kivitel alapját képező államközi szerződések többsége 1990-ig érvényben van, azok teljesítése érdekünk. Lényeges változással nem számolunk, bár egyes (pl. boripari) termékekből a kivitel csökkenése várható. A piacok megtartása azonban a szocialista országok részéről jelentkező minőségi, csomagolási, időbeni ütemezési igények folyamatos teljesítését teszi szükségessé. Kiemelt feladat továbbá a gazdaságosság javítása. A növekvő export árualapot is figyelembe véve, ennek kikényszerítésére meghatározott körben az exportáló gazdálkodó egységek versenyeztetése szélesebb körben várható. Számolni kell az érdekeltségi rendszer módosításával is. Ez azt jelenti, hogy az export nyereséggaranciája megszűnik. A nem rubel elszámolású export forgalomban 1988—90. években erőteljesen kell növelni az aktívumot. E követelménynek úgy lehet megfelelni, hogy egyrészt a kivitel növekedése mellett a konvertibilis behozatal mérséklődik, másrészt a kivitel növekedésével párhuzamosan a jövedelmezőség javul. A cél megvalósítása nagymértékű erőfeszítést követel mind az alapanyag-termelőtől, mind a feldolgozók részéről az export gazdaságosságának javításában. Ez feltételezi, hogy a jövedelmezőbb termékek részarányának növelése mellett a leggazdaságtalanabb termékek kivitele csökken. Mivel a meglévő piacainkon a mennyiség lényegesen nem bővíthető, a forgalom növeléséhez egyrészt a piachoz jobban igazodó exportszerkezet, másrészt jobb minőség, harmadrészt pedig új piac is szükséges. Az elérhető nagyobb bevétel érdekében mind a feldolgozatlan termékek értékesítése, mind a magas fokon feldolgozott termékek forgalmazása döntési alternatívaként veendő figyelembe. A tényleges értékesítési összetétel meghatározásában legfőbb iránytű a gazdaságosság lehet. Az export növelésének fontos tényezője az egyébként nem nagy értékű, de összességében jelentős árbevételt biztosító, ún. apró cikkek — mint például toll, házinyúl, galamb, élő és főttvad, gyógy- és fűszernövények, méz, bél stb. — kivitelének bővítése is. Erre jó alkalmat nyújt az, hogy a termelés volumenének növelése elveszti a prioritását. Javítható viszont ezek devizaárbevétele is a csomagolás és a feldolgozottság fejlesztésével. Az élelmiszeripari termékek volument adó hányada hagyományos, illetve az export piacon „bevezetett” termék. A termékszerkezet-váltás az átlagosnál nagyobb erőfeszítéseket követel meg. A szerkezetváltás terén két követelménnyel találjuk magunkat szemben. — Belföldön a fogyasztói szokások viszonylag lassan és nehezen befolyásolhatóak, változnak. Pedig az egészségesebb táplálkozás indokolná a lakossági táplálkozásban az energiaszint és a magas nátrium (konyhasó) fogyasztás csökkentését, a diétás rostok és egyes vitaminok, ásványi anyagok növelését. A jelenlegi, nem korszerű tendenciák kialakulásában egyaránt szerepe van a gyártmányszerkezetnek és a fogyasztói tudatformálás elmaradottságának. Villányi M.: Az élelmiszeripar fejlesztése