Az Épitési Ipar, 1881 (5. évfolyam, 1/209-52/260. szám)

1881-09-11 / 37. (245.) szám

Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt. A m. mérn. és ép. egyl. tagjainak Félévre .... 4 frt. Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre. . 2 frt. I Egyes szám ára 25 kr. O**?__Szállj Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi­ út 24. sz. III. e. 4. ajtó. Vasárnap,szeptember 11. M­i­n­d­e­n a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: Amon József, Benkó girály, Brecska .Adolf, gukovics gyula, Dötzer Lipót, ganda József, geszti Adolf, ganz és gársa, Hauszmann­ ­Alajos, Hieronymi Károly, gofhauser .Lajos, gallina gíór, gauser János, géler gapóleon, grind ,Endre, gangenleld grigyes, Lechner Lajos, Lukse­­ gábry Béla, Mechw­art András, geuschloss gmil, geuschloss J. tiai, Key Béla, gr. gártos Béla, girtos gyula, gucher József, Schlick Béla, Slavek Vince, Steindl Imre, golnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zalay­­Alajos, gellerin­gdátyás­­i Bártos Gyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő:­­Nyey Béla. Tartalom: A felső-magyarországi építészeti műemlékek, különös tekintettel a renaissance-k­orra. — Óriási rajztábla (4 ábrával). — Tárca: Az idei kirándulás — Vegyesek. — Magyar Mérnök- és Építész Egylet. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések. — für­detések. A felső-magyarországi építészeti műemlékek, különös tekintettel a renaissance-korra. Pártos Gyula értekezése a Mérnök- és Épitész-Egylet f. é. au­g. 27-én Kassán tartott egyetemes szakülésén. (Vége.) Tisztelt egyetemes szakülés! A műtörténelem tanúsága szerint az úgynevezett gót, helyesebben csúcsíves, vagy mint Adler a berlini építészi akadémai tanár már a hat­vanas években elismerésre méltó tárgyilagossággal a ka­­thedráról nyíltan elnevezte, a francia stylus a XII-ik század második felében Franciaország éjszak-keleti részén Páris közelében keletkezik, ott gyors fejlődésnek indul és remek alkotásaival ellentállhatatlan erővel meghódítja az akkor ismert keresztény világot. Legszívósabb ellentállásra Itália klasszikus földjén talált, legszebb diadalait, legtökéletesebb kifejlődését Németországban, nevezetesen a csak napjaink­ban befejezett kölni dómban éri el. Diadalútja közben hazánk földjére is eljutott s itt az előbb ismertetett példák közt, a szt. Erzsébetnek szentelt kassai székesegyházban hagyta reánk legszebb emlékét. Liibke, a jeles német műtörténész, a kassai dó­mot a figyelemre legméltóbbb gót építmények egyiké­nek tartja, melyek általában léteznek, különösen a mi alaprajz-disposícióját illeti, mely a gót (templom) kathe­­drális alaprajzánál oly ritkán előforduló központosítási törekvést mutatja. Ezen legfontosabb „gót emlékünkön“ — mint előadásom elején említeni szerencsém volt, a francia — a többi kisebb-nagyobb, de mind érdekes gót stylfi műalkotásainkon, nevezetesen a bártfai, lőcsei, pozso­nyi, nagyszombati, budai, szepes-szombati stb. templomo­kon, hol a német, hol a francia vagy még inkább a cseh és lengyel csúcsíves stylgyakorlat befolyása nyilvánvaló. De nem csak a gót, hanem az azt megelőző román stylnek néhány igen érdekes emléke hazánk földjén, neve­zetesen a szerény méretű lebényi, a már csak romjaiban fennmaradt zsámbéki, továbbá az ócsai, pannonhalmi, sze­­pesváraljai stb. valamint a gyönyörű részletezése és kivá­lóan díszes portaléja által műtörténelmileg is híres jászapáti templom, alaprajzuk feloldásában és felépítményeik kifejté­sében bizonyos önálló alakítás me­lett a francia és német befolyás nyomait félreismer­etlenü­l magukon hordják. Annál meglepőbb és műtörténelmi szempontból annál érdekesebb tény, melynek létezéséről a külföldi tudósok és műtörténészek még alig vettek tudomást, hogy a „renais­­sance“-styl a klasszikus irányzat újra­ébredése — Ma­gyarországba közvetlenül Olaszországból — ez irányzat legsajátabb hazájából származott, származott pedig jóval előbb, mint Európa b­á­r­mely más k­u­lt­ú­r n­é­p­é­h­e­z. A középkor ideális lelkesedése a spiritualizmus égbe­törő irányzatával a gót stylben lelte legpraegnansabb ki­fejezését, legszebb alkotásait ott találjuk, hol e kor trans­­cendentális szelleme valóban át is hatja az embereknek, az isten és a vallás dicsőitésére emelt műveit s a meddig a díszítés szerves összefüggésben van e styl systemájának szi­gorú és következetes szerkezetével. — De a mint a reális élet követelményei nem tarthattak sokáig lépést ez ideális irány­zattal, s a mint a díszítés elhagyja a szűk korlátokat, me­lyeket neki e styl komolysága elébe szab — rövid virág­zás után feltartóztathatatlanul gyors hanyatlásnak indul. A XIV-ik század végén nagy történelmi események, az állami és társadalmi élet átalakulása,­­ az egyéniség érvényre juthatás iránti törekvése mindinkább elfogja a szellemeket, mely legelőbb a költészet és a képzőművészet többi ágaiban küzdi nagy tusáját. E szellemi forrongás gócpontja Olaszország, mely jól­lehet az első ezredév végén s a második két első századában politikai és állami tekintetben elmaradt ugyan a szomszéd Német- és Franciaország mögött,­­ de a pápaság világi ha­talmának megszilárdításával és a pártharcok által feldúlt köztársaságok romjain keletkezett egyeduralmak alakulásá­val, melyek élén a tudományt és művészetet kedvelő feje­delmi családok álltak bámulatos fejlődésnek indult s kulturális tekintetben csakhamar messze elhagyja északi szomszédjait.

Next