Az Épitési Ipar, 1882 (6. évfolyam, 1/261-53/313. szám)

1882-01-22 / 4. (264.) szám

Bio Tizetesiar. a net A Egész évre . . 8 frt. A M.Méni.és Ép.­ Egyl. tagjainak 4­­404. SZÍUH. Félévre .... 4 frt Egész évre ti frt. Félévre 3 frt. .. . . . Negyedévre. . 2 frt. Egyes szám ára 25 kr. Vil Slim­ Bp. Jttu­ Val’i 118 . Szerkesztő- és kiadó-iroda: V­II. ker. Kerepesi­ út. 24. sz. III. e. 4. ajtó. M­i­n­d­e­n a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadjak: Amon József, Senki Károly, Bukovics Gyula, Setzer Lipót, Banda József, Geszti Adolf, Ganz és Társa, Sauszmann Alajos, Sietonymi Károly, Srofhauser Lajos, Kallina Mór, Kauser János, ,Kéler Napóleon, Kuni ,Endre, Langenfeld Frigyes, Lechner Lajos, Lukse-Bjibry Béla, Mechwart András, Neuschloss Emil, Neuschloss J. fiai, Ney Béla, Dr. Pártos Béla, Pártos Gyula, ,Buchet József, Schlick Béla, Slavek Vince, Steindl Imre,­­Tolnay Lajos, Weier Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás. Pártos Gyula,a kiadótulajdonosok képviselője,. Felelős szerkesztő: Iirey Béla. Tartalom : Meghívó. — Új vasúti fölépítmények. (2 ábrával ) — A Rába szabályozása. -- Vegyesek. (Rajzmelléklet: A Karsai­­ház udvarának második távlata) Magyar Mérnök- és Építész- Egylet — Fővárosi ügyek — Pályázatok —­ Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. M e g­h i­v­ó. A Magy. Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítészeti szakosztályai jövő hétfőn -- folyó évi januárius hó 23-án esti 6r /a órakor az egyesület helyiségében (Csillag­ utca 12. sz. a.) összejövetelt tartanak. Czigler Győző s. k. Ybl Miklós s. k. szakoszt. jegyző. szakoszt. elnök.­ ­ Uj vasúti fölépítmények. Kivonat S p­e­­­d 1 Bódognak a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet folyó év január he­ny­ ikén tartott értekezéséből. A vasútépítésnél legnagyobb mérvű alkalmazásnak ör­vendő faalzatú föl­építmény előnye abban áll, hogy első beszerzésére, tehát az építési költségekre nézve, vala­mennyi rendszer között — hazánkban, melynek aránylag még sok tölgyfája van — legolcsóbb; fönntartása azonban, tekintve, hogy a talpfák csak rövid ideig tartanak, igen költséges, s ennélfogva van akárhány vasfelépítmé­nyi rendszer, mely az összes költségekre nézve hazánkban már most is kiállja a versenyt a faalzatúval, melynek különben is igen sok hátránya is van. A fa nem lévén eléggé kemény anyag, a sínek, illetve a mozdonyok nagy súlya alatt csakhamar összenyomódik, a sín talpa bele­vágódik, minek következtében a vágány minduntalan szabályozandó. S valamint a fa mint alzat nem elég kemény, épúgy nem elég szilárd a biztos, tartós sínkötés közvetítésére. A szögek a fában könnyen enged­nek, a vágány tágul, különösen görbékben. A gyakori sza­bályozás és a szögelés által még az el nem korhadt talpfa is gyakran úgy elroncsolódik, hogy azt a pályában többé használni nem lehet. Impr­egnálás által rothadás tekintetében a fának el­lenállását, fokozhatjuk ugyan, de a mechanikai módon való korai elpusztulását meggátolni képesek nem vagyunk. A gyakran beálló nyombővülések legvilágosab­ban bizonyítják, hogy a faalzatú felépítmény szilárdsága elégtelen. Weber kísérletei alapján kimutatható, hogy a veszélyességig való igénybevétel ellen csak igen csekély, alig másfélszeres biztonságot nyújt. A legtöbb k­isik­am­lás oka a faalzatú felépítmény szilárdságának elégtelensé­gében keresendő. A jelenkor mozdonyai nagy súlyának s a közlekedés nagy gyorsaságának kellően csakis a vasfelépítmény felelhet meg. Ez igen szilárd, biztos és tartós, a­mint azt az anyag minősége is magával hozza. Az eddigi tapaszta­latok után ítélve, a vasfelépítmény 30—50 évig tart. Fenn­tartása olcsó, s egyúttal könnyen és biztosan is eszközöl­hető, nem úgy mint a faalzatúé, melynél a mechanikai be­hatásokon kívül, a fának folyton és gyorsan változó álla­gára is kell tekintettel lennünk stb Az egyes vasfelépítményi rendszerek, a kereszt, külön és hosszaszatúak közül a legutóbbi felel meg leginkább a jó vasfelépítmény követelményeinek. A k­e­r­e­s­z­t­a­­­z­a­t­o­k ugyan kitűnő keresztkötést létesítenek, a vágánynak keresztirányban helyes fekvését jól biztosítják; a különálzatok szokásos harangalak­juknál fogva a legrosszabb ágyalati anyagot, a futó homo­kot is jól lekötik, de az ideális vasfelépít­mény főkövetelményének, hogy a vágányba fektetett vas­­anyag lehetőleg a vágányszálak merevítésére fordíttassék, vagyis, Hogy az alzat a vágányszál hordképességének foko­zása mellett, a felső sínnek az o­­­da­­­nyomások iránti ellenállását is közvetet­lenül gyara­pítsa, csakis a hosszalzatú vasfelépítmény felelhet meg; ennél igen jó vágány-keresztkötés is létesíthető, minélfogva azzal más rendszerek előnyei is egyesíthetők. A hosszalzatú felépítményi rendszerek közül a két és három rész­ének leginkább van jövője. Az itt röviden összefoglaltak tárgyalása után érte­kező saját hosszalzatú két és h­á­r­o­m r­é­s­z­ű vasfelépít­ményi tervezeteit mutatja be melyek az idefogott két áb­rában láthatók, s lényegükre nézve következők: A kétrészű rendszer felső sínje Vignoles-sín, az

Next