Az Épitési Ipar, 1882 (6. évfolyam, 1/261-53/313. szám)
1882-01-22 / 4. (264.) szám
Bio Tizetesiar. a net A Egész évre . . 8 frt. A M.Méni.és Ép. Egyl. tagjainak 4404. SZÍUH. Félévre .... 4 frt Egész évre ti frt. Félévre 3 frt. .. . . . Negyedévre. . 2 frt. Egyes szám ára 25 kr. Vil Slim Bp. Jttu Val’i 118 . Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi út. 24. sz. III. e. 4. ajtó. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadjak: Amon József, Senki Károly, Bukovics Gyula, Setzer Lipót, Banda József, Geszti Adolf, Ganz és Társa, Sauszmann Alajos, Sietonymi Károly, Srofhauser Lajos, Kallina Mór, Kauser János, ,Kéler Napóleon, Kuni ,Endre, Langenfeld Frigyes, Lechner Lajos, Lukse-Bjibry Béla, Mechwart András, Neuschloss Emil, Neuschloss J. fiai, Ney Béla, Dr. Pártos Béla, Pártos Gyula, ,Buchet József, Schlick Béla, Slavek Vince, Steindl Imre,Tolnay Lajos, Weier Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás. Pártos Gyula,a kiadótulajdonosok képviselője,. Felelős szerkesztő: Iirey Béla. Tartalom : Meghívó. — Új vasúti fölépítmények. (2 ábrával ) — A Rába szabályozása. -- Vegyesek. (Rajzmelléklet: A Karsaiház udvarának második távlata) Magyar Mérnök- és Építész- Egylet — Fővárosi ügyek — Pályázatok — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. M e gh ivó. A Magy. Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítészeti szakosztályai jövő hétfőn -- folyó évi januárius hó 23-án esti 6r /a órakor az egyesület helyiségében (Csillag utca 12. sz. a.) összejövetelt tartanak. Czigler Győző s. k. Ybl Miklós s. k. szakoszt. jegyző. szakoszt. elnök. Uj vasúti fölépítmények. Kivonat S ped 1 Bódognak a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet folyó év január heny ikén tartott értekezéséből. A vasútépítésnél legnagyobb mérvű alkalmazásnak örvendő faalzatú fölépítmény előnye abban áll, hogy első beszerzésére, tehát az építési költségekre nézve, valamennyi rendszer között — hazánkban, melynek aránylag még sok tölgyfája van — legolcsóbb; fönntartása azonban, tekintve, hogy a talpfák csak rövid ideig tartanak, igen költséges, s ennélfogva van akárhány vasfelépítményi rendszer, mely az összes költségekre nézve hazánkban már most is kiállja a versenyt a faalzatúval, melynek különben is igen sok hátránya is van. A fa nem lévén eléggé kemény anyag, a sínek, illetve a mozdonyok nagy súlya alatt csakhamar összenyomódik, a sín talpa belevágódik, minek következtében a vágány minduntalan szabályozandó. S valamint a fa mint alzat nem elég kemény, épúgy nem elég szilárd a biztos, tartós sínkötés közvetítésére. A szögek a fában könnyen engednek, a vágány tágul, különösen görbékben. A gyakori szabályozás és a szögelés által még az el nem korhadt talpfa is gyakran úgy elroncsolódik, hogy azt a pályában többé használni nem lehet. Impregnálás által rothadás tekintetében a fának ellenállását, fokozhatjuk ugyan, de a mechanikai módon való korai elpusztulását meggátolni képesek nem vagyunk. A gyakran beálló nyombővülések legvilágosabban bizonyítják, hogy a faalzatú felépítmény szilárdsága elégtelen. Weber kísérletei alapján kimutatható, hogy a veszélyességig való igénybevétel ellen csak igen csekély, alig másfélszeres biztonságot nyújt. A legtöbb kisikamlás oka a faalzatú felépítmény szilárdságának elégtelenségében keresendő. A jelenkor mozdonyai nagy súlyának s a közlekedés nagy gyorsaságának kellően csakis a vasfelépítmény felelhet meg. Ez igen szilárd, biztos és tartós, amint azt az anyag minősége is magával hozza. Az eddigi tapasztalatok után ítélve, a vasfelépítmény 30—50 évig tart. Fenntartása olcsó, s egyúttal könnyen és biztosan is eszközölhető, nem úgy mint a faalzatúé, melynél a mechanikai behatásokon kívül, a fának folyton és gyorsan változó állagára is kell tekintettel lennünk stb Az egyes vasfelépítményi rendszerek, a kereszt, külön és hosszaszatúak közül a legutóbbi felel meg leginkább a jó vasfelépítmény követelményeinek. A keresztazatok ugyan kitűnő keresztkötést létesítenek, a vágánynak keresztirányban helyes fekvését jól biztosítják; a különálzatok szokásos harangalakjuknál fogva a legrosszabb ágyalati anyagot, a futó homokot is jól lekötik, de az ideális vasfelépítmény főkövetelményének, hogy a vágányba fektetett vasanyag lehetőleg a vágányszálak merevítésére fordíttassék, vagyis, Hogy az alzat a vágányszál hordképességének fokozása mellett, a felső sínnek az odanyomások iránti ellenállását is közvetetlenül gyarapítsa, csakis a hosszalzatú vasfelépítmény felelhet meg; ennél igen jó vágány-keresztkötés is létesíthető, minélfogva azzal más rendszerek előnyei is egyesíthetők. A hosszalzatú felépítményi rendszerek közül a két és három részének leginkább van jövője. Az itt röviden összefoglaltak tárgyalása után értekező saját hosszalzatú két és három részű vasfelépítményi tervezeteit mutatja be melyek az idefogott két ábrában láthatók, s lényegükre nézve következők: A kétrészű rendszer felső sínje Vignoles-sín, az