Az Épitési Ipar, 1882 (6. évfolyam, 1/261-53/313. szám)
1882-01-29 / 5. (265.) szám
VI-ik ÉVFOLYAM, 1882. BUDAPEST Zsófia* MŰSZAKI HETILA Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt. AM.Méri.és Ép.Egyl.tagjainak Félévre .... 4 frt. Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre. . 2 frt. I Egyes szám ára 25 kr.5-265. szám. Vasárnap, januárius 29. Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi-xit 24. sz. III. e. 4. ajtó. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: Ámon József, Benkó ,Károly, Bukorics Gyula, Dötzer Lipót, Banda József, geszti Adolf, Ganz és Társa, gauszmann Alajos, girenumi Károly, Hofhauser Lajos, gallina Mór, Kauser János, gélét Napóleon, guni gndre, gangenfeld grigyes, Lechner Lajos, Lukse-gábryBéla, Mechwart András, geuschloss JEmil, Neuschloss J. fiai, gey Béla, Dr. gártos Béla, girtos Gyula, gucher József, Schlick Béla, Slavek gince, Steindl Imre, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás, pártosGyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő: Ney Béla. Tartalom: Meghívó. — A nemzeti múzeum és középületeink. — Vasúti felépítmény köböl (2 ábrával.) — A mata-fuegesról (2 ábrával.) — Vegyesek. — Magyar Mérnök- és Építész-Egylet — Fővárosi ügyek — Pályázatok. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. Meghívó. A Magy. Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítészeti szakosztályai jövő hétfőn — folyó évi januárius hó 30-án esti 61 2 órakor az egyesület helyiségében (Csillag utca 12. sz. a.) szakülést tartanak melynek tárgyai: 1. Az egyleti érem ügyében kiküldött bizottmány jelentése. 2. Folyó ügyek és indítványok. Czigler Győző s. k. Ybl Miklós s. k. szakoszt. jegyző. szakoszt elnök. A nemzeti muzeum és középületeink. Ha az a biztos tudat kisérne soraink írásánál, hogy jelen lapok hasábjait az építési szakma hívein kívül a nagyközönség közül is számosan olvassák, akkor nehezen esnek azon bizonyos elfogultságon és általános érzéketlenségen alapuló téves tanok ellenében félelem nélkül nyúlni a toll után, amely tanok az állami és községi nyilvános épületektől nemcsak minden megfelelőbb aeszthetikai kiképzést, de még sokszor a kivitel szoliditását is elvitatni igyekeznek, és mely tanoknak hirdetői minden alkalommal, valahányszor egy újonnan emelt középület kissé kiemelkedik a magánosokhoz sem illő puritán egyszerűségen, azonnal „egy szegény államhoz nem illő márványpaloták“ panaszaival állnak elő. Annál inkább szigorú kötelességünknek tartjuk ma, midőn több nagyszabású építkezésnek, mint az új országház, kormánypaloták, igazságügyi palota, újabb templomok, színházak stb. építésének küszöbén állunk, ismét és újonnan hangoztatni, hogy bár kerülve a költséges díszt, de ne vonjuk meg fukar kislelkűséggel sok századokra emelendő épületeinktől a tartósság egyik legfőbb kellékét, t. i. azt, hogy azok színanyag-építmények (Material-Bauten) legyenek. Előttünk a példa, amelyet jelen felszólalásunk címéül választottunk: a magyar nemzeti múzeum épületének mai állapota. Sokaknak osztatlan nézete szerint a múzeum a régebbi és újabb középületek közt még mindig első helyet foglal el, és méltán. Conceptiójának nemes egyszerűsége (mely kifejezés ezúttal nem üres, talán megszokott frázisként veendő), nyugodt tömeghatása és szép arányai mind oly meglevő kellékek, melyek főleg egy monumentális épület bírálatánál figyelmen kívül nem hagyhatók. Hogy alaprajzi elrendezésében főleg a nyilvános tárlatokhoz vezető lépcsőket illetőleg, több célszerűség és szépség nem fejtetett ki, azt, ismerve Pollack alkotó erejét, egyedül a költséghiányból származó takarékosságnak kell betudnunk. Mert ne feledjük, hogy e tudományos és művészeti intézet főnemeseinknek, az áldozatkész nemzetnek filléreiből épült, tehát éppen ezért nem is hasonlíthatjuk azt szigorúan össze a most épülő bécsi és udvari múzeumokkal. Költséghiánynak és takarékosságnak kell tulajdonítanunk azt is, hogy a múzeum homlokzata nem színanyag, hanem csak egyszerű művakolás. Meg is látszik rajta. Még emlékünkben él néhány év előtti sanyarú állapota, foszladozó vakolatból húzott párkányaival, lehámlott, meszes foltjaival . Azóta sok ezer forinttal kitatarozták szépen .... most pedig már bomlik ismét, úgy, hogy néhány év után ismét javíttatni lehet! . . . Drága homlokzat lesz az idővel nagyon, amelylyel szemben azok a költségek, mint amelyekbe eredetileg a faragott kővel való burkolás került volna, vajmi elenyészőek lesznek; úgy, hogy az épületnek faragott kővel való burkolása még ma sincs késő, sőt a jövendő évek hosszú sorához képest, ameddig a múzeum állani fog, úgy tartósság, de még takarékosság szempontjából is csak ajánlatosnak mondható. A múzeum-épületnél szerzett tanulság újonnan emelendő monumentális épületeinknél szolgáljon elővigyázatul, hogy a színanyag-építkezés — bár nagyobb befektetési tőkét igényel — az időben hozzá véve a századokra szóló tartósságot, jelentékenyen olcsóbb is. Azonkívül a műformáknak önálló, vagyis a kb-