Az Épitési Ipar, 1882 (6. évfolyam, 1/261-53/313. szám)

1882-01-29 / 5. (265.) szám

VI-ik ÉVFOLYAM, 1882. BUDAPEST Zsófia* MŰSZAKI H­ETIL­A Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt. AM.Méri.és Ép.­Egyl.tagjainak Félévre .... 4 frt.­­ Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre. . 2 frt. I Egyes szám ára 25 kr.­­5-265. szám. Vasárnap, januárius 29. Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi-xit 24. sz. III. e. 4. ajtó. M­i­n­­d­e­n a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: Ámon József, Benkó ,Károly, Bukorics Gyula, Dötzer Lipót, Banda József, geszti Adolf, Ganz és Társa, gauszmann Alajos, gi­renumi Károly, Hofhauser Lajos, gallina Mór, Kauser János, gélét Napóleon, guni gndre, gangenfeld grigyes, Lechner Lajos, Lukse-gábry­­Béla, Mechwart András, geuschloss JEmil, Neuschloss J. fiai, gey Béla, Dr. gártos Béla, girtos Gyula, gucher József, Schlick Béla, Slavek gince, Steindl Imre, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás, pártos­­Gyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő: Ney Béla. Tartalom: Meghívó. — A nemzeti múzeum és középületeink. — Vasúti felépítmény köböl (2 ábrával.) — A mata-fuegesról (2 ábrával.) — Vegyesek. — Magyar Mérnök- és Építész-Egylet — Fővárosi ügyek — Pályázatok. — Ajánlati árlejtések. — Hir­detések. Meghívó. A Magy. Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítészeti szakosztályai jövő hétfőn — folyó évi januárius hó 30-án esti 61 2 órakor az egyesület helyiségében (Csillag­ utca 12. sz. a.) szakülést tartanak melynek tárgyai: 1. Az egyleti érem ügyében kiküldött bizottmány je­lentése. 2. Folyó ügyek és indítványok. Czigler Győző s. k. Ybl Miklós s. k. szakoszt. jegyző. szakoszt elnök. A nemzeti muzeum és középületeink. Ha az a biztos tudat kisérne soraink írásánál, hogy jelen lapok hasábjait az építési szakma hívein kívül a nagy­közönség közül is számosan olvassák, akkor nehezen esnek azon bizonyos elfogultságon és általános érzéketlenségen alapuló téves tanok ellenében félelem nélkül nyúlni a toll után, a­mely tanok az állami és községi nyilvános épüle­tektől nemcsak minden megfelelőbb aeszthetikai kiképzést, de még sokszor a kivitel szoliditását is elvitatni igyekez­nek, és mely tanoknak hirdetői minden alkalommal, vala­hányszor egy újonnan emelt középület kissé kiemelkedik a magánosokhoz sem illő puritán egyszerűségen, azonnal „egy szegény államhoz nem illő márványpaloták“ panaszaival állnak elő. Annál inkább szigorú kötelességünknek tartjuk ma, midőn több nagyszabású építkezésnek, mint az új or­szágház, kormánypaloták, igazságügyi palota, újabb templo­mok, színházak stb. építésének küszöbén állunk, ismét és újonnan hangoztatni, hogy bár kerülve a költséges díszt, de ne vonjuk meg fukar kislelkűséggel sok századokra emelendő épületeinktől a tartósság egyik legfőbb kel­lékét, t. i. azt, hogy azok szín­a­n­yag-épít­m­é­n­y­e­k (Material-Bauten) legyenek. Előttünk a példa, a­melyet jelen felszólalásunk cí­méül választottunk: a magyar nemzeti múzeum épületének mai állapota. Sokaknak osztatlan nézete szerint a múzeum a ré­gebbi és újabb középületek közt még mindig első helyet foglal el, és méltán. Conceptiójának nemes egyszerűsége (mely kifejezés ezúttal nem üres, talán megszokott frázis­ként veendő), nyugodt tömeghatása és szép arányai mind oly meglevő kellékek, melyek főleg egy monumentális épü­let bírálatánál figyelmen kívül nem hagyhatók. Hogy alaprajzi elrendezésében főleg a nyilvános tár­latokhoz vezető lépcsőket illetőleg, több célszerűség és szépség nem fejtetett ki, azt, ismerve Pollack alkotó ere­jét, egyedül a költséghiányból származó takarékosságnak kell betudnunk. Mert ne feledjük, hogy e tudományos és művészeti intézet főnemeseinknek, az áldozatkész nemzet­nek filléreiből épült, tehát éppen ezért nem is hasonlít­hatjuk azt szigorúan össze a most épülő bécsi és udvari múzeumokkal. Költséghiánynak és takarékosságnak kell tulajdoníta­nunk azt is, hogy a múzeum homlokzata nem színanyag, hanem csak egyszerű művakolás. Meg is látszik rajta. Még emlékünkben él néhány év előtti sanyarú állapota, foszla­dozó vakolatból húzott párkányaival, lehámlott, meszes folt­jaival . Azóta sok ezer forinttal kitatarozták szépen .... most pedig már bomlik ismét, úgy, hogy néhány év után ismét javíttatni lehet! . . . Drága homlokzat lesz az idő­vel nagyon, a­melylyel szemben azok a költségek, mint a­melyekbe eredetileg a faragott kővel való burkol­­­á­s került volna, vajmi elenyészőek lesznek; úgy, hogy az épületnek faragott kővel való burkolása m­é­g m­a sincs késő, sőt a jövendő évek hosszú sorához képest, ameddig a múzeum állani fog, úgy tartósság, de még takarékosság szempontjából is csak ajánlatosnak mondható. A múzeum-épületnél szerzett tanulság újonnan eme­lendő monumentális épületeinknél szolgáljon elővigyázatul, hogy a színanyag-építkezés — bár nagyobb befektetési tőkét igényel — az időben hozzá véve a századokra szóló tartós­ságot, jelentékenyen olcsóbb is. Azonkívül a m­­ű­for­m­á­k­n­a­k önálló, vagyis a kb­-

Next