Az Épitési Ipar, 1886 (10. évfolyam, 1/470-52/521. szám)
1886-11-21 / 47. (516.) szám
AZ építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság, valamint a budapesti építőmesterek. KŐMŰVES-, KŐFARAGÓ- ÉS ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt Félévre . I frt Negyedévre. 2 frt 47—516. szám. A M. Mérn.- és Építész-Egylet I tagjainak: egész évre 6 frt, fél- IT . , évre s frt. Egy szám ára 25 kr. Vasárnap, november 2 . Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi út 24. sz. III. e. 4. ajtó. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: Ámori József, Senki Károly, Kukorics Gyula, fizigier /győző, gerecis Belvecchio gerenc, Ritter Moót, ganda József, gesztis Adolf ganz és gársa, RauszmannAlajos, Hieronymi Károly, Rolhauser Bajos, Rabina gróf, Rauser János, Réler Napóleon, Brajcsovits ,Bajos, Rand Endre, gangenfeld grigyes, Rechner Lajos, gukse-gibry Béla, gleckwarth András, NeuschlossEmil, Neuschlosz Edin és glareell, Ney Béla, girtos gyula, gucher József, Schlick Béla, Steindl Imre, golnay Lajos, j Neber ,Antal, Ybl Miklós, gellerin Mátyás, Zsigmondy Béla, Mihályfi József főmunkatárs. Pártos Gyula a kiadótulajdonosok képviselője. Key Béla felelős szerkesztő. Tartalom. Meghívó — »Vasútépítéstan.« A technológiai múzeum 1885 - 1886-ban — Az újabb closet- és pissoir-berendezések (19 ábrával). — Vegyesek. — Könyvészet. — Magy. Mérn.- és Építész- Egylet. — Fővárosi ügyek. — Pályázatok. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések Meghivó. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítési szakosztályai jövő hétfőn, folyó évi november 22-én esti 67 órakor az egyesület helyiségében (Csillag utca 12.) ülést tartanak, melynek tárgyai: 1. Pucher József indítványa az egyesületben alakítandó »választott bíróság« dolgában. 2. Folyó ügyek, indítványok. Ybl Miklós s. k. Kiss István s. k. szakoszt. elnök. szakoszt. jegyző. „Vasútépítéstan.“ (Irta Kisfaludi Lipthay Sándor, a vasútépítéstan nyilvános rendes tanára a m. kir. József-műegyetemen. Kiadja a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Könyvkiadó Vállalata. 1886. 2-ik kötet »A vasúti felépítmény« I. füzet »A vágány«.*) Lipthay nagy keretben tervezett művének tavaly megjelent első kötetével fölkeltette bennünk a reményt, hogy ez oly munka lesz, mely nemcsak hogy számot tesz a külföldi hasonló művek között, de úgy teljességénél, valamint tárgyalási módjánál s különösen annál fogva, hogy több dologra nézve mint becses forrás szerepelhet, a szakirodalomban egyenesen kitűnő helyet fog elfoglalni. A most előttem fekvő 2-ik kötet ezt a reményt csak megerősíti, dacára annak, hogy a feldolgozott anyag természeténél fogva nem tárgyalható anynyira érdekes modorban, mint az első kötet. Hogy az anyag *) A fenti címmel bíró munka megjelenését szegényes szakirodalmunk terén oly nagy horderejű ténynek tekintjük, hogy ez ismertetésnek,szívesen engedtük át lapunk mai számában az első helyet. A szerk. csoportosításának előnyei el ne vesszenek, a tárgyalás sorrendjében fogom ismertetni és méltányolni a könyv kiemelkedőbb részeit, s remélem, hogy ennek folyamán a műről táplált jó véleményem teljesen meg lesz okolva. Az általános rész a vágány alkotó részeit, a sínszálakat, a különböző alrendszereket, a kapcsoló szereket és az ágyazást ismerteti. Ez általános résznek egyik becses pontja a sínek anyagára vonatkozó tárgyalásban van, mely a m. k. államvasutaknak az acélsínekre vonatkozó határozmányaival s az acélsínek kopására vonatkozó terjedelmes adatgyűjteményekkel van illusztrálva. A fa-, vas és kőaljak összehasonlítása után eléri azt az eredményt, hogy gazdasági szempontból hazánkban nemcsak jelenleg, de még valószínűleg igen sokáig, a fáé az elsőség, szerző consequentiáiban tovább fejtve, a fa tartósságának fokozására szolgáló módok teljes képét adja, s azok gazdasági jelentőségét méltányolja. Érdekes része a munkának a következő fejezet, mely részletesen a sínszálakkal foglalkozik. A különböző szelvényű sínrendszerek ismertetése, összehasonlítása, az alkalmazott és alkalmazandó sínhosszúságok tárgyalása után áttér a szélestalpú, azután pedig a sarusínek minden részletkérdésére, s a létező és jónak bizonyult síneken a magasságnak a többi mérethez talált viszonyát általánosítva, ezen viszonyszámok alapján képleteket ad a sín súlyának közelítő meghatározására. Ezután következik a fejezet legfontosabb része, az adott körülményeknek megfelelő sínszelvény keresése. Winkler ezt a kérdést a többtámaszú tartók elmélete alapján tárgyalja, de Winkler tekintélye sem bírta rá szerzőnket, hogy ezen, különben szigorúan tudományosnak látszó megoldást elfogadja; nem pedig azért, mert amint kimutatja, szigorú tudományos alapon a kérdés megoldhatatlan, hiányozván a megoldhatás létfeltételei, a közreható erők és reactiók pontos ismertetése. E helyett azonban oly ügyes közelítő elméletet állított föl, mely saját szavai szerint is, tulajdonképen interpolálást ad a már meglevő és a gyakorlatban jóknak bizonyult szelvények közé, s így eredményei teljesen jók és megbízhatók.