Épitő Ipar, 1891 (15. évfolyam, 1/731-52/782. szám)

1891-04-08 / 14. (744.) szám

A „Szabadságharc-szobor“ pályatervei m. Mikor, a nagy tömegből s a nagy gazdagságtól vontatva, Zala és Schickedanz tervétől a Szécsiéhez mentünk át, elhaladtunk a kettő között elhelyezett modell előtt, melyhez most visszatérve, jól esik szemünknek, hogy egyszerű tömegén kissé megpihenhet. Mindamellett, hogy gazdag szomszédainak nagysága és díszessége elhomályosítja, kicsinynek, szegénynek, meztelennek mutatja, mégis hamar meggyőz bennünket e mű arról, hogy mily nagy előny rejlik a felfogás egyszerűségében. Ez az egyedüli út a néző kedélyéhez. Keresetlen, egyszerű szó — világos, közvetetlen értelem. S ha ezzel a felfogással nem voltak képesek e mű szerzői a szomszédok imént említett hatásának még nagyobb sikerrel ellentállni, tulajdonítsák ezt annak a körülménynek, hogy — mint látni fogjuk — némileg ők is versenyre keltek azoknak fényével, és ebben hátramaradtak. Róna és Havranek e műve világosan szól hozzánk ; semmi kétség nem fér az emlék céljához. Lent a talapzat körül és fölött, félreismerhetetlen csoportokban, a szellemi ébredést s a harcot mutatja, míg a magasban Hungária hatalmas alakja hirdeti szabadságát. Talán a távolság, Hungária alakja s a harci csoport között, a harc óta elmúlt időt jelképezi s a magas kószál, melyen áll, a munkát, melyet végezni kellett, mig a lezajlott harc fölé a béke és a szabadság felépült? Ez az előadás egyszerű és érthető. A képtalány, melyet egy plastikus ábrázolás a nézőnek feladni szokott, azonnal megfejthető itt. Értelmünk gyors kielégítése azonban még nem egyértelmű a művészi feladat megoldásával. A kedély az, mely ettől a maga számára követeli a nagyobb részt. Éhez pedig ismét az építészé az első szó. Arányainak összhangja és formáinak dallama kell, hogy hozzánk jussanak, még mielőtt a szót megérthetnék. Mint legtöbb versenytársa, ez is a magasba törekszik. S teszi ezt határozottan, öntudatosan, egyszerű és egységes tömeggel. A széles plateau, melyre a magasba irányuló tömeg helyezve van, arányainál fogva csupán a földet képviseli, s a compositióban nincs más szerepe, mint hogy az emléket néhány lépcsőfokkal az út színe fölé emelje. Maga az emlék egy szélesebb talapzatból s egy nyúlánkabb, magas törzsből áll, mely míg egyfelől erélyes és világos tömeghatású másfelől a szobrásznak, is alkalmas magvat kínál, alkotásait elhelyezni. Sajnos azonban, hogy maga az építész ezt az előnyös compositionális magvat nem szerencsésen alakította. A szélesebb talapzat aránya kedvezőtlen, alsóbbrendű taglalása, úgy vízszintes, mint függélyes irányban, zilált, nyugtalan, a fölöslegesség és a kicsinyesség hatásával. A felületek sokrétű megtörése s a párkányfordulatok bárok játéka ártalmára vannak a szobrász idomainak, anélkül, hogy az építésznek a tömeg arányok hangolásásában szolgálatára volnának. A felső törzsnek római architektúrája egész a párkányzatig, csupán az eredetiség hiánya miatt volna kifogásolható; ellenben nagy hiba annak az ötletnek eredetisége, hogy a féloszlopok közé foglalt díszesebb falade-okat oldalt, míg az oszlopok s az általuk ékített pillér élét előre fordította az építész. Holott már a szoborművek elhelyezése is az ellenkező, természetesebb állásra utalta volna, ha meggondolja, hogy a magasabbra helyezett csoportozatok szenvednek a mögöttük levő gazdagabb tagozás által, míg az előre fordított meztelenebb oldalak súlyosan nehezednek az alattuk levő alacsonyabb csoport fölé. Az ami a főpárkányzat fölött, mint a felső Hungária közvetetlen talapzata emelkedik, mondható ezen építészeti compositió legnagyobb hibájának. Itt a tömeg túlságosan fel van oszlatva, úgy formái mint arányai által, s míg egyfelől gazdag díszítésével a fölötte álló főalak rovására veszi igénybe a szemet, addig a silhouetteben annak az alaknak mintegy folytatásaként hat, ahelyett, hogy attól élesen elváló talapzatául szolgálna. Ezen silhouette-beli összeolvadás azután kellemetlen dissonantiát létesít a párkányzat alatti törzs és a szoborral együtt ható tömeg közötti arányban. Mindezen hiányok nagy mértékben károsítják azt a helyes fölfogást és közvetetlen hatást, melylyel, mint említettük, az építész alapgondolata leitt volna és azt a szolgálatot, melyet a szobrászati megoldásnak tenni hivatva lett volna. Azt a helyet azonban, melyet a szobrásznak művei számára készített, ez utóbbi igen szerencsésen használta fel képeinek elosztására. Láttuk, hogy ő is, mint három társa, a magasba állított egy alakot, ennek azonban úgy tárgyát, mint arányát szerencsésebben választotta meg amazoknál. Nagyobb méretet adott neki és egyúttal közelebb hozta a nézőhöz. Tehát mindenképen jelentékenyebb szerepet juttatott neki a compositióban, nem pedig pusztán decorativet, mint amazoknak adott, kis méretük a nagyobb magasságban. De másfelől tartalmilag is közelebb hozta eszméjéhez, amennyiben általa nem csupán a szabadság jelképét, géniuszát, vagy kürtös hirdetőjét, hanem egyenesen Hungária szabadságát ábrázolta. Igaz, hogy ez utóbbinak , a szabadságnak jellemzésére nem épen szerencsés eszközt választott a Hungária felemelt karjáról lefüggő széttört bilincsben, mely ép oly kevéssé plastikus ábrázolás — legalább ebben az arányban — mint a Zala oroszlánja alatti kígyó, az ármány képéül. Ha sikerül a szabadság jellemzésére más, érthető és hatásos formát találnia, jó; ha nem, akkor elégedjék meg a szobrász azzal, ami az emberi alak életteljes mozdulatával, minden attribútum nélkül is kifejezhető. A szobrász, ki ily commentárhoz folyamodik, megtagadja művészetét, épúgy mint az építész, ki természetes formáinak és arányainak harmóniáját nem tudván kezelni, az álkonstruktióhoz és a decorativ incrustátió műiparához fordul értelempótlásért. Az alépítmény előoldalán ábrázolt harc képezi ezen compositiónak egyik legfontosabb részét, ép úgy, mint legfontosabb része a megtestesítendő eszmének szintén a harc fogalma. Ezen csoport minden egyes alakja heves mozgalomban, a haza szentélyét védő küzdelem végső elkeseredettségében és egyikük — a hősi halálban, van feltüntetve. Róna egyik legnagyobb sikere ennek a csoportnak hatásában rejlik. Nem is csorbíthatja ezért érdemét, ha azt mondjuk róla, hogy ez a hatás talán nagyon is vad. Olyan bár, mely megfelel annak a kitörő vulkánszerű eseménynek, de sajnosan közelít az őrjöngéshez s így átlép azon a határon, melyet egy monumentális compositiónak az állandó szép hatás követelménye szab, mikor a művésznek, a szenvedély és az indulat legmagasabb fokú ábrázolásában is mérséklő ■■■I 1891. BUDAPEST. 14. — 744. sz. -Szerda, április 8-án. XV. ÉVFOLYAM. ..."K..... T' O T ’""Pt pn a n E P I T (J»IPAR Tartalom. A »Szabadságharc-szobor« pályatervei. ITT. — Hansen — Schmidt — Ybl. — Vegyesek. — Magyar Mérnök- és Építész-Egylet. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések.— Terv- MŰSZAKI HETILAP, pályázat. — Hirdetések.