Épitő Ipar, 1891 (15. évfolyam, 1/731-52/782. szám)

1891-01-14 / 2. (732.) szám

A­n 9 1891. BUDAPEST, 2.-732. sz. — Szerda, január 14-én. XV. ÉVFOLYAM 11 EPITO IPAR MŰSZAKI HETILAP. Tartalom. Vasútépítéstan. — A műszaki vélemény és a m kir. technológiai iparmúzeum. — Magyarország üvegipara és aj üveggyártás. —Vegyesek. (Rajzmelléklet: Az »Építő Ipar« címlap­jának pályaművei.)­­ Magyar Mérnök- és Építész-Egylet. — A bu­dapesti építőmesterek, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek ipar­­testülete. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések. — Tervpá­lyázat. — Hirdetések, immuni­i „Vasútépítéstan.“ Irta Kisfaludi Lipthay Sándor. II. kötet. Vasúti felépít­mény. II. füzet. Kereszteződések és kitérők. A szöveg közé nyomott 781 ábrával. 1891 .A Magyar Mérnök- és Épitész- Egylet Könyvkiadó Vállalata II. cyklusának illetménye. Majdnem minden technikai alkotásnak, főleg ha dyna­­mikai erőhatásoknak kell ellenállnia, van, a szerint a mint ezek az erőhatások egyszerűebbek vagy bonyolódottak, és a körülmények szerint, melyek közt működnek, több vagy kevesebb és többé-kevésbbé kényes részlete, melyek az illető alkotmány »gyenge pontjait« képezik, s melyek a szerkesztéskor különös figyelmet, behatóbb, néha a kicsiségekre is kiterjeszkedő tanulmányt, később pedig kiváló gondozást követelnek. Ilyen gyenge pontjai, mondhatnók »Achilles-sarkai« a vasutaknak, közelebbről a vasúti felépítménynek — tisztán szerkezeti szempontból is — a »keresztezések és kitérők,­ kivált ez utóbbiak, melyek egyébiránt a legtöbb esetben a keresztezésekkel, és pedig a legkedve­zőtlenebb alakúakkal, együttesen fordulnak elő. Már ez egymagában is megmagyarázza azt a versen­gést, melyet a kitérők s ezekben különösen a vonatot irányától elterelő váltók szerkezetének, ma már csak­nem a gépészmérnök leleményes elmésségét követelő tökéletesbítése körül tapasztalunk. Még érthetőbbé lesz ez, ha tekintetbe veszszük, hogy a közlekedés terén is érvényesül az a közmondás, hogy: »l’appétit vient en mangeant«, amennyiben azt látjuk, hogy a már-már szé­dítő gyorsasággal járó vonatok zakatoló zenéjének ideg­izgató hatása csak azt a visszhangot kelti az utazó közönségben, hogy: »gyorsan még gyorsabban« . . . . s hogy ennélfogva a vasutak ügyintézői, mielőtt ennek a láznak a csillapítására általánosabb — kiadóbb (!) — eszközökhöz nyúlnának, igen bölcsen, egyelőre és mindenek­­felett arra törekszenek, hogy a sebesség lassúdását bizonyos helyeken, a pálya »gyenge pontjain« (nem is szólva az állomásokon való bosszantó veszteglésről) le­hetőleg csökkentsék. Ebben a versengésben nincs az az újítás, ha még akkorra volna is, mely komolyan komoly figyelmet ne arrogálna magának; másrészt meg csak természetes, hogy ezt a figyelmet, ha csak némiképp ja­vítást is foglal magában az újítás, meg is adják neki,­­ persze hogy könnyebben is oldhatják meg, mint például a sínrendszerre, vagy az egész felszerkezetre vonatkozó ötleteket. A tárgy absolut fontossága, melyet a felszerkezet eme részletének rendeltetése kölcsönöz neki, ennek az elem­nek a vasúti mérnök más, vaskosabb, gyakran gigantesk műveihez képest és a reá ható hatalmas erőkhez mérve úgyszólván subtilis alkata s igy kényesebb természete — mely annál alkalmatlanabb, mert a szerkezet külső befolyásoknak, az idő viszontagságainak stb. van kitéve — ez a kettő, kapcsolatban az imént említett körül­ménynyel, melynél fogva már eddig is oly rengeteg anyaghalmaz gyűlt össze, hogy ember legyen, a­ki abból a legjavát csak ki is válaszsza, (mert hiszen a j­ó nem fér el mind egy kézikönyv elvégre is aránylag szűk ke­retében) — mindezek, a vasútépítéstan jelen két szaka­szának megírását a szerző által elvállalt nagy és nehéz feladatnak kétségkívül legnehezebb részévé teszik. Annál nagyobb örömünkre szolgálhat, hogy constatál­­hatjuk, hogy a szerző, feladatának ezt a részét is minden tekintetben kitűnően oldotta meg. Már a rendelkezésemre álló hely korlátolt volta is kizárja, hogy ezúttal ennek részletes megokolásába bo­csátkozzam, de egész általánosságban bátran ki merem mondani, hogy azoknak a szempontoknak, melyekből a kitérők és kereszteződések tárgyalandók olyan műben, mely nemcsak tankönyvül (ámbár mindenesetre ilyenül is) illetőleg tanszéki előadás vezérfonalául, hanem egy­szersmind a gyakorlat emberének kézikönyvül, a gya­korlat változatos feladatai közül támaszul, tanácsadóul, sőt esetleg mint eszmesugalmazó is szolgáljon,s azoknak a szempontoknak Lipthay műve teljesen megfelel. Az anyag rendszeres felosztása, minden egyes tárgynak helyes, szabatos definitiója, a cél és az elérésére szolgáló eszközök, illetőleg az alkalmazásban levő leggyakoribb szerkezetek és szerkezeti alkotórészek megjelölése és typi­­kus rajzokban bemutatása, az egyes eltérő szerkezetek­­ előnyeinek és hátrányainak kiemelése, a szükséges szá­mítások, é­s mindez arányos, helyes mértéket tartó meg­osztással és az éppen szükségesre szorítkozva se unal-­­ más szószapora terjengősséggel, se keresett, tollszárkop­­­­tató és észgyötrő, vagy érthetetlen, úgynevezett »tömörség- s­zél«,se végre tépelődő szőrszálhasogatással előzárva,... a­­ számításokat a legegyszerűbb alakban, a rajzokat aprólékos, bosszantó magyarázgatások nélkül . . . ime ezek azok a követelések, a­melyekkel az efajta mű írója elé léphetünk.­­ Ezeknek a követelményeknek, a szerző — ismételjük — egy-­­­­ől-egyig megfelelt, és megfelelt az elméleti és gyakorlati szempontok egyaránt való kielégítésével úgy, hogy való­ban zavarban volnánk, ha azt kellene eldöntenünk, vájjon a tanárt, vagy a gyakorlati férfiút ismerjük-e hamarabb fel benne, s vájjon a szaktudóst a mű tartalmi súlyáért, vagy az irat, a mű constructiv tökélyeiért, éri-e nagyobb elismerés. A­mi a kitérők kitűzésére­­ szolgáló számításokat illeti, különösen kiemeljük — s ezt nagy nyomatékkal javára tudjuk be — hogy szerző annyiban eltér más szerzőktől, hogy következetesen az u. n. »vetítő« mód­szert alkalmazza, igen nagy szerencsével úgy, hogy vele a legbonyolódottabb számítások, mint aránylag egysze­­­­rűek jelentkeznek. Egyébiránt, ez a fejezet kimerítőbb,­­ mint az a néhány — tisztán csak ezeknek a számításoknak­­ szentelt speciális mű, mely eddig kézen forog — a­mi­­ szintén nagyban emeli értékét, mert a mérnöki gyakor­latban sehol sem veszik oly szívesen a készet, mint ép­­­­pen a mathematikai számítások terén. A szerző, mintha némi kis aggodalmat árulna el előszavá­ban az iránt, váljon e részletekbe hatolásban sikerült-e a kellő mértéket megtartania ? E tekintetben nyugodt lehet. A­ki csak azért olvassa el a kötetet, hogy általános érdek­lődésből, csak olvasta legyen, olyan, ha lesz, kevés lesz. Ezek, bizony meglehet, ezt egy kicsit sokalni fogják (aminthogy 498 oldalnyi műszaki könyvet csakúgy végig­olvasni, nem a legmulatságosabb dolog), ámde ezek tud­ják, hogy nem ez célja a műnek. A­kik tanulás cél­jából olvassák, azoknak szükségük van annyira, a­mennyi benne van. A gyakorlat embere a legtöbb esetben meg­találja benne azt, a­mit keres; kivételes esetekben pedig nem kézikönyv a forrás, melyből merítenie kell, ha­csak nem olyan az ember, a­kinek az is elég, a­kinek elég egy kis analógia, egy kis irányító arra, hogy aztán maga is boldogulhasson feladatával. Szóval, mi úgy ta­láljuk, hogy a szerzőnek sikerült, igen szerencsés tapintattal, az arany középutat eltalálni.

Next