Épitő Ipar, 1892 (16. évfolyam, 1/783-52/834. szám)

1892-01-14 / 2. (784.) szám

2. — 784. sz. — Csütörtök, január 14-én XVI. ÉVFOLYAM 1892. BUDAPEST. ÉPÍTŐ IPAR MŰSZAKI HETILAP. Tartalom. A ma szokásos adómentesség káros befolyása Budapest fejlődésére. — Hegesztő varrat nélküli acéllánc (7 ábrával). — Magasépítményi szurrogátumok. — Vegyesek. — M. Mérnök- és Építész-Egylet. — Fővárosi ügyek. — Levelezés. — Ajánlati árlejtések. — Pályázatok. — Tervpályázatok — A legfontosabb építőanyagok piaci árai. — Hirdetések. A ma szokásos adómentesség káros befolyása Budapest fejlődésére. (Fölolvastatott a M. Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítési szakosztályok ülésében.) Az »Építő Ipar« gyakran foglalkozik fővárosunk fejlődésének a kérdésével — építési szempontból, — és pedig tanácsadólag, vagy kritikát gyakorolva az építészek elkövette hibák fölött, vagy az építő közönség ferde, Költséges és gyakran nevetséges kívánságai fölött, melyeknek építészeink megfelelni kénytelenek. így az 1890. évi 48, 49. és 50-ik számokban Ney Béla elitéli azt a mániát, a mely különösen újabb időben kapott fel nálunk, hogy a bérpalota címmel kérkedő bérházakat vagy bérkaszárnyákat rendkívüli, oda nem illő luxussal építik, mi által az építés megdrágul, következésképpen a házbér is. Cikksorozata végén azután tanácsot ad, hogy mi módon vél a lakásmizérián segíteni és ezeket mondja: » . . . minden tényezőnek — az építésznek is — arra kell törekednie, hogy lehetőleg minden fajú — tehát szerényebb igényelnek is méltányosan megfelelő — bérlakásaink is legyenek elegendő számmal, hogy így az a sajnálatraméltó társadalmi osztály, (a tisztviselők) amely társadalmi állásának és megszerzett műveltségének előnyeit nem, hanem csupán terheit érzi, legalább a tisztességes lakhatás áldásaiban részesülhessen olyan árért, amelyet szűkreszabott javadalmazása korlátai között is megbizhat.«— Azután így folytatja: »Igaz, hogy azon, hogy a tényleges visszás és fonák viszonyok kedvezően átalakuljanak, akár az összes építészek és építők megfeszített igyekezete sem segíthet rögtönösen, mert a lakóközönség nagy részének félszeg fölfogásával — amely szerint a 300—400 frtot fizető lakó is «fürdőszobát» és «parkétát» követel — az építész józanabb felfogása csak lassan-lassan, idővel fog megbirkózhatni, de törekvésünknek mégis ide kell irányulni, a közönséget e felfogásba bele kell nevelnünk, ha hivatásunknak nemcsak mint üzletemberek, hanem mint emberek, művészek és honfiak is igazán meg akarunk felelni.» Eddig Ney Béla. Ebben — részemről — két tévedést látok. Az első tévedés véleményem szerint az, hogy Ney Béla az építőket józanabb felfogásra tanítani akarja — a felvett szokás, a divat ellenére! Ez épúgy nem lehetséges, mint a nőkkel megértetni, hogy a fűző őket nem szépíti, mert természetellenes formákba szorítja testüket és azonfelül még igen káros is az egészségre stb. Egy sem hiszi,egy sem követi az orvos tanácsát, ha csak nem kényszerűségből, vagy ha a fűző kimegy a divatból mint a crinolin. Azt merem állítani, hogy nincs az a ferdeség, építés dolgában is, amelyet a közönség szépnek ne találna — ha divat. Ybl építész, Károlyi Alajos gróf palotájára 2 manzárdot épít, ekkor S . . . építtető azt rendeli építészének, hogy dunaparti bérkaszárnyája mindegyik homlokzatára 1 hármat építsen, hogy háza még szebb, még díszesebb legyen, mint a grófi palota csak két manzárdjával. És megtörtént. Ez bizarr. Ha közel egymáshoz két-három tornyot látunk, majdnem biztosak lehetünk abban, hogy a későbben épített torony magasabb és cifrább az előbb építettnél. A háziúr ezt így kívánja. Ez nem bizarr, hanem nevetséges! Egyéb furcsaságoknál azonban már nevetni sem tudunk, csak sajnálkozni. Ilyen sok egyéb között pl. a tükör üveges ablakok alkalmazása ott is, ahová nem illenek. Nem ritkán találunk messze kint a város határszélén ,Budán és másutt, alacsony, szegényes — valószínűleg még vályogból épített — házikókat, ablakokkal, melyek csak kevéssel nagyobbak egy iv papirosnál, de 3 osztályra beosztva és tükörüvegből vannak, csakúgy, mint a nagy körúti ablakok. Azért persze még nem olyan, csupán satyrája a tükörüveges ablakoknak. Hasonlót tapasztalunk a tisztviselők telepén a — szerintem — aránylag szegénysorsú, családok számára épített házaknál is. Itt is nagyobbrészt a lakosztályok villaszerű elrendezését, tükörüveges ablakokat és egy csomó olyan, gyakran oda nem illő, nem is szép, de az építést mégis megdrágító díszítéseket látunk. És mindeme fonákságoknak mi az oka? egyszerűen az, hogy a divat ezt így kívánja. Azt hiszem, ha ma a körúton valaki régi szerkezetű ablakokat alkalmazna, azt a közönség egyszerűen kinevetné. Ney Bélának — nézetem szerint — második tévedése az, amikor azt követeli, hogy az építészek neveljék józanabb felfogásra megrendelőiket! Ennyi önmegtagadást a művészektől követelni nem lehet. Az építész elsősorban művész és mint ilyen alkalmat keres, hogy tudományát, művészetét megmutathassa és azt értékesíthesse, az objectum — különösen annak rendeltetési célja — nála csak annyiban jöhet tekintetbe, hogy a styl és az építés modora a szerint változik , de a törekvés szépet, sőt mindig a legszebbet alkotni fennáll mindig. Hogy a terv célszerű-e vagy sem és hogy mennyibe kerül annak foganatosítása, az csak másodsorban jön tekintetbe. *) De többet mondok : Véleményem szerint, és az építészek azok, akik az építő közönséget a luxus kifejtésére buzdítják azzal, hogy mindegyik iparkodik minél díszesebb, minél tetszetősbb tervet készíteni és azt megrendelőjével megkedveltetni. Egyedüli törekvése mindig az, hogy terve a mai áramlatnak , a bevett szokásnak vagy nevezzük divatnak megfeleljen és eszmei eredetiek legyenek, mert csak így képes a concurrentiát legyőzni. Lakás: márvány-majolika-tükörüveges ablakok-, parkéta- és fürdőszoba nélkül, nem megy többé ubilakás számba; nyilvános fürdőkbe ezentúl már csak a szegény emberek járnak, az urak otthon fürödnek. Ez divat, ez ellen nem tehetünk semmit. Ameddig Bécs és más modorú nagyváros így épít, mi sem maradhatunk el a divat mögött és minden küzdelem az abból eredő fonákságok és káros következmények ellen a pusztában elhangzó szó. *) Félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznünk, hogy a cikkíró itt kizárólag a maga nézeteinek ad kifejezést s a szerkesztőség igen számos állításával nem érthet egyet. A szerk.