Épitő Ipar - Építő Művészet, 1920 (44. évfolyam, 1/2301-24/2324. szám)
1920-01-04 / 1. (2301.) szám
, az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság, a magyar építőmesterek egyesülete, a budapesti építőmesterek, KŐMŰVES-, KŐFARAGÓ- ÉS ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETE, A VÁROSI MÉRNÖKÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA EGY ÉVRE 00 KOR. .. Felelős szerkesztő: MIHÁLYFI JÓZSEF:: Főszerkesztő: NEY BÉLA :: A kiadótulajdonosok képviselője: GERSTER KÁLMÁN :: EGY SZÁM 2 KOR. ALAPÍTÓK ÉS KIADÓTULAJDONOSOK: Aigner Sándor, Alpár Ignác, Ámon József, Bayer Béla, Benkó Károly, Bukovics Gyula, Czigler Győző, Devecis Delvecchio Ferenc, Feszti Adolf, Ganz és Tsa, Geister Kálmán, Hauszmann Alajos, Hauszmann Sándor, Heidrich László, Hieronymi Károly, Hofhauser Lajos, Hofhauser Elek, Horváth József, Jungfer Gyula, Kalina Mór, Kauser János, Kéler Napoleon, Kund Endre, Langenfeld Frigyes, Lechner Lajos, Lechner Ödön, Lukse Fábry Béla, Mechwart András, Michl Alajos, Neuschlosz Emil, Neuschlosz Marcel, Neuschlosz Ödön, Ney Béla, Ney Ferenc, Pártos Gyula, Pecz Samu, Pucher József, Pucher István, Quittner Zsigmond, Róth Miksa, Schlick Béla, Slavek Vince, Steindl Imre, Steinhausz László, Szepessy Sándor, Tandor Ottó, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás, Zsigmondy Béla. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII. BAROSS U. 88. HIRDETÉSEKET fölvesz a kiadóhivatal és a Pátria-nyomda (IX. Üllői út 25 ) TARTALOM : Magyar kulturértékek — idegenben! — Kivándorlás? — Vegyelek. — Magyar Mérnök- és Építész-Egylet. — Magyar Építőmesterek Egyesülete. — Az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság. — A budapesti építőmesterek, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek ipartestülete. — Városi mérnökök országos szövetsége. — Építőiparosok Szövetsége. — Fővárosi ügyek. — Tervpályázatok naptára. — Versenytárgyalások naptára. — Versenytárgyalások eredménye. — Hirdetések. Magyar kulturértékek — idegenben! Most, hogy a párisi békekonferencia teljhatalmú ötös tanácsa csak úgy ide-oda tologatja az országhatárokat nem lesz érdektelen a kultúra szemüvegén keresztül vizsgálni azokat a területeinket, amelyekre az ántant rátette a kezét az alatt az ürügy alatt, hogy felszabadítja az itt lakó nemzetiségeket a magyarok „zsarnoksága" alól — önálló állami életet élő fajtestvéreikkel egyesítve. Hogy e tetszetős frázis alatt mennyi hazugság rejlik és mennyire hamisan informálták ellenségeink az egyébiránt is meglehetős felületesen tájékozott döntő személyiségeket, bizonyítja az az egyszerű tény, hogy az ezeréves Magyarország legszebb és legrégibb kultúrterületeit, a felvidék bányavárosait, a szepességi polgárság ősi bástyáit, Erdély száztornyú városait és falvait és Délmagyarország termékeny rónáin elterülő végvárainkat egyszerűen lekapcsolták. Mert szó ami szó, hogy a bolsevizmus, az anarchia, a fejetlenség és fegyelmezetlenség hogy olyan orgiákat ülhetett ebben az országban, abban nagy része van a nyugat Mi a magunk részéről soha sem fogunk belenyugodni ebbe az önkényes lekapcsolásba, mert hiszen nemcsak földi javakról van szó, nemcsak só- és kőszén-, arany-, ezüst- és ércbányákról, nemcsak ménesekről, csordákról és nyájakról, nemcsak bőr-, posztó- és nemezgyárakról, hanem ideális értékekről is, kultúrértékekről, melyek a magyar faj életrevalóságáról és hivatottságáról tesznek tanúságot. És vájjon mi lehetne hivatottabb erre a szerepre, mint azok az építészeti emlékek, melyek kőbe fogva örökítenek meg egy-egy kiválóbb személyiség, egy-egy fontosabb kultúrmozzanat, egy-egy jellegzetesebb korszak emlékét? Amint nem lehet Kassát, Pozsonyt, Nagyváradot, Kolozsvárt és Temesvárt egy hatalmi szóval kiforgatni magyar nemzeti jellegéből, éppúgy nem lehet máról-holnapra kisajátítani mindazokat a műemlékeket, amelyek az ország szélein mind ott emelkednek, ahol az erősebben lüktető városi élet előteremtette a szükséges előfeltételeket. Vájjon mi maradna nekünk magyaroknak, ha az antant hatalmi szóval a cseheknek ítéli Pozsonyt, Nagyszombatot, Kassát és Eperjest, az oláhoknak Nagyváradot, Kolozsvárt, Aradot és Temesvárt, a szerbeknek a Bácskát és Szlavóniát, az osztrákoknak Mosont, Sopront és Szombathelyet? Várjon lekapcsolhatja-e az antánt Pozsonyt és vele együtt a régi koronázó dómot, ahol királyaink közül Mária Terézia és V. Ferdinánd is koronáztatott és ahol a XIV. század elejéig az istenítéleteket, nevezetesen a tűz- és vízpróbákat tartották. Vagy az ahhoz a XVIII. század folyamán hozzáépített alamizsnás Szt. János kápolnáját, két gyönyörű Rafael Donnernek tulajdonított bronzkandeláberjével? A pozsonyi koronázó dóm különben arról is nevezetes, hogy annak késői gót hálóboltozatos szentélyében állott a magyar bárok szobrászat egyik leghíresebb alkotása, Donner Szt. Márton lovasszobra, amely valamikor a bárok főoltár díszét képezte és a nagy purifikáció idejében nemcsak a szentélyből, hanem a templomból magából is kirekesztetett, hogy helyet adjon egy új, „stylszerű" és meglehetősen józan, új gót főoltárnak. Sokkal jobban sikerült a ferenciek és a klarisszák tornyának restaurálása, mindegyik egy-egy gyöngye a hazai építészetnek, melyet szintén csak fájó szívvel tudnánk nélkülözni. És hogy nélkülözzük a szomszéd Szentgyörgy és Bazin városok érdekes gót templomait, a bazini és Szentgyörgyi grófok gyönyörű vörös márvány sírtáblájával és érdekes renaissance kőoltárával, meg a nagyszombati invalidusok templomát, tágas, stukkóborította hajójával és monumentális, ikonostaszerű faragott főoltárával? A pozsonyi szobrásziskola hatása érződik a nyitrai templom nagy márványfeszületében is, mely a Felvidék legszebb barokemlékei közé tartozik. Sok értékünk veszne el a bányavárosok festői templomaiban, a Selmecbányai leányvárban és a körmöcbányai kéthajós templomban, mely összekötő kapocsul szolgál a szomszédos krakói kéthajós templom és a poprádvölgyi templomtípusok között. De a krakói templom csak 1500 ■nt* Kérjük T. Olvasóinkat, legyenek szívesek az előfizetést (egész évre 60 K.) minél előbb megújítani. "WB