Épitő Ipar - Építő Művészet, 1920 (44. évfolyam, 1/2301-24/2324. szám)
1920-08-15 / 16. (2316.) szám
1920. augusztus 15 ÉPÍTŐ IPAR : ÉPÍTŐ MŰVÉSZET (16 sz.) 63 része és pedig sem a város fölmérése, a városépítés és városszabályozás, sem a vasútépítés, sem a vízvezeték, a gáz- és elektromos világítás nem soroltattak műszaki osztályokba. Ennek a kívánságnak részben való kiegyenlítésére lett volna hivatva az a pótlás, illetőleg az osztályvezető személyére vonatkozó alternatív rendelkezés, amelyet a közgyűlés iktatott a szabályrendeletbe, amelyet azonban a belügyminiszter 1911. évi október hó 27-én kelt 13559. III. sz. leiratával nem hagyott jóvá, mert „a megnevezett ügyosztályok nincsenek műszaki osztályokut minősítve. Az 1883. évi I. t.-c. 5. §-ának 5. pontja pedig az átalános közigazgatási ügyosztályok élén álló tanácsnokoktól a jog-, illetőleg az államtudományi minősítést kívánja meg, tehát ezek (vagyis a nem műszaki ügyosztályok) élén műszaki minősítési tanácsnok nem állhat". Ezzel kapcsolatos a belügyminiszternek a szervezet 37. §-ára tett észrevétele, amely a műszaki személyzet körében a tanácsnokok számát is megállapítja. Ugyanis a belügyminiszter rendelete a többi — nem technikus — tanácsnoki állásokról azt mondja, hogy: «a létszám a jelen szabályrendeletben a többi állásokra nézve megállapítva nincs és ennek megállapítása a személyzet javadalmazásáról szóló szabályrendeletbe vétetett fél és a következőképpen rendelkezik: a létszám megállapítása az idézett szakaszban is mellőzendő". E miniszteri észrevételek folytán az 1911. november 8-án tartott közgyűlés bár elismerte, hogy a közigazgatást a technikusok közvetetten intézkedése javítja és ezzel a technikusok egyenjogúsításának dolgát a közérdek figyelembe vételével jelentékenyen előbbre vitte, mégis a szabályrendeletből a már jelzett pótlást kihagyta. Ezzel azonban a városépítési, a közlekedési, valamint a vízvezetéki és világítási ügyosztályok élére műszaki minősítési tanácsnokok állítása egyelőre lehetetlenné vált, minek következtében a még ugyanabban az 1911. évben tartott tisztújítás ennek a három ügyosztálynak, mint nem technikus ügyosztályoknak a vezetésével nem technikus szakembereket bízott meg. Pedig, hogy ez a három ügyosztály mennyire műszaki igazgatási ügykörrel bír, azt világosan megmondja az 1912. januárius hó 19-én 10466 . I. t. sz. alatt kiadott polgármesteri rendelet, mely szerint a nevezett ügyosztályok hatáskörébe a következő ügyek (és nem egyebek) tartoznak: „///. Városépítési ügyosztály. Ide tartozik: 1. A város területének felmérése és nyilvántartása. 2. A szabályozási ügyek. 3. Szobrok, emlékművek helyének a közterületeken való kijelölése. 4. Telekrendezési ügyek. 5. Kisajátítási ügyek. 6. Ingatlanok szerzése és elidegenítése (telekpolitika). 7. Magánépítési engedélyek kiadása. 8. Tűzrendészet és szinházvizsgálati ügyek. 9. A tűzoltóság és tűzrendészet." „V. Közlekedési ügyosztály. Idetartozik: 1. A helyi közlekedés átalában és annak egységes fejlesztése. 2. Géperejű és egyéb közúti vaspályák, továbbá a siklók és fogaskerekű vasutak engedélyezésére, építésére és felügyeletére vonatkozó ügyek. 3. A helyi érdekű vasutak engedélyezésekor és üzemben tartásakor a főváros közlekedési és vagyoni érdekeinek biztosítása. 4. Az ipari vontató vágányok. 5. A főváros szerződési jogainak állandó nyilvántartása és érvényesítése a közlekedési vállalatokkal szemben, különösen a számadások ellenőrzése és a részesedés megállapítása. 6. A közlekedési vállalatoknak a tarifára és menetrendre vonatkozó ügyei. 7. Az országos vasutaknak városi terület elfoglalásával kapcsolatos ügyei. 8. A társaskocsiközlekedési ügyek. 9. A bérkocsi-ügyek. 10. Teherkocsiközlekedési ügyek. 11. Géperejű kocsik, géperejű bérkocsik ügyei. 12. Viteldíjjelző. 13. Helyi hajó- és csavargőzös közlekedési ügyek. 14. Köztisztasági ügyek. 16. Fuvartelep." „XII. Vízvezetéki és világítási ügyosztály. Ide tartozik: 1. A vízvezeték építése és kezelése. 2. A közvilágítási ügyek átalában. 3. A gázgyár ügyei. 4. Budapest főváros elektromos műveinek ügyei. 5. Elektromos szerelői engedélyek kiadása. 6. Vízdíjügyek." *• Ezeknek az ügyköröknek legalább 90°/o-a technikai természetű, ami nem műszaki adminisztratív munka mégis akad, annyi a többi műszaki ügyosztályon is előfordul és a főiskolai képzettségű technikus a jártasságot ezekben aránylag rövid gyakorlattal minden nehézség nélkül elsajátíthatja, annál is inkább, mert újabban a műegyetemi oktatás is oly irányt vett, hogy a közigazgatástkellőképpen megismerteti. Megjegyezzük itt átalánosságban, hogy valamennyi, tehát nemcsak a műszaki, hanem minden ,más ügyosztályokban előforduló jogi vonatkozású kérdésekben a tiszti ügyészséget szabály szerint mindig meg kell hallgatni, tehát , az ügyek jogi szempontból való szakszerű gondozása, biztosítva marad. , Áh-hisszük, ezek után nem találkozhatunk ellenmondással, ha az terén tovább haladva, a városépítési, a közlekedési, valamint a vízvezetéki és világítási ügyosztályok élére is technikusokat kell állítani. Annál könnyebb ez, mert ennek a három ügyosztálynak műszaki jellegét a polgármester hozzájárulásával 1911. évi június 5-én már a közgyűlés is megadta, és a belügyminiszternek is csak a vagylagos intézkedés ellen volt kifogása, de az ellen nem foglalt állást, hogy ezek az osztályok „műszaki" minősítéssel szerveztessenek. A fenti következtetés természetes folyománya az 1911. évben kimondott közgyűlési határozatnak és folyománya annak az ügykörnek, amelylyel ezek az osztályok nemcsak szerveztettek, de működnek is. A műszaki ügyosztályok csoportjának általában a műszaki természetű ügyek vitelének egységes irányításáról szintén gondoskodni kell. Szükség van egy szervre, amely az együttműködésre hivatott műszaki ügyosztályoknak munkálkodását szerves kapcsolatba hozza, amely az egész nagy műszaki testületet, melynek ma közel 250 tagja van, vezesse. A műszaki ügyek adminisztrációjának ily központosítása a mai szervezetnek természetes folyománya, és már ma foganatba vehető volna egy — nevezzük: technikai kistanácsban, mely bizonyos munkakörben a teljes tanács helyett intézkednék. E testület tagjai a műszaki ügyosztályok technikai vezetői és az elnöklő technikus alpolgármestertanácsnok lennének. E testület méltóan képviselné a magyar főváros fejlesztésében a technikai tudományokon alapuló közhasznú törekvéseket, és kellő szakértelemmel és körültekintéssel, jól, gyorsan és gyümölcsözően vezethetné a város műszaki ügyeinek az adminisztrációját. Hazánk újjáépítésében nagy, majdnem a legnagyobb szerep a technikusnak jut, akinek hivatása gazdasági helyzetünk figyelembe vételével terveket készítni és magát az építést szervezni és vezetni. E feladatoknak jelentékeny része Budapestre központosul nemcsak magára mint törvényhatóságra, hanem mint az ország fővárosára is. A fővárosban küszöbön lévő legfontosabb technikai teendőket az alábbiakban röviden jellemezzük: 1. Foganatosítandó az egész város területének új pontos fölmérése, mert a több mint ötven év előtt készült térkép már elavult, hiányos és kiegészítésre szorul. 2. Nem kevésbbé fontos társa a város szabályozó,tervének kidolgozása, melyből készültek ugyan egyes részletek, de amelynek legnagyobb része hiányzik, noha a szakkörök évtizedek óta sürgetik, mert enélkül a város okszerű fejlesztése, beépítése el nem képzelhető. 3. Fölötte sürgős a csatornahálózat kiegészítése és a 30 év alatt megváltozott viszonyoknak megfelelő átalakítása. 4. A főváros fejlődésének hathatós előmozdítója lenne a közlekedésügy tervszerű rendezése, illetőleg e problémának a megoldása, ami az égető lakáskérdés megoldásának is egyik tényezője. Eme feladatkör egyes részletei: a pályaudvarok elhelyezése, a városi gyorsvasutak megteremtése és közúti vasúthálózat fokozatos kiépítése kapcsolatban az autóbuszforgalom nagyobb mérvű meghonosításával. Ide tartozik a lerongyolódott út- és utcaburkolatok restaurálása és új útvonalak építése is. 5. Nem kevésbbé fontosak a vízi közlekedés céljait szolgáló építkezések: a soroksári dunaág rendezése, a kereskedelmi kikötő, valamint a duna-tiszai csatorna megépítése. 6. A lakásügy megoldása és egyéb szociális közhasznú építményeknek létesítése szintén a legközelebbi jövő feladatai közé tartoznak. 7. Végül ide tartoznak a főváros üzemei, melyekben ma közel 5 milliárd értékű tőke van felhalmozva. Ezeknek szakszerű gazdaságos vezetése kizárólag megfelelő gyakorlati képzettségű mérnökök feladata lehet. Csak a főbbeket említettük, de már ezekből is kitűnik, mily nagy munka vár a magyar technikus karra. Nem százezreket, de úgyszólván milliomokat kell beruháznia, beépítenie; az evvel járó felelősséget azonban csak akkor vállalhatja, ha önállóan, minden mellékes befolyástól függetlenül, egyedül közgazdaságunk fölvirágoztatásának szem előtt tartásával munkálkodhatik, tervezhet és építhet. A közgazdaságunk megerősítése, az állam és a városok anyagi érdekei követelik tehát az eddigi gyámkodásnak, a szakértelem másodrendű véleményező szerepre való korlátozásának megszüntetését, minden főiskolai képzettséggel szerzett szakértelemnek egyenjogosítását s ezzel a technikai karnak, a mérnöknek és az építésznek mesterséges korlátozás nélkül való érvényesülését. . . ..Kiki,a maga helyén! . . Végső elemzésben e kívánalom teljesítése nem a szakértelem birtokom előtkott okból azt a végső következtetést’ vonjuk le, hogy a reform ■yaTTiai^ ac. ciuv.tvt. . ■---'H,- i .