Épitő Ipar - Építő Művészet, 1920 (44. évfolyam, 1/2301-24/2324. szám)

1920-08-15 / 16. (2316.) szám

1920. augusztus 15 ÉPÍTŐ IPAR :­ ÉPÍTŐ MŰVÉSZET (16 sz.) 63 része és pedig sem a város fölmérése, a városépítés és városszabályo­zás, sem a vasútépítés, sem a vízvezeték, a gáz- és elektromos világítás nem soroltattak műszaki osztályokba. Ennek a kívánságnak részben való kiegyenlítésére lett volna hivatva az a pótlás, illetőleg az osztályvezető személyére vonatkozó alternatív ren­delkezés, amelyet a közgyűlés iktatott a szabályrendeletbe, amelyet azonban a belügyminiszter 1911. évi október hó 27-én kelt 13559. III. sz. leiratával nem hagyott jóvá, mert „a megnevezett ügyosztályok nincsenek műszaki osztályokut minősítve. Az 1883. évi I. t.-c. 5. §-ának 5. pontja pedig az átalános közigazgatási ügyosztályok élén álló tanácsnokoktól a jog-, illetőleg az államtudományi minősítést kívánja meg, tehát ezek (vagyis a nem műszaki ügyosztályok) élén műszaki minősítési tanácsnok nem állhat". Ezzel kapcsolatos a belügyminisz­ternek a szervezet 37. §-ára tett észrevétele, amely­­ a műszaki személy­zet körében a tanácsnokok számát is megállapítja. Ugyanis a belügy­miniszter rendelete a többi — nem technikus — tanácsnoki állásokról azt mondja, hogy: «a létszám a jelen szabályrendeletben a többi állásokra nézve megállapítva nincs és ennek megállapítása a személyzet javadalmazásáról szóló szabályrendeletbe vétetett fél és a következő­képpen rendelkezik: a létszám megállapítása az idézett szakaszban is mellőzendő". E miniszteri észrevételek folytán az 1911. november 8-án tartott közgyűlés bár elismerte, hogy a közigazgatást a technikusok közvetetten intézkedése javítja és ezzel a technikusok egyenjogúsításának dolgát a közérdek figyelembe vételével jelentékenyen előbbre vitte, mégis a szabályrendeletből a már jelzett pótlást kihagyta. Ezzel azonban a városépítési, a közlekedési, valamint a vízvezetéki és világí­tási ügyosztályok élére műszaki minősítési tanácsnokok állítása egyelőre lehetetlenné vált, minek következtében a még ugyanabban az 1911. évben tartott tisztújítás ennek a három ügyosztálynak, mint nem technikus ügyosztályoknak a vezetésével nem technikus szakembereket bízott meg. Pedig, hogy ez a három ügyosztály mennyire műszaki igazgatási ügykörrel bír, azt világosan megmondja az 1912. januárius hó 19-én 10466 . I. t. sz. alatt kiadott polgármesteri rendelet, mely szerint a nevezett ügyosztályok hatáskörébe a következő ügyek (és nem egyebek) tartoznak: „///. Városépítési ügyosztály. Ide tartozik: 1. A város területének felmérése és nyilvántartása. 2. A szabályozási ügyek. 3. Szobrok, emlékművek helyének a közterületeken való kijelölése. 4. Telekrende­zési ügyek. 5. Kisajátítási ügyek. 6. Ingatlanok szerzése és elidegení­tése (telekpolitika). 7. Magánépítési engedélyek kiadása. 8. Tűzrendé­szet és szinházvizsgálati ügyek. 9. A tűzoltóság és tűzrendészet." „V. Közlekedési ügyosztály. Idetartozik: 1. A helyi közlekedés átalában és annak egységes fejlesztése. 2. Géperejű és egyéb közúti vaspályák, továbbá a siklók és fogaskerekű vasutak engedélyezésére, építésére és felügyeletére vonatkozó ügyek. 3. A helyi érdekű vasutak engedélyezésekor és üzemben tartásakor a főváros közlekedési és vagyoni érdekeinek biztosítása. 4. Az ipari vontató vágányok. 5. A főváros szerződési jogainak állandó nyilvántartása és érvényesítése a közleke­dési vállalatokkal szemben, különösen a számadások ellenőrzése és a részesedés megállapítása. 6. A közlekedési vállalatoknak a tarifára és menetrendre vonatkozó ügyei. 7. Az országos vasutaknak városi terület elfoglalásával kapcsolatos ügyei. 8. A társaskocsiközlekedési ügyek. 9­. A bérkocsi-ügyek. 10. Teherkocsiközlekedési ügyek. 11. Géperejű kocsik, géperejű bérkocsik ügyei. 12. Viteldíjjelző. 13. Helyi hajó- és csavargőzös közlekedési ügyek. 14. Köztisztasági ügyek. 16. Fuvartelep." „XII. Vízvezetéki és világítási ügyosztály. Ide tartozik: 1. A víz­vezeték építése és kezelése. 2. A közvilágítási ügyek átalában. 3. A gáz­gyár ügyei. 4. Budapest főváros­ elektromos műveinek ügyei. 5. Elektro­mos szerelői engedélyek kiadása. 6. Vízdíjü­gyek." *• Ezeknek az ügyköröknek legalább 90°/o-a technikai természetű, ami nem műszaki adminisztratív munka mégis akad, annyi a többi mű­szaki ügyosztályon is előfordul­ és a főiskolai képzettségű technikus a jártasságot ezekben aránylag rövid gyakorlattal minden nehézség nélkül elsajátíthatja, annál is inkább, mert újabban a műegyetemi oktatás is oly irányt vett, hogy a közigazgatást­­kellőképpen megismerteti. Meg­jegyezzük itt átalánosságban, hogy valamennyi, tehát nemcsak a műszaki, hanem­ minden ,más ügyosztályokban előforduló jogi vonat­kozású kérdésekben a tiszti ügyészséget szabály szerint m­indig meg kell hallgatni, tehát , az ügyek jogi szempontból való szakszerű gon­dozása, biztosítva marad. , Áh­­-hisszük, ezek után nem találkozhatunk ellenmondással, ha az terén tovább haladva, a városépítési, a közlekedési, valamint a víz­vezetéki és világítási ügyosztályok élére is technikusokat kell állítani. Annál könnyebb ez, mert ennek a három ügyosztálynak műszaki jel­legét a polgármester hozzájárulásával 1911. évi június 5-én már a közgyűlés is megadta, és a belügyminiszternek is csak a vagylagos intézkedés ellen volt kifogása, de az ellen nem foglalt állást, hogy ezek az osztályok „műszaki" minősítéssel szervez­tessenek. A fenti következtetés természetes folyománya az 1911. évben kimon­dott közgyűlési határozatnak és folyománya annak az ügykörnek, amelylyel ezek az osztályok nemcsak szerveztettek, de működnek is. A műszaki ügyosztályok csoportjának á­ltalában a műszaki termé­szetű ügyek vitelének egységes irányításáról szintén gondoskodni kell. Szükség van egy szervre, amely az együttműködésre hivatott mű­szaki ügyosztályoknak munkálkodását szerves kapcsolatba hozza, amely az egész nagy műszaki testületet, melynek ma közel 250 tagja van, vezesse. A műszaki ügyek adminisztrációjának ily központosítása a mai szervezetnek természetes folyománya, és már ma foganatba vehető volna egy — nevezzük: technikai kistanácsban, mely bizonyos munka­körben a teljes tanács helyett intézkednék. E testület tagjai a műszaki ügyosztályok technikai vezetői és az elnöklő technikus alpolgármester­tanácsnok lennének. E testület méltóan képviselné a magyar főváros fejlesztésében a technikai tudományokon alapuló közhasznú törek­véseket, és kellő szakértelemmel és körültekintéssel, jól, gyorsan és gyümölcsözően vezethetné a város műszaki ügyeinek az adminisztrá­cióját. Hazánk újjá­építésében nagy, majdnem a legnagyobb szerep a technikusnak jut, akinek hivatása gazdasági helyzetünk figyelembe vételével terveket készítni és magát az építést szervezni és vezetni. E feladatoknak jelentékeny része Budapestre központosul nemcsak magára mint törvényhatóságra, hanem mint az ország fővárosára is. A fővárosban küszöbön lévő legfontosabb technikai teendőket az alábbiakban röviden jellemezzük: 1. Foganatosítandó az egész város területének új pontos fölmérése, mert a több mint ötven év előtt készült térkép már elavult, hiányos és kiegészítésre szorul. 2. Nem kevésbbé fontos társa a város szabályozó,tervének kidolgozása, melyből készültek ugyan egyes részletek, de amelynek legnagyobb része hiányzik, noha a szakkörök évtizedek óta sürgetik, mert enélkül a város okszerű fejlesztése, beépítése el nem képzelhető. 3. Fölötte sürgős a csatornahálózat kiegészítése és a 30 év alatt megváltozott viszonyoknak megfelelő átalakítása. 4. A főváros fejlődésének hathatós előmozdítója lenne a közlekedés­ügy tervszerű rendezése, illetőleg e problémának a megoldása, ami az égető lakáskérdés megoldásának is egyik tényezője. Eme feladatkör egyes részletei: a pályaudvarok elhelyezése, a városi gyorsvasutak megteremtése és közúti vasúthálózat fokozatos kiépítése kapcsolatban az autóbuszforgalom nagyobb mérvű meghonosításával. Ide tartozik a lerongyolódott út- és utcaburkolatok restaurálása és új útvonalak építése is. 5. Nem kevésbbé fontosak a vízi közlekedés céljait szolgáló épít­kezések: a soroksári dunaág rendezése, a kereskedelmi kikötő, vala­mint a duna-tiszai csatorna megépítése. 6. A lakásügy megoldása és egyéb szociális közhasznú építmények­nek létesítése szintén a legközelebbi jövő feladatai közé tartoznak. 7. Végül ide tartoznak a főváros üzemei, melyekben ma közel 5 milliárd értékű tőke van felhalmozva. Ezeknek szakszerű gazdaságos vezetése kizárólag megfelelő gyakorlati képzettségű mérnökök fel­adata lehet. Csak a főbbeket említettük, de már ezekből is kitűnik, mily nagy munka vár a magyar technikus karra. Nem százezreket, de úgyszólván milliomokat kell beruháznia, beépítenie; az evvel járó felelősséget azon­ban csak akkor vállalhatja, ha önállóan, minden mellékes befolyástól függetlenül, egyedül közgazdaságunk fölvirágoztatásának szem előtt tartásával munkálkodhatik, tervezhet és építhet. A közgazdaságunk megerősítése, az állam és a városok anyagi érdekei követelik tehát az eddigi gyámkodásnak, a szakértelem másod­rendű véleményező szerepre való korlátozásának megszüntetését, minden főiskolai képzettséggel szerzett szakértelemnek egyenjogosítását s ezzel a technikai karnak, a mérnöknek és az építésznek mesterséges korlá­tozás nélkül való érvényesülését.­­ . . ..­Kiki,a maga helyén! . . Végső elemzésben e kívánalom teljesítése nem a szakértelem birtokom előtkott okból azt a végső­ következtetést’ vonjuk le, hogy a reform ■yaTTiai^ ac. ciuv.tvt. . ■---­'H,- i .

Next